Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-04-29 / 17. szám

szú IV. 29. Csak békés célokra Ez a felvétel mér bejárta a világ­sajtót: a Challen­ger szerencsét­lenül járt legény­sége (Archív felvétetek) $ Gagarin 1961. április 12-én 108 per- $ cet töltött a Vosztok fedélzetén a vi- ^ lágürben. Bő negyedszázaddal ké- ^ söbb, 1987-ben Jurij Romanyenko 11 \ hónapig (326 nap, 11 óra 38 perc) lakott \ a Mir űrállomáson. Óriási eredmény ez, ^ egyrészt érzékelteti, hogy a szovjet úr- ^ kutatás mérföldes léptekkel halad eló- ^ re, másrészt előrevetíti a fejlődés to- ^ vábbi irányát. Romanyenko (és elődjei) ^ rekordja nem öncélú, a sorozatos ki- ^ sérletekkel azt is vizsgálni akarták, ké- i pes-e, képes lesz-eazember hoszabban í időt tölteni a kozmoszban, felfedező ^ útra indulni más bolygók felé. Egyre ^ több szó esik a Marsról, arról, hogy ^ belátható időn beiül akár ember is ^ meglátogathatja. Persze addig még ha- ^ talmas szellemi és anyagi eröforráso- $ kát kell a kutatás szolgálatába állítani. ^ Megéri? Megbirkózhat-e egy ország ^ ezzel a feladattal, netán van kilátás az ^ együttműködésre? Érdekes kérdések ^ ezek, s nem is pusztán tudományos és ^ technikai jellegűek, hiszen amint szóba ^ kerül a világűr, elkerülhetetlenül politi- $ kai vetületek is a felszínre kerülnek. ^ S ezen belül elsősorban a szovjet- ^ amerikai viszony, hiszen ez a két ország ^ érte el eddig a legnagyobb sikereket az S űrkutatásban. PÁRHUZAMOK Mind a Szovjetunióban, mind az Egyesült Államokban sokat várnak az idei évtől, fontos programokat indítanak be, amelyek döntő jelentőségűek a kutatás további irányai szem­pontjából. A Szovjetunió tetemes előnnyel vezet, hiszen 1986 januárja, a Challenger katasztrófája óta az amerikai űrkísérletek stagnálnak. Romanyenko rekordjára a tekin­télyes párizsi lap, a Le Monde vezércikkben reagált, s a következő összehasonlítást tette: A Challenger-katasztrófa ,,csak az akadályok egyike lett volna az amerikai program megva­lósításában, ha a szovjetek nem aratnák az egyik sikert a másik Után. Tíz év alatt kozmo­nautái összesen öt évet töltöttek a világűrben a Szaljut-6, Szaljut-7 és a Mir űrállomáson. Ezek a számok bizonyára nyugtalanítják az amerikai űrhajózási hivatalt (NASA). Ha űrre­pülőgépeik az idén ismét útnak indulnának, legénységük csak egy hetet, maximum egy hónapot tölthetne a kozmoszban. Az ameri­kaiak jó, ha a 90-es években fel tudják venni a versenyt a szovjetekkel a világűr meghódí­tásában ...Ez egy újabb bizonyíték arra, hogy nem csak a legmodernebb technika a döntő, különösen akkor, ha azt a programok kidolgo­zása során stratégiai tévedések kísérik. “ A Time hetilapból: „Mennyiségi ugrás tör­tént 1987 elején a szovjet rakétaindító képes­ségben, amikor sikeresen kipróbálták az Energiját. Ez a hordozóeszköz olyan nagy teljesítményű, mint az a hatalmas Saturn-5, amelyet az USA az Apollo-program céljaira fejlesztett ki, de végül háttérbe szorított az űrrepülőgép. Az Energijával a szovjetek 100 tonna hasznos terhet képesek pályára állítani, mig az amerikai űrrepülőgép csak 30 tonnát. A 100 tonna elegendő a most fejlesz­tési szakaszban levő szovjet űrrepülőgép fel­viteléhez, a Miméi sokkal nagyobb űrállomás felépítéséhez, amely aztán a majdani Mars­utazás kiindulópontja lehetne... “ S végül Ro- ber Jastrow amerikai tudós véleménye: „Az Energija nyugtalanító üzenetet közölt Ameri­kával. Az USA-nak volt ilyen erejű rakétája, a Saturn-5. A Hold-utazások után egyszerű­en elhajították ezeket...“ NAGYSZABÁSÚ TERVEK Sorozatosan érkeztek az utóbbi hetekben hírügynökségi jelentések arról, hogy milyenek a szovjet űrutazás közeli és távlati tervei. A szovjet űrkutatási intézeteknek 2005-ig ki­dolgozott programja van, az 1995-ig szóló elképzeléseket pedig már konkretizálták is. Három fő irányuk van: 1. a Föld körüli térség kutatása; 2. a naprendszer vizsgálata, e téren a 90-es években a Mars-kutatás kerül előtér­állandó űrállomás (amilyen például a Mir) tervét. Azonban mégis a felére akarják csök­kenteni a NASA által kért 770 milliós össze­get, amelyből egyáltalán el lehetne kezdeni az űrállomás megépítését. A cikk felteszi a kérdést: „Nem lenne-e jobb, ha a NASA felhagyna ezzel a dologgal és hosszabb távra tervezne: mondjuk egy közös amerikai-szov­jet Mars-expedíciót?... Egyetlen elnök sem hagyta jóvá az ember vezette Mars-expedíció tervét, de a NASA már néhány éve kacérko­dik a gondolattal. Külön kutatócsoport tartja melegen a témát, hogy a kellő időben a szov­jet kollégákkal együtt előkészítsék az uta­zást... Vajon megér-e egy ilyen expedíció 50 milliárd dollárt? Nem. Sokkal többet ér! Lehetőséget adhat ugyanis ahhoz, hogy még jobban rádöbbentsük a fegyverzetkorlátozási tárgyalásokon résztvevőket a jobb megértés értelmére, továbbá arra is, hogy végre elfe­lejtsük a múltban annyira jellemző állandó vádaskodásokat és alaptalan feltételezése­ket. Egy ilyen út azért is hasznos lehet, mert a jövőben megszűnhet a külön-külön folyta­tott értelmetlen versengés. “ AZ ÚT A PHOBOSON KERESZTÜL VEZET Mármint a Marsra, s természetesen átvitt értelemben. A Phobos a Mars egyik holdja, erről nevezték el a Szovjetunió Fobosz-prog- ramját is. Megvalósítása az idén kezdődik, s új fejezetet nyit az űrkutatásban, valamint a világűr békés célú kihasználását szolgáló nemzetközi együttműködésben is. Tizenhá­rom európai ország - köztük hazánk is - ér­dekelt a Fobosz-programban. Már júniusban startol a bolygóközi állomás, hogy információ­kat gyűjtsön a Marsról és két holdjáról, a Pho- bosról és a Deomosról. Kétszáz napig tart majd, útja a Marsig, pályájának kiszámítása rendkívül bonyolult feladat, a legapróbb téve­dés is azt eredményezheti, hogy tízezer kilo­méterekre elkerülheti a bolygót. A helyzetet bonyolítja, hogy a Phobos pontos pályája nem ismeretes, ezért a szonda először a Mars műholdja lesz, majd összetett manő­verek után mintegy ötven kilométernyire meg­közelíti a Phobost, s leereszti felszínére az automata berendezéseket. E bonyolult műve­leteket nem lehet majd a földről irányítani, ez szintén automata vezérléssel történik. Több hónapon keresztül dolgoznak majd a műsze­rek és szolgáltatják az adatokat, maga az állomás pedig ismét a Mars műholdjává válik. A tudósok természetesen olyan információkat várnak, amelyek elengedhetetlenül szüksé­gesek ahhoz, hogy a jövőben ember indul­hasson a Marsra. Ennek egyelőre - már utaltunk is rá - nem csupán a műszaki problémái várnak megol­dásra, hanem az emberi tényezőt is figyelem­be kell venni. Jelenleg egy-egy hosszú űruta­zás után orvosok és más szakemberek sere­ge veszi kezelésbe az űrhajóst. A távoli bolygón azonban nem várja majd senki a koz­monautákat a hosszú út után, kizárólag ma­gukra lesznek utalva. Megéri-e mindez az anyagi áldozatokat? Igen. A szovjet űrhajózás irányítói többször hangsúlyozták: fontos szempontnak tartják, hogy az űrkutatás miként szolgálja a népgaz­daságot. German Tyitov a moszkvai esti lap­ban legutóbb kifejtette azt a nézetét, hogy a világűrben végzett münka egyre rentábili- sabb, eredményei óriási értéket jelentenek egyrészt a tudomány, másrészt a gazdaság számára is. Ha nem lennének űrlaboratóriu­mok, nem egy tudományos és gazdasági feladat megoldása a földi körülmények között évtizedekig is eltartana, s természetesen ugyancsak hatalmas összegeket emésztene fel. A meteorológiától kezdve egészen a ter­mészeti kincsek feltérképezéséig sok mindent említeni lehetne. Bizonyára eljön az az idő, amikor anyagilag is kifizetődő lesz az űrkuta­tás. Hiszen még csak a kezdet kezdetén tart az emberiség. Ezt különösen az újabb szovjet-amerikai csúcstalálkozó előtt időszerű hangsúlyozni, amelyen az atomfegyverek radikális csökken­tése melled a fő cél - a moszkvai szándékok szerint - éppen az űrfegyverkezés megaka­dályozása. A milliárdokat ne a „csillaghábo­rúba“ öljük, hanem a békés kutatásba. A le­hetőségek korlátlanok, az eredményekre az emberiségnek nagy szüksége van a fejlódés­hez MALINAK ISTVÁN állapota. Több tudós gondolkodik azon, mi­ként lehetne az űrhajón belül mesterséges gravitációt létrehozni, mert szerintük csak így oldható meg az ember hosszú távú tartózko­dása a világűrben. A kutatásoknak kell majd választ adniuk arra, hogy igazuk van-e avagy sem. IRÁNY A MARS Tavaly volt ötvenéves a világ első űrha­jósnője, Valentina Tyereskova s foglalkozott a kiképzés emberi szempontjai­val. Sportnyelven szólva a „válogatott" keret tagjai: Vlagyimir Ljahov, Anatolij Berezovoj, Vlagyimir Tyitov, Musza Manarov, Alekszandr Volkov, Jurij Romanyenko és Alekszandr Vik­torenko. Ók többnyire parancsnokok, állandó­an készülnek az űrexpedíciókra, de mérnö­kök, technikusok, konstruktőrök, tudósok, or­vosok is készülnek, tehát azok, akik aztán az egyes legénységek tagjai lesznek. A szovjet űrhajózás igényeit reálisan kell felmérni, vagyis nem lehet fölöslegesen sok embert felkészíteni, felcsillantani előttük a reményt. Márcsak azért sem, mert az űrrepülések idő­tartama egyre hosszabb, tavaly is csak hár­mat hajtottak végre. Satalov az egykori űrha­jósok sorsával foglalkozva elmondta, közülük többen nyugállományba vonultak - koruk vagy egészségi állapotuk miatt, mások pedig egyéb területeken dolgoznak. Hogy csak a legismertebb neveket említsük: Valentyina Tyereskova, German Tyitov, (a világ második űrhajósa), Viktor Gorbatko, Alekszej Gubarjev és így tovább. Ezzel kapcsolatban a Trud arról írt, hogy az űrhajósoknak lélektani szempontból is ke­mény próbát kell kiállniuk. Voltak például egyedi esetek, amikor az űrhajós nem tudta megemészteni, hogy nem pótolhatatlan a személye, s azok, akik nem bírják el a di­csőséggel, a népszerűséggel járó terheket, nem úgy viselkednek, ahogy kell, azoknak távozniuk kell a csapatból. A lap szerint a nehéz fizikai és idegi megterhelés, a rizikó- faktor, az igényes munkaprogram, a hosszú szolgálati utak, a Földre való visszatérés utáni népszerűség hatással van az űrhajósok csa­ládi életére - válások is történtek. Kerim Kerimov, az űrrepüléseket irányitó állandó bizottság elnöke a hosszú időtartamú A dolog műszaki oldalát tekintve le kell szögezni, az ehhez szükséges bolygóközi űrállomás sokkal nagyobb lesz, mint például a jelenleg föld körüli pályán keringő űrkomple­xum. Ez utóbbi összesen - vagyis a Mir, a Progressz, a Kvant modul és a Szojuz együttvéve - 50 tonna súlyú, a Mars-utazás­hoz viszont hozzávetőleg 800 tonnás komple­xumra lesz szükség. Technikailag ez meg­oldható. Az Energija tavalyi startja bizonyítot­ta, hogy a Szovjetunió képes egy ilyen „sze­relvényt“ föld körüli pályára állítani, termé­szetesen nem egyetlen, hanem 7-8 start segítségével, s így közelíteni a Marshoz. Egyes tudósok becslései szerint ez már a jö­vő évszázad elején megvalósítható lenne. Helyénvaló itt feltenni a kérdést: képes-e a Szovjetunió egyedül megszervezni egy ilyen expedíciót? Elvben igen — mondják a szakértők -, de csak elvben. A dolognak ugyanis gazdasági feltételei vannak, s nem kétséges, a kozmikus expedíció csillagászati összegekbe kerül. A szakértők különböző összegeket emlegetnek, de a legszerényeb­bek is olyan tetemesek, hogy egyetlen ország sem tudja azokat egyedül finanszírozni. Egy másik szempont pedig: a tudományos ada­tokra nemcsak egyetlen országnak van szük­sége, hanem az egész emberiségnek. Rövi­den szólva: sokminden indokolja azt a néze­tet, hogy a cél érdekében több országnak egyesítenie kell erőit. E szempontból pedig rendkívül sok és bonyolult gazdasági, politikai és egyéb problémával kell szembenézni. De nézzük, mi erről a tengerentúliak véleménye. Vezércikkben foglalkozott az év elején ez­zel a témával a The New York Times. Beszá­molt arról, az amerikai Kongresszus jóvá­hagyta egy 32 milliárd dollárért felépítendő Jurij Romanyenko már a visszatérés után a földi irányító központból figyeli kollégái, Tyitov és Manarov munkáját a Miren be; 3. a távoli űrt vizsgáló asztrofizikai kutatá­sok. E harmadik a szakemberek érdeklődésé­re tarthat inkább számot, a szélesebb közvé­leményt az első kettő érdekli a legjobban, tehát azok a területek, amelyekről a napi hírekben is gyakran hallani lehet. Vlagyimir Satalov altábornagy, a Gagarin Úrhajóskikézpö Központ parancsnoka nem­régiben tájékoztatta az újságírókat idei ter­veikről. Ebben az évben három űrrepülésre kerül sor. Júniusban szovjet-bolgár legény­ség indul a Mirre, augusztusban szovjet-af­gán, az év végén pedig szovjet-francia le­génység. Mint ismeretes, szóba került már osztrák űrhajósok felkészítése is. Satalov, aki maga is három űrutazás résztvevője volt, bemutatta a szovjet űrhajósok csapatát, űrrepülések céljaival foglalkozott a minap az APN-nek adott nyilatkozatában. Mint mondot­ta, ezekről az utóbbi időben egyre több szó esik, főleg annak kapcsán, hogy a távlati tervekben a Mars-program is szerepel. Első­rendű feladat megvizsgálni, miként reagál az emberi szervezet a hosszantartó súlytalansá­gi állapotra. A közelmúltban a Nyugaton szá­mos cikk és találgatás jelent meg Romanyen­ko egészségi állapotáról. Kerimov kijelentette: Romanyenko jól bírta a 11 hónapot, ezt az orvosi és biológiai vizsgálatok egyértelműen alátámasztják. S itt nemcsak az űrhajós szer­vezetének egyedi sajátosságáról van szó, hanem azoknak az intézkedéseknek a komp­lexumáról, amelyeket az utóbbi évek tapasz­talatai alapján dolgoztak ki. Közéjük tartozik a fizikai felkészítés, a pszichikai megterhelé­sek vizsgálata, s természetesen a megfelelő táplálkozás, valamint a pihenés biztosítása is. Azt jelenti-e mindez, hogy a jelen pillanatban biztosítani tudjuk a feltételeket az ember űr­béli tartózkodásához? Nem - mondja Keri­mov -, márcsak azért sem, mert például a Földről a Marsra az út (és természetesen vissza) két és fél-három évig tartana. Nem kizárt, hogy ennyi idő alatt olyan új körülmé­nyek merülnének fel, amelyek a 11 hónap alatt még nem jelentkeztek, s ezek nagyon negatív hatással lennének a szervezetre. Az egyik ilyen tényező az állandó zaj lehetne. Az űrállomáson rengeteg a különféle műszer és a berendezés, s ezek szüntelen neszezése a szakértők szerint káros hatással lehet az emberi szervezetre. Ennek a megszüntetése nem lesz könnyű műszaki feladat. Sokkal bonyolultabb problémát jelent a súlytalanság

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom