Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-04-29 / 17. szám
Dél-Szlovákia szocialista fejlődésének négy évtizede Rimaszombati (Rimavská Sobota) járás Gyökeres változások 1948 februárjának ismert eseményeit követően a Rimaszombati járás lakosainak életében is mélyreható változások kezdődtek. Hogyan jellemezné négy évtized távlatából a történelmi eseményeket Molnár Viktor mérnök, a járási nemzeti bizottság alelnöke?- Mindenekelőtt a közélet demokratizálását, a nemzetiségi kérdés marxista -leninista alapokon történő megoldását kell megemlítenem, hiszen csak ezek után alakult ki a járásokban olyan politikai légkör, melyben meg lehetett valósítani az államosítással, az ipar, a mező- gazdaság, a kereskedelem és más nép- gazdasági ágazatok fejlesztésével kapcsolatos terveket és elképzeléseket. A mai Rimaszombati járás területéről tudni kell, hogy északi részét jórészt erdők, hegyek borítják, ahol a lakosság túlnyomó része fakitermeléssel és -feldolgozással, kézműiparral és bányászattal foglalkozott, a mezőgazdasági termelés pedig csupán állattartásra, hegyi pásztorkodásra korlátozódott. A déli vidékeken ezzel ellentétben a mezőgazdasági termelés, a kisparaszti gazdálkodás dominált. A négy városka ipara elenyésző volt. Rimaszombatban a század eleje óta foglalkoztak élelmiszerfeldolgozással (konzervgyár) és fémmegmunkálással, e mellett a lakosság nagyrészét a kisipar, a kereskedelem, a szolgáltatások, az oktatás és az egészségügy illetve a közhivatalok foglalkoztatták. Hnúát’á- ban kis vegyiüzem, bánya és fűrésztelep működött, Tisovecben pedig főként mészégetéssel foglalkoztak a lakosok. Az iparfejlesztés lényegében az ötvenes évek elején kezdődött, s valójában az elmúlt két évtizedben teljesedett ki.- Megemlíthetne-e az új létesítmények közül néhányat?- Igen, de valóban csak néhányat, hiszen puszta felsorolásuk is hosszadalmas lenne. Tisovecben és Klenovecben a lányokat és asszonyokat a Zornica gyáregységei foglalkoztatják, míg a férfiak többsége a nehézgépgyárban talált munkaalkalmat. Hnúétaban a meglevő gyárakat bővítették és korszerűsítették. A vegyiüzem immár műszaki gumi gyártásával is foglalkozik. A járási székhelyen többek között cukor-, sör-, gép- és kenyérgyár, számítástechnikai üzem, bor és húskombinát épült, a közelmúltban pedig az apró háziállatok feldolgozó üzemét, a Brankót adták át rendeltetésének. Safárikovo és környékének lakosai is számos új munkalehetőséghez jutottak. A hatvanas évek végén kezdődött a termelés a ruhagyárban, néhány évvel később pedig a gépgyárban, s korszerűsítették a téglagyárat is. Az építőipar megerősödött és szakosodott. Az elmúlt negyven esztendőben közel 25 ezer új lakás épült, s a közlétesítmények - óvodák, iskolák, művelődési házak, egészségügyi intézmények, üzletek - túlnyomó része is ez időszak alatt készült el. Átalakult, korszerűsödött a szolgáltatások rendszere is. A mezőgazdasági termelés átalakítása a gazdátlan birtokok államosításával kezdődött, az ötvenes évek elején pedig egyre másra alakultak a földműves-szövetkezetek. A kollektív gazdálkodás első szakaszát az extenzív termelés jellemezte, s ebben az időszakban több mint száznegyven földműves-szövetkezet működött. A jelenlegi nagyüzemi rendszer a hetvenes évek elején alakult ki. A termelés színvonalának emelkedésére jellemző, hogy majdnem minden növényi kultúra termesztésében megháromszorozódtak azóta a hozamok. Az állattartás is korszerűsödött. A Bátkai és a Jesen- skéi Állami Gazdaság nagyhizlaldáiban, valamint a Rimaszombati Baromfitenyésztő Társulás tojóházaiban a legkorszerűbb technológiák alkalmazásával folyik a termelés. •n- A köz gyarapodásának ténye vitathatatlan. Hasonló mértékben emelkedett a lakosság, a dolgozók életszínvonala is?- Feltétlenül, hiszen a már említett új lakásokon kívül szinte egyetlen otthonból sem hiányzanak a korszerű háztartási eszközök, mosógépek, hűtőgépek, rádió- és televíziókészülékek. Ma már a családok több mint egyharmadának van személygépkocsija, s az sem kerülheti el figyelmünket, hogy évröl-évre növekszik a betétállomány. Az anyagi gyarapodás mellett a szellemi gazdagodás lehetőségei is kedvezőek. Könyvtárak, mozik, múzeumok, klubok és művelődési házak szolgálják a nagyközönséget. Természetesen mind több alkalom kínálkozik a szabadidő hasznos eltöltésére, sportolásra is. Járásunk területén több téli és nyári üdülőhely szolgálja a regenerálódást, s az idényjelleg határvonalai is mind jobban elmosódnak a korszerű létesítmények, fedett uszodák, műjégpályák átadásával.- S vajon mire számíthatunk az elkövetkező években, évtizedekben?- A fejlődés nem torpanhat meg. Ami az iparfejlesztést illeti, járásunk középső és északi részén igen nagy tervek megvalósításán fáradozunk. A Hacavai Magnezitüzem fejlesztése országos célprogram keretében történik, s a több milliárdos beruházás nemcsak a fontos nyersanyag és exportcikk korszerűbb kitermelését és feldolgozását biztosítja, hanem környezetvédelmi célokat is szolgál. Rimaszombat élelmiszeripara is korszerűsítésre szorul. A konzervgyár folyamatban levő rekonstrukcióján kívül az elkövetkező választási időszakban egy új tejfeldolgozó üzem alapjait szeretnénk lerakni. Nem feledkezhetünk meg a szolgáltatások fejlesztéséről sem. E célból új szolgáltatóegységek létrehozásán fáradozunk. A tervek szerint hamarosan megkezdjük Safárikovóban a Kovohron autójavító üzemének építését, s néhány új szolgáltatóház építését is tervezzük a járás községeiben és városaiban. Bővíteni kell az üzlethálózatot is. A járás falvaiban folytatni kívánjuk a közművesítést, mindenekelőtt a lakosság vezetékes ivóvízzel való ellátását. Több egészségügyi és szociális létesítmény is épül. Elért nagyszerű eredményeink mellett gondjaink is vannak. Ezek többsége abból adódik, hogy kimerüiőben vannak az extenzív gazdálkodás lehetőségei. Tehát csakis lépésváltással, az emberi tartalékok feltárásával érhetünk el további fejlődést. Ez rendkívül igényes feladatnak ígérkezik, ám meg vagyok győződve arról, hogy a párt vezetésével, a lakosok cselekvő hozzájárulásával mindannyiunk hasznára és elégedettségére megvalósítjuk céljainkat. Az elnök es csapata A gazdasági mutatók sokaságában olykor bizony még a szakemberek sem igazodnak el könnyen. A mezőgazdasági vállalatok esetében valószínűleg az egy hektárra eső bruttó termelés nyújtja a legtisztább képet az adott üzem gazdálkodásának színvonaláról. Nos, ilyen szempontból a Sajó-menti Királyi (Král) Egységes Földműves-szövetkezet a maga 21 ezer koronás nyerstermelésével Közép- Szlovákiában kerületi elsőséggel büszkélkedhet, alaposan megközelítve a köztudottan jobb adottságú Nyugat-szlovákiai kerület élenjáró gazdaságait is. Persze, jók a növénytermesztés átlaghozamai, az állattenyésztési és a gépesítési ágazat eredményei is. Tavaly, a rendkívüli aszály ellenére, várakozáson felüli mennyiség termett kalászosokból, dohányból, zöldségfélékből, a takarmánytermés pedig nemcsak saját állományuk eltartásához volt elegendő, hanem még eladásra, mások kisegítésére is jutott belőle. Nem csoda tehát, hogy az elmúlt esztendőt 3,8 millió koronás nyereséggel zárták, s ebből mindössze 1,2 millió koronát tett ki a melléküzemági termelésből származó haszon. A legutóbbi évek kiváló termelési és gazdálkodási eredményei természetesen egy nagy közösség munkáját dicsérik, hiba lenne azonban elhallgatni az egyéni érdemeket, hiszen felmutathatóan összekapcsolódnak néhány kulcspozícióba választott - kinevezett- szakember munkájával. Gyökér János, a szövetkezet mai elnöke ifjú korában pártmunkás volt a Safárikovói járásban, később Méhiben (Vcelince) volt üzemgazdász, ahonnan 1973 elején került a szomszédos gazdaság élére. A pártfeladat úgy szólt, hogy mielőbb rendet kell teremtenie az évek óta eredménytelenül, sőt nagy veszteséggel gazdálkodó földműves-szövetkezetben. Az akkori és a korábbi állapotok ziláltságára jellemző, hogy egyetlen esztendő alatt nem kevesebb, mint hat elnöke volt a gazdaságnak.- Még tizenöt év távlatából sem kellemes és hálás dolog erről az időszakról beszélni- emlékszik vissza elnökségének kezdetére -, de tény, hogy az egyesített gazdaság községeit a széthúzás, a torzsalkodás jellemezte. A magyar nemzetiségüeken kívül településeinken hazai szlovákok mellett a Szovjetunióból, Magyarországról, sőt Romániából áttelepültek is éltek. Legfontosabb feladatomnak azért a lenini nemzetiségi politika szigorú betartását, a pártfegyelem megszilárdítását tartottam. Csak ezek után láttam a gazdasági bajok orvoslásához. Nem sokat Ígértem, de a szavamat mindig megtartottam, s nyíltságra és igazmondásra bátorítottam legközelebbi munkatársaimat. Amikor a dolgozók látták a tisztességes szándékot, azt, hogy megítélésük semmi más, csakis az elvégzett munka alapján történik - fokozatosan mellénk álltak. Az egyetakarásnak már az első esztendőben kézzelfogható eredménye volt, hiszen ezer koronára hat filléres osztalékban részesültek tagjaink. Azóta nyereséggel zártunk minden további esztendőt is. Arra vagyok talán a legbüszkébb, hogy ehhez soha nem volt szükség állami támogatásra, vagy a biztosító kármegtérítésére. Ma - az elnök bevallása szerint - nincs túlságosan nehéz dolga. Az elmúlt másfél évtizedben kialakult jól működő mechanizmusban mindenki tudja, s teszi a dolgát, s még a tavalyihoz hasonló aszályos években sem csikorgóit a gépezet. Belső tartalékaik, kedvező pénzügyi helyzetük táplálja jövőbe vetett bizalmukat. Erejük tudatában úgy vélekednek, hogy nemcsak egy-egy kiugró teljesítményre képesek, hanem nyeréséges gazdálkodásra is, így az újabb és újabb kihívásoktól sem tarthatnak^ különösebben. Természetesen élni kívánnak lehetőségeikkel, a kötetlenebb termelési és gazdálkodási formák bevezetésével. A nagyobb önállóság nem jelent majd túl nagy változást a szövetkezet életében, hiszen az alaptevékenységben nem bolygatják meg a jelenlegi termelési szerkezetet. A túlzott szakosítással idővel esetleg kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetnek, nem is beszélve a termelési kockázatról, hiszen az elmúlt évek tapasztalatai alapján majdnem minden évben akad egy-két növényfajta, mely a megfelelő gondoskodás ellenére sem hoz jó termést. Az elmúlt esztendőkben feltétlenül többet vártak a szóló és a cukorrépa termesztésétől. Az állattartás jövője, jövedelmezősége nem képzelhető el jó minőségű tej és hús nélkül. A hízómarhák nevelésében máris eredménye van a minőségre való törekvésnek. Az utóbbi esztendőkben rendszeresen külpiacokon értékesítik a hízóbika-állomány egy részét. Az idén is több mint kétszáz darab jószágot vesznek meg az olaszok. Már helye is van a pénznek. Az elképzelések szerint forradalmasítják a takarmánybegyújtést egy magasnyomású Agrofiat préselögéppel. Folytatni kívánják a beruházási programot is. Recskén (Riecka) egy 404 férőhelyes tehénistállót létesítenek, s tervbe vették egy hétezer férőhelyes sertéshizlalda építését is. A gazdaság elnöke tehát nemcsak a mának él, a biztonságosabb, szebb jövő megteremtésén is fáradozik. Életjubileuma alkalmából a közelmúltban megkapta Az építésben szerzett érdemekért állami kitüntetést. Mint mondotta, a megtiszteltetés nemcsak személyének, nemcsak a több évtizedes pártmunkának és a gazdaság fellendítése érdekében végzett tevékenységnek szól, hanem annak a közösségnek is, melynek támogatására minden körülmények között számíthatott. A Rimaszombati (Rimavská Sobota) Húskombinátban naponta átlagosan 500 hizlalt sertést és mintegy 80-100 szarvasmarhát vágnak le, majd dolgoznak fel korszerű módszerekkel annak érdekében, hogy a boltok eladói mindig friss tőkehús, többféle - higiénikus csomagolású - szeletelt hús, elófőzött, sózott, füstölt készítmények és egyéb hentesáruk kellő választékát kínálhassák a vásárlóknak. A kombinát dolgozói rendszeresen túlteljesítik feladataikat. A havonta már több mint 180 tonna összsúlyú termelés legnagyobb része kiváló minőségű élelmiszer-alapanyag, főzhető, süthető vagy közvetlenül elfogyasztható szalonna-, sonka-, kolbász- és szalámiféleség. Az árutermelés legutóbbi években elért növelésének és a termékválaszték jelentős bővítésének köszönhetően a járás és a Közép-szlovákiai kerület több más vidéke hentesboltjainak ellátásán kívül az NSZK-ból, Olaszországból, Görögországból, valamint más konvertibilis valutával fizető országokból kapott megrendeléseket is teljesíteni tudja a kombinát kollektívája. Ügyességet, pontos, gyors mozdulatokat és nem akármilyen fizikai erőt követel a sok-sok hús kicsontozása is, aminek igazi mesterei Orosz László és Alexander Gríger munkacsoportjának tagjai.
