Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-05-27 / 21. szám

♦ Ü TALLÓSI BÉLA Kisági naplójábó A szobogarak I ■ ■ ■ ■ ■ vannak, mondtam. Apa csak annyit mondott, megmentetted a meséket. Gyurmakutyus és zöld béka Ma gyúrtam egy gyönyörű gyurmakutyust. Erre apa azt mondta, olyan koszos lettél, hogy le se tudom mosni rólad ezt a ragacsot, ráadásul a szőnye­get is összekented. Mindenben azt tátja, ami nem lényeges. Hogy ügyes vagyok, az oviban én gyúrom a legszebb gyurma­kutyust, az nem érdekli. Kutyusomat az ajtó elé ültet­tem, hogy apa megijedjen tőle, ha benyit. Észre se vette, csak miután szétlapult a talpa alatt. Van is időm megijedni ilyen va­caktól, mondta bosszúsan. Fél- varkocs szomorú lesz, ha elme­sélem neki, mondta. Ki az a Fél- varkocs, kérdezte, aztán hozzá­tette, különben is, mit érdekel engem Félvarkocs vagy bárki más. De Félvarkocs a barátom, mondtam. A barátod sem érde­kel, és nyomás mosakodni, uta­sított. Megyek, de Félvarkocs- nak ez akkor sem tetszene és azt mondaná, ha megijedni sincs ideje, miért nem veszel magad­nak egy másik apukát? Mosakodás közben Kisbea, az ovis barátom jutott eszembe. Apukájával úszni voltak a tónál. A kavicsok között Kisbea talált egy picurkó zöld békát. Már épp zacskóba akarta tenni, amikor apukája rászólt, hogy dobja vlsz- sza. Kisbea ellenkezett. Hazavi­szem, mondta. Ne makacs- kodj, azt mondtam, dobd vissza. Nem, sírt Kisbea és úgy szorítot­ta, hogy majdnem agyonnyomta a zöld békát. Frézi néninek vi­szem ajándékba, süvöttötte. Fré­zi néni állatokat gyújt, hogy ne legyen egyedül. Sok mindenféle van már a gyűjteményében, de zöld béka még nincs. Kisbea Frézi néni miatt sírt, mert olyan kevés ember van, akinek zöld békát lehet ajándékozni. Észre se vettem, hogy apa benyitott. Gyere, mondta, beve­zetett a szobámba, és leültünk a szőnyegre. Szeretem, amikor lekuporodik melém, mert olyan­kor palacsintagombóc-pillanata van. Az olyan, amikor apa nem törődik azzal, mit gondolnak a felnőttek, és palacsintagombó­cokat gyúr nekem sárból. Azt mondta, az ember nem ijed meg olyan kutyustól, amelyik elfogad­ja tőle a gyurmacsontot. Való­ban, gyurmakutyus ott ült a szo­ba közepén. Előtte gyurmatá­nyérban gyurmacsont. És nem bántotta apát. Ne zavarjuk, hadd egye meg a csontot, mondta apa. Lementünk a homokozóba palacsintagombócokat csinálni. Tudod, Félvarkocs, én még­sem veszek magamnak másik apukát. A vízhordó galamb A zoológusok megfejtették a szenegáli galamb különös viselkedésének titkát. Ennek a különleges madárfajnak a nős­tényei csupán két tojást raknak, amelyeken húsz napon keresztül a két szülő felváltva ül. Addig, amíg a galamb le nem rakta a tojásait, nem okozott neki nehézséget elrepülni a víztá­rolóhoz szomját oltani, de mit tegyen a költés idején és hogyan itassa a fiókákat? A természet gondoskodott erről is - az apa szerepe ebben az esetben rendkívül fontos. Amig az anyák a fiókákról gondoskodnak, az apák naponta többször csapa­tokba verődnek és elrepülnek a legközelebbi váztárolóig. Itt először is_ megfurdenek. Ekkor a hasukon lévő, különleges szerkezetű tollazat megtelik vízzel. Amikor az apák visszarepül­nek, a fiókák a hasuk alá bújnak, és tollazatukból kiszívják az ott tárolt vizet. V. L. Apa ma bőrig ázott. Azzal fo­gadtam öt, hogy ha csigabiga lennél, ilyesmi nem történne meg veled, mert bárhol járnál, csak bebújnál a házadba. Aztán megkérdeztem tőle, miért lesz a csigabiga csigabiga, a teknös- béka teknösbéka, a gyerek meg gyerek? Butaságokat kérdezel, mondta. Apa mindenre, amit nem tud megmagyarázni, azt mondja, hogy butaság. így lett butaság az, hogy megszülettem, hogy a fiúk állva pisilnek, hogy a pillangókat is a gólya hozza. Megkérdeztem, ha nagyon akar­nám, lehetnék-e csigabiga, s hogy van-e csigabiga-óvoda. Hagyjam ót békén, mondta, és bement átöltözni a szobába. Dü­hös volt az eső miatt. így is jó - gondoltam. Fogtam a kisollót, szétszabdaltam az az­napi újságokat, és szétszórtam őket a szőnyegen. Apa, látva, mit műveltem, rémülten kérdez­te: Mi történt? Szétmásztak a szóbogarak! Mik? - kérdeztem csodálkozva. Szóbogarak, mondta. Nézd, milyen szépen alusznak a szőnyegen! Nem tud­tam, mik azok a szóbogarak, így azt mondtam: semmiféle szóbo­garak, csak az újságjaid. Szét­nyírtam őket, mert azt akartam, hogy velem foglalkozz. Rá se hederített, csak mondta a magá­ét: hogy ilyet eddig sosem csinált senki. Magyarázkodhattam. Apa azt mondta, nem érdemiem meg a meséket, mert csúnyán elbán­tam velük. Valamikor nagyon ke­vés szóbogár volt a földön. Ha találtak valahol egyet-egyet, fu­tottak vele a könyvkészítőhöz, aki aztán papírra préselte őket. Mikor már sok volt belőlük, szü­lettek sorra az írott mesék. Szá­zadokon keresztül fennmaradtak, mert vigyáztak rájuk, de most egy óvatlan pillanatban szétsza­ladtak. S könnyen lehet, hogy ezzel végük van a meséknek is. Nincs végük, apa, mondtam. Ezek nem szóbogarak, hanem a szétnyírt újságjaid. Én nyírtam szét mind. Ez a baj, mondta, mert a szóbogarak a könyvek­ben meg az újságokban bújnak meg. Sose tudhatod, melyik könyv rongálásával, újság szét- tépésével ölöd meg a szóboga­rakat. Én vagyok a hibás, nem lett volna szabad előtted hagy­nom az újságokat. Lehet, hogy ezentúl egyetlen gyereknek sem mondhatnak több mesét, mert a szóbogarakkal a mesék is el­pusztulnak. Lehet, hogy meghal­tak a szóbogarak! - kiáltotta és magamra hagyott. Sirattam a szóbogarakat. Las­sanként összegyűjtögettem a papírdarabokat és rajzlapra ra­gasztottam valamennyit. Este át­nyújtottam apának. Nézd, nem haltak meg a szóbogarak, itt Virágos történetek Májusban nyílnak a virágok. Érzékelitek színü­ket, szép formájukat, kellemes illatukat, de vajon tudjátok-e, hogyan tisztelték őseink kedvenc vi­rágainkat, s hogy miről mesélhet ma is: a rózsa, a liliom, a tulipán és a szegfű? A TITKOK VIRÁGA A virágok királynője, azaz a rózsa érdemelte ki e nevet, amelynek eredete egy ógörög regében gyökerezik. így hangzik a rege. Amikor a rózsa még új virág volt, és nem ismérték sem emberek, sem istenek, kivéve Érászt, a mindent tudót, a szerelem istene adott belőle egy szálat Harpokratésznak. E csodás virággal akarta megvesztegetni őt, hogy el ne árulja Aphrodité titkos beszédeit. Mivel Harpokra- tész a tegnapi napot feledtető reggeli Nap fényének megszemélyesítője, egyben a hallgatás istene volt,' a neki ajándékozott virág, vagyis a rózsa is a hallga­tás szimbóluma lett, és az is maradt. Európa-szerte kialakult a képzet, hogy a rózsa valóban a titkok virága. Jelképét annyira komolyan vették, hogy sok helyen rózsát festettek, véstek a tanácstermek falá­ra, figyelmeztetésül arra, hogy ami a titok virága, a rózsa alatt elhangzik, annak titokban is kell ma­radnia. KIRÁLYOK VIRÁGA A bódító illatú, liliom mindig is vonzotta az embe­rek képzeletét. Asszíriában és őshazájában, Perzsiá­ban már a legrégibb versek dicsőítették fenséges szépségét. Ninive királyainak palotakertjében a liliom volt a legóvottabb virág. Salamon király jeruzsálemi templomát liliomos faragványok díszítették, de díszí­tőelem maradt a liliom az újkorban is, főleg kapuzato­Weöres Sándor Ha nap süt a rétre* Ha nap süt a rétre, a rét közepére gyerünk, gyerekek, csapatostól. Hozzuk ki a labdát, rakjunk güzü-csapdát, csattogjon a csillagos ostor. És este a réten, a rét közepében tündér-aranyakra találjunk. S ha eljön az éjjel, az északi széllel oda járjon vissza az álmunk. kon és oszloptokön. Már az ókorban az ártatlanság és a tisztaság jelképe volt, ezért lett később kedvelt címervirág. Ha liliomcsokor illatát zárt szobában lélegezzük be, számíthatunk rá, hogy kissé elbódulunk. Sőt túl érzékeny emberekre akár néhány szál liliom illata is bódítóan hathat. Tehál túl sok liliommal bezárva maradni nem tanácsos, mert az intenzív illat fejfájást és különféle más múló rosszullétet okozhat. SZULTÁNOK VIRÁGA A tulipánt a perzsák és a törökök már a középkor elején termesztették. Nyugat-Európába az első tuli­pánhagymák állítólag I. Ferdinánd törökországi követ jóvoltából kerültek, aki németalföldi rokonainak küldte őket ajándékba. A XVIII. század elején már a legbe­csesebb virágnak számított Európa szívében. Külön tőzsdéje volt, spekulációk tárgya lett, ritkább alakú, különös színezetű virágainak egyetlen hagy­májáért 13 ezer holland aranyforintot vagy még többet is megadtak, valóságos tulipánláz tört ki. Nem egy ember akadt, aki egy tulipánhagymáért gyilkolni is képes volt. Ősi tisztelet övezte a tulipánt Törökor­szágban is. Ama hit jegyében, hogy virága ihlette a turbán formáját, a török szultánok minden évben pompás tulipánünnepeket rendeztek palotájuk kertjé­ben. Ezek mindig éjfélkor vették kezdetüket. Ilyenkor sötét lévén a palotakertben, a tulipánok mellé égő gyertyákat tűztek a földbe, majd szabadon eresztet­ték az erre a célra összefogdosott teknősbékákat, amelyek páncéljára szintén egy égő gyertyát ragasz­tottak, hogy eleven mécsesként imbolyogva bevilá­gítsák az ágyásokat. A fák ágain szépmüvű lámpá­sok lógtak, a palota teraszáról halkan átszűrődött a zene, így járta be a kertet ezen az éjszakán minden törökök ura, a felséges szultán, dicsőítve a tulipá­nokat. LOVAGOK VIRÁGA Midőn IX. Lajos francia király a második keresztes­hadjárat vezéreként megostromolta Tunisz városát, hű lovagjai felhívták a figyelmét egy ott termő, addig sosem látott virágra: a szegfűre. Mivel a Lajos csapataival pusztító pestisjárvány épp akkor volt szűnőfélben, a király az ég ajándékának vélte a szá­mára ismeretlen virágot, és elrendelte, hogy Francia- országban is termeszteni kell. Túl sokat nem is kellett kapacitálni a kertészeket. Szép volt a szegfű, gyor­san megszerették az emberek. Nem úgy a méhek! Ugyanis hosszú pártája miatt a szegfűnek olyan mélyen fekszik a nektáriuma, hogy csupán a rőfös csápú nappali lepkék tudnak hozzáférni, a méhek nem KUN ERZSÉBET Gondolkodom, tehát.. ÉPÍTŐKOCKÁK A nagy képen látható várfal az építő­kocka-készletből készült, éspedig vala­mennyi elem felhasználásával. Igaz ez? KEPREJTVENY MEGFEJTÉS N=L A május 13-i számunkban közölt feladatok megfejtése: Veres Péter; 36. Nyertesek: Gaal Gábor, Ipolyság (Sahy); Kardos Beáta, Rozsnyó (Roz- ftava); Majoros Mónika, Safárikovo; Derzsi Attila, Tany (Tön); Varga Tünde, Tardoskedd (Tvrdoáovce). ■ ÚJ S3 ■ 18 1988. V.

Next

/
Oldalképek
Tartalom