Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-05-06 / 18. szám
Fél évvel ezelőtt, a Kínai Kommunista Párt XIII. kongresz- szusának mérlegét megvonva azt állapíthattuk meg, hogy a reformok és a nyitás politikájára épülő hosszú távú stratégiát dolgozott ki a legfelsőbb pártfórum. A reformok a gazdasági és társadalmi élet minden területére kiterjednek. A gazdasági mechanizmus átépítése nem lehet sikeres a politika reformja, a politikai intézményrendszer megreformálása nélkül. Ezt a kongresszus lényeges alaptételként szögezte le néhány további elvi megállapítással együtt. Közülük most kettőt emeljünk ki: 1. Kína a szocializmus építésének kezdeti szakaszában van, amely eltarthat egészen a jövő évszázad közepéig is. A kezdeti szakasz nem általános érvényű tézis, hanem kínai sajátosság. 2. Ahhoz, hogy a nagyszabású fejlesztési terveket meg tudják valósítani, szilárdan ragaszkodniuk kell a négy alapelvhez: a párt vezető szerepe; a szocialista építés útja; népi demokratikus diktatúra; hűség a marxizmus-leninizmus- hoz és Mao Ce-tung tanításához. Mindezen túlmenően korábban soha nem tapasztalt nyíltság jellemezte a tavaly októberi pártkongresszust. ALAPHANG Azért volt fontos visszautalni ezekre a megállapításokra, mert a nemrégiben, március 25-e és április 13-a között lezaljott parlamenti ülés alaphangját a kongresszusi tanácskozás adta meg. Az Országos Népi Gyűlés húsznapos munkájáról is elmondható, hogy soha nem volt még ilyen nyílt és előremutató vita a kínai parlamentben, esetenként magukat a képviselőket is meglepte, hogy tabunak számító téma nem létezett. Az üléstermen kívül is: minden képviselő arról nyilatkozott a külföldi újságíróknak, amiről kedve tartotta. További sajátosság volt az is, hogy egyetlen törvényt, határozatot sem fogadtak el ellenszavazat vagy tartózkodás nélkül, ami korábban elképzelhetetlen lett volna. Sőt, a kormány ötéves tevékenységéről szóló beszámolót is mintegy száz kiegészítéssel és módosítással hagyták csak jóvá. Ugyancsak először alkalmazták a parlamentben a többes jelölés módszerét és a titkos szavaztást, s először történt meg, hogy a parlament és az állam vezetőit nem egyhangúlag választották meg. Többen fogalmaztak úgy, hogy elmúlt az az időszak, amikor a képviselők automatikusan rábólintanak a kormány által előterjesztett beszámolóra vagy törvénytervezetre. Hasonlóan a pártkongresszushoz, a parlamenti ülésen is fontos jelszó volt a fiatalítás. Például a képviselők 71 százaléka újonnan került be a parlamentbe, s ennek eredményeként az átlagéletkor is alacsonyabb lett. De nemcsak a törvényhozásban, hanem a kormányban is (hatvan év körül mozog). Lényeges változásokat hajtottak végre az államapparátusban: tizennégy minisztériumot és főhatóságot megszüntettek, s helyettük tíz újat hoztak létre. Az átszervezések eredményeként hozzávetőleg tizenegyezerrel csökkent az apparátusban dolgozók száma. Tehát nem csupán fiatalabb lett a kormány, hanem a miniszteri tárcák számát is csökkentették: negyvenötről negyvenegyre. Említsünk meg néhányat a fontos személyi döntések közül. Li Peng addigi megbízott kormányfőt hivatalosan is miniszterelnökké választották. Államfővé Li Hszien-nien helyébe Jang Sang-kunt választották, s pekingi vélemények szerint nem mond ellent az általános fiatalításnak az, hogy e magas tisztségbe egy 81 éves veterán politikus került. A három miniszterelnök-helyettes: a gazdasági szaktekintélynek számító Jao Ji-lin, továbbá Tien Csi-jün és az eddigi külügyminiszter Vu Hszüe-csien. A gazdasági reformot irányító állami bizottságot a kormányfő, Li Peng irányítja. Az új külügyminiszter Csien Csi-csen eddigi helyettes. Ősien Csi-csen a külügyminisztériumban két évtizeden keresztül a Szovjetunióval kapcsolatos ügyekkel foglalkozott, tíz évet töltött Moszkvában, s a szovjet-kínai konzultációk felújítása óta ö vezette eddig a pekingi delegációt. Egyébként sokaknak feltűnt, hogy Li Peng kormányában többen vannak olyanok, akik Moszkvában végeztek. Maga Li Peng is ott szerzett diplomát, természetesen jól beszél oroszul és megtanult angolul is. Egy ezzel kapcsolatos kérdésre azt válaszolta, mindez nem jelenti azt, hogy a kínai kormány „oroszbarát", s Peking továbbra is ragaszkodik a szovjet-kínai viszony normalizálásának közismert három feltételéhez. TÖRVÉNYEK Jelentős előrelépésnek számit a reformok és a nyitás politikájában két új törvény jóváhagyása az ipari vállalatokról, valamint a kínai-külföldi vegyesvállalatok működéséről. A vállalati törvény augusztus elsején lép életbe. Különválasztják a tulajdont és a vállalatvezetést, vagyis teljes mértékben ez utóbbi lesz a felelős az önelszámoló egységként működő vállalat eredményeiért. Az önállóság sok mindenre kiterjed, a bérezéstől kezdve a létszámgazdálkodáson keresztül egészen a külgazdasági kapcsolatokig. Kínában jelenleg hozzávetőleg kilencvenezer állami vállalat van, ezek adják az ipari termelés háromnegyedét. Húsz százalékot ad a szövetkezeti szektor, a többit pedig a magánszektor. (Ez utóbbi jelenleg Vasil Bil’ak március végi pekingi munkalátogatásakor megbeszéléseket folytatott Hu Csi-limmel, a politikai bizottság állandó bizottságának tagjával, a központi bizottságtitkárával. (ÓSTK-felvétel) mintegy harmincöt millió embert foglalkoztat.) Érdemes még megjegyezni, hogy jövőre bevezetik a csődtörvényt, vagyis a veszteséges vállalatok felszámolását is. A törvény kimondja: a pártszervek feladata a vállalatnál a pártpolitikai irányelvek alkalmazásának ellenőrzése, de felszámolják azt a korábbi gyakorlatot, hogy lényegében a pártszervezetek döntöttek a gazdasági vezetők helyett. A kínai-külföldi vegyesvállalatokról szóló törvény már életbe is lépett, s a statisztika szerint mintegy ötezer ilyen vállalatnak nyújt jogvédelmet. Nagy érdeklődést keltett az a határozat, amely Hajnan szigetet önálló tartománnyá nyilvánította (hozzácsatolták a Spratly és a Paracel szigetcsoportokat, amelyeket Vietnam is a magáénak vall), s ezt egy újabb gazdasági kísérleti területnek tartják. A szigeten ugyanis a külföldi tökével működő vegyesvállalatok jutnak vezető szerephez. STATISZTIKA Li Peng a tanácskozás első napján terjesztette elő a kormány ötéves tevékenységéről szóló beszámolót, megállapítva, hogy a reform és a nyitás politikájának eredményeként rendkívül dinamikusan fejlődött az ország gazdasága. Az értékelt időszakban az évi átlagos növekedés 11,1 százalékos volt, nagymértékben emelkedett a városi és a falusi lakosság életszínvonala. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a változások minden réteget kedvezően érintettek. A legkomolyabb problémák közé sorolta a gyors és indokolatlanul magas áremelkedéseket, ezek főleg a városi lakosság egyes rétegeinél nemcsak az életszínvonal stagnálásához, hanem csökkenéséhez is vezettek. A kereslet és kínálat közötti különbséget kihasználták a spekulánsok és a nyerészkedők, egyes közszükségleti cikkek hiánya miatt feszültség keletkezett a közellátásban. Nyíltan beszéltek arról is a parlamentben, hogy a gazdasági reform elkerülhetetlen velejárójának tekintik ugyan az áremelkedéseket, de a kormány mindent megtesz azért, hogy ezt tíz százalék alatt tartsa. Felfigyeltetöek azok az irányszámok, amelyeket Li Peng az elkövetkező öt évre szólóan közölt. Mint mondotta, az lenne a legideálisabb, ha az 1988 és 1992 közötti időszakban az évi növekedés 7,5 százalékos lenne. (Ez jóval alacsonyabb az eddigi tizenegy százaléknál.) Li Peng szerint ha ezt az ütemet elérik, akkor az ezredfordulóig a kínai ipar és a mezőgazdaság megnégyszerezi a termelést, s a több mint egymilliárd lakos számára szavatolni tudják a kényelmes életet. A kormányfő lényegében bírálta azokat, akik az indokolatlanul gyors s látványos gazdaságnövekedést szorgalmazzák. Ezért is kaptak szárnyra olyan híresztelések a nyugati sajtóban, hogy nézet- eltérések vannak a kormányfő és Csao Ce-jang pártfótitkár között, mondván: Li Peng a gazdaság stabilitására helyezi a súlyt, a főtitkár pedig a fejlesztésre. Ezeket a híreszteléseket maga a miniszterelnök cáfolta meg egy nemzetközi sajtóértekezleten. KÜLKAPCSOLATOK Szokatlanul bő terjedelemben foglalkozott a beszámoló a nemzetközi kérdésekkel. Leszögezte: Kína a leszerelés híve, ellenzi a fegyverkezési versenyt. Üdvözölte a decemberi szovjet-amerikai rakétaszerzödést, s Kína bekapcsolódását a nukleáris leszerelési folyamatba Moszkva és Washington további leszerelési megállapodásaitól tette függővé. Kiemelte, hogy az utóbbi időben bővültek a kereskedelmi és tudományos-műszaki kapcsolatok a Szovjetunió és Kína között, folytatódnak a konzultációk az állami kapcsolatok normalizálásáról és a határok rendezéséről. A kormányfő azt mondotta, hogy a kapcsolatok rendezése megfelel mindkét ország népei alapvető érdekeinek és óhajának (az embernek itt óhatatlanul az jut eszébe, mennyire hasonlítanak ezek a szavak arra, amit Mihail Gorbacsov két évvel ezelőtt mondott), de hozzáfűzte, hogy a három akadály továbbra is fennáll. Csak emlékeztetőül Kína három feltételéről: a Szovjetunió ne állomásoztasson nagy létszámú csapatokat Kína északi határainál; rendezze az Afganisztán körüli helyzetet; ne támogassa Vietnam Kam- bodzsa-politikáját. A beszámoló elhangzása óta Genfben aláírták az afgán kérdés rendezéséről szóló okmányokat, s ezt a lépést Pekingben az elsők között üdvözölték. Sőt, olyan vélemény is elhangzott, mely szerint tárgyalásokat lehetne kezdeni annak a szovjet javaslatnak a megvalósításáról, hogy tartsanak egy szovjet-kínai csúcstalálkozót. Li Peng értékelése szerint nagyon jól fejlődtek az utóbbi években Kína és a kelet-európai szocialista országok kapcsolatai. Ez a csehszlovák-kínai viszonyra is vonatkozik, csupán emlékeztetni szeretnénk arra, hogy Vasil Bifak, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára közvetlenül a parlamenti tanácskozás kezdete előtt járt Pekingben. Ez a hatalmas, sokszínű és sok mindenben ellentmondásos ország számunkra talán még mindig elsősorban egzotikus. De lassan az is bevonul a röztudatba, hogy legfontosabb feladatuknak ők is elsősorban a szocializmus tökéletesítését tartják, s ennek érdekében bátor kezdeményezéseket tesznek. Ezek a kezdeményezések számunkra szimpatikusak, hiszen nem lehet nem észre venni, hogy ami ott történik, az sokban hasonlít azokra a változásokra, amelyek több más szocialista országban is folyamatban vannak. MALINÁK ISTVÁN a függetlenségéért. A márciusi összecsapások hasonló indíttatású- ak voltak. Ez alkalommal Vu Hszüe- csien kínai külügyminiszter járt az Egyesült Államokban. A véletlen egybeesést kizárják azon turisták elbeszélései, akik megjárhatták a „világ tetejének“ nevezett Tibetet. Beszámolóikból kitűnik, hogy a zavargásokban eszközként szolgáló sajátságos „bombák", a kóhalma- zok már jóval korábban megjelentek a házak tetején, hogy az adott jelre bevetésre készen álljanak. a kapcsolatokat. A dalai láma ezek után, 1913-ban nyilvánította függetlenné Tibetet. Az eredeti állapotok Kína felszabadulását követően, 1951-ben álltak vissza. A hetvenes évek kulturális forradalmának kilengései azonban mérhetetlen károkat okoztak. Leromboltak mindent, amit a hegyek, s a szerzetesi titoktartás évszázadokon keresztül őrzött. A zavaros évek lezártával Peking megpróbálta helyrehozni a történteket, s enyhíteni az amúgy is mély ellentéteket. ígéretéhez híven ma is LÉPHET A LÁMA • A dalai láma (Archív felv.) A ligha van ma a világnak olyan zuga, ahol a mozdulatlanság állóvizét ne bolygatta volna meg a fejlődés szele. Belsó-Ázsia legnagyobb kiterjedésű magasföldje, az egyik legtitokzatosabb, leghozzáfér- hetetlenebb Tibet sem megközelíthetetlen többé. Sőt, az utóbbi idők eseményei révén a figyelem előterébe került, annak ellenére, hogy az egykori feudális uralkodónak, a mostani közigazgatás fejének, a dalai lámának a kínai kormánnyal való összetűzéseit időről-időre még mindig furcsa szenzációként kezelik. Az őszi „első forduló" után több felvonásban megismétlődött zavargások azonban már egyre kevésbé hatnak az újdonság erejével. A különbség, hogy bár a láma három évtizede hangoztatott követeléseit meghallgatták a Fehér Házban, s panaszával Genfben nemzetközi jogi szakértők is foglalkoztak, a tibeti kérdés mindeddig a diplomáciai élet margójára szorult. A legutóbbi fejlemények azonban már országközi kapcsolatokban játszottak szerepet. Peking ugyanis nem nézte jó szemmel, hogy egyes amerikai körök nemcsak a dalai lámát biztosították támogatásukról, hanem az emberi jogok ürügyén az ország belügyeibe is beavatkoztak. Az utólagos elemzések egyre inkább arra engednek következtetni, hogy az összecsapások időpontja nem volt véletlen. A nagy port kavart őszi akciót az október 1-i ünnepre időzítették, s a dalai láma épp akkor tartózkodott Washingtonban, ami növelte a sikerbe vetett reményt. Az „istenkirály“, aki az 1959-es szeparatista lázadás leverése után - azt követően, hogy szülőföldjén megindult a társadalmi átalakulás és a rabszolgatartó rendszer felszámolása - a tibeti felső rétegek reakciós tagjaival önkéntes száműzetésbe vonult Indiába, ezúttal is kihasználta az alkalmat, hogy újra hallassa hangját, s félremagyarázva a Kina és Tibet közti kapcsolatok történetét, ismét síkraszálljon ez utóbbinak Nem vitás, hogy a függetlenség követelése, s egy önálló állam létrehozásának ismételt sürgetése vallási színezetű. A csúcsokon elszigetelt, a Himalája által körülzárt földdarabon a szilárd alapokon kiépített kolostorrendszer jelentette a fő erőt. Tibet a szerzetesek földje, ahol gyakorlatilag minden ember vallásos. Már a hetedik századtól dinasztikus kapcsolatban állt a kínai uralkodókkal, s a 18. század elején került a császári Kínához, amely 1910-ig nem is bolygatta meg elszigeteltségét. A császárság egy évvel később bekövetkezett bukása hiúsította meg, hogy szorosabbra fűzzék nagy összegeket szán a tibeti gazdaság fellendítésére, s az életkörülmények emberibbé tételére (hiszen a 4 ezer méter magasságban fekvő városba, Lhászába az utolsó szögig mindent repülőgépen kell eljuttatni). A túlzott ügybuzgóság sem tudta azonban megoldani az évszázados ellenségeskedést, s ismét gondokat szült. A jelenlegi nemzetiségi és vallási politikában egyaránt türelmetlenség tapasztalható. A gyorsabb gazdasági és társadalmi fejlesztés reményében ugyanis vakon másolják a Kína más területein alkalmazott módszereket, s túlzottan gyors ütemet diktálnak, figyelmen kivül hagyva a tényeket. Az elmúlt évek már számtalanszor bizonyították, hogy a társadalmi stabilitás és egység ügye Ti- betben mindannyiszor kárt szenvedett, valahányszor a politika elrugaszkodott az itteni valóságtól. Az autonóm vezetés még nem számolt le teljesen a korábbi nézetekkel, s ezáltal a fő veszélyt a gyakorlatban mutatkozó „balos" irányzatok jelentik. A tibeti autonóm terület pártbizottságának a legújabb eseményeket értékelő ülése is leszögezte: a Ihászai „véres véleménycserére“ nem utolsósorban e hibák következményeképp került sor, s a dalai láma is ennek köszönhetően folytathatja áskálódó politikáját. Annak ellenére, hogy Peking többször is közeledni próbált, s már nemegyszer felajánlotta a lámának: térjen vissza, a főpap továbbra is ragaszkodik saját feltételeihez. Kína mindent megtesz annak érdekében, hogy békés úton rendezze a helyzetet. Peking ismét lépett. Legutóbbi javaslata újabb ajánlattal bővült: a dalai láma Lhászában élvezhetné eredeti státusát, s a központi kormányban is fontos pozíciót kapna. A kínai vezetés aligha mehet messzebbre. A döntés ezek után a lámára hárul. Kérdés, hajlandó-e feladni eddigi uszító politikáját, vagy megelégedve jelenlegi helyzetével, továbbra is hátulról próbál támadni FÓNOD MARIANNA
