Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-05-27 / 21. szám

TUDOMÁNYI TECHNIKA A moszkvai Pravda főszer­kesztője V. G. Afanaszjev szerint: „A szociális jellegű informá­ciók a legösszetettebb, legszéleskö- rűbb és a legmagasabb szintet kép­viselő információtípusok.“ Az ember társadalmi (szociális) lény, tehát csak társadalmi keretekben él, léte­zik. A társadalmi információk így elsősorban az emberek kapcsolatát és egymásra hatását leíró informá­ciók. Ez az információtípus alapve­tően határozza meg az emberek egymáshoz való viszonyát, érdekeit, szükségleteit. Éppen ezért nem vé­letlen az sem, hogy a Szovjetunió­ban és hazánkban is az utóbbi idő­ben olyan nagy hangsúlyt kapott a nyílt, őszinte és gyors informálás. TELEKOMMUNIKÁCIÓ ÉS INFORMATIKA A szociális információk terjeszté­sének legfontosabb eszközei a tö- megjátékoztatási eszközök vagy más néven a tömegkommunikációs eszközök. Ez alatt leginkább a saj­tót, rádiót, televíziót értjük, esetleg a sajtóirodát vagy a filmhíradót, de újabban egyre többet hallani egyéb telematikai eszközökről is. A telema­tika szó a telekommunikáció és az informatika kifejezések összevoná­sából keletkezett és az utóbbi évek­ben vált használatossá az informá­cióátvitel eszközeinek gyors műsza­ki fejlődése következtében. Nálunk a telematika kifejezés az ilyen jellegű szolgáltatások nyújtá­sának megkezdésével kapcsolatban került a köztudatba. Ilyen szolgálta­tásnak tekinthető minden informá­cióátvitel a telefonáláson kívül. A legrégebbi a telegráf, a távíró, a képátvitel vagy a számítógépek közötti adatátvitel, az újabbak pedig a teletex, a telefax, a videotex vagy másik nevén a teletext. Észre kell venni a kifejezések közötti különb­séget: míg a teletex a távíró vagy a képátvivó berendezés sokszoros felgyorsítását jelenti, a teletext (a vé­gén t-vel) egy újfajta szolgáltatás; a tévéképernyőre való távolsági szövegátvitel. Ez utóbbi esetben is meg kell különböztetni azonban az interaktív videotexet és ennek pasz- szív formáját a tulajdonképpeni tele­textet. Mindkettő vételéhez a tévé- készüléket dekóderrel - jelátalakító­val - kell ellátni. Az aktív videotex kétoldalú kom­munikációt tesz lehetővé az adat­bankkal, amelyből kihívhatók a leg­újabb politikai, kulturális és sporthí­rek, a felhasználó menetrendeket nézhet és különböző speciális (egészségvédelmi, ökológiai) infor­mációkat böngészhet. Az interaktív rendszerben tehát a kapcsolat az adatbázis és a felhasználó között oda-vissza alapon valósul meg és a felhasználó kapcsolatba léphet a rendszer más résztvevőivel is. A passzív videotex - a teletext - nem teszi lehetővé azt, hogy az információkat sugárzó központtal kapcsolatot teremtsen a felhaszná­ló. Csak az előre beprogramozott szöveges, illetve grafikai információ­kat veheti, amelyet együtt sugároz­nak a programmal, az átviteli csator­na eddig ki nemi használt frekvencia- sávjaiban. (Az Új Szó olvasói egyéb­ként jól ismerhetik a MTV által su­gárzott teletextet, amelyet a szocia­lista országok rádió- és tévétársasá­gainak szövetsége, az OIRT megbí­zásából 1980-tól kísérletileg indítot­tak Magyarországon. 1988. május elsejétől a Csehszlovák Televízió is megkezdte a teletext sugárzását.) HÍRT VISZ A FÉNY Az aktív és passzív videotex szol­gáltatásoknak az egyes személyek, esetleg családok, vagy kisebb kö­zösségek látják hasznát, tehát eb­ben az esetben kollektív informati- zálásról, az össztársadalmi inforrria- tizálás alacsonyabb fokáról van szó. Ez utóbbi, globálisabb probléma egy másik műszaki kérdésre is rá­irányította a figyelmet: az optikai kábeleknek, vagy más néven a fény­kábeleknek a telekommunikációban való alkalmazására. Ez olyan rend­szerrel kívánja helyettesíteni a klasszikus és drága fém (réz) veze­tőket, amelyben üvegszálak veze­tik az információ hordozóját, a fény­sugarat. A fényvezetésnek több elő­nye is van. Anyaga a viszonylag olcsó üveg és a fény nem