Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-06-10 / 23. szám

A járás fejlődésében döntő évnek számit 1981, amikor hozzáláttak a mohi atomerőmű építéséhez. A gigászi létesítmény első két blokkjának építése 1982-ben, a további két blokk építése pedig 1986-ban kezdődött. Az egykori barátságos kisközség neiyen ma már magasba emelkednek a hűtőtornyok, így az arra járó idegen is tudomást szerez a járásban végbemenő változásokról. A kivitelezők és beruházók igyekezete jelenleg arra irányul, hogy 1989-ben az atomerőmű 1. blokkjában megkezdjék a próbaüzemelést. Szinte lehetetlen megmondani, hogy itt­hon és a világ számos országában hányán viselték, illetve viselik a Banská Stiavnicai-i Piéta vállalat ipolysági üzemének termékeit. Hiszen az eltelt huszonhárom esztendő alatt évente milliószámra készültek itt kötött felsőruházati cikkek gyerekeknek, nőknek, férfiaknak egyaránt. Keresettek, közkedvel­tek ruhadarabjaik, s amint megtudtam, büszkék az üzem dolgozói, ha például a té­vé képernyőjén felismerik a náluk gyártott ruhadarabokat.- A kezdet nálunk sem volt könnyű és problémamentes - emlékezett vissza a leg­első időszakra Éva Kunová, az üzem gaz­dasági és kereskedelmi osztályának veze­tője. - Viszonylag rövid idő alatt átalakítot­ták a volt kaszárnyát, hogy a környék lá­nyainak, asszonyainak munkalehetőséget teremtsenek. 1965 nyarán ideiglenesen átadták az egyik felújított épületet, s 68-an kezdtek itt dolgozni. Aztán fokozatosan emelkedett létszámunk. Persze, nemcsak a munkahellyel és a munkával volt gond, hanem például a közlekedéssel is. A máso­dik műszakban dolgozók este nem tudtak hazajutni, számukra a szállást is meg kellett oldanunk. A műhelyekben azelőtt mezőgazdaság­ban foglalkoztatott, illetve háztartásbeli nők RÖVIDEN m Az első egységes földmű­ves-szövetkezetek a régi Lévai já­rásban 1949-ben alakultak meg, a szomszédos Zselizi járásban vi­szont már 1948. szeptember 17- én, Tőrén. MA járás 114 óvodájából 24 magyar tanítási nyelvű, a 35 osz­tályba 698 gyermek jár. M A járásban 68 alapiskola mű­ködik, ebből 20 magyar tanítási nyelvű. A magyar tanítási nyelvű alapiskolák 126 osztályát 3 068 ta­nuló látogatja. A járás területén 14 középiskola van. M 1948-ban a járás ipari üzemei csak 1155 dolgozót foglalkoztat­tak, a termelés értéke pedig 96 millió korona volt. M 1956 után rohamosan fejlő­dött az agráripar. 1960-ban a járás mezőgazdasági földterületének 91,4 százaléka tartozott a szocia­lista szektorba. Gép- és traktorál­lomás mindhárom eredeti járás­ban - Léva, Zseliz és Ipolyság - létezett, Alsószecse (Dőlné Seé), Sáró (Sarovce) és Felsősze- meréd (Horné Semerovce) szék­helyekkel. 1959-ben Kereskény (Krékany), Zseliz és Ipolyság lett a gép- és traktorállomás szék­helye. M 1960-ban megalakult a jelen­legi Lévai járás. A területi átszer­vezés változásokat hozott az ag­ráriparban és az élet minden terü­letén. Egyesítették a földműves- szövetkezeteket, fokozatosan fej­lődésnek indult az ipar is. ültek a gépek mellé, hogy elsajátítsák a var­rás csínját-bínját. Egy részüket a Banská Stiavnica-i vállalatnál tanították be.- 1973-ban nyílt meg Ipolyságon a szak­munkásképző első osztálya - kapcsolódott a beszélgetésbe Viliam Azor, az üzem gyár­tási és műszaki osztályának vezetője.- Azóta 386-an kerültek ki ebből az iskolá­ból. 1978-ban tizenöten végeztek a Banská Stiavnica-i kötóipari szakközépiskola ipoly­sági osztályaiban, 1982-ben pedig 21 -en érettségiztek a szakközépiskolában. Jelen­leg 123 fiatal készül a pályára, hogy tanul­mányai befejezése után nálunk kamatoz­tassa tudását, képességeit. Az évek során nemcsak az üzemben dolgozók száma gyarapodott, hanem a szakképzettségük is növekedett. Hétszáz alkalmazottjával az Ipoly menti kisváros legnagyobb üzemévé fejlődött a Piéta. Évente 350 féle ruházati cikket varrnak, 1 600 000-2 000 000 darab pulóver, szvet- ter, mellény, ruha kerül innen a hazai piac­ra, illetve exportra.- Mint minden hasonló munkahelyen, nálunk is nagyarányú - 87-89 százalékos- a női foglalkoztatottság. Ezért fontos fel­adatunknak tartjuk a nőkről való gondosko­dást, és tőlünk telhetőén a gyermekneve­léssel kapcsolatos gondok enyhítését is- folytatta Viliam Azor. - Igyekszünk a szo­ciális programunk keretében megtenni min­dent, hogy az üzem vonzó legyen számunk­ra, hiszen ezzel egyúttal a munkaerőt is stabilizáljuk. Mivel a nők nagy része a környező falvakból utazik naponta munkahelyére, nagy segítséget jelent számukra a munka­idő kezdetének módosítása vagy lerövidíté­se. Százhetven nő kérelmének tesznek ele­get, többnyire olyanoknak, akik kisgyerme­kekről gondoskodnak, pedig az üzemszer­vezés szempontjából ez nem kis gondot okoz.- Saját óvodánk is van, közvetlenül az üzem mellett, ahol hatvan apróságnak van helye - egészítette ki Éva Kuöáková. - Dol­gozóink közel negyven százaléka étkezik az üzemben, ebédet és vacsorát is adunk. Nyaranta 35-50 gyermeknek szervezzük meg a hazai, illetve a külföldi üdülését, és dolgozóink közül évente 30-40-en tölthetik szabadságuk egy részét Bulgáriában vagy Jugoszláviában. Idén Szocsiba utazik egy csoport. Kihasználják a gyügyi (Öudince) fürdő közelségét, ahová ebben az évben saját autóbuszokkal három-három csoport jár fel­váltva munka után gyógykezelésre. De gyorsan belátták a nők a torna fontosságát is, és már természetesnek veszik, hogy a varrógépek mellől rendszeresen felállnak néhány percre, hogy lazítsanak. A stabilizá­ló tényezők közül mindenképpen az élre kívánkozik, hogy tavaly 17 lakást utaltak ki az igénylőknek.- Üzemünk folyamatosan épül, ideje már, hogy korszerű körülmények között dol­gozzunk - jelentette ki Eva Kuöová. - Júni­us végén adjuk át rendeltetésének az egyik háromemeletes épületet, majd a következő építéséhez fognak hozzá a szakemberek. Ez 12,6 millió korona ráfordítást igényel. Terveink között szerepel még egy hatvan millió koronás beruházás. A varrónőknek tehát még egy ideig meg kell férniük az építőkkel, ugyanis a rekonst­rukciós munkákat teljes üzemelés mellett végzik. De hát ki nem volna megértő, ha tudja: egy idő után korszerűbb körülmények közt dolgozhat. A nevükhöz híven... A járásban körzetenként jelentősen változ­nak a mezőgazdasági termelés feltételei. Amíg az Ipoly mentén sok ezer hektáron a tavaszi áradások miatt kisebbek a hektárho­zamok, az északi dombos vidékeken szom­jaznak a növények. A Garam mentén jó termőképességű földeken gazdálkodnak a földművesek, de a káderek nem eléggé rugalmas elhelyezése miatt még az élenjáró mezőgazdasági vállalatoknál sem használják ki teljesen a szocialista nagyüzemi gazdálko­dás előnyeit. Indokolatlanul nagyok a különb­ségek a megközelítőleg egyforma feltételek közepette gazdálkodó mezőgazdasági válla­latok között. Az utóbbi években a párt- és gazdasági szervek intézkedései nyomán ked­vezően alakult a tervfeladatok teljesítése, de ennek ellenére még elég jelentősek a lemara­dások. A 8. ötéves tervidőszak első két évé­ben a bruttó mezőgazdasági termelés tervét a járásban csak 93,2 százalékra teljesítették, az elmúlt évben viszont némi javulás volt tapasztalható. A mezőgazdasági vállalatok gabonából 5,54, szemes kukoricából pedig 6,12 tonnás átlagos hektárhozamot értek el és így a szemesek termelésében a kiesést sikerült mérsékelniük. Az állattenyésztésben 98,8 százalékra teljesítették az árutermelés tervét. Az utóbbi időben alapos felméréseket vé­geztek a járásban és kidolgozták a mezőgaz­dasági és élelmiszer-ipari termelés intenzifi- kálásának programját. Magasabbra tették a mércét, számítva arra, hogy az élenjáró mezőgazdasági vállalatok példáját mások is követik. Ilyen mezőgazdasági vállalat a nagy- győrödi (Vel’ky Öúr) Győzelmes Február Egy­séges Földműves-szövetkezet is, amely már évekkel ezelőtt a gazdaságos termelés útjára lépett. Már akkoriban arra törekedtek, hogy minél kisebb állami támogatással a lehető legmagasabb szinten termeljenek. Fokozato­san megszilárdították a munkafegyelmet, és a szó szoros értelmében minden garast a fo­gukhoz vertek. Amikor erről az időszakról Cyril MéresseI, a szövetkezet elnökével be­szélgettünk, elmondotta, hogy a fegyelem megszilárdítása meghozta az eredményeket. Példásan eleget tettek a társadalommal szembeni kötelességeiknek. A 8. ötéves terv­időszak első két évében a gabonatermesztés tervét 103,9 százalékra teljesítették. A szer­ződéseknek megfelelően maradéktalanul tel­jesítették a hús- és tejeladás tervét is. A gaz­dálkodás javulását elősegítette, hogy sikerült stabilizálniuk a takarmányalapot. Az újrater­meléshez jelentős beruházásokat végeztek. A szövetkezet pénzügyi helyzete fokozatosan megszilárdult. A jövedelmezőség aránya a já­rási átlagnál lényegesen magasabb. Az időszerű feladatokról szólva, az elnök magabiztosan mondotta, hogy az idén sem maradnak adósai a társadalomnak. Alapos munkával megteremtették a feltételeket a ter­melési és eladási terv egyenletes teljesítésé­hez. Április 20-ig már a sertéshús évi mennyi­ségének 41, a marhahúsénak 50 százalékát adták el. Tejből többet adtak el, mint amennyit a szerződésben előirányoztak. Ezen a téren viszont még sokat kell tenniük a minőség javításában. A növénytermesztésben is jobb eredmé­nyeket akarnak elérni. A tavaszi munkákat jól végezték el. A munkaterv szerint a lehető legnagyobb mértékben kihasználták az em­berek a gépek teljesítőképességét. Minden szövetkezeti tagtól megkövetelték a fe­gyelmet. Nagyon igényesek tevékenységükkel szemben, de ugyanakkor nem tűrik, hogy munkájuk gyümölcsét mások fölözzék le. A napokban sokat foglalkoznak például a szállítói-megrendelői kapcsolatok javításá­val. Amint az elnök hangoztatta, egyenlő partnerei akarnak lenni a felvásárló vállala­toknak. így például a húsipar lévai üzemében az előírás szerint 24 órán belül le kellene vágniuk a beszállított hízóállatokat, de szá­mos esetben ez nincs így, és emiatt jelentős súlycsökkenés következik be. Szövetkeze­tünket viszont nem kárpótolják teljes mérték­ben a veszteségekért. Az elnök befejezésül elmondotta, hogy híven a győzelmes február névhez mindent megtesznek azért, hogy szövetkezetük példát mutasson a járás többi mezőgazdasági üze­mének. A negyvenedik évforduló tiszteletére 573 ezer korona értékű kötelezettségvállalást tettek. Bizonyítják, hogy ebben a járásban is lehet intenzíven gazdálkodni, ha minden le­hetőséget kihasználnak a termelés növelé­séhez. Néhány évvel ezelőtt, amikor megtekintet­tem a kecskeméti játszóházat, fájó szívvel gondoltam arra, milyen kár, hogy idehaza nincs ilyen. Ma viszont örömmel tölt el, hogy január elsejétől legalább Léván beindult az első hazai játszóház. A hogyanra Dolník Er­zsébet, a Csemadok lévai alapszervezetének elnöke és lánya, Beáta, a játszóház vezetője válaszolt.-Jó lenne kissé visszamenni a múltba- vallották anya és lánya egyszerre. - Valaha ebben a városban erős közösségi életet él­tünk, összekötött nemcsak a nyelv, hanem a tenniakarás is. Mára sokakban enyhült az összetartozás érzése, ami óhatatlanul rá­nyomja bélyegét a tevékenységünkre is. Na­gyobb lett a város és mintha kevesebb idő jutna a meghitt találkozásokra, beszélgeté­sekre. Ezt a Csemadokon belül mi is érezzük. A körülbelül 750 fős tagság - sajátos körül­mények között - nem kevés, ám be kell vallanunk, a színházi előadásoktól eltekintve sokan nem érdeklődnek rendezvényeink iránt. Az már más kérdés, hogy a helyisége­ket illetően szűkösek vagyunk. Ezért gondol­tunk arra, ha tovább akarunk létezni, valami módon az iskolásokat kell megfognunk, hogy azoknak felnőtté válva természetes legyen a Csemadokban folyó tevékenység. így szü­letett meg a játszóház. És a kezdet sikeres­nek mondható - közölte lelkesen Beáta, és áradt belőle a szó. - Arról, hogy Kecskeméten játszóház működik, tudtunk. Arról is, hogy Komáromban a városi kulturális központ,,szí­nes szombatokat“ szervez a gyerekeknek. Gondoltuk, ha nekik sikerült elcsalni a gyere­keket a tévé képernyőjétől, miért ne sikerülne nekünk is. Azt persze tudtuk, hogy a tévé műsoránál színesebb programot kell nyújta­nunk. A tagoknak névre szóló meghívót küld­tünk (igaz, ez más alkalomkor is így van- szólt közbe Erzsébet asszony) és izgatottan vártuk a gyerekeket. Azzal nyugtattuk egy­mást, ha legalább húsz gyerek jön, elégedet­tek lehetünk. Nagyon jó érzés volt látni a vagy hatvan sugárzó arcú gyereket, akik élvezettel hallgatták az ipolysági Kincskeresők együt­test, majd Bodonyi András invitálására közös táncba, éneklésbe fogtak. És ami különösen meglepett, jól szórakoztak a két-hároméve- sek és a tíz-tizenkét évesek is, s bizony a teremből a felnőttek, a szülők, nagyszülők kiszorultak. Elégedetten könyvelhettük el a si­kert, de tudtuk, hogy az első alkalomkor a kíváncsiság is vonzotta a gyerekeket. Tisz­tában voltunk azzal, hogy a következő foglal­kozás nem lehet alacsonyabb színvonalú, sót. S hogy mi minden volt ez ideig a játszó­házban? Képzőművészeti foglalkozás, ahol a gyerekek kártyákat, játékokat készítettek, majd bábozás és bábkészítés, a tavaszi szü­netben gyermekdiszkó, majd a nagyobb gye­rekek számára táncház. Említést érdemel a népi és mozgásos játékok délelőttje, illetve a sportvetélkedőkkel tarkított sportdélelött. Nem titok az sem, hogy a játszóház foglalko­zásain közreműködő szereplők szívességből; jöttek közénk, s a kiadásokat sem a szülők, hanem a Csemadok alapszervezete állja. Je­lenleg szünetel a játszóházi tevékenység - mondta kissé szomorúan Beáta, s azonnal magyarázatba fogott. - A tavaszi munkák idején a szülők kertjüket művelik, illetve a hét­végeken elutaznak. Természetesen gyerekes­tül. Ezért döntöttünk-úgy, hogy csak ősszel folytatjuk vasárnapi összejöveteleinket. Per­sze ez az idő sem múlik tétlenül, azon törjük a fejünket, mivel lehetne még vonzóbbá tenni a foglalkozásokat. Tervbe vettük, hogy neme­zeléssel, agyagozással is megpróbálkozunk, gondot csupán az alapanyag beszerzése je­lent. De mint mindent, ezt is megoldjuk-tűzte hozzá fiatalos hévvel, majd Erzsébet asszony vette át a szót. - Szeretnénk a továbbiakban felkeresni a környékünkön élő idős, ügyes kezű embereket, akik értenek a gyermekjáté­kok, illetve népi hangszerek készítéséhez, és felkérni őket, mutassák be tudományukat a gyerekeknek. Hisszük, ha a szülők, nagy­szülők látni fogják, hogy gyermekük, unokájuk jói érzi magát a játszóházban, szívesen kísé­rik el közénk. Ez a lényeg, s ebből merítünk erőt további munkánkhoz is. Az oldalak anyagait írták: BÁL­LÁ JÓZSEF, BODNÁR GYU­LA, DEÁK TERÉZ, PÉTERFI SZONYA és SZÉNÁSI GYÖRGY A felvételeket Frantiéek Dríík, Gyökeres György és Lőrincz Já­nos készítette '.y««;• ■tytrw^xMf*<: Cjtj*

Next

/
Oldalképek
Tartalom