Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-04-08 / 14. szám
A szovjet építőipar . feladatai A szovjet gazdaság intenzi- $ fikálása minőségileg új köve- ^ telményeket támaszt az építő- § iparral szemben. Az iparág fő ^ feladata, hogy legalább a felé- ^ re rövidítse a beruházási cik- ^ lust, csökkentse az építkezés ^ költségeit és jelentősen javít- ^ sa annak minőségét. A Szovjetunió egységes ^ építőipari komplexuma köz- ^ ponti irányításának megszilár- § dítása mellett jelentősen bővül ^ az építő és szerelő vállalatok $ jogköre és növekszik önálló- ^ sága. Az objektumok építése ^ során a beruházó és a szállító ^ szerződéses kapcsolatának ^ összehangolására térnek át. ^ A beruházások jellemzője ^ a szerződések szerepének nö- ^ velése, valamint valamennyi ^ résztvevő végeredményekért ^ viselt kölcsönös gazdasági fe- ^ lelósségének megszilárdítása, $ Különösen arra fordítanak ^ figyelmet, hogy a kapacitáso- ^ kát a meghatározott időben ^ helyezzék üzembe. Amennyi- ^ ben nem tartják meg a határ- ^ időt, a beruházó köteles azon ^ termelőalapok értékének ^ 3 százalékát az állami költség- ^ vetésbe befizetni, amelyeket ^ a tervezett időben nem helyez- ^ tek üzembe. s Az építő és szerelő vállala- $ tok, mint szállítók, ugyancsak ^ kártérítést fizetnek. Kötele- ^ zettségeik elmulasztása kö- ^ vetkeztében a befejezetlen ob- ^ jektumok építési és szerelési ^ munkái értékének 3 százalékát ^ kell megtéríteniük. (ÓSTK) § Szigorú intézkedések Romániában A román népazdaság legnagyobb energiafogyasztói közé a kohóipar tartozik. Ezért a kohóipari vállalatoktól egyre következetesebben megkövetelik, hogy maximális mértékben felhasználjanak minden energiaforrást és szigorúan gazdálkodjanak vele. Nagy súlyt helyeznek az energia- fogyasztás csökkentésén kívül arra, hogy az 1 tonnányi termelés során elfogyasztott energia mennyiségét is korlátozzák. E téren még sok vállalatnál van felhasználásra váró lehetőség. A Martin-kemencékben gyártott acél termelésének tüzelőanyag-fogyasztása ugyanis az elmúlt évekhez viszonyítva tavaly nőtt és jelentős mennyiségű energiát és tüzelőanyagot emésztett fel a kokszolóipar és néhány hegesztett acélcső típusának előállítása. összességében véve tavaly túlhaladták az energia, a tüzelőanyag és a kohóipari koksz fogyasztásának normáit számos vállalatnál. _ Tekintettel a nehéz helyzetre, valamint a gazdaság hatékonysága növelésének érdekében az idén következetesebben érvényesülnek az energiafogyasztás csökkentésére tett szigorú intézkedések, főleg új, megtakarítást célzó eljárások kidolgozásának alapján és a másodlagos energiaforrások jobb felhasználásával. Az elmúlt évben például jó eredményeket értek el a folyamatos acélöntésnek saját hó felhasználásával kidolgozott munka- módszerével. Jelentős energia- és gázmegtakarítással jár, ha az acélt légmentes környezetben dolgozzák fel, vagy ha korszerűsítik a félkész termékek újra melegítésének folyamatát, valamint ha a kemencékre kombinált levegö-gáz elómelegítö- ket szerelnek. Jelentős megtakarításhoz vezethet a másodlagos energiaforrások felhasználása is. A román szakemberek szerint az ország kohóipari vállalatai az ilyen energiaforrások 62 százalékát használják csak el. Például a hunedoarai kombinát évente mintegy 2 millió köbméter metánt takarít meg azzal, hogy a vagonokban megfagyott szén felolvasztására a hengerművek és a nagyolvasztók kemencéjéből származó meleg gázokat hasznosítják. (ŐSTK) ■ Szabadon rendelkezhetnek béralapjukkal azok a magyar vállalatok és szervezetek, amelyek a csaknem 270 tagot számláló, úgynevezett bérklub tagjai. A klub jelentősége abban rejlik, hogy tagjait, amelyek főként az ipari ágazatokból kerülnek ki, nem korlátozzák a központi bérrendelkezések. Saját belátásuk és az adott helyzet szerint emelhetik dolgozóik bérét. Ez az előny napjainkban körülbelül 330 ezer dolgozót érint, akiknek bére ebben az évben átlagosan 8 százalékkal emelkedik. A klubtagság elnyeréséhez egész sor szigorú feltételnek kell megfelelni. A vállalatoknak kötelezettséget kell vállalniuk arra, hogy minden feladatot tejesíte- nek, és az államtól semminemű segítséget nem kérnek. A nagyobb bérköltségeket azonban nem számíthatják be az árakba. Az árpolitikára egyébként nagy súlyt helyeznek. Ezt bizonyítja, hogy a klubba egy olyan vállalatot sem vettek fel, amely ellen a múltban indokolatlan áremelések miatt pert indítottak. A jelentkezések elbírálása során nemcsak az ár- kalkulációkat elemzik, hanem azt is, hogy az ár megfelel-e az áru minőségének. . KGST ÉS INDIA =t=== ' : AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS ÚJ SZAKASZÁBAN Mind szélesebb körben fejlődnek a KGST-országok és India között a hosszú lejáratú tudományos-műszaki együttműködési programok, amelyek az indiai gazdaság előtt álló nagyszabású feladatok megoldását hivatottak elősegíteni. Ezt a célt szolgálja például az 1987 nyarán aláírt szovjet-indiai hosszú távú tudományos-műszaki együttműködési komplex program is. A KGST-országokban komoly változások történnek a vállalatok és az egyesülések jogait illetően. Számottevően bővülnek lehetőségeik a külgazdasági kapcsolatokban. Egy sor vállalat jogot kapott arra, hogy önállóan jelenjék meg a külpiacon, partnereket keressen közvetlen kapcsolatokhoz, közös vállalatokat létesítsen. Ily módon bővülnek az olyan perspektivikus együttműködési formák lehetőségei is, mint a termelési kooperáció, a kompenzációs alapon folyó beruházások, közös vállalatok létesítése stb. Ez kétségkívül elősegíti a KGST-országok gazdasági és tudományos-műszaki kapcsolatainak számottevő bővítését Indiával. ígéretes távlatokat nyit ez előtt az együttműködés előtt a KGST-tagországok tudományos-műszaki haladását 2000-ig előirányzó komplex program is. A KGST-országok készek koordinálni tevékenységüket e program megvalósításában más érdekelt országokkal. Következésképpen megteremtődnek a feltételek a tudományos-műszaki együttműködés sokoldalú alapon történő bővítésére az indiai szervezetekkel. A KGST-országoknak régi együttműködési tapasztalataik vannak Indiával. Közreműködtek csaknem 380 ipari és más létesítmény üzembe helyezésében, részvételükkel terveznek és építenek mintegy 40 létesítményt. A KGST-országok közreműködésével Indiában épített létesítmények adják az országban előállított acél 40 százalékát, az itt gyártott kohászati berendezések 75 százalékát, az energetikai berendezések több mint 60 százalékát, a bányaipari berendezések 40 százalékát, a kitermelt olaj 25, és a feldolgozott olaj 50 százalékát, az előállított villamos energia 10 százalékát. A KGST-országok jelentősen hozzájárulnak az indiai színesfém-kohászat fejlesztéséhez. Magyarország segítségével Korbában timföldgyár, a Szovjetunió segítségével alumíniumgyár, Lengyelországéval pedig cinkgyártó kombinát épült. A fóliákat és rézbevonatú lemezeket gyártó dzsaipuri vállalat építésében NDK-beli szervezetek vettek részt. A KGST-országok közreműködésével épült gépipari létesítmények között meg kell említeni a nehézgépipari üzemet Ranchiban, a bányaipari berendezést gyártó üzemet Durgapur- ban, a hidraulikus és gőzturbina-gyártó üzemet Hardwarban, továbbá négy szerszámgépipari és számos más üzemet. Folytathatnánk még azoknak a létesítményeknek a felsorolását, amelyek a KGST-országok segítségével épültek Indiában. Hozzátehetjük, hogy a KGST-országok emellett együttműködnek Indiával a könnyűiparban és az orvosi műszergyártásban, az építőanyagok gyártásában, a szállításban és a hírközlésben, az élelmiszeriparban, a mezőgazdaságban és az öntözés terén, a hazai káderek képzésében stb. (APN-MTI) A Szovjetunióban a Volgo- gradneftemas tudományostermelési egyesülés dolgozói nemrég megkezdték a speciális automatizált zárószelepek gyártását, amelyek gyorsan és megbízhatóan zárják el a csővezetéket. A szelepek korábbi típusaival összehasonlítva ezek könnyebbek és biztonságosabbak. A felvételen az egyesülés dolgozói a szelep felületi megmunkálását ellen- örzik. (CSTK felvétel) Számok, tények, adatok Energiatakarékosság Igényes feladatok, nagy lehetőségek Közös piac A KGST-tagországok vállalatainak és szervezeteinek kölcsönös kapcsolatait mint az átalakítás legfontosabb feltételeinek és tényezőinek egyikét kell tekinteni. Olyan fontos elemről van szó, amely összeköti a tagállamok gazdaságirányítási rendszerének és a KGST tevékenységének átalakítását. Amennyiben megvalósítása során megtaláljuk a megfelelő módokat és módszereket, akkor az átalakítás nemcsak az egyes népgazdaságok szempontjából, hanem nemzetközi viszonylatban is jelentős előrelépést jelent. Ellenkező esetben viszont a fejlődés fékezójévé válhat. Ami a KGST-tagországok vállalataihoz és szervezeteihez fűződő kapcsolatok alakulását illeti, hazánknak eddig nem a legjobbak a tapasztalatai. Ugyanis ezek a kapcsolatok magát a termelést többnyire nem érintik. Az olyan közvetlen termelési kapcsolatok felvételére, amelyek végül is gyártásszakosításba és kooperációba torkollnának, csak elvétve kerül sor. A tapasztalatok azonban a többi KGST-országokban is hasonlók. Ezt a kedvezőtlen helyzetet azok a korlátok okozzák, amelyek meglehetősen szűkre szabják a vállalatok hatáskörét a külkereskedelmi kapcsolatok felvételében és az árképzésben. A jelenlegi nemzetközi fizetési gyakorlat sem kedvez a közös munka ilyen irányú fejlődésének. Figyeljük meg: akkor, amikor arról van szó, hogy a központi szervek miért nem tudnak előrelépni a tudományos-műszaki fejlesztés alapirányainak irányításában és a KGST-n belüli átalakítás gazdasági szabályozóinak koordinálásában, lényegében ugyanezek az okok merülnek fel. Ezekben az esetekben egyrészt arra lenne szükség, hogy az együttműködés többnyire közvetlen kapcsolatok formájában valósuljon meg a központi szervek beavatkozása nélkül. Az is fontos lenne, hogy a központ vezetésével nemzetközi méretű piaci kapcsolatok jöjjenek létre, amelyek időben és megbízhatóan jeleznék az alkalmazott gazdasági szabályozók hatását, s így információs alapot hoznának létre a központi döntéshozatalok számára. A KGST-tagországok gazdasági és tudományos-műszaki együttműködésében nagyon fontos cél és feladat a szocialista közös piac létrehozása. A tagállamok közös piaca alatt lényegében egy olyan állapotot kell érteni, amikor az önelszámolás alapelvei szerint dolgozó vállalatoknak, - akár megrendelők, akár szállítók - ugyanolyan lesz a pozíciójuk az egyes szocialista országok piacán, mint a hazai piacon. Ez nemcsak annak az alapelvnek a közvetkezetes megvalósítását jelenti, mely szerint a vállalatok az anyagbeszerzést és értékesítést illetően megválaszthatják partnereiket, hanem, fokozatosan meg kell teremteni a feltételeket a termelés tényezőinek szabad mozgásához. Főként a munkaerő, a pénzeszközök és az információk cseréjéről van szó. A szabad mozgás alapvető feltétele, hogy a vállalatok a népgazdaságban minőségileg új szerepet töltsenek be. vagyis arról van szó, hogy az ésszerű vállalkozás hordozóivá válhassanak. Tehát ahhoz, hogy létrejöjjön a szocialista országok közös piaca, az egyes gazdaságokban meg kell teremteni a reális piacot. Nehezen elképzelhető ugyanis, hogy a szocialista közös piacon megvalósulhat az állóeszközök mozgása, ha az egyes országokban nem teremtik meg azok nagykereskedelmét. Ezzel egyidejűleg a fizetési kapcsolatok nemzetközi rendszerét is ki kell alakítani. A pénzeszközök nemzetközi szinten történő mozgása viszont a nemzeti valuták kölcsönös átválthatósága rugalmas módszerének kialakítását teszi szükségessé. A szocialista közös piac létrehozása nem öncélú, s társadalmi küldetésének akkor tehet igazán eleget, ha szervesen összekapcsolódik az össztársadalmi célokkal a gazdasági-politikai központ tevékenységének újszerű értelmezésén keresztül. Ezzel összefüggésben nagyon lényeges, hogy a tagállamok tisztázzák, gazdasági szempontból melyik szakterületet részesítik előnyben. A szocialista közös piac kialakítása hosszan tartó folyamat eredménye, és nem szükséges, hogy valamennyi KGST-ország tagja legyen. A tagság mellett főként azoknak az államoknak kellene dönteniük, amelyeknek megfelelőek a belső gazdasági körülményeik és nemzetközi viszonylatban is megállják a helyüket. A szocialista közös piac, mint a szocialista gazdasági integráció felé tett lépés, bizonyára komoly feladatokat róna vállalatainkra, a másik oldalon viszont korábban nem tapasztalt lehetőségeket nyitna számukra. Ezektől a feladatoktól azonban nem kell tartani, hiszen a közös piac ugyanazokat a célokat követi, mint az átalakítás bármely más területen. (A Hospodárske noviny nyomán) ■ A Szovjetunió, Magyarország és Bulgária a jövőben személyautók gyártásában működik együtt. A napokban kötik meg a ZAS-1102 típusú személyautó közös gyártásáról szóló kormányközi egyezményt. Az autók a zaporozseci autógyárban készülnek majd. A termelési kapacitás a mai 150 ezer darabról várhatóan ennek kétszeresére növekszik és a legyártott autókat egyforma részarányban osztják el egymás között a partnerek. ■ A tavalyi év végéig 46 közös szovjet-bolgár gazdasági szervezetet hoztak létre, amelyeknekfon- tos szerepük van a két ország gazdasági és tudományos-műszaki együttműködésének bővítésében, valamint az árucsere-forgalom növelésében. A kölcsönös kereskedelem 1987-ben 13 milliárd rubel értékű volt. Bár a kétoldalú együttműködés jó eredményeket hozott, a tudományos-műszaki haladás és a gazdasági átalakítás nagyobb igényeket támaszt. Az említett 46 szovjet-bolgár szervezetnek több mint a fele még nem üzemel és mindössze 6 vállalat nyereséges. Ezt a kedvezőtlen helyzetet főként az okozza, hogy a partnerek nem nagyon kezdeményeznek az együttműködés szervezésében. Ehhez jönnek az olyan nehézségek, mint a két ország eltérő gyakorlata az árképzésben, a valuták beválthatóságának kérdése és más problémák, amelyeket a KGST keretében rövidesen meg kell oldani. ll|tllllll!lllllllllllllll!lllllllllll!llllllllinill!lllllllllllll!IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIU
