Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-05-27 / 21. szám
V ajon miért van, hogy valahol az első perctől kezdve otthon érezzük magunkat, biztonsággal mozgunk a házak, a terek, a fák között, gondolataink áramlása zavartalan, tettvágyunk cselekvésre serkent - míg másutt éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk? A kérdésre nincs egyértelmű felelet, hiszen ahogyan egy-egy város, úgy egy-egy ember is más és más. Tény azonban, hogy Kassa ,,Kosice" meghatározó szerepet játszott Fábry életében, pályája alakításában, sót: halála óta is befolyásolja a munkásságáról kialakított képet az itt rendezett emléknapok jóvoltából. A köztudat előszeretettet használja a már kialakított sablonokat, így Fábryt is csak Stószhoz (Stós) köti; ebből aztán az is következhet, hogy hitelesnek tetszhet a róla keringő remete-életvitel legendája. Ha mai ismereteink alapján megpróbáljuk egyetlen mondatba süríteni, ki is volt tulajdonképpen ez a kiváló gondolkodó, akkor - ez az én országos tapasztalatom - egy efféle meghatározást kapunk: ,,Az író magányosan élt szülóvároskájában, Stószon, távol a szellemi élet gócaitól, s az életmú-épitéshez oly nélkülözhetetlen ösztönzéseket és információkat a sajtóból, a könyvekből, s az első világháborúban szerzett megrázó élményeiből kapta." Ez az állítás mai ismereteink birtokában meglehetősen pontatlan. Hiányzik belőle egy alapvetően fontos közlés: Fábry Zoltán Kassán évtizedeken át rendszeresen összejárt a város akkori értelmiségének legjobbjaival; felolvasott nekik írásaiból, gyakran hajnalba nyúló eszmecserét folytatva mindazokról a témákról, melyek ót mélyen foglalkoztatták. Ennek igazolásául most közzéadom három kassai emberrel folytatott - eddig kéziratban fekvő - beszélgetésem rövidített változatát. Az író tizennyolc éve halt meg, de nincs már az élők sorában az öt igazán ismerők közül Simainé Madzsar Lili és dr. Berzeviczy János sem. Ha annakidején alaposabban kérdezzük őket, ók lehettek volna a Fábry-kutatás kulcsemberei. Simái Béláné, Madzsar üli Budapestről került Kassára. Nagybátyja Jászi Oszkár, a radikális polgári eszmék harcosa, édesapja Madzsar József társadalomtudós. Édesanyja Jászi Alice, a szépség és egészség apostola, a magyar női testkultúra megalapítója, akinek varázslatos lénye, szikrázó szelleme maga köré vonzotta a kor nagy embereit. Ady, Bötöni, Fteinitz és a család meghitt barátja, Szabó Ervin gyakran megfordult Madzsarék otthonában. (Simái Béláné később a Szabó Ervin-módszer szerint rendezte át Fábry Zoltán könyvtárát.) Ezt a szellemet hozta a városba Madzsar üli. Haladó eszmék befogadója volt maga Kassa is, amely felolvasó esteken még bécsi magyar emigránsokat is vendégül látott, s amely színházával, (A Latabárok onuík őse is szerepelt hajdanán a társulatr * s a /i Mihály titkára. Stószon mindig kellemesen telt az idő az udvaron, a lugas alatt ültünk és sokat beszélgettünk.- Mi jellemezte a pályakezdő írót?-A pontossága. Már akkor levelezett külföldi kiadókkal, akik recenziós példányokat juttattak el hozzá, így egyre gyarapodó könyvtára tartalmazta a legjelentősebb műveket. Barátságunk egyre erősödött, volt idő, amikor havonta egy hetet töltött el nálunk. Mániája volt a mozi, egyetlen délután három előadást is végigült.- Hogyan hatott rá az első világháború?- Iszonyatos háborús emlékekkel tért haza. Azt a bizonyos „gyilkos élményt", a szurony-jelenetet gyakran elmesélte, feltétlenül megtörtént vele! - Talán azért úsztam meg, mert van a tekintetemben valami megnyugtató. Azt a katonát ott a fronton lecsillapította a szememből áradó szelídség és megkegyelmezett - mondogatta Fábry. Kifejezetten iszonyodott a háborúktól; a húszas évek második felétől kezdve meg volt róla győződve, hogy jön még egy szörnyűbb, egy második világháború.- ön komolyan vette ezt a feltevést?- Mi, a férjem és én igen, sőt nem csak mi, hanem Stromfeld Aurél is, aki apám legjobb barátja volt, s aki állandóan hajtogatta, jön az új háború, nem tudhatjuk, mikor tör ki, és hogyan, de hogy kitör, az bizonyos.- Hogyan hatott az íróra a közelgő újabb világégés sok-sok előjele?- Rettenetesen lehangolta. Még a müncheni döntés előtt, 1938 októberében bejött hozzánk Kassára elbúcsúzni. Úgy gondolta, nem érjük meg az újabb vérengzés végét.- És mit sejtett Kassa polgársága a közelgő iszonyatból?- Szinte semmit! (me, igazolásul egy bizonyíték: a városban akkoriban szabadkőműves páholyok működtek, az egyiknek tagja volt a férjem is. Nők nem vehettek részt az összejöveteleken, csak egyszer egy esztendőben, János-nap estéjén. Ezerkilencszázharminchetet írtunk. Hagyománnyá vált, hogy ezeken a nők számára is nyitott találkozókon a fiatal tagok feleségei mondják az üdvözlő beszédet. Az estélyek a Schalk-ház nagytermében zajlottak, itt hangzottak el a pohárköszöntók. En németül szóltam, hogy a cseh vendégek is értsék. Arról beszéltem, hogy észleljük a borzalmak, a közelgő háború baljós jeleit. Alig fejtettem ki gondolataimat, máris nekem támadtak a résztvevők: hogy merészeltem rontani a hangulatot, miért nem a nyárról, a virágokról szóltam?- És a háború után? Miként viselkedett Fábry 1945 után?- Egyszerűen nem volt hajlandó bejönni Kassára. Napról-napra halasztgatta jövetelét, hiába kérleltük levélben, hiába üzengettünk, azt válaszolta, nincs olyan hangulatban, hogy beutazzon. Aztán egyszer csak ó maga kerített egy alkalmi autót és felruccant, de közben eltelt egy egész év! Szerencsére később az életkedve fokozatosan visszatért, ezután ismét eltöltött nálunk havonta egy hetet, szerelmes lett, többször is.- Mi befolyásolta az írót a legerőteljesebben élete folyamán?- A német kultúra, a német gondolkodás rendszere és Ady Endre, akinek jobb ismerője aligha akadt. Zseniális volt a dolgok lényegének meglátásában.- Milyen emberi tulajdonság jellemezte?- Ragaszkodott a tárgyaihoz. Komoly megrázkódtatást okozott számára, ha valamije elveszett, különösen, ha könyvről volt szó. Elmesélte, hogy diákkorában, Rozsnyón (Rozóava), napokon át figyelt egy-egy könyvet a kirakatban, gyűjtötte rá a pénzt, hogy megvehesse; a zsebpénzét csakis ilyesmire fordította. Szenvedélyesen vonzotta az irodalom, érezte, ezen a területen tud a legszívósabban munkálkodni. Fegyvert aligha tudott volna a kezébe venni a fronton elszenvedett sokkja után, ehhez egyszerűen nem volt idegrendszere. Talán a legkezdeményezóbb, a legtettrekészebb a két világháború közötti időkben, a harmincas években volt. Úgy gondolta, ö is tud valamit nyújtani az embereknek, ezért publikált olyan sűrűn, ezért indult előadói köru- takra. * * * Az idén, január végén, hetvenkilenc esztendősen meghalt dr. Berzeviczy János. Csendben, már-már visszavonultan élt, pedig az ötvenes és hatvanas években még az ország egyik legjobb szívgyógyászának számított. Dr. Berzeviczy a kézsmárki (Kezmarok) gimnáziumban érettségizett - német nyelven - s’ ugyancsak németül sajátította el Prágában az orvostudomány alapjait. A beavatottak szerint ö volt Fábry Zoltán legjobb barátja, s évtizedeken át orvosa. Neki köszönhető, hogy az író bejutott a kassai katonakórházba, ahol barátja kiváló szakember hírében állt. Ez a kiváló felkészültségű ember valódi szellemi partnere volt a stószi humanistának: megszállottan vonzódott a magyar irodalomhoz, történelemhez és nyelvhez. Tudása, műveltsége európai rangú. Én gyerekkorom óta ismertem ót, s nem sokkal Fábry halála után megkértem, foglalja össze, hogyan látta orvosi szemmel híres betegét: „Példásan pedáns és fegyelmezett páciens volt, minden vizsgálatot eltűrt, a legfárasztóbbat is. A kórházban keveset olvasott. Három infarktus rombolt szívén. Az első, a „néma", még a tátrai szanatóriumban érte valószínűleg, a második után a katonakórházban kezeltük, a harmadik volt a halálos. Nem sokkal elhunyta előtt, 1970 áprilisában meglátogattuk otthonában, s derűsen indultunk hazafelé, miután feltűnően jó állapotban találtuk. Végrendelet-változatait tételekben diktálgatta, mi fogalmazgattuk dr. Nagyidai Ernővel.“ Béres József rádiónk nyugalmazott riportere Kassán. Hosszú éveken át működött nemzetiségi kultúránk terjesztőiéként, ö volt például a Csemadok Kelet-szlovákiai Kerületi Bizottságának vezető titkára az ötvenes években.- Mikor hallotta először Fábry Zoltán nevét, s mikor találkozott vele személyesen?-Abaújszinán (Seria) születtem 1917- ben. A CSKP a húszas években alakult meg a falunkban; apám a szervezet egyik alapítója és irányítója volt. Engem is befogott - a Kassai Újságot meg a Kassai Munkást, baloldali röplapokat, plakátokat hordtam Kőtár Péter felvétele szét. Vasárnap délelőttönként pártoktatás folyt a haladó szellemű lapok felhasználásával - ezt apám vezette. Sokan írni-olvas- ni sem tudtak, ám az Utunk eljutott hozzájuk! Ekkor hallottam először Fábry Zoltán nevét. 1948 decemberében négyszáz darab Új Szó érkezett a címemre azzal, hogy az egyes példányokat juttassam el az arra érdemeseknek. Itt láttam ismét Fábry nevét Az első szó jogán című írása alatt. Ekkor még nem sejtettem, hogy rövidesen sor kerül személyes találkozásunkra is. 1949- ben, szokásos előadói körútja során Bratislava, Léva (Levice), Losonc (Luőenec), Rimaszombat (Rimavská Sobota) és Rozsnyó után Kassára is eljutott. A Schalk- házban került sor fellépésére - József Attiláról mondott nagyhatású beszédet. Én, a fiatal parasztgyerek is ott voltam az öreg kommunisták között. Később pártoktatásra jártam, ezt dr. Simái, dr. Perényi, Winkler- tata és mások vezették. Fábry neve itt minden alkalommal elhangzott, hivatkoztak az írásaira, sót, bizonyos érdemnek számított, ha valaki idézni tudott tőle. Fábry ekkor havonta látogatta Simaiékat, ott találkozgat- tunk, később dr. Simáival gyakran felkerestem otthonában. Én onnan mindig új ismeretekkel felvértezve érkeztem vissza Kassára, ahol bekapcsolódtam a Csemadok munkájába. 1951 márciusában a negyven- nyolcas magyar szabadságharc jelentőségét akartuk méltatni. Az est előkészítésében részt vettem én is. Valósággal mellbevágott dr. Simái felkérése, tartsam meg én az előadást! Becsületesen bevallottam, nem rendelkezem egy ilyen fontos beszéd megírásához és elmondásához szükséges képességekkel, s egyébként sem mernék kiállni az én gömöri tájszólásommal a polgári közönség elé. Simái elmosolyodott és hozzáfűzte: márpedig vállalnod kell, így akarja ezt Zoli is - mi majd segítünk. így is történt. Ók elkészítették az „alapanyagot", melyet én reszkető hangon felolvastam. Ez volt a tűzkeresztségem. Számomra kissé kínos volt, hogy elsőként éppen Fábry Zoltán és Simái doktor gratulált a „sikerhez".- Milyen volt a közéleti Fábry?-Szókimondó, tiszta erkölcsű, mélységesen emberséges. Egynéhányan már életében tudtuk, rendkívüli embert tisztelhetünk benne. Számomra a mai napig ó maradt az igazmondás megtestesítője. Csendesen, higgadtan érvelt, kissé rekedten beszélt, de ha sérelem érte az ügyet, felemelte a hangját. Nagyon harcias tudott lenni, ha a helyzet megkívánta!- Az ötvenes években a Csemadok Kelet-szlovákiai Kerületi Bizottságának vezető titkára voltam, dr. Simái Béla pedig az elnöke. Egy napon arra kért az elnök, szervezzem meg a Fábry-házban a tetőcserét, mert jön a tél, s a rozzant tető az író fejére szakadhat. Sok-sok utánajárás bizonyult eredménytelennek, nem kaptunk építkezési segélyt, ezért a Szepsi (Moldava nad Bod- vou) Járási Nemzeti Bizottság akkori elnökéhez, Dávid Ferenchez fordultam, akitől egy fakitermelési engedélyt kaptam. Ezután már csak a munka megszervezése volt hátra. Eljöttek a derék debrődi (Debracf) ácsok, s megkezdődött a tetőcsere, némi izgalmak közepette, favágás közben ugyanis megsérült az egyik ács. Verejtékezve, sietősen dolgoztunk, hogy a benyomuló tél várható támadásait már az új tető verhesse vissza. Emlékszem, karácsony este fejeztük be a munkát, négyezerkilencszázhatvan cserepet adogattunk fel a magasba. Későre járt már, a mesterek elkéstek az ünnepi vacsoráról, de az a tető most is megbízható. A munkálatok idején ott laktam Stószon, öt hétig Fábry Zoltán ágyában aludtam, ö ugyanis egy bratislavai barátjánál várta a munka befejezéséről szóló örömteljes bejelentésemet. Amikor hazaérkezett, úgy örült, mint egy gyerek - könnyes szemmel ölelt magához - az ilyesmit nem lehet elfelejteni.- Az író utolsó éveinek ön is krónikása. Beszéljen erről az időszakról.- Ezerkilencszázhatvanötben több kitüntetést kapott: hazai és magyarországi elismerésekben részesült, sót, a Békevilágtanács emlékérmét is megkapta. Egyre többen keresték fel Stószon, otthona zarándokhellyé vált. Látogatták barátok és egykori ellenfelek, sokat cikkeztek róla. Mint riporter és a kassai kulturális élet egyik szervezője, rendszerint én jártam ki hozzá a vendégekkel - Veres Péterrel, Illyés Gyulával, Keresztúry Dezsővel, Czine Mihállyal és másokkal. Mindig örömmel fogadta látogatóit. Számomra felejthetetlen az a Batsá- nyi-emlékest, melyen először találkozott személyesen Illyéssel, Keresztúryval, For- báthtal. Fábry eleinte - túlzott szerénysége okán - nem akart kötélnek állni, nem akart bejönni Kassára, ahol körülbelül ezer ember várta. íme, egy részlet akkor írt leveléből: ,,Kedves Jóska, sokat gondolkoztam azon, szabad-e, lehet-e a Batsányira való emlékezést egy ilyen oldalugrással, amilyen Illyés Gyula és az én üdvözlésem, megzavarni? De most már itt van a műsor is, ezért a lehető legrövidebben kell ezt beiktatni. Szövegként ennyit: örömmel üdvözöljük az ünnepségünkön megjelent Illyés Gyula kétszeres Kossuth-díjas költőt és a mi Fábry Zoltánunkat. Batsányi forradalmi örökének, az európai magyarság és a szocialista humanizmusnak ók ma a méltó utódai. Egyébként változatlanul félek az esttől. Föl fog izgatni. Én legszívesebben itt várnám meg Illyést.“ A z írót kellemetlen emlék is köti a városhoz, 1932-ben fogságát töltötte az itteni börtönben; viszont Kassán élt utolsó nagy szerelme, A. M., aki a régi Schalk- ház, a mai Slovan Szálló közvetlen közelében lakott. A híres kávéházban találkozgat- tak, s Mária, ha tehette, meglátogatta a betegeskedő írót a kórházban. Egyszer talán Fábry Zoltán szobrát is felállítják a városban. A mester a kitűnő Löffler Béla lehetne - ő mintázta meg a halotti maszk alapján a stószi sírnál látható portrét - a szobor pedig a volt Schalk-ház és a mai Művészetek Háza közötti terület valamelyik alkalmas pontján állhatna. Ebben a térségben voltak és vannak az író kassai tartózkodásának leggyakoribb színterei - itt állt Simaiék háza, itt élt Mária, s itt található a katonakórház is. BATTA GYÖRGY
