Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-05-20 / 20. szám
Fedeztethetöség és vemhesülési arány A nyulak sikeres szaporításának alapja a megfelelő időben, gondosan végzett fedeztetés. Az anyanyulak - sok más állatfajhoz hasonlóan - csak ivarzás akalmával hajlandók felvenni a bakot. A házinyúl ivarzási ciklusának hosszáról, az ivarzás ismétlődésének időpontjáról megoszlanak a vélemények. Vannak, akik szerint az anyanyúl 10—12 naponként ivarzik, mások 14-15, sőt 17-18 naponkénti ivarzásról számolnak be. Ha más állatfajok ivarzási ciklusának hosszát meglehetősen nagy pontossággal ismerik, mi okozhatja az adatok és a vélemények jelentős eltérését a házinyúlnál? Valószínűleg a házinyúlnak az a sajátossága, hogy csak párzáskor válnak le petesejtek, nincs spontán peteleválás. Ezzel kapcsolatos az anyanyulak másik sajátossága, hogy ivarzásuk provokálható, kikényszeríthető. Ha tehát ivarzás előtt vagy után próbálunk fedeztetni, általában találunk ivarzó anyákat, másoknál viszont a bakhoz vitel indítja el, váltja ki az ivarzást. A sikeresnek tűnő fedeztetés csak akkor tekinthető eredményesnek. ha az anyanyúl vemhesül, utódokat hoz világra. A házinyúl fedez- tethetóségét és vemhesülését sok tényező befolyásolja. Közülük most kettőt, az évszak hatását és a fialás utáni újrafedeztetés időpontját emeljük ki. Két új-zélandi fehér állományt vizsgálva megállapították, hogy az anyanyulak tavasszal (márciusban és áprilisban) ivarzottak a legiobban, ekkor 74-80 százalékuk párosodott. Nyár felé haladva a fedeztethe- tóségi érték csökkent, az évi minimumot (51-56 százalékot) augusztusban és szeptemberben figyelték meg. majd az eredmények ismét javultak. Az egyes évszakok (tavasz-ősz) között a fedeztethetőség- ben 26-29 százalékos, vagyis igen jelentős ingadozást figyelhettek meg. A vemhesülési arány - vagyis, hogy száz fedeztetett anyából hány fialt le - sokkal kiegyenlítettebb volt. A tavaszi maximum (78—81 százalék) és őszi minimum (szeptember 66-70 százalék) között csak 10 százalék körüli, tehát jelentéktelen az eltérés. A fedeztethetőségi és vemhesülési adatok vizsgálata szerint, a gyengébb őszi szaporaság egyértelműen a rossz fedeztethetőségre vezethető vissza. Az újonnan tenyésztésbe állított anyák - ha a tenyésztésbevételi életkort elérték és megfelelő a kondíciójuk - általában könnyen fedeztethetek és jól vemhesülnek. Az első, majd a további fialásokat követő újrafedeztetés időpontjától erősen függ a fedeztethetöség. Az anyanyulak közvetlenül a fialás után és a választást követően ivarzanak a legjobban, ekkor könnyen és gyorsan felveszik a bakot. A szoptatási időszak alatt nem kifejezett az ivarzás, nehezebb az anyákat fedeztetni. A vemhesülési arány független attól, hogy milyen intenzíven ivarzottak az anyák. Három állományt értékelve, a külföldi irodalmi adatokkal megegyezően azt találták, hogy közvetlenül a fialás után fedeztetett anyáknak csak 55-60 százaléka fialt le. A 10-12. napon végzett fedeztetéssel már 70-75 százalékos volt a vemhesülés. A 20-22. napon fedeztetett anyák 75-85 százaléka, a 30-32. napon fedezte- tetteknek pedig 90 százaléka fialt le. A fedeztethetöség és a vemhesülési arány alakulására más tényezők - például a fajta, az életkor, a takarmányozás (fehérjeszint, vitamin- és ásványianyag-kiegészítés), a világítás stb. - is hatással vannak. Akadnak persze olyan anyanyulak, amelyek majd minden próbálkozás alkalmával párosodnak és vemhesülnek, így évente akár 7-10 alkalommal is fialnak. Ugyanilyen környezeti feltételek közt más anyákat néhány havi próbálkozás után kénytelenek vagyunk selejtezni, vágóra adni. Az egyedi képességekben mutatkozó nagy különbségeket a tenyésztés során úgy hasznosítjuk, hogy a legkiválóbb, az egész év folyamán egyenletesen fialó anyáktól hagyjuk meg a következő nemzedék tenyészállatait. K. L. Érdemes kísérletezni Mint ismeretes, az utóbbi években világszerte élénkül a biológiai kertművelés iránti érdeklődés. A kezdeményezők mindenekelőtt azt kutatják, miként lehetne mérsékelni vagy teljesen mellőzni a különféle vegyi készítmények (műtrágya, gyomirtó és növényvédő szerek stb.) alkalmazását. Bizonyos utalásokat a régebbi szakirodalomban is találhatunk, és persze napjainkban is egyre többen adják közre ilyen vonatkozású tapasztalataikat. Minden ötletet és módszert érdemes kipróbálni, ellenőrizni, mert többségük valószínűleg segítségünkre lehet a haladóbb termelési eljárások kimunkálásában, a környezetre és magára az emberre is káros vegyszerek használatának korlátozásában. A szakirodalomban például arról olvashatunk, hogy a fehér üröm (Artemisia absinthium) a bolhák távoltartására, használatos, de ha szórt állásban a kertben nevelünk néhány növényt, állítólag elriasztja a káros állatokat. A fehér ürömnek otthon is hasznát vehetjük, hiszen levelei drogot szolgáltatnak, szára és lombja elriasztja a ruhásszekrényekből a molyokat. A lestyán (Levisticum officinale) egyebek között azért hasznos, mert riasztja a szúnyogokat. Jó lenne kipróbálni, megvédhetek-e vele a nyulak a mixomatózist terjesztő szúnyogoktól?! A törzs közvetlen közelében termesztett fokhagyma megóvja a gyümölcsfát a levéltetvektól. A fokhagyma azért is hasznos, mert serkenti a rózsa és a bükköny növekedését. Sót! Ma már bizonyított tény, hogy a fokhagymából sajtolt lé vagy kivonat eredményesen alkalmazható a csonthéjasok és némely zöldségfélék (uborka, retek, bab, paradicsom) lisztharmata elleni küzdelemben. A vöröshagymát a kertben kamillával váltva kellene ültetni és termeszteni (méterenként legalább egy tő kamilla). Ha sárgarépával vegyeskultúrában termesztjük a vöröshagymát, megvédik egymást a legyektől. A vöröshagyma állítólag a vadnyulakat is riasztja. További tapasztalat, hogy a krumpliágyás sarkára telepített tormatövek javítják a növényzet egészségi állapotát. A már említett kamilla a komposzt dúsítására is kitűnő, mivel sok meszet választ ki. Ezenkívül a kamillában növekedést serkentő hormonok találhatók, amelyek jelentősen meggyorsítják az erjesztó- gombák fejlődését. A száraz kamillával fűteni lehet az üvegházakban. A gyömölcstermesztők figyelmébe ajánljuk, hogy a fák törzsének közelébe telepített metélöhagyma (snidling) állítólag szavatolja az almafák varasodás elleni védelmét. N. D. Nagyobb termés - lekötözéssel A gyümölcstermelők hosszú évtizedekig a termőrefordulás és a termőképesség szabályozására a leghatékonyabb módszernek, és úgyszólván az egyetlen közvetlen eszköznek a metszést tartották. Alig két évtizeddel ezelőtt vált közismertté egy másik módszer - a lekötözés amely sebzések nélkül is alkalmas a gyümölcsfák növekedési ritmusának és termésének szabályozására. Ha a fiatal fák hosszú hajtásait vízszintesre kötöttük, akkor a kezdeti fejlődés nagy energiáját - a korona kialakítása mellett - a fa korábbi termórefordítására hasznosíthatjuk.-A 3-4 éves közepes, illetve ala- csonytörzsú fákon kiválasztunk 4-5 erős vesszőt, és műanyag szállal a törzs aljához, vagy a földbe vert cövekhez rögzítjük őket. Ügyelni kell arra, hogy a lekötés laza legyen, nehogy a kötözöanyag a vastagodó vesszőbe vágjon. A vesszőn a kötést az alsó harmad táján rögzítsük, mert csak így kerülhető el, hogy a vessző ívszerúen meggörbüljön. Az ívesen meghajtott vessző legmagasabb pontjáról ugyanis erős, vízhajtásszerü újabb hajtások törnek elő; ezek a vegetatív növekedés irányába sodorják a fát, tehát célkitűzéseinkkel ellentétes hatásúak. Nem minden fai és fajta viseli el egyformán a lekötözést. Legeredményesebb a módszer a gyönge növekedésű alanyokon álló alma- és körtefák esetében, de jó eljárásnak bizonyult a meggynél és egyes szilvafajtáknál is. Ismeretes az az élettani szabály, hogy a gyümölcsfák függőleges helyzetű vesz- szöi erősen növekednek, de terműrügy alig képződik rajtuk. (Ilyenek a fattyúvesz - szök is, amelyek mereven az ég felé mutatnak és sohasem teremnek.) Ezzel szemben a vízszintesen vagy megközelítően vízszintesen elhelyezkedő vesszők kevésbé nőnek, viszont rendszeresen berakódnak termörügyekkel. A termökaros orsófák és a különböző sövények nagy termésének alapja ez a fölismerés. Ezért terjedt el és vált általános gyakorlattá a vesszők lekötözése májusban, amikor a szövetek lédús volta már lehetővé teszi ezt a munkát. A lekötött vesszőkön már ebben az évben termórü- gyek differenciálódnak, s ezekből a következő évben virág, gyümölcs lesz. A lekötözés nem mindig jelenti azt, hogy a vessző vízszintes helyzetbe kerül. Az erős növekedésű fajok és fajták (például az almák közül a Starking) vesszőit kissé ferdén kötözzük le, de a gyöngébb növekedésűeket (például a Jonatánt) vízszintes helyzetben rögzítsük. B. Gy. tojásgyümölcs helyett padlizsánt mondunk, a legtöbb kertbarát azonnal tudja, milyen növényről van szó. A neve tehát ismerős, mégis a kevésbé ismert zöldségfélék között tartjuk számon, mivel egyelőre kevesen termesztik. Pedig vitaminokat (A, C), ásványi sókat és egyéb értékes A paprikával együtt termeszthető anyagokat tartalmaz, sokféleképpen elkészíthető. Igényei alapján a leginkább a paprikához hasonlítható. Ezzel egyidöben kell elvetni a magját, palántáit pedig a májusi fagyok után lehet kiültetni. Azokat a humuszban gazdag, laza szerkezetű és jó vízgazdálkodású talajokat kedveli, melyeket az elövetemény nem élt ki túlságosan. Palántanevelésre most már nem gondolhatunk, viszont a városi piacokon rendszerint árulnak padlizsánpalántát a kertbarátok. Ha mégsem jutunk hozzá, helybevetéssel szintén termeszthetjük, persze így szerényebb lesz a terméshozam. önellátási céllal együtt termeszthető a paprikával (szabadföld, fólia). Vízigényes növény, fólia alatt hetente, szabadföldön az időjárás alakulásától függően kell öntözni. Nem a nagy vízadagon, hanem a folyamatos vízellátás biztosításán van a hangsúly. A fejlődés kezdetén nagyobb, később kisebb a vízigénye, mint a paprikának. A fejtrágyázás még akkor is jót tesz, ha ősszel és ültetés előtt egyaránt kiadósán trágyáztuk a területet. Első ízben az első terméskötés idején célszerű fejtrágyázni, mégpedig nitrogén- és káliumtartalmú műtrágyával. Ami a növényvédelmet illeti, hasonlóképpen permetezik, mint a burgonyát és a paradicsomot. A betegségektől 1 százakékos töménységű bordói lével vagy Kuprikollal óvható meg a növényzet, három- vagy négyhetenkénti ismételt kezeléssel. Az előforduló burgonyabogarakat legjobb összegyűjteni, de az Élőerőn porozó is megbízható védelmet nyújt. Termését úgy szedjük, mint a zöldpaprikát: fejlett, de nem túlérett állapotban, mert akkor esetleg keserű és rágós lesz. A jókor szedett tojásgyümölcs még kemény, a magvak már kifejlődtek benne, de még fehérek, éretlenek és alig látszanak. BELUCZ JÁNOS mérnök, kandidátus Fontos a növényváltás A paprika esetenként tetemes kárt okozó baktériumos levélfoltossága (Xanthomonas vesicatoria) leginkább ott jelentkezik, ahol lebecsülik a rendszeres növényváltás jelentőségét és éveken át paprikát vagy paradicsomot termesztenek ugyanazon a területen. A fertőzés a növény bármely részét megtámadhatja. Különösen a palántakori fertőzés veszélyes, mivel a fiatal növényi szövetek lényegesen érzékenyebbek. A kártétel a leveleken a legszembetűnőbb. A kezdetben apró vizenyős föltok néhány milliméteresre nőnek, körülöttük a levéllemez megsárgul, a foltok közepe pedig idővel sötét színt kap. A foltok alakja nem jellemző, lehet kerek, de szabálytalan alakú is. A fertőzött növények elrúgják a virágot, leveleiken a sárga szín válik uralkodóvá, majd a tövek lassan elpusztulnak. A vegetációs időszak későbbi szakában fertőződő tövek termésein a foltok nagyobbak, átmérőjük akár 1 cm is lehet, kidomborodnak, de a közepük gyakran bemélyed. Ilyenkor már nem feltétlenül vezet pusztuláshoz a fertőzés, viszont a fejlődés lényegesen lelassul. A fertőzést okozó baktériumok a növényi maradványokkal és a vetőmaggal terjednek. A kártétel megelőzése szempontjából alapvető fontosságú, hogy a baktériumos levélfoltossággal fertőzött növényzet helyén három-négy évig ne termesz- szünk paprikát vagy paradicsomot. Vetőmagot természetesen csak egészséges növényzetről szabad fogni. A palánták fertőzésének a talaj gőzzel való fertőtlenítésével vehetjük elejét. Ha mégis előfordulnak beteg növények, azonnal meg kell semmisíteni őket. A külföldi és a hazai tapasztalatok megegyeznek abban, hogy a betegséget gyógyítani nem lehet, viszont a réztartalmú növényvédő szerek részben gátolják a fertőzés terjedését. SZALAI LÁSZLÓ KERESZTREJTVÉNY VÍZSZINTES: 1. Magyar színész (Márton). 7. Tó a Szovjetunióban. 13. Juhász Gyulát idézzük; első rész. 15. Francia festő. Matériában van! 17. Hol? 19. „A“ sírhalom. 20. Gyűrű alakú korallzátony. 22. A tőkés monopólium egyik formája. 23. Megvételre kínál. 24. Előtag. 26. Sulfur, beríllium. 27. Adatok gyűjteménye. 30. Alagcső. 32. Kova közepe. 33. Tiltószó. 34. Hadsereg. 36. Napszak. 38. A Morava mellékfolyója. 40. Rag. 41. Valaminek a hegyes vége. 42. Tréfa. 43. Magyar színész (Tivadar). 45. Amerikai hírügynökség. 47. Lima közepe. 48. Penészes. 50. Az ókori rómaiak alsóruhája, névelővel. 52. Túzföldi indián törzs. 54. Személyes névmás. 55. Acidum része! 56. Hold - latinul. 58. Város az USA-ban. 60. Csillag - angolul. 62. Őszirózsa. 64. Ü. A. M. 65. Város Olaszországban. 68. Város az USA-ban, Texax államban. 69. Repülő test. FÜGGŐLEGES: 1. Szigorú böjt. 2. A bibliai mitológia egyik prófétája. 3. Ruhadarab. 4. Neves nyomdász. 5. Művészi alkotás. 6. Elsőrangú. 7. Leszid. 8. Hanyatlik. 9. Hanem. 10. A dogma közepe. 11. Pázsit. 12. Világhírű cirkusz. 14. Természeti. 18. Már előre. 20. Mátkám. 21. Byron müve. 23. Hátrányban van! 25. Leves. 28. Az idézet befejezése. 29. A ló..., ütemes lépegetése. 30. Nápolyi olasz költő. 31. Török humorista. 35. Nóta. 37. S. Ú. 39. Aktinium. 41. Sekély tó a Szovjetunióban. 42. Mélyhegedű. 43. Közkatona. 44. Carbonium, titán, nitrogén. 46. Fűszer. 49. Leányunknak a férje. 51. Figyelmeztetné. 53. Utónév. 55. Francia fizikus és csilla- cia. 61. Vissza: magyarországi vágász. 57. Kalevala azonos hangzói, ros. 63. Hangtalan radar! 65. Kevert 59. Szalaszt. 60. Könnyed elegan- óra! 66. Ottó, Ede. 67. Némán zár! A május 6-án közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: Diadalmas, boldog Emberáradat, Zászlóink lobognak Fényes ég alatt. Könyvjutalomban részesülnek: Ladányi Zsuzsanna, Kalász (Klasov), Pancsik Ferencné, Fülek (Fil'akovo), Tóth Ernő, Dunaszerdahely (Dunajská Streda), Budai József, Bússá (Busince), Szőke Józsefné, Sajógömör (Gemer).
