Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-04-08 / 14. szám
4 J sző 3 988. IV. 8. A _ SZKP XXVII., a CSKP XVII. és az MZ. SZLKP kongresszusa, valamint a szocialista közösség országai további kommunista és munkáspártjainak kongresszusai valóban forradalmi feladatokat tűztek ki a szocialista társadalom minőségileg új szintjenek elérésére. A társadalomtudományokra az a feladat hárul, hogy az általános, nemegyszer semmitmondó teoretizálgatás, illetve túlnyomó részt csupán az adott helyzet magyarázga- tása helyett, a dialektikus-materialista módszer alkalmazásával térjenek át a merész általánosításokra, az élet szükségleteire való rugalmas reagálásra, a megalapozott prognózisok, koncepciók és javaslatok kimunkálására, a gyakorlati kiindulópontok alkotó szellemű megfogalmazásra stb. Ez vonatkozik a tudományos kommunizmus elméletére is. E tekintetben világnézeti, megismerő, politikai-ideológiai és politikai- szervező prognózisokat kidolgozó és módszertani szerepe helyettesíthetetlen. Ez egyaránt érvényes a szocializmus további tökéletesítése folyamatában a társadalom-» politikai törvények elméleti taglalására, a világproblémák osztályszemléletű megoldásának új politikai megközelítésére stb. A szociális és a gazdasági fejlődés meggyorsítása egyebek között elsősorban a gazdasági mechanizmus átalakításától függ. A marxista-leninista dialektikából azonban az következik, hogy ez nem érintheti csupán a gazdasági bázist, hanem a társadalmi élet minden alapvető területét, vagyis a politikát, a szociális és a szellemi szférát is. Éppen' itt szükséges elméletileg megindokolni és feldolgozni ezeket a kérdéseket a felgyülemlett problémák megoldása érdekében és ezen túlmenően az olyan koncepciók kimunkálása, amelyek alapján a szocializmus érvényesítheti potenciális lehetőségeit és előnyeit. A tudományos kommunizmus elmélete főleg a munkásosztály társadalmi szerepének megvalósulására orientálódik, hosz- szabb távon az osztálynélküli társadalom megteremtésére és ebben a folyamatban a politika szerepére. Ennek az orientációnak törekvése nemcsak a végső cél elméleti megindokