Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-05-27 / 21. szám

OSZTÁLYFŐNÖKIN ... és ha mindenkinek lenne há­rom kívánsága, mi lenne az? . - Nekem csak egy kívánságom lenne!- Mondjad!- Hogy minden kívánságom telje­süljön! LESELKEDÉS Egyik délután az óvodából haza­felé baktatva Edina megkérdezi:-Anyu, tudtad, hogy a kisfiúk másképp pisilnek, mint a lányok?- Hát persze, hogy tudtam - vála­szol a édesanyja. Edina csodálkozik:- Te is leselkedtél? EJNYE, EDINA-Tudod, hogy kistestvéred lesz? - kérdi a szomszéd néni Edinától, aki a hírrel boldogan szalad haza.- Hol van a kistestvérem?- Itt a hasamban - válaszolja az édesanyja. Edina szomorúan ballag vissza a szomszédba:-Mégsem lesz kistestvérem! Az anyu megette! VARRODA Két tehén gatyát varr a réten. Az egyik megszólal: Bööö! Mire a másik: Honnan tudod, hi­szen még nem is próbáltuk! IGAZSÁGTALANSÁG A tanár megbüntet két fiút, akik a szünetben verekedtek a folyosón. Büntetésül másnapra mindkettőjük­nek százszor kell leimi a nevüket. Az egyik lurkó azonban tiltakozik:-Tanár úr, kérem, ez így nem igazságos. Öt Kis Pálnak hívják, engem pedig Zegernyei Bende- gúznak. TROMBITA- Elkértem a szomszédtól a trom­bitáját.- Hiszen te játszani sem tudsz rajta!- De ö sem, amíg a trombita ná­lam lesz! LÚSÁG- Az én apám telivér.- Az enyém Olivér.. Hallottuk Úgy tevékenykedj, hogy visszatekintve ne kelljen sóbálvánnyá változnod VAKBÉLGYULLADÁS- Anyu, miért van kórházban a Peti?- Mert vakbélgyulladása van.- És ha lenyelek egy szilvamagot, akkor nekem is lesz magbélgyulla- dásom? NYELVTAN- Mama, a házmester bácsi és a házmester néni egy házaspár?- Igen, kisfiam. Hiszen magad is látod, ugyanúgy kezdődik a nevük!- Értem. Akkor az agglegény az aggszűz férje? KÖRNYEZETISMERET ÓRÁN A tanító megkérdezi:- Ki tudná megmondani, hogy az aranyhal micsoda? Pistike azonnal jelentkezik:- Én tudom! Egy meggazdago­dott szardínia. A tanárnő az osztályhoz fordul:- Ki tudná megmondani, mit je­lent az, hogy „nonszensz“? — Ez a kifejezés - ugrik egy nebu­ló - lehetetlenséget, képtelenséget jelent.- Tudnál rá példát?- Igen. Például, ha egy elefánt egy mély szakadék fölött lebeg, és csak azért nem zuhan le, mert egy ibolyába kapaszkodik... TÖRTÉNELEMÓRÁN Tanár: Beszélj nekem arról, ho­gyan lett I. István magyar király? Diák: István királyt a pápa felken­te a trónra. KÉRDÉS TESTNEVELÉSÓRÁN Tanár: - Lábemelés! Bal! Jobb! Mire valaki megkérdezi: - Tanár úr, a bal lábunkat közben lerak­hatjuk? A hét vicce A tanár kérdezi a gye­reket:-Mi az ember többes száma?- Emberek.- Jó. És mi a gyerek töb­bes száma?- Ikrek. Abszolút kérdések Milyen az abszolút hullámos haj? Amiben tengeribeteg lesz a fésű. x Ki az abszolút kertész? Aki addig locsolja a félcipőt, amíg kinő a szára. x Ki az abszolút háziasszony? Aki tűért, cérnáért szalad, ha fel­hőszakadást gyanít. x Ki az abszolút szemérmes? Aki úgy lesüti a szemét, hogy odakozmál. RÉSZVÉT- Anyu, adj öt koronát, áll a sar­kon egy öreg bácsi, annak akarom adni!- Látod, kislányom, ez szép, hogy így szánod szegényt. Biztos koldu­lásból él!- Hát, nem éppen. Fagylaltot árul. KLÁRI RAGOZ-Én szeretem, te szereted, ő szereti... - majd elhallgat. A tanár nógatja Klárit.-Na, gyerünk tovább, többes számban... Klári hallgat egy darabig, majd elmosolyodik.- Nem lehet, Öt csak én sze­retem! FELELÉS Kati áll a táblánál és felel:- Mi csókolózunk, ti csókolóztok, ők csókolóznak...- Előbb az egyes számot sorold! - szól közbe a tanár.-Tanár bácsi kérem, egyesbe nem lehet csókolózni! CSOKI- Ha még nem alszol, adj egy kis csokoládét - szól Jenő a sátorban a szomszédjához.- Már alszom. BETÖRŐ-Tanár úr, kérem... betörő van a könyvtárszobában - rémüldözve fut tanárjához az egyik diák.- Igazán? Mit olvas? TAPASZTALATLANSÁG A kis molycsemete életében elő­ször hagyja el a szekrényt, de ha­marosan fáradtan tér haza. Édes­anyja megkérdezi:- Nos, hogyan érezted magad odakint a lakásban?- Nagyszerűen, anyuka! Az em­berek olyan kedvesek! Aki észrevett, mindenki lelkesen összecsapta a kezét! Hátrányos helyzetű apa MATEKÓRAI PÁRBESZÉD- Minek a területképlete az r^.pi?- A köré.- Bizonyítsd be!-Akkor a téglalapé. Most nem szeretnék ezen vitatkozni... UDVARIASSÁG Belép a táborvezetó az egy ik sátor­ba és azt látja, hogy Béla alszik.- Mi ez a lustaság? - kérdezi a gyerektől.- Karcsi bácsi kérem, nagyon el­fáradtam a tegnapi kiránduláson.- Már ne haragudj, édes fiam, de azon én is ott voltam.-Tudom, tessék nyugodtan mel­lém feküdni. HIDEG-MELEG A majom meg akarta verni a nyu­szit, de nem talált megfelelő indokot. Végre eszébe jutott valami:- Á, nincs rajtad sapka! - s jól megverte. Teltek a napok, a majom ismét szerette volna megverni a nyuszit. Igen ám, de nincs kellő indok. Na, nem baj, majd lesz. Kakaót kér a nyuszitól. Ha meleget ad, akkor azért, ha hideget, akkor azért veri meg. Másnap elmegy a nyuszihoz.- Kérek kakaót.- Milyet parancsolsz? Hideget vagy meleget? Blokk Jenő sehogyan sem tu­dott elmélyülni. Bármennyire is bele akart feledkezni a kézmű­vesség kialakulásának rejtett összefüggéseibe, a körülötte ólálkodó léptek folyton kizökken­tették.- Mit sündörögsz, apu, mit sündörögsz? - mordult fel végül. - Valami baj van?-Öö... semmi különös. A Bernáthegyi kér, hogy okvetle­nül fáradj be nozzá. Tudod, a fő­nököm ...- Megőrülök! - bizonygatta a fiú, és dühösen becsukta a könyvet. - Hát nincs nekem elég bajom? Az ember a lelket kiteszi, neki még csak csibész- ségeken jár az esze. Amikor ifjabb Blokk Jenő az irodába lépett, Bernáthegyi kar­társ éppen a haját túrta ide­gesen.- Jöjjön csak, jöjjön drága Blokk úr! Gondolom tudja, miért kértem, hogy fáradjon be.- Csak sejtem - mondta ifjabb Blokk Jenő kimérten. - Mit csi­nált már megint ez az égetni- való?- Nézze... az ön édesapja tu­lajdonképpen nem lenne tehet­ségtelen ember, azonban...- Hagyjuk a rizsát Bernáthe­gyi úr. Ne raboljuk egymás drága idejét Nekem háncskepesztő tarka güzüt kell gyűjtenem, ön­nek pedig...- Hát kérem, legyen erős. Az édesapja rendszeresen elkésik.- Erről igazán nem tehet az a rosszcsont. Be kell vallanom, hogy gyakran miattam nem tud aludni. Az ember tévézik, rádió­zik, magnózik. Bonyolult korunk­ban a legapróbb információ is fontos. így aztán néha későn ébred a lelkem.- Könny szökik a szemembe. Azonban van itt még más is! Az ön édesapját többször rajtakap­tuk, amint munkaidőben.. ahe­lyett, hogy hazánk teljes harapó­fogó-készletének együttes súlyát meghatározó számításokat vé­gezne -, titokban a trigonometria alapelemeinek megoldásán töri a fejét, és ilyenkor ördögi fények gyúlnak a szemében. Ifjabb Blokk Jenő váratlanul ábrándos lett.- Istenem, micsoda fickó! Egyetlen egyszer, kíváncsiság­ból megkértem, hogy segítsen megoldani néhány feladatot, mert láttam, hogy úgy sincs más dolga, mint hogy mosogasson, bevásároljon, takarítson és meg­javítsa az elromlott háztartási gépeket. Nem is sejtettem, hogy ennyire a leikébe markol a téma. Szóval, ha úgy tetszik, ez is az én hibám, aranyos Bernáthegyi úr. Mi van még?...- Ön igazán megértő. De a ja­va még hátravan! Az ön édesap­ja a hazánkban található serté­sek átlagos hosszát tartalmazó aktákból papírsárkányt készített az asztal alatt, ha csak egy pilla­natra is félrenéztem. Az elké­szült sárkányt természetesen el­koboztam. Ha kívánja, át is adom önnek.- Igen, igen. Rettenetesen kí­vánom, hogy átadja. Ez a sár­kány ugyanis igen kedvező ér­demjegyet jelent számomra a következő technikaórán A csi­bész ...! Pedig hogy húzts a szá­ját, hogy neki igazán nincs ideje ilyesmire... Nem azért, mert az én apám, de boszorkányos keze van, az már szentigaz!- Kérem. A legutóbbi értekez­leten. amelyet a vállalatnál fellel­Tavaszi történet (Szalay Zoltán karikatúrája hetö radírok napi kopási értéké­nek meghatározására hívtunk össze, az ön édesapja nem átal­lott regényt olvasni. A kőszívű ember fiait...- Ne csodálkozzék ezen, Ber­náthegyi úr. A kőszívű ember fiai kötelező olvasmány. Úgy­hogy mindenképpen el kell ol­vasnia szegénynek, ha meg akarja írni az olvasónaplómat. Nem mondom, időbe telt, amíg rávettem, de higgye el, kedves Bernáthegyi úr, jó szóval sok mindent el lehet érni nála. Az eleven, pajkos látszat érző, me­leg szívet takar. Ezt igazán mél­tányolnia kellene. A főnök hátradőlt és nagyokat fújt, miközben magába fojtott né­hány igen erőteljes mondatot.- Hát... mindenképpen örü­lök, hogy befáradt - mondta vé­gül rekedten. - Ön felnyitotta a szememet.- Igazán kedves. Dehát az ember ott segít, ahol tud. Meg aztán mégiscsak az apámról van szó. Legyen nyugodt, ezután szi­gorúbb leszek hozzá.- A világért se tegye!... Az ön édesapja végül is egészen de­rék, jóravaló ember. Többet kel­lene törődnie vele. Már megbo­csásson, de ön mellett igen ne­héz felnőttkora van, már már hátrányos helyzetű felnőttnek számít...! Idősebb Blokk Jenő szorong­va topogott a fia előtt.- Beszéltem a főnököddel - mondta szárazán a fiú, amikor már úgy érezte, hogy a drágalá- tos papa eleget feszengett.- Borítsunk fátylat az ügyre. És most ess neki a fizikának, mert megint éjfél lesz, mire elké­szülsz vele. Márpedig nem sze­retnék még egyszer arról hallani, hogy elkéstél... ! (h)

Next

/
Oldalképek
Tartalom