Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-05-06 / 18. szám
Véget ért á 45. jégkorong-bajnokság Még múlt év szeptember 22-én kezdődött a 45. jégkorongbajnokság, és kisebb-nagyobb szünetekkel hét hónapig, április 28-ig tartott. Eközben sok megrázkódtatás érte a csehszlovák hokit, ám az illetékesek, némi meglepetésre, az I. ligára hivatkozva bizakodnak: jövőre ismét a régi sikereket idéző sportág lesz a jégkorong. A calgaryi (lejszereplést azonban még mindig nem értékelte (!) hivatalosan a szövetség, állítólag a bajnokság végére vártak. Karel Gut központi edző a pontvadászat hajrájában kijelentette: „Jelenleg jobb válogatottat nem lehet összeállítani, a siker kulcsa a klubcsapatok edzőinek kezében van. Többet kellene tőlük követelni és erősíteni tekintélyüket, amelyen bizony az utóbbi időben némi csorba esett. Ennek persze a válogatott látta, látja kárát". Harmadszor játszották play off- (kieséses)rendszerben az I. jégkorongligát. Nem vitás: izgalmasabb, érdekesebb, ám igényesebb lett a bajnokság. Az újítást mindenki nagy lelkesedéssel fogadta, s most is többen vannak mellette, mint ellene. A válogatott sorozatos kudarca után azonban egyre többen megkérdőjelezik az igen fárasztó és hosz- szadalmas hokimaraton lebonyolításának helyességét. Három év alatt két balsiker is érte nemzetközi porondon a csehszlovák jégkorongozást. A moszkvai vb éremtelen helyezése után szinte bénítólag hatott a sportág szerelmeseire a calgaryi vergődés, minden idők leggyengébb olimpiai szereplése. Az alacsony színvonalú bajnokság az oka - hangoztatták elkeseredésükben a pesz- szimisták. Minden rosszban van valami jó: ezek a sikertelenségek rámutattak az eddig elhallgatott és akarva-akaratlanul elnézett hibákra, hiányosságokra. Sokan azt mondják, a válogatott teljesítménye az I. liga színvonalának a tükörképe. Felvetődik a kérdés: valóban olyan gyenge volt a bajnokság az utóbbi három évben, de főleg az idén, hogy kétszer is elégtelenre vizsgázott a csehszlovák együttes? Más a hazai mérce, és természetesen más a nemzetközi. Hogyan lehet az, hogy a klubcsapatokban a bajnoki mérkőzéseken kitűnőt nyújtó korongozók pár hét múlva a válogatottban céltalanul, minden különösebb érdek nélkül végigkorcsolyázzák a hatvanperces tiszta játékidőt, és a megalázó vereség után az öltözőben mosolyogva beszélgetnek egymással. Mert ilyen is előfordult Calgary ban. Aztán egy hónap múlva ismét önmagukat felülmúlva játszottak, gólokat ütöttek. Igaz, az I. jégkorongligában... Nehéz erre magyarázatot találni, ha egyáltalán lehet. Talán ezért tart az illetékeseknek (előrejelzés szerint) május közepéig a hivatalos bizonyítvány elkészítése. Minden új idény reményt és várakozást visz a sportéletbe. Az I. jégkorongliga 12 csapata komoly elhatározásokkal, tervekkel vágott neki a szeptember végén kezdődött 45. bajnokságnak. Több csapatnál különféle okok miatt edzócsere történt: Kassán (Koáice) az aranyérmes Selvek-Kovács duót Ján Faith és Ján Sterbák váltotta fel, Trenőínben Jaroslav Walter került a kispadra. Jihlavában Augusta, Plzenben a lit- vínovi Dúm, Litvinovban Hlinka vette át a csapat irányítását. Menet közben Bratislavában, Brnóban és Gottwaldovban is forró légkör uralkodott a kispadon! Huszonkét fordulóra, azaz az oda-vissza alapon lebonyolított körmérkőzéses sorozatra került sor a decemberi hagyományos Izvesztyija Kupa előtt, amelyen válogatottunk csak negyedik lett. A három hónapig tartó első szakaszban kevés volt az izgalom, annál több viszont a szabálytalanság, durvaság, így örültek a kassai korongozók a második bajnoki címüknek amit bizony a játékvezetők nem büntettek kellőképpen. Az esélyesek közül egyedül az exbajnok VS2 Kosice nyújtott úgy ahogy elfogadhatót, a címvédő Pardubice (Haáek nélkül) és a Jihlava csak árnyéka volt önmagának. A Sparta otthonában sokszor megfélemlítő taktikájának köszönhette sikerét, a 22. forduló utáni éllovas C. Budéjovice pedig szürke eróhokijának, melybe idejekorán bele is fáradt. Nem láthatott semmi különöset a hétről hétre bizakodó szurkoló, mégis szép számban látogatta a mérkőzéseket. Reménykedett, hátha az olimpia közeledte nagyobb eróbedobásra kényszeríti a játékosokat. Hazudnánk, ha azt mondanánk: Calgary előtt nem volA Slovan csapatában egyedül Duáan Paéek (balról) nyújtott elfogadhatót (VojtíSek-felv.) tak jó iramú, érdekes mérkőzések. Ezek azonban ritkaságnak számítottak. Mindössze három fordulót játszottak - öt nap alatt - a párospáratlan sorozatból a XV. téli olimpia előtt. Feltűnt, hogy mennyire idegesek, kíméletlenek voltak a válogatott korongozók, mintha érezték volna, baj, nagy baj lesz a tengerentúlon. Már Anchorage-ban, egy rangtalan tornán gyengélkedett a Staráí-le- génység, Calgaryben aztán szétesett, irányíthatatlanná vált, teljesen rezignált - edzőikkel együtt. ötvenegy napos szünet (a válogatott gyászos olimpiai szereplése) után a második sorozat hátralevő kilenc fordulóját alig három hét alatt bonyolították le. öt csapat - C. Budéjovice, Koáice, Sparta, Litvinov, Jihlava - már gyakorlatilag a 25. forduló után a legjobb nyolc között érezhette magát. Nagy taktikázás jellemezte a mérkőzéseket, a 34. fordulóban pedig jó néhány hihetetlen eredmény született. Nemcsak egymást pofozták a játékosok, hanem Frantiáek Kucera (Sparta) még Jirka bírónak is odahúzott. A „jutalma“: egy mérkőzéstől való eltiltás. A szövetség ezzel az enyhe büntetésével határozatlanságáról, erélytelenségéröl tett tanúbizonyságot. A Slovan - Pardubice mérkőzésen történt durva szabálytalanságot (Haáek kiütötte Pokovióot) követően valaki meg is jegyezte a nézőtéren: „Ki beszél itt már Calgaryról! Ott nem történt velünk semmi jó, a ligában legalább ütik egymást a játékosok..." Hát azért volt hoki is a páros-páratlan sorozatban, de nem valami eget-földet rengető. Ezt bizonyítja az is, hogy Kassát kivéve sehol sem dicsekedhettek telt házzal. Igaz, más szereplőkkel, akik csakis a játékkal törődtek. A mostani korongozók esze inkább azon járt, hogyan lehetne megbuktatni Augustin Bubník edzőt, aki mellett - ritkaság ez manapság! - a szakosztály vezetősége is kiállt. A fő szervezők, Kron és Sréen, egészen az utolsó gongszóig semmi hasznosat nem csináltak. A játékosoknak nem sikerült' meneszteni a trénert, ám a bentma- radást sem tudták kiharcolni. Vagy nem is akarták? A Slovannál idejében eszméltek, Jozef Golonkát felmentették, és megmenekült a csapat... □ A play off-sorozat nyolc csapata közül három, a Ő. Budéjovice, a Trenőín és a Litvinov már azzal is beérte, hogy bejutott a negyeddöntőbe, ahol aztán nem sok vizet zavart. A többi öt együttes - Koáice, Sparta, Jihlava, Kladno, Pardubice - nagy csatát vívott a legjobb négy közé jutásért. Kellemesen meglepte híveit az újonc Kladno, amely egész az> elődöntőig került. Többet vártak a bajnoki cím védőjétől, a Pardubi- cétöl és a 34. forduló utáni listavezetőtől, a C. Budéjovicétől. Bőven volt izgalom a negyed- és az elődöntőben, sokkal jobb mécseseket láthatott a közönség, mint az I. liga körmérkőzéses, illetve párospáratlan sorozatában. Ennek a lebonyolítási formának is megvan az átka, mégpedig a helyosztók. Vajon van-e értelme tovább játszatni azokat az együtteseket, amelyek kiesnek a negyeddöntőből. Az 5 - 8. helyért folyó mérkőzéseknek semmi tétjük sincs, s ami a legszomorúbb, mindössze pár száz néző kíváncsi ezekre az összecsapásokra. Miért kell fölöslegesen utaztatni a játékost, bírót? Azért kár a jégre zavarni a korongozókat, hogy csináljanak valamit. A litvínoviakat például any- nyira nem érdekelte az egész, hogy azok szerepeltek a helyosztókon, akik a bajnokság első két harmadában még kispadosok sem voltak. Ez sem megoldás. De az sem, amit most láthattunk az 5 - 8. helyért: abszolút érdektelenség, furcsa eredmények (Litvinov - Pardubice 0:7 és 2:8, Trencín - C. Budéjovice 1:7 stb.). Annál nagyobb volt viszont a tét a kiesés ellen küzdő négy csapat (Gottwaldov, Plzen, Slovan, Brno) mérkőzésein. Minden találkozót lét- fontosságúnak tartottak az együttesek. Néha bizony túlzásba vitték a keménységet. Végül is a Zetor búcsúzott az élvonaltól, az a brnói gárda, amely a múltban tizenegy bajnoki elsőséggel dicsekedhetett. Minden jó, ha a vége jó - tartja a közmondás. És valóban, az idei bajnokság vége, azaz a play off- döntö jelentette a csúcsot. De azért korántsem mondhatjuk, hogy az átlagosnál nagyobb színvonalú és iramú finálé után minden a legnagyobb rendben lenne a hazai jégkorongozásban. A VS2 Koáice - Sparta Praha döntő mérkőzéseken volt tét, volt miért játszani. Az aranyérem közelsége mindkét együttest arra ösztönözte: tudása legjavát nyújtsa. És így is történt. A helyszínen levők mind Kassán, mind Prágában, valamint a tv képernyője előtt ülő szurkolók erről meg is győződhettek. Két egészen más játékfelfogású csapat küzdött az elsőségért. A szervezetten és taktikusan koron- gozó Spartának mindjárt az első kassai találkozón sikerült legyőznie a végig rohamozó, a helyzeteit kihagyó VS2-t. Igaz, ebben „ludas“ volt Sindel kapus is. A továbbiak folya(CSTK-felv.) mán azonban remekeltek a kassai játékosok, főleg Prágában nyújtottak kimagasló teljesítményt. A Spartának csődöt mondott a második és a harmadik támadósora, a Dolezal - Volek - Kastner trió pedig nem tudta térdre kényszeríteni az egyre magabiztosabbá váló exbajnokot. A négy döntő találkozón a Sparta tíz gólt ütött, és valamennyi találat az első támadósor nevéhez fűződik. Miért lett bajnok a VSZ Koáice? Egyszerű a válasz: kezdettől fogva kiegyensúlyozott, céltudatos hokit játszott. A fináléban pedig (az első találkozót kivéve) minden csapatrészében jobb volt. No és a kapujában a szenzációsan védő Svárny állt, aki megismételte két évvel ezelőtti bravúrjait. , Le a kalappal a Sparta előtt is, hiszen csonka csapattal egészen a döntőig jutott, ahol többre már nem futotta erejéből. Sérülések, betegségek már a páros-páratlan sorozatban megtizedelték Pavel Wohl edző gárdáját. Hrdina pedig az olimpiai játékok után az NHL profi ligában folytatta. A mester aranyéremmel szeretett volna búcsúzni csapatától. A negyedik döntő mérkőzés után Wohl a sajtóértekezleten meg is jegyezte: „Nem sikerült, sebaj. A jobbtól nem szégyen kikapni!" Színvonalas, küzdelmes döntőt láthattunk, végre a borúra egy kis derű. De ne feledjük: ami hazai viszonylatban kimagasló, az nem biztos, hogy elegendő a sikerhez a nemzetközi porondon. Ezt tudják a kassaiak és a prágaiak is. Pavel Wohl, a válogatott új vezető edzője azon fáradozik majd a közeljövőben, hogy ütőképes együttest hozzon össze. Nem lesz könnyű dolga, mert a hét hónapig tartó 45. bajnokság a döntő négy felvonását kivéve, kevés pozitívummal szolgált. Pesszimizmusra azonban nincs ok. Tenni- akarásra, szorgalmas munkára viszont nagy szükség lesz az elkövetkező hónapokban. ZSIGÁRDI LÁSZLÓ Pavel Wohl májustól a válogatottat irányítja (ÓSTK-felv.) &ÚJ SZŐ VASÁRNAPI kiadás Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Főszerkesztő Kiss József, hetyettes főszerkesztő. Szarka István es Csetó János. Szerkesztőség 815 81 Bratislava. Gorkeho 10.. telefon 309. 331-252. 332-301. Főszerkesztő 532-20. Szerkesztőségi titkárság: 550-18 Sportrovat: 505-29. Gazdasági ügyek 506-39. Távíró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat. 815 80 Bratislava. Volgogradska 8. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalatának 02-es üzemében (815 80 Bratislava. Martanoviőova 21). Hirdetési iroda maganszemelyeknek: 815 80 Bratislava. Jiraskova 5.. telefon: 335-090, 335-091. Hirdetési iroda kozuleteknek 815 80 Bratislava. Vajanského nábrezie 15.. il. emelet, telefon: 551-83. 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadassa! együtt - 14.70 korona. A vasárnapi kiadas előfizetési dija negyedevenkent 13.- korona. Terjeszti a Postai Hirlapszolgálat. előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS. Ústredná expedicia a dovoz tlaőe. 813 81 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6 HMM 1
