Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-05-13 / 19. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 1988. május 13. XXI. évfolyam SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Ara 1 korona V annak olyan foglalkozási ágak, melyek már a kisgyermekek körében népszerűek. Ilyen az elárusítói szakma - hisz főként a kislányok nagy része szívesen játszik boltosra. Talán azzal is magyarázható ez, hogy a kereskedelmi dolgozók mindennapi munkáját szinte valamennyien testközelből ismerhetjük: a boltokban, áruházakban vonzónak tűnik a fehér vagy tarka köpenyben a kiszolgálás, egyszerűnek a kérek-kapok „játék“. Azok viszont, akik kitartanak a gyermekkori elhatározás mellett, vagy végül is jobb híján - mert sajnos még ilyen is van - kerülnek az elárusítók nagy táborába, a megmondhatói, nem is olyan egyszerű ez a szakma, mint ahogyan első látásra tűnik. Mindennapi vizsga ez a vásárlók előtt, akik bizony nem egyszer alaposan próbára teszik tudásukat, türelmüket. Az éveken, évtizedeken keresztül a pult mögött állók a megmondhatói, mennyire igényes ez a pálya, a szakmai ismereteken kívül mennyi felelősség, odafigyelés kell hozzá és számtalan olyan tulajdonsággal kell hogy rendelkezzenek, amelyekkel kivívhatják a jó eladó hírnevét. A játéknak érdekes boltos szerep tehát igen komoly, felnőtteknek való feladat a valóságban, hisz társadalmunk fejlődésével összhangban e területen is egyre inkább növekednek az elvárások. A vásárlók jogos igénye, hogy a becsületesen megkeresett pénzüket a kívánt, a megfelelő minőségű áruért adják ki. Nem kell különösebben bizonygatni, milyen hangulatformáló, hozzáállást befolyásoló szerepe van az ellátásnak. A legkisebb zökkenők is kiváltják ai elégedetlenséget, az áruhiány bosszantja a vásárolni szándékozókat és nyílt titok, hogy mindezért legtöbbször az elárusítókat szidják. Hol okkal, hol ok nélkül. Előfordul ugyanis, hogy a pontatlan, nem körültekintően készített megrendelések miatt nem kapják meg a hiányzó árut, de nagyrészt azért keressük hiába az egyes cikkeket, mert a gyártónál „csúszott be“ a hiba. A 8. ötéves tervidőszak eltelt éveiben tovább mélyült a kereslet és a kínálat közti feszültség, és az áruszerkezet fogyatékosságai még inkább kiéleződtek. A CSSZSZK és az SZSZK kormánya az elmúlt évben ugyan jóváhagyta azokat az intézkedéseket, amelyeket a belpiac ellátása javításának érdekében foganatosítottak, de sajnos e határozat teljesítése sok kívánnivalót hagy maga után. Nem sikerült rendet teremteni a szállítói-megrendelői kapcsolatok terén, az árualapok feltöltése nem megfelelő szintű és a hiányhoz azzal is hozzájárulnak a termelők, hogy ők csupán a pénzbeli értékben próbálnak eleget tenni a megrendeléseknek, nem pedig a kívánt árumennyiséget szállítják. Ennek aztán az is következménye, hogy a legtöbb esetben a termékinnováció egyben az ár innovációját (értsd a magasabb fogyasztói árat) jelenti. Abban az esetben, ha az új gyártmány használati tulajdonságai valóban jobbak az előzőhöz viszonyítva, nem is tiltakozik a magasabb ár miatt a vevő, de ha mindez csupán tessék-lássék alapon, a termelői érdek diktátumának következménye, bosszankodik, s mivel a kereskedelem a közbeeső, a vele közvetlen kapcsolatban lévő láncszem, azt szidja. Eladó legyen a talpán, aki a kérdések özönére, a miért nincs-ekre szakavatott választ tud adni. Udvariasságból esetleg annyit, mikor érkezik legközelebb áru, de többet aligha, mert ő maga sem tudja, mit küldenek a megrendelésére. Jogos tehát a követelmény a kereskedelmi dolgozók részéről, hogy ők végre (Gyökeres György felvétele) már nem az elosztás kényének-kedvének szeretnének alárendeltjei lenni, hanem valóban kereskednének, a fogyasztók igényeinek jobb kielégítése érdekében. Ez év elejétől az új gazdasági mechanizmus elveit kísérletileg alkalmazó kereskedelmi szervezetekben már próbálkoznak a járhatóbb, a jobb utak keresésével. A területi kötöttség megszüntetése, a szabadabb mozgáslehetőség a bizonyítani akaró és ehhez megfelelő képességekkel is rendelkező irányító dolgozóknak nyitottabb teret ad. Próbálkozásaik egész soráról számolnak be találkozásainkkor, de azt sem titkolják, hogy merész, célratörő elképzeléseik megvalósítása a gyakorlatban akadályokba is ütközik. Például az olyan fogyasztási cikkek beszerzése, amelyeket csupán egy cég gyárt hazánkban, még a legrámenösebb árubeszerzőt is lehetetlenné, erőfeszítéseit sikertelenné teszi. Addig, amíg a kínálat nem haladja meg a keresletet - s csupán ez kényszerítené az egymás közti versenyre a gyártókat a piac megnyerése érdekében -, aligha változik a helyzet. Nekünk ugyanis a fogyasztási cikkek forgalmazásakor abból kell kiindulnunk: csak azt adhatjuk el, amit megtermeltünk. Az ellátás ugyanis a hazai termelésen alapul, az import aránya alacsony, nem éri el a tervezett, a kívánt szintet. Az új gazdasági mechanizmus a kereskedelemben csak akkor hozhatja meg igazán a gyümölcsét, ha ez a termelőknél is párhuzamosan, következetesen megvalósul. Ez alapvető követelmény, annak ellenére, hogy magában az ágazatban is bőven akad tennivaló, kihasználatlan lehetőség, akár az irányítást, a munka- szervezést vagy épp a dolgozókról való gondoskodást vesszük szemügyre. Az említett előző két terület sem elhanyagolható, de a megfelelő munkafeltételek megteremtése - elsősorban a nők, a kisgyermekes anyák számára, akik az elárusítók túlnyomó többségét alkotják - legalább olyan fontos feladata a tárcának, mint az áruhiány felszámolása. E két dolog nagyon szükséges ahhoz, hogy a mindennapi vizsga során valamennyi eladó jelest kapjon a vásárlóktól. DEÁK TERÉZ
