Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-04-08 / 14. szám
Vasárnap 1988. április 10 A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 05.57, nyugszik 19.21 Közép-Szlovákia: 06.04. nyugszik 19.28 Nyugat- Szlovákia: 06.10, nyugszik 19.34 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 03.21 nyugszik 11.22 Közép-Szlovákia: 03.28, nyugszik 11.29 Nyugat- Szlovákia. 03.34, nyugszik 11.35 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ZSOLT - IGOR nevű kedves olvasóinkat • 1913-ban született Stefan HEVM német író • 1928-ban született Ota HOFMAN cseh író. AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL HARCOK, BUKÁSOK, ERŐPRÓBÁK Vadász Ferenc visszaemlékezés-sorozatának első része KÜZDELEM AZ ÚJ POLITIKAI GONDOLKODÁSMÓDÉRT AZ ATOMKORBAN Czakó József cikke A GYŐZELMES FEBRUÁRRAL KEZDŐDÖTT Összeállítás a Dunaszerda- helyi (Dunajská Streda) járásból FELZÁRKÓZNAK A JÁRULÉKOS BERUHÁZÁSOK? Kulik Gellért beszélgetése TÖBB ALAPANYAGOT KÉR A GYÓGYSZERIPAR Gágyor Aliz riportja ÍGY ÉS CSAK ÍGY Töigyessy Mária beszélgetése dr. Putyera Károllyal, az SZTA aspiránsával ELFELEJTETTEM, Ml AZ A FÉLELEM“ Christiane Barkhausen Canale elbeszélése KÍNAI MOZAIK II. Kohán István útibeszámolójának befejező része Az ipari hulladékok környezetkímélő kezelésének és újrafelhasználásának kérdéseivel foglalkozik többek között a Pardubicei Szerves Szintézisek Kutatóintézete. Szakemberei olyan technológiát dolgoztak ki, amely lehetővé teszi az arzénvegyületek 60 százalékának újrafelhasználását. Az eljárás, amely majd többmilliárdos megtakarítást eredményez népgazdaságunknak. A felvételen Vera Vraná kutató az arzénvegyületek oxidálásának mértékét állapítja me o. (Jan Vrabec felvétele - ŐTK) A sörgyártás történetét bemutató kiállítás anyagát most gyűjtik és rendszerezik a Topolőanyi Honismereti Múzeum szakemberei. Eddig mintegy 3000 tárgyi emléket és dokumentumot sikerült összegyújteniök. A kiállítás a jövő évben nyílik meg a nemrég helyreállított továrníkyi kastély termeiben. Az alsó felvételen szebbnél szebb söröskupák és kancsók között válogat dr. Jana Camocho, a múzeum dolgozója. A felső felvételen régi reklámok és még régebbi söröskupák láthatók. (Pavol Neubauer felvétele - CSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK Döntő fontosságot tulajdonítunk annak a ténynek, hogy a központi szervek teljes mértékben megfeleljenek a gazdasági mechanizmus átalakítása követelményeinek, hogy elsajátítsák az új feladatok teljesítéséhez elengedhetetlenül szükséges új megközelítési módokat, amelyek szoros összefüggésben vannak az adminisztratív irányítás beszükítésével a gazdasági szabályzók kihasználásával; hogy következetesen olyan igényes légkört alakítsanak ki, amelyben megfelelően működik a gazdasági szféra, a nagyobb önállóság és felelősség feltételeinek figyelembe vételével. Ez annál is fontosabb, mert az átalakítás, az új törvények, rendeletek és szabályok kialakítása, azok érvényesítése az átmeneti időszakban a központi szervekre az eddiginél lényegesen magasabb igényeket rónak majd. A termelési-műszaki bázis átalakításával kapcsolatban a központi szervek feladata, az, hogy - mint az újonnan létesítendő állami vállalatok alapítói - a párttal és a társadalommal szemben garantálják annak hatékony szerkezetét. E közben abból kell kiindulni, hogy az újonnan létesülő vállalatoknak a jövőben hosz- szan tartó magasfokú hatékonysággal kell működniük a társadalmi szükségletek kielégítése feladatainak teljesítése során, képesnek kell lenniük sikerrel megvalósítani fejlesztésük hosszú lejáratú távlati elképzeléseit az önállóság és a nagyobb felelősség a teljes önelszámolás és önfinanszírozás feltételei között. Rugalmasan kell reagálniuk a változó szükségletekre; növelniük kell termékeik versenyképességét a külpiacokon; aktívan be kell kapcsolódniuk a nemzetközi munkamegosztásba; önállóan, közvetlen gazdasági kapcsolatokat kell létesíteniük a szocialista gazdasági integráció keretében. Az eddiginél hatékonyabb szervezeti felépítés kialakítását célzó javaslatok érvényesítésére nagy teret biztosítanak a termelési-múszaki, tudományos-kutatói bázis átalakításának jóváhagyott alapelvei, amelyek megvalósításáért teljes mértékben a minisztériumok felelnek, mint az állami vállalatok létrehozói. Eközben elvszerűen keli harcolni a szubjektivizmus, a területi, csoport- és személyi érdekek érvényre juttatása ellen, amelyek ellentétesek a társadalom szükségleteivel. Tudatában vagyunk annak, hogy a termelői- műszaki bázis átalakításának folyamata nem lesz könnyű, tekintettel arra, hogy tulajdonképpen menet közben valósítjuk meg. Az újonnan létesülő állami vállalatoknak - és azok integrációinak - teljes egészében szavatolniuk kell a tervfeladatok teljesítését, amelyek az ötéves tervidőszak terveiből a vállalatra hárulnak, beleértve azokat a kötelezettségeket is, amelyeket időközben magukra vállaltak. (Milos Jakes elvtársnak, az Állami Tervbizottság apparátusának pártkonferenciáján elhangzott felszólalásából) Martoson (Martovce) hosszú éveken át nem volt olyan alapiskolás, aki ne dalban kapta volna meg első ismereteit szülőfalujáról. Sőt, már az óvodások is dúdolták: „Kis Martos, jaj de szép helyen van. A Nyitra, a Zsit- va között van..." E népdal adta meg a kisközség szülöttjeinek az első impulzust a faluhoz való viszonyuk kialakulásához. És ma?- Ma már minden nehezebb - mondja Lörincz Júlia, a hnb képviselője, a polgári ügyek testületének elnöke. - Nincs, aki a SZISZ-szervezet élére állna és hasznos együttlétre ösztönözné a fiatalokat. Két évtizede, az én szervezeti tagságom idején, alig fértünk be ugyanebbe a klubba, hol ma... megdöbbentő a közöny. Egy öreg lemezjátszón lemezeket hallgattunk egész este. Nem is tudom, mit mondjak az akkori szervezeti életről. Jó volt- e? Együtt lehettünk, és ez annak idején nagy dolog volt. Azok az idők szemléletváltást hoztak. Szabadabbak lettünk anyáinknál. És nem másutt, és nem mások vívták ki ezt helyettünk. Itt a faluban magunkat kellett elfogadtatnunk, hogy ilyenek vagyunk. Közösségben voltunk, erősek voltunk. Szerencsénk volt, olyan ifjúságot élhettünk, amelyre nosztalgiával tudunk gondolni. E mostaniak - visszagondolva - múltjukkal kihez tudnak majd kötődni? A közönynek talán az is az oka, hogy most 'már egyszerű elmenni innen. Sokan olyan könnyen meg tudnak válni szülőföldjüktől. Elődeinket, bennünket valóban csak az előttünk még „lezárt utak“ tartottak volna szoros kötelékben? Én is el akartam menni. Nem sikerült. Kényelemre vágytam, s ezt a városi életben véltem megtalálni. Tomboltam, sírtam: nem vettek fel az egészségügyi szakközépiskolába. Az én álmom a lányomnak sikerült. Az iskolát illetően. Férjhez mentem, saját munkával felépítettük, berendeztük házunkat, nevelek három gyereket, és én is ültetek paprikát. De csak látszólag fogadtam el, hogy ez lesz az életem. Nem adtam fel olyan könnyen. Eltökéltem, ha már itt kell élnem, akkor nem ittrekedten. A vezetőség tagjaként dolgoztam az ifjúsági szervezetben. Csemadok tagként játszottam színházat, versenyeztem tűzoltóként, képviselőként ez a negyedik választási időszakom, munkahelyemen, az egységes földműves-szövetkezetben a szociális bizottság tagja vagyok, párttag... És én el akartam menni! A polgári ügyek testületének rendezvényeit is azért élvezem, mert olyan családiasak. Sok helyütt jártam esküvőkön, de másutt feszélyezettebb a hangulat, merevebbek az emberek. Nálunk nincs helye a pózolásnak. A martosi ember célratörő, nem érzelgős, de az ünnepélyes pillanatok őt is meghatják. Azt már nem merném állítani, hogy ugyanúgy fogadja a szépet, mint azelőtt, amikor nem múlt el év új színdarab bemutatója nélkül. Ez az élet rendje, hogy mindannyian fóliázunk? Sokszor félbehagytam a vasárnapi ebédfózést és mentem, hogy mi is hozzájáruljunk az ünnep, esküvő, névadás öröméhez. Sajnos elég sok a gyászunk is. Sok az idős emberünk. Nyugdíjas találkozóinkat csak a 65 éven felülieknek tartjuk, mert ha már hatvan évtől hívnánk őket össze, nincs a falunak akkora helyisége, melyben fogadni tudnánk valamennyiüket. A temetéseken a végső búcsút mondva elérzékenyülok én is. Minden ember a szívemhez közel álló. A testület elnökeinek szervezett tanfolyamon Dráfi Mátyás színművész tanított a szép beszédre. Ismeretlen szöveget kellett felolvasnunk. Én egyszerű asszony vagyok, de ha új könyvet láttam, tudtam, hogy másnap egyszerűbb lesz az ebéd... Mindig szerettem olvasni. A magam módján, falusi természetességgel, magabiztosan olvastam az előtte látatlan szöveget... A hivatalnokok, a pedagógusok se különbül. Bennük több volt a gör- csösség. Nem akarok másnak látszani. Közvetlen vagyok, így is közelitek. Haraggal, hangos szóval nem lehet elérni annyit, ameny- nyit egy kis bíztatással, rábeszéléssel, meggyőzéssel. Hasznom belőle? Azt inkább ne firtassuk! Jutka, jó volt! Jutka, köszönjük. Ennyi... TALLÓSI BÉLA „ÉS ÉN EL AKARTAM MENNI“
