Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-04-08 / 14. szám

A hipnózis nyugtat, gyógyít (Lőrincz János felvételei)- A negatív esetek példatára sajnos bő­vebb. íme egy a sok közül: Péter 11 évesen kezdett dadogni. A háttérben a pedagógus-gyermek vi­szonyt sejtettük, s feltevésünk a kivizs­gálás során beigazolódott. A kisfiút fel­vettük a kórházba, s gyógyítani kezdtük. A nálunk kezelt páciensek délelőtt a kór­házi iskolát látogatják, ahol szakképzett gyógypedagógusok oktatják őket, s csak délután kerül sor a kúrákra. A kisfiúval rengeteget dolgoztunk, de a háromhónapos kemény munka meg­hozta gyümölcsét, a dadogás elmaradt. Péter boldogan tért vissza szülővárosá­ba, s mi egy sikerélménnyel lettünk gazdagabbak. Mert ez is ránk fér. A gyermeket tíz nap múlva láttuk vi­szont, öngyilkossági szándék miatt hoz­ták be szülei, s mondanom sem kell, újra dadogott. Hogy mi történt? A tanító a kisfiút háromhónapos távoliét után felszólította, mutassa be, hogyan szok­tatták le a bolondokházában a dado­gásról. A kórház dolgozói tehetetlenek az ilyen rombolással szemben, közvetlenül nem áll esemény, legyen az öröm vagy bánat, alko­hol mellett zajlik.- Lerágott csontnak tűnhet az egészség- ügyi dolgozók ismételt kijelentése, hogy a terhes nők dohányzása, netán /vasa, megkárosítja a magzatot - folytatta hévvel beszélgetőtársunk. - Nem csoda, hogy az ilyen újszülött születési súlya nem éri el az átlagot, s ha nem is jön a világra veleszületett rendellenességgel, fejlődése során sokkal sérülékenyebb lesz, mint társai. De őszintén elmondom azt is, hogy oktatási rendszerünk sem tud mit kezdeni az ilyen gyerekekkel, mert nem megoldás kisegítő iskolákban elhelyezni őket. Hiszen oda a pszichiátriai értelemben vett beteg gyerekek valók! A gyermekpszichiáterekre nehezedő fe­lelősség súlya óriási, mert valljuk be, a pszi­chiátriai egészségügyi szolgáltatás nem tar­tozik a fejlett egészségügyi ágazatokhoz. Behozni az évtizedes lemaradást nem könnyű.-Az igazság az - vált derűlátóbbá dr. Skoricová, - hogy költözködés előtt ál­lunk. Otvenágyas gyermekpszichiátriánkon a 3-15 éveseket, és tízágyas serdülőrész­legünkön a 15-18 éveseket fogadhatjuk Dr. Marta Skoricová docens, kandidátus Életrajzírás közben is figyeli betegét Ludovit Jurás pszichológus zaj, a telefoncsengetés ellenére perceken belül hipnotikus állapotba került. Teljesen elengedte magát, majd fokozatosan a pszi­chológus szuggerálásának engedve „meg­látta“ tanitóját. Izmai megfeszültek, szája, keze görcsbe rándult. Majd ugyancsak a pszichológus utasítására megnyugodott, elmúlt félelme, s mire a visszaszámlálásban elértek az ötös számhoz, a kisfiú fokozato­san magához tért. Amikor távozott, felindu­lásnak, stressznek, az átélt rossz élmény­nek a nyomát sem láttuk rajta.-A gyerekek itt a kórházban egymás között jól érzik magukat. Otthoni ruhájukat hordják, iskolába járnak, s kiválóan közre­működnek a gyógyítási folyamatban. Meg­tanítjuk őket lazítani (autogén tréning), amit otthon is gyakorolhatnak, de a gyógyterá- piák között megtalálható mind a muzikote- rápia mind az arteterápia. A pszichológus elmondta, hogy a gyere­keknek, s főleg a sérülteknek, szükségük van sikerélményekre, s dicsérő szavakra. Ezért családi terápia keretében is igyekez­nek segítséget nyújtani mind a betegnek, mind a gyermekről gondoskodó szülőknek.- A szülő sokat segíthet, de árthat is gyer­mekének. Elsősorban neki kell megbarát­koznia a gondolattal, hogy gyermeke beteg, illetve más mint a többiek, s ha nem is lesz eminens tanuló, lehet még belőle rendes, becsületes szakember. A szülők részéről megnyilvánuló magas, túlzott elvárások, igények nem vezetnek jóra. Mint affogy az is káros, ha a szülő minduntalan ngyeimez- teti gyermekét fogyatékosságára. A hosz- szan tartó gyógyulási folyamatot végtelen türelemmel és szeretettel kell támogatni. De ugyanilyen hozzáállást várunk el a pedagó­gusoktól, gúnnyal, fenyítéssel nem sokra mennek. Az iskola, tudjuk, nem helyettesít­heti a családot, viszont kötelessége odafi­gyelni a tanulók kedélyállapotának tartó- sabb változásaira. Kötelességük volna je­lezni észrevételeiket a szülőknek, s ha ez visszhang nélkül marad, az orvosnak. És minél előbb teszi ezt, annál jobb! A gyerekek lelki sérüléseinek gyógyítása nagyon nehéz feladat, hiszen annak ellené­re, hogy érzik, betegek, nem tudják meg­mondani, hol, mi fáj. A betegséget meg lehet előzni - mondják a szakemberek, s nem kérnek tőlünk, felnőttektől sokat. Csak annyit, legyünk türelmesebbek, figyel­jünk oda kérdéseikre, s ne akkor hivatkoz­zunk fáradtságra, egyéb elfoglaltságunkra, amikor mondanivalójuk van számunkra. És ami talán a legfontosabb, vegyük ember­számba, s főleg szeressük a gyerekeket. PÉTERFI SZONYA JSZÚ SA 3. IV. 8.- Rajzold le a családodat - mondja dr. Marta Skoricová docens, a tudományok kandidátusa az előtte ülő kislánynak, aki néhány perc múlva el is készül a rajzzal. Nem értjük, tulajdonképpen mi nem tetszik az igazgató föorvosnönek. - Kik vannak ezen a rajzon? - Legnagyobb az anyu, mellette vagyok én és a testvérem. Ott odébb áll a nagynéném. - No és az apuka hol van? -Ja?- szólt a kislány s a rajzlap szélére egy apró férfialakot rajzol. - A kórkép világos, ugye?- néz ránk, miután a nővér visszakíséri a kis beteget társai közé. S mert látja tanácsta­lanságunkat, magyarázatba fog. - A kislány lelkibeteg, ebből kifolyólag éjszaka bevizel. Ezért is került a gyermekpszichiátriára. Tudni kell, a család az apa alkoholizmusa miatt szétesett. A kislány azóta csak rosszat hall az apjáról, akivel, úgy véljük, jó volt a kapcsolata. A hosszan tartó sztresszt (család, iskola) a gyermek nem tudja leve­zetni, a helyzet súlya alatt összeroppan, pszichés zavarok állhatnak be. Ez megtör­ténhet olyan családokban is, ahol a szülők csendesen válnak el, úgy, hogy a gyermek ne vegyen észre semmit. De az ennek ellenére szinte azonnal reagál, s félelmeivel- hiszen az egyik szülőt elveszíti - nem tud mit kezdeni. Kaphat rángógörcsöt, elkezd­het dadogni, eshet depressziós állapotba, s éjszakánként bevizelhet. Ha netán a vá­lást épségben megússza, amikor a szülők őt használják fel egymás kijátszására, illet­ve zsarolására, beleroppanhat. Persze, nemcsak a családi környezet válthatja ki a gyermekkori neurózist. Sajnos, sok eset­ben az iskolai túlterhelés, a pedagógustól való félelem is kárt tesz a gyermek lelkében. De, hogy teljesen objektív legyek, vannak olyan eseteink is, amikor nem tudjuk megta­lálni a baj eredetét. Igaz, ez egyre ritkábban fordul elő - közölte tárgyilagosan, majd illusztrációként két esettel ismertetett meg. Elöljáróban hozzáfűzte, hogy 1982-ig nem létezett külön gyermekpszichiátriai osztály. A kis betegek a felnőtt osztályokra kerültek, ami számos etikai, de szakmai nehézséggel is járt. - A felnőttekkel foglalkozó pszichiá­ter, pszichológus nem lehet tisztában a gyermek lelkivilágával, más hozzáállást igényel a felnőtt, mást a gyermek. A gyer­mekpszichiáterré válás alapfeltétele, hogy elsősorban jó gyermekorvos legyen az ille­tő. De erre még visszatérek - közölte. A kétségbeesett szülők Katit hatéves korában hozták el hozzám, éjszakai be- vizelés miatt. Kutattuk az okokat, nem találtunk semmit. A kislány rendezett körülmények között élt, szülei példásan, szeretettel nevelték, házasságuk har­monikus volt. Jól érezte magát az isko­lában, osztálytársai kedvelték. S a baj mégis jelentkezett. Kórházba került, ke­zeltük gyógyszerekkel, pszichoterápiá­val, hipnózissal, de csak ideiglenes eredménnyel. Az évek teltek, a kislányt rendszeresen, türelemmel újra kezeltük, míg 14 éves korára végképp meggyó­gyult. Sokat jelentett úgy a szülők, mint a pedagógusok nem mindennapi tapin­tata, szeretete. Katit betegsége befolyá­solta még a pályaválasztásnál is, gyer­mekápolónő akart lenni. Az is lett, s ami­kor azzal állt elém, hogy nálunk szeret­ne dolgozni, tárt karokkal fogadtuk. Ma is a legjobbak közé tartozik, nemcsak foglalkozni tud a kis betegekkel, hanem érti is őket, emberségével segíti a gyó­gyulási folyamatot. módúkban kérdőre vonni az iskolát, a peda­gógust, hiszen nincsenek partneri viszony­ban. A két ágazat, az egészségügy és az iskolaügy kapcsolata pedig sok kívánnivalót hagy maga után.-A hiba ott történt - folytatta a gőzölgő feketekávé mellett dr. Skoricová -, hogy a gyermekpszichiátria soha nem tartozott és nem tartozik ma sem a preferált szakte­rületek közé. Mint említettem, az egyetemi kórház mellett csak 1982-ben létesült ez az osztály, amely azóta is ideiglenes körülmé­nyek között működik, 25 ággyal. És hoz­zánk tartoznak nemcsak a főváros betegei, de a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) és a Senicai járásból valók is. S természetesen különleges szolgáltatásokkal rendelkezésé­re állunk az SZSZK valamennyi kis betegé­nek. Mivel fontosnak tartjuk a gyermekpszi­chiátria további fejlesztését, tudományos kutató munkát folytatunk, s a szakemberek továbbképzéséhez oktatással járulunk hoz­zá. Bevallom, az orvosi egyetem dékánhe­lyetteseként kihasználom az alkalmat, s már az egyetemi hallgatókból kiválasztom magamnak azt a néhány érdeklődőt, akik, miután gyermekorvossá válnak, a második szakvizsgájukat a gyermekpszichiátrián szerzik meg. A föorvosnő a saját kutatási eredményei­re támaszkodva elmondta, hogy a gyermek­népesség 20 százaléka lelki zavarokkal küzd. S ha nem kezelik őket, a zavar elmélyül, fokozódik, s felnőtté válva a pszi­chiátriai osztályon kötnek ki. Ez a folyamat elkerülhető, a megoldás nem más, mint a megelőzés. Megtudjuk, a csecsemő ér­zelmi élete egyéves koráig fejlődik, három­éves koráig pedig stabillá válik. Életének első három évében kell tehát megkapnia azt az alapot, amire egész életében építhet. Sajnos, sok csecsemőnél az anya elhanya­golja a gondoskodás érzelmi részét, s nem ritka, hogy a gyerek neurotikus tünetekkel „védekezik“. A sírás, hányás, hasmenés, étvágytalanság vagy alvászavarok erre utalhatnak. A gyerek szeretette vágyik. Ha ebben nincs része, gyakoriak a magatartás- zavarok, a kamaszkori szökések, nem rit­kák az iskolakerülések, csavargások, a ci- garettázás, alkoholizálás, toxikománia és a kamaszkori bűncselekmények sem ritkák. - Tudatosítani kell, hogy a gyermek is személyiség, ember, s úgy mint a felnőtt, válsághelyzetbe kerülhet. S ha nem segíti őt a család, az iskola, de ezen belül az egész társadalom (mert ez már társadalmi összefogást igényel) a gyermekből nem lehet kiegyensúlyozott felnőtt. Tudjuk, a je­lenlegi felfokozott életritmus nem kedvez gyerekeinknek. Sok rendezett családban előtérbe kerül az anyagi javak felhalmozá­sa, a karrier hajhászása. A gyerek ugyan mindent megkap, viszont érzelmi környeze­te sivár. S ugyanolyan veszélyeztetetté válik, mint az alkoholista, illetve a nemtörődöm szülök gyermeke. S hiába tudnak róluk a nemzeti bizottságok gyermek védelmi osz­tályainak dolgozói, szociális szolgáltatá­saikkal nem sokra mennek. A felnőttek szívesen elfelejtik, hogy\gyermekük figyeli őket. Látja a jót, de éppúgy a rosszat. Számos tanulmány foglalkozik a dohányzó, az alkoholista stb. szülők gyermekeinek dohányzásával, alkoholizálásával stb. Hi­bás a gyermek, aki utánozza szüleit?! Ezen a téren javulás nem is várható addig, most az alkoholra gondolok, míg minden családi majd. Merőben megváltoznak a munkafel­tételeink. S hogy a környezet is gyógyitóan hat, nem is kell külön magyaráznom! Per­sze a lényeg nem ez, hanem a kis beteg és az orvos közti bizalom, a gyerek lelkének ismerete. Szinte végszóra érkezett dr. Ludovit Ju­rás pszichológus, az orvosi egyetem tanár­segédje, aki készségesen bekapcsolódott a beszélgetésbe. A gyermeklélek rejtelmei­ről szólt érzéssel, szeretettel, majd ízelítőt adott a gyógyítás hogyanjáról.-A gyereket felvétel után alaposan ki­vizsgáljuk. Ha kell, igénybe vesszük a vá­rosban található valamennyi korszerű diag- nosztáló műszert, az ultrahangot, számító- gépes rétegröntgent (tomográfot), hiszen csak így kaphatunk világos képet agyának változásairól. Az eredmények összegezése után, ha szükség van rá, gyógyszerezzük a gyermeket, de emellett megkezdődik a pszichoterápiás kezelése is. Elsőnek ta­lán a hipnózist emliteném, melynek segítsé­gével elérhető a gyermek teljes relaxációja, de a betegséget kiváltó ok előidézése majd fokozatos eltüntetése is. Legszívesebben bemutatnám néz kérdőn főnöknöjére, aki beleegyezőleg bólint. S még mielőtt behí­vatná a gyermeket, ismerteti az esetet. - A kisfiúnak rángógörcse van, s emiatt gátlásos. A rángógörcsét pedig tanítójának ,.köszönheti“. ???- A kisfiúnak ugyanis kissé elállnak a fü­lei. A tanítója csúfolni kezdte emiatt, sőt gúnynevet talált ki neki. Füles lett a neve. Vicces, ugye? - mondta elsötétülő tekintet­tel, majd folytatta. - Lehet, hogy más gyer­mek fel se vette volna az egészet, de ő egyre zárkózottabb lett, szomorúbb, s ké­sőbb már elég volt meglátnia a rettegett tanítót, előbb csak a szája, de hovatovább két keze is görcsbe rándult. Emiatt még jobban csúfolták. A fiút jó néhány hete kezelem, már-már úgy látom, javul valame­lyest, ám ha megemlítem a tanítót, újból visszatér a görcs. Dr. Juráé pszichológus térült-fordult, s be­jött a kisfiúval. A kisfiú az utcáról beszűrődő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom