Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-04-22 / 16. szám
ÚJ szú 3 Fő eleme azoknak az alapvető mély változásoknak, amelyekre a társadalmi élet minden területén törekszünk, a gazdasági mechanizmus komplex átalakítása és a szocialista demokrácia elmélyítése. Ebből azonban nem vonható le mechanikusan az a következtetés, hogy az ideológiai munka nem része a társadalmi átalakításnak, hogy nem vesz részt benne, és egyfajta „mellékvágányon“ áll. Az ilyen szemlélet ellentétes volna a CSKP KB 7. ülése tanácskozásának fő értelmével. AZ ÁTALAKÍTÁS KOMPLEXITÁSA A társadalmi élet valamennyi területe átalakításának célja, mint azt a CSKP KB 7. ülésén Milos Jakes elvtárs mondotta: ,,a nép alkotó erejére támaszkodva szocialista társadalmunk minőségileg magasabb szintre emelése, feltételek teremtése a gazdaság dinamikus fejlesztéséhez, a nép kulturális és anyagi színvonalának emeléséhez, szociális biztonsága szilárdításához, a szocialista demokrácia elmélyítéséhez“. Az átalakításnak már ez a célirányultsága nagyon pontosan megragadja jellegének komplexitását. A CSKP KB 7. ülése az átalakítást úgy jellemezte, mint a XVII. kongresszus irányvonalának megvalósítását, mint a szocializmusnak egyedüli alternatíváját a jelen feltételek közt: azaz, mint történelmi szükségszerűséget. Az átalakítás feladatainak megvalósításában ösztönzést és erőt merítünk a szovjet kommunisták példájából. Az átalakítás nemcsak azért komplex jellegű, mert objektívan determinált a fejlődő szocializmus egész társadalmi mozgása által, hanem azért is, mert a szociális fejlesztést a társadalmi alap és felépítmény, a gazdaság dialektikája, a politika és az ideológia területének dialektikus elemzése alapján oldja meg. Ebből az elemzésből kitűnik, hogy az átalakítás alapjává a gazdasági mechanizmus átalakításának kell válnia, amely nemcsak lehetővé teszi, hanem meg is követeli a gazdaság intenzív fejlesztését a tudományos-műszaki haladás vívmányainak széles körű alkalmazásával együtt. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a gazdasági fejlesztés tárgyilagos, következetes és gazdaságos megoldása nélkül nem érhető el átütő és tartós siker a politika és az ideológia terén sem. A gazdasági fejlődés ütemének lelassulása végső soron a társadalmi mozgás dinamizmusa egészének csökkenéséhez vezet és a felépítmény terén elért eredmények leértékelődéséhez. A gazdaság területén felgyülemlő nehézségek és ellentétek nemcsak hogy közvetlenül tükröződnek a társadalmi és az egyéni tudatban (például a belső piac és a szolgáltatások helyzetének romlása, stb.), hanem bizonyos idő után, annak következtében, hogy csökken a beruházás a felépítmény szférájában romlik az emberek szellemi szükségleteinek a kielégítése is (példa lehet rá a papír- és nyomdaipar elmaradottságának következménye). Ezért az ideológiai munka fő tartalmának a komplexen értelmezett átalakítás egyes oldalai megvilágításának kell lennie, elő kell segítenie megvalósítását és azoknak az akadályoknak az elhárítását, amelyek fékezik. Ebben az értelemben az ideológiai munka szerves része az átalakításnak. Azonban maga is - mint azt a továbbiakban kimutatjuk - az átalakítás tárgya. Az átalakítás szakaszosságának és bonyolultságának kiváltképp az ideológiai munka előterébe kellene kerülnie. Az átalakítás mindenki ügye, valamennyien nemcsak tárgyai vagyunk az átalakításnak, hanem alanyai is. Az átalakítást a nép valósítja meg, amely, mint Marx kimutatta, mindenkor bizonyos konkrét történelmi feltételek terméke. „ Sikere az embereken múlik, az ó magatartásukon. Ezért szükséges számukra mindent kellőképpen megmagyarázni, és megnyerni őket az átalakításban való aktív részvételnek“ - hangsúlyozta Milos Jakes elvtárs az Észak-morvaországi kerület pártaktíváján. Az ideológiai munkának, együtt a gazdasági és politikai téren végbemenő folyamatokkal, ahhoz a meggyőződéshez kell vezetnie, hogy az átalakítás nemcsak szükséges, hanem reális is. Hogy a célok, melyeket kitűztünk, megfelelő -erőfeszítéssel, az erők és erőforrások mozgósításával, a szocializmus minden lehetőségének hatékony kihasználásával teljes mértékben elérhetők. Az eredmények és a célok lehetnek általában megvalósíthatatlan elképzelések, vagy erős mozgósító erők, a cselekvés motiválói, ha uralják a tömegeket - mint azt már a marxizmus megalapítói is hangsúlyozták. Az eszmék akkor uralják a tömegeket, ha hatásuk alapján az a meggyőződés alakul ki bennük, hogy szükséges és lehetséges a fennálló helyzet megváltoztatása. Amikor az a meggyőződés elhatározássá érlelődik, hogy nem akarnak tovább „a régi módon élni“, létrejönnek a forradalmi átalakulás alapvető feltételei. Ezért tehát, ha az átalakításról, mint forradalmi folyamatról beszélünk, ki kell emelni, hogy >88. IV. 22. minden alapvető változtatás csak a tömegek aktív és céltudatos tevékenysége által valósítható meg, amelyet nemcsak közvetlenül gazdasági indokok motiválnak, hanem a magasabb célok elérését reális lehetőségnek tekintő meggyőződés is. A jövőbe vetett hit erősítése és az átalakítás érdekében le kell küzdeni a rezignáció, az apátia, a könnyelműség minden megnyilvánulását. Rózsaszín szemüvegen néznénk a valóságot, ha feltételeznénk, hogy ezek az érzések a bonyolult, rendkívül igényes és sok tekintetben új feladatok megvalósításánál nem lépnek föl. Okultunk a történelemből, hogy mennyire hamisak az ilyen feltevések és milyen káros következményekhez vezetnek. Hiszen az átalakítás rengeteg új kérdést vet föl, és sok esetben számos, kényes probléma megoldását követeli. Épp ezért szükséges megmutatni, hogy esélyeink az átalakítás sikerére reálisak, mivel a szocializmus óriási szociális forrásait, a személyiség és az emberi tényező aktivizálását tárjuk föl. Az átalakítás jóvoltából a szocializmus mint valós humanizmus teljes mértékben megvalósíthatja saját lehetőségeit, az embert szolgálhatja és felemelheti. Az ember érdekeit szolgáló társadalom ez, amely alkotó munkájának felvirágoztatását, jólétét, egészségét, fizikai és szellemi fejlődését szolgálja; olyan társadalom, amelyben az ember teljes jogú, gazdának érzi magát és valóban az is. Az átalakítás folyamatának kibontakoztatása megköveteli, hogy különös figyelmet szenteljünk a mindennapi tudat befolyásolásának, formálásának, mivel a tudatnak ez a silója pótolhatatlan eszköze az emberek aktivitása irányításának. Ezt a szintet formálni lehet a szubjektum gyakorlati aktivitása objektív feltételeibe való céltudatos beavatkozással, s közvetlen eszmei ráhatással is. Mindkét mód kölcsönösen befolyásolja és feltételezi egymást. Jelenleg az első mód számára nyílik nagy lehetőség, tekintettel a gazdasági mechanizmus átalakítására, és a társadalmi élet demokratizálására. A második módnak - az eszmei-nevelő tevékenység rendszeres és céltudatos fejlesztésének mélyebb tájékozódást kell nyújtania a változó körülmények között, és az átalakítás igényeivel összhangban ösztönöznie és irányítania kell a problémák megoldásában a szubjektum társadalmi, politikai aktivitását, hogy leküzd- hesse az ellentmondásokat azoknak az új lehetőségeknek a hatékony kihasználásában, amelyeket a gazdasági mechanizmus változása tár föl. Az átalakításnak a CSKP KB 7. ülésén kitűzött feladatainak teljesítése nem utolsósorban feltételezi a marxista-leninista elmélet fejlesztését is, a gyakorlathoz fűződő kapcsolatának megszilárdítását és az egyes társadalomtudományok egyre szorosabb és intenzívebb együttműködését. A társadalomtudományokkal szemben támasztott ezen követelmény abból adódik, hogy maga az elméleti tevékenység a szocialista építés egyik legfontosabb mozgató erejévé és az átalakítás pótolhatatlan eszközévé válik. A szocializmus ellentmondásos folyamatai szerepének és a jelenlegi világ különösen összefonódó jelenségeinek ismerete nélkül nem oldható meg egyetlen problémája sem. Előtérbe nép a'társadalomtudományi kutatások hatékonyabbá tétele. A szocialista társadalom dialektikája megismerésének elmélyítése. Ez feltételezi a szocialista termelés objektív törvényei megismerésének összekapcsolását a politikával és az ideológiával, az alap és a felépítmény kapcsolatának elemzését, a tudományos-műszaki, gazdasági és szociális, valamint kulturális haladás nyomon követését. Ehhez ugyancsak nélkülözhetetlen a társadalomtudományi kutatás prognosztikus funkciója. A GAZDASÁGI MECHANIZMUS ÁTALAKÍTÁSA ÉS AZ IDEOLÓGIAI MUNKA FELADATAI Az átalakítás különböző típusú feladatok és problémák megoldásához kapcsolódik. Általános területen olyan feladatokról van szó, amelyek az új körülmények következtében keletkeztek, új belső és külső feltételek között, továbbá olyanok, amelyek távolabbi elképzelések megvalósítását feltételezik. Ezenkívül az átalakítás folyamatában olyan feladatok jelentkeznek, amelyek a múlt örökségét testesítik meg; különböző hibákat, tévedéseket és következetlenségeket: mindezek a feladatok nem oldhatók meg elszigetelten és folyamatosan, hanem csak párhuzamosan, egységes eljárás keretében, kölcsönös ösz- szefüggésükben. Ebből adódik az átalakítás folyamatának bonyolultsága és nehézsége, amint az különösen a gazdasági mechanizmus átalakításában tapasztalható. Jelenleg az ideológiai terület előtt az a feladat áll, hogy sokoldalúan megvilágítsa a gazdasági mechanizmus komplex átalakításának összetettségét. Ez egyebek közt abból adódik, hogy az új mechanizmushoz való átmenet közben rreg kell oldani a múlt bizonyos örökségének problémáit, és párhuzamosan át kell térni a régi mechanizmusról az újra. Eközben ki kell zárni a türelmetlenséget, és elsietettsé- get, ugyanúgy mint a nemtörődömséget, és passzivitást. Nem lehet arra hagyatkozni, hogy az új mechanizmus egyik napról a másikra kezd hatni, hanem már ma a legkedvezőbb feltételeket kell teremteni működéséhez. Különösen a fegyelmet kell erősíteni a munkában, a technológiai eljárások megtartásában, a termelés egészében; támogatni kell az öntudatos, gyümölcsöző munkát; érvényesülésének megfelelő feltételeket kell teremteni és igazságosan értékelni. Meg kell erősíteni a köztulajdonhoz fűződő viszonyt, le kell küzdeni a társadalmi tulajdon iránti elidegenedés érzését. Az ideológiai munkának tehát támogatnia, ösztönöznie kellene a lelkiismeretes és gyü- rrölcsözö munkát, következetesen segítenie kellene a munka szerinti jutalmazás elvének érvényesítését. Mint a? a CSKP KB 7. ülésének dokumentumában áll, ez az alapja a társadalmi igazságosság elmélyítésének és feltétele a társadalmilag hasznos munka és eredményei tiszteletének. A gondolat, amelyet még az ókorban Cicero fogalmazott meg, hogy „a tisztesség az igazságosság alapja“, ma is érvényes. Az ideológiai munkának, mint a múltban is, feladata a munka nélküli haszonszerzés elleni harc. Az átalakítás céljai megkövetelik, a szemlélet változását ezekkel a jövedelmekkel kapcsolatban. Egyre nyilvánvalóbbá kell válnia annak, hogy ezek nemcsak olyan jövedelmek, amelyek spekuláció eredményeként keletkeztek, lopásból, mások kárára való haszonszerzésből, hanem a rossz minőségű, vagy végső soron az el nem végzett munkáért felvett fizetésből. Határozottan le kell leplezni és pellengérre kell állítani a társadalmi érdekek semmibevételét, a reszortizmust, az élős- ködést, a törvénytelen meggazdagodást és más kispolgári visszáságokat. AZ IDEOLÓGIAI MUNKA ÖSSZEFONÓDÁSA A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ELMÉLYÍTÉSÉVEL Ideológiai arcvonalunk elé egész sor sürgős gyakorlati és elméleti feladatot állít a szocialista demokrácia bővítésének sürgető feladata. Ennek fejlesztése nélkül, mint azt már jeleztük, nem lehet sikeresen előkészíteni és megvalósítani a gazdasági mechanizmus és a társadalmi élet szükséges változtatásait. A társadalom demokratizálása ugyanis döntő feltétele és egyben alapvető alkotó eleme az átalakításnak. A szocialista demokrácia koncepciójának feltételeinkre való kidolgozása és gyakorlati alkalmazása nélkül lehetetlen a dolgozók aktivizálása és alkotókészségük kibontakoztatása, amelyre oly nagy szükség van az átalakítás céljainak teljesítésében. Ha jelenleg a gyakorlati politikai és ideológiai tevékenységben nagy hangsúlyt helyezünk a szocialista demokráciára, és aláhúzzuk, hogy több demokráciára van szükség, az arról tanúskodik, hogy az előző időszakban annak eszközei nem működtek mindig kellőképpen, s messzemenően nem használtuk ki és ma sem használják ki a lehetőségeket, amelyeket a létező politikai szerkezet nyújt. Fő oka ennek az állapotnak a társadalom adminisztratív utasításos irányítási módszerének kiterjesztése volt, azoknak a bevált eljárásoknak és alapelveknek a lebecsülése és elhanyagolása, amelyeket Lenin és az általa vezetett kommunista párt dolgozott ki és próbált ki a gyakorlatban. Lenin hangsúlyozta, hogy a demokrácia teljes és következetes kiterjesztése, gyakorlati alkalmazása lehetőségének megtalálása egyik lényeges feladata a társadalmi forradalomnak. Nézete szerint a szocialista társadalom demokratizmusának lényege az állampolgárok tömegeinek élő alkotó munkájában van, akik úgy éreznek, gondolkodnak és főleg cselekednek rr int hazájuk, államuk valódi gazdák Az eltelt negyvenéves fejlődés folyamán nemegyszer megtörtént a szocialista demokrácia lenini koncepciójának semmibevétele. Főleg a hatvanas évek végén terjedtek el az egyoldalú direktív irányítási módszerek és a bürokratikus praktikák, amelyek csökkentették a dolgozók közéleti érdeklődését. Az eredmény: a dolgozók közömbössége, apátiája, passzivitása és elidegenedésük a társadalom ügyeitől. A társadalmi elkötelezettséget gyakran csupán megjátszották az egyes szervezetekben és intézményekben, amelyeknek az lett volna a hivatásuk, hogy a nép akaratát juttassák érvényre. Ezáltal terjedt a formalizmus ragálya. A CSKP KB 1968 januári ülésének határozata kísérlet volt e fogyatékosságok eltávolítására. A pártot és a társadalmat a szocialista demokrácia fejlesztésére irányította. Azonban, amint az ma már általánosan ismert, a helyes szándékot meghiúsította a párt és az állami vezetésben fellépő jobboldal, amely nyílt szövetségben a hazai szocialistaellenes erőkkel és a külföldi antikommunista központokkal visszaélt a javítás szándékával és azt az egész állami politikai rendszer felbomlasz- tására használta ki. Ekkor a politikai felforgatás, az anarchia, a burzsoá politikai pluralizmus felújításáról volt szó. Ma ,,az új utak keresésében szilárdan a szocialista elvek talaján állunk“ - hangoztatta Milos Jakes elvtárs a CSKP KB 7. ülésén. Az ideológiai munkától azt várjuk, hogy eszközeivel és módszereivel olyan társadalmi légkört teremt, amely elítéli és lehetetlenné teszi a kényelmesség, önelégültség légkörét, a vezetők felelőtlen, tehetetlen és hozzá nemértő magatartását. Fel kell fedni és ki kell pellengérezni az olyan törekvéseket, amelyek az egyéni vagy a csoportérdekeket a nép és a társadalom érdekei fölé helyezik. El kell ítélni a társadalomban a morális hanyatlás légkörét, az erkölcsi normák megsértését, a kispolgári mentalitás minden megnyilvánulását. Az elhangzott szavaknak nem szabad ellentmondaniuk a tetteknek. Különben ezek a szavak kevéssé hatékonyak és néha fölöslegesek is, mivel érdektelenséget közömbösséget váltanak ki. NEM EGYSZERŰ ÁTSZERVEZÉS Mint azt már említettük, az ideológiai munka szerves része az átalakításnak. Tartalmából különösképpen tükröződik a gazdasági mechanizmus átalakításának és a társadalom demokratizálásának problematikája. Az ideológiai munkában már ez az új tartalom bizonyos változtatásokat kényszerít ki. Ezért kerül sor az átalakítására, vagyis az ideológiai munka is az átalakítás tárgyává válik. Ez az átalakítás nem értelmezhető egyszerű átszervezésként. Az ideológiai munka átalakítását n indenekelőtt tartalmának és formájának dialektikájában kell megragadni. Hogy miként kell értelmezni tartalmi változásainak visszatükröződését, egyértelműen kifejezte Milos Jakes elvtárs a CSKP KB 7. ülésén: ,,Sok mindent kell e munka módszerén és formáján változtatni. Ami azonban állandó érvényű: az az emberekkel fenntartott mindennapi kapcsolat bevált módszere. Ismerni kell az emberek nézeteit, meg kell tudni hallgatni észrevételeiket, megjegyzéseiket, érveiket, és türelmesnek kell lenni a meggyőző munkában. A dolgozókkal állandó párbeszédet kell folytatni.“ Az ideológiai munka átalakítása mindenekelőtt a közvélemény nyílt tájékoztatása le lini elveinek alkalmazása: a nyílt politika alapelve. Megvalósításában pótolhatatlan szerepe van a kritika kibontakozásának. Gondoljunk arra, hogy a XVII. kongresszusnak és főleg a CSKP KB 7. ülésének határozatai arra kötelezik ideológiai arcvonalunkat, hogy az egész ‘ársadalomban támogassa a felelősségteljes kritikát és önkritikát, sehol se engedje meg elfojtását vagy a vele való visszaélést. A kritikához, az önkritikához való viszonyt mindenhol az embereknek az átalakításhoz, a társadalmi megújuláshoz fűződő viszonya mércéjének kell tekinteni. Mindenütt arra kell törekedni, hogy a nyílt politika, a nép tájékoztatása, a bírálat és önbírálat, az ellenőrzéssel együtt a társadalmi élet normájává váljon. Ha a bírálatról beszélünk, nem holmi bot- ránycsinálásra gondolunk és minden pozitívum tagadására. Vagyis olyan megnyilvánulásokra, amelyeknek nem célja a hibák fölszámolása és konstruktív kijavítása. A kritika, melyre szükségünk van, az elégedetlenség megnyilvánulása bizonyos jelenségekkel szemben és elhatározottság a változás elérésére. Olyan bírálat ez, amely hozzájárul az átalakítás céljainak megvalósításához és a gazdasági-szociális fejlesztés meggyorsításához. A nyílt tájékoztatás légkörének körülményei közt nem kaphat szabad utat a rágalom és a demagógia, ez ugyanis szükségképpen gyengítené a nyílt és őszinte vitát és ártana az átalakítás céljainak. Minden párt- szervezetnek, minden tömegtájékoztató eszköznek, mindenkinek, aki részt vesz a tömegpolitikai munkában kötelessége az emberek szocializmushoz fűződő pozitív viszonyának erősítése. És ez határozott szembeszegülést jelent a legkülönbözőbb spekulációkkal, demagógiával, rágalommal és elavult nézetekkel. Az ideológiai munka átalakítása, amely az emberi tényező mozgósítására irányul, elvezet ahhoz, hogy az emberek jobban fognak érdeklődni nem általános, hanem konkrét síkon a gazdasági, politikai kérdések iránt, és aziránt is, milyen lehetőséget, milyen teret biztosít számukra az átalakítás az önmegvalósításhoz. Az emberek nemcsak megértésére törekednek annak a világnak, amelyben élnek, hanem igyekeznek megtalálni benne helyüket és értelmet adni életüknek is. Az átalakítás tág lehetőséget biztosít ennek az alapvető kérdésnek a megoldásához, feltételt teremt az új alkotó gondolatok hatékony érvényesüléséhez. JIRÍ JE2-JAN VESELY