reagál az elektromágnesessóg és villamosság zavaró hatásaira, nem veszélyezteti a villámlást és ami a legfőbb, egy köteg fénysugár sokkal több elektro­mos jelet képes átvinni, mint az eddig használt kábelek, összeha­sonlításul: egy klasszikus telefonká­bel maximálisan 1920 telefonbe­szélgetést közvetíthet, a koaxiális kábel egyszerre százezret, de egy fényvezető néhány száz milliót. Ez utóbbinál az elméleti határ egymil- liárd beszélgetés átvitele egy kábel­lel. „Egy ilyen fényvezetőt akkor sem tudnánk teljesen kihasználni, ha az ország lakosságának felét Asba, a másik felét pedig Ágcser- nyóbe (Öierna nad Tisou) költöztet­nénk és mindenkinek telefonálnia kellene az ország másik végébe“ - jellemezte a fénykábel kapacitását egy hazai szakember. Fényvezetőket már alkalmaznak a gyakorlatban, létrehoztak néhány ezer kilométeres fénykábel-kapcso­latot is, sót lerakták már az első ilyen tenger alatti kábelt is. Elterjedését egyelőre az üvegszálak magas gyártási költségei fékezik, mivel a gyártás eddig inkább csak kísérle­ti, mint nagysorozatú volt. A tömeg- gyártásra való áttérés jelentős ár­csökkenést eredményez majd, amely versenyképessé teszi a fény­szálakat a fémvezetőkkel szemben. Ezzel egy sok résztvevővel rendel­kező telekommunikációs hálózat építhető ki és lehetővé válik a tele­fon és távírójelek, számítógépes adatok átvitele a hálózat bármely részébe. A VILÁGŰRBŐL IS A fényvezető kábelekkel egyidö- ben - és egyelőre úgy tűnik sikere­sebben is - fejlődik a műholdas telekommunikáció. A világűrben már több tucat távközlési műhold dolgo­zik, amelyek nagy mennyiségű jel átvitelére képesek, például több ezer telefonbeszélgetés, néhány tu­cat tévéprogram és telegrafikus in­formációk közlése valósítható meg rajtuk keresztül. A műholdas távköz­lés a nemzeti telekommunikációs hálózatok gyors kiépítésének egyik perspektivikus eszköze, amely sok­kal kevesebb költséget igényel, mint a klasszikus kábeles hálózat. Nem hagyható figyelmen kívül azonban a műholdas információátvi­tel - főleg a televíziós műsorszórás - ideológiai oldala sem. Erről a kér­désről már 1979 óta tárgyal a Nem­zetközi Telekommunikációs Unió (ITU) és szinte minden műszaki jel­legű problémát sikerült már megol­dani. Még ma is vita tárgyát képezi azonban a két legfontosabb kérdés, mégpedig az államok szuverenitá­sának kérdése, illetve a közvetlen vételre sugárzott tévéadások tartal­ma. A kapitalista országok „az infor­máció szabad áramlása“ jelszava alatt különböző ideodiverzáns, vagy a szocializmussal ellenséges felfo­gású programokat kívánnak sugá­rozni a szocialista közösség orszá­gainak területére. Ez természetesen összeegyeztethetetlen a békés egy­más mellett élés nemzetközi nor­máival és mindenképpen megoldást kell találni ennek megakadályozá­sára. A közvetlen műholdas műsorszó­rás akadálya azonban ma még a költséges megvalósítás is. ötprog- ramos ilyen műsorszolgáltatás létre­hozása ugyanis - amelyre az ITU szerződés értelmében minden ál­lamnak joga van - mintegy 250 millió dollárba kerül. A telekommunikációs eszközök­ről, mint a szociáis és politikai infor­mációk létrehozóiról és közvetítőiről beszélve azonban meg kell jegyezni azt is, hogy ezek maguk is informá­Az optoelektronika - tehát a fényvezetős információátvitel - néhány nálunk kifejlesztett eszköze. (A fénysugárzó, a vevő, és a fénykábel.) A fejlesztést a prágai A. Sz. Popov Távközlési Kutatóintézet koordinálta, s a berendezések már készen állnak a sorozatgyártás megkezdésére, s a gyakorlati alkalmazásra. (Lőrincz János felvétele) INFORMATIZÁLÓDÓ TÁRSADALOM II. Információk napi fogyasztásra ciókra szorulnak. Az újságírók, a hír­anyagok szerkesztői a szükséges dokumentumok megszerzésével a tényanyag begyűjtésével túlságo­san sok időt, munkaidejüknek leg­alább felét töltik, így kevés idő ma­rad az alkotásra. A már említett információrobbanás ideje óta pedig ez az arány még rosszabb. A sok lényegtelen tény, hír, adat közül ki­szűrni a lényeget - ez sok időbe telik, s ugyanígy a pontos és aktuális hírforrás megkeresése is. Természe- tesen itt is a számítógépes adatfel­dolgozás segíthet, amely a sokszor napokig vagy legalábbis órákig ke­resett adatokat néhány másodperc, esetleg perc alatt előkeresi a számí­tógép memóriájában elhelyezett né­hány millió adat közül. NEM VESZÉLYTELEN Természetesen ha az információ problémáira magasabbról tekintünk, meg kell látnunk „az informatizált társadalom" buktatóit is, amelyek egy „új környezetszennyezés“ ké­pében jelentkezhetnek. Ezt a szeny- nyezést a japán Imái Ken-icsi egyik tanulmányában a fizikumot károsító környezetszennyezéssel állítja szembe, mint az olyan, amely az ember szellemi, pszichikai egészsé­gét károsítja. Egyre hangosabbak azok a figyelmeztető vélemények, amelyek tudatosítják, hogy a kon­kurenciaharc és a profithajsza köz­ben a szociális-ökonómiai informá­ciók özönével beszennyezhetik, megkárosíthatják a tudatot. Nagyon veszélyes, az ún. információs impe­rializmus, a más országok közvéle­ményének befolyásolása szándéko­san elferdített információkkal. Nem­zetközi összefüggésben így az infor­mációcsere a nemzetközi biztonsági rendszer szintjére is emelkedhet. Ezekkel a problémákkal, megoldá­sukkal foglalkozik a Nemzetközi In­formációs Rendszer. A mai viszonyok között tudatosí­tani kell azt is, hogy a számítógépes hálózatok tökéletesítésével, a házi számítógépek terjedésével, illetve a tévéképernyőkről áramló informá­ciók özönével együtt nem növekszik az információk minősége és tartalmi szintje. Ellenkezőleg, romlik. Az in­formációhordozók műszaki tökélete­sítése tehát még nem biztosítéka az emberi gondolkodás minőségi javu­lásának. Ezzel kapcsolatban legin­kább a számítógép és az ember viszonyát elemzik a szakértők. S. Turkley pszichológusnő arra fi­gyelmeztet, hogy a számítógép egy­könnyen az ember másik énjévé válhat. Igaz, hogy a társadalom informa- tizálása egy sor problémát hordoz magában, a műszakiakon kívül er­kölcsi, etikai, lelkiismereti kérdése­ket is, amelyek nem jellemzői a szá­mítógépeknek. Ezt azonban az em­bernek kell magával vinnie az infor­matika egyik alapvető kapcsolatába, az ember és a gép kapcsolatába. Stefan kassay JSZÚ 17 8. V. 27. Nyílt vita A Szovjetunióban továbbra is élénk vita folyik arról, milyen mértékben hasznosítsák az atomenergiát. A csernobili szerencsét­lenség óta több szovjet tudós és közgaz­dász kételkedik, van-e értelme az atom- energetika nagyarányú fejlesztésének, ami­kor a biztonsági berendezések még nem tökéletesek. A Moszkovszkije Novosztyi az év elején vitára szólította fel az ország legjelesebb szakembereit, nemrégiben Andrej Szaha- rov akadémikust kérte fel, hogy fejtse ki véleményét. Szaharov szerint az atomerőművi balese­teket mindig valami előre nem látható ok váltja ki. Az atomenergia felhasználására mindenképpen szükség van, de csakis a biztonsági intézkedések fokozása mellett. Ennek egyik járható útja az lehetne, hogy a föld alá építenék az atomerőműveket. így az esetleges bekövetkező balesetek, rob­banások, tüzek nem veszélyeztetnék a kör­nyezetet. Javasolta, hogy állítsák le a föld felszínére telepítendő erőművek építését. Az akadémikus utalt arra, hogy a szakiroda- lomban szép számmal olvashatók föld alatti atomerőművekkel foglalkozó tervek. Elis­merte ugyan, hogy elképzelésének megva­lósítása gyökeres fordulatot kívánna a szov­jetunióbeli atomerőmű-építés gyakorlatá­ban és jelentős anyagi ráfordítással járna, de szerinte semmi sem pótolhatja a kárt, ámely az atomerőművi balesetek miatt ér­heti a társadalmat. A vitához hozzászóló két mérnök-köz­gazdász véleménye szerint az atomenergiai ágazat túlzott mértékű fejlesztése helyett nagyobb figyelmet kellene fordítani a ha­gyományos energiahordozók felhasználá­sára. Nemcsak az atomenergia elégítheti ki az ország szükségleteit, hanem például az olcsó kelet-szibériai szén kitermelése és felhasználása is. Szerintük a földgázra és a kőolajra is kevés gondot fordítanak, ezek szállítása közben annyi energia megy kár­ba, amelyet három, egyenként 1000 mega­wattos atomerőművi reaktorblokk termel meg. A két közgazdász másik érve: az atomerőművek építésének folytatásánál számolni kell azzal, hogy 10-15 évnek kell eltelnie addig, amíg a szovjet atomerőmű­vek üzemeltetése a lehető legbiztonságo­sabb lesz. Ez idő alatt azonban fennáll a veszély, hogy az atomenergia súlyos károkat okoz. Utaltak arra, hogy a világban évente átlag 45 atomerőmű baleset történik. Feoktyiszov, a Kurcsatovról elnevezett atomenergia-intézet igazgatóhelyettese vi­szont arra hívta fel a figyelmet, hogy a Szovjetunióban az áramtermelésnek mindössze 11 százalékát nyerik atomener­giából, szemben a nyugat-európai orszá­gokkal, ahol ez az arány meghaladja a har­minc százalékot. Az USA-ban pedig kétszer annyi villamos áramot termelnek atomerő­művekben, mint a Szovjetunióban - hang­súlyozta, rámutatva, hogy a szovjet ipar lemaradt e téren a világ élvonalától. Elis­merte ugyan, hogy az embereket mélyen megrázta a csernobili szerencsétlenség, de hangoztatta: az atomerőműveket nem lehet bezárni, az atomenergiáról nem lehet elfe­ledkezni, hanem azt helyesen és szaksze­rűen kell felhasználni. -imp­A KÖRNYEZETSZENNYEZÉS: BŰNTETT A norvég igazságügyi minisztérium dönté­se szerint a környezet szennyezése ezentúl a többi bűnüggyel azonos elbírálás alá esik, és hatékonyabban kíván fellépni az ilyenfajta törvénysértésekkel szemben. Norvégiában évente 25 000 személy szenved egészségi károsodásokat rossz munkakörülmények folytán és mert veszélyes termékekkel került kapcsolatba. A norvég minisztérasszony fő­ként azokkal a hosszú távú hatásokkal foglal­kozik, amelyek a védőfelszerelés hiánya és a kellő felvilágosítás elmulasztása miatt az évekig veszélyes anyagokkal dolgozó embe­reket érik. GÉNMANIPULÁLT SERTÉSEK ÉS AZ ETIKA Az első génmanipulált sertések 1986 decemberében születtek meg egy USA- beli mezőgazdasági kutatóközontban (Beltsville). A génmanipuláció eredménye­ként ezek az állatok gyorsabban növeked­tek és húsuk soványabb, mint a természe­tes úton szaporított sertéseké. A kísérletet 8000 petesejttel végezték, amiből csak 43 transzgén sertést sikerült létrehozni. Ezek az állatok izületi gyulladásban és más be­tegségekben szenvedtek, és várható élet­koruk igen korlátozott. A kísérletek alap­vető etikai problémákat vetnek fel... GYORSHAJTÁS ELLEN Egy brit cég olyan jelzőberendezést fej­lesztett ki, amelyet radarszerű mikrohullámú egysége révén a közeledő járművek sebes­sége hoz működésbe. Az érzékelő bekap­csolja a jelzőberendezést, amelynek villogó felirata felhívja a vezető figyelmét: „Túl gyors!“ Lassíts!“. A villogó jelzés hatással van a gyorshajtókra, a jelzés láttán rendsze­rint jelentősen csökkentik sebességüket. A jelzőkészüléket célszerű a sebességkorlá­tozó táblánál elhelyezni. A készülék elemes és hálózati kivitelben készül. Kiegészítő fotoelektronikus érzékelője éjszaka tompítja a jelzést, a páralecsapódás ellen pedig önálló fűtéssel rendelkezik. A riasztási sebesség határa beállítható. A készülékhez vandálbiztos üvegszálas múanyagházat szállít a gyártó cég. HAJLÉKONY FÉNYVEZETŐ Nagy teljesítményű lézersugárzás átvi­telére a Schott cég fényvezető rendszert készített a 400-1600 nanométeres spekt­rumtartomány számára. A lézersugár a fényvezető szállal közvetlenül az alkal­mazás helyére továbbítható. A vezetőt vé­kony szálakból alakítják ki, így nagy hajlé­konyságot érnek el, ezáltal kis sugarú görbületeket tesznek lehetővé nagy fény­teljesítmény mellett. A lézersugár nagy energiasúrúsége az üregekben vagy ro­botkarok által végzett forrasztásnál, he­gesztésnél vagy fúrásnál az optika fókusz­síkjában pontos megmunkálást tesz le­hetővé. A szálak átmérője 70 mikron kö­rüli.-I w

Next

/
Oldalképek
Tartalom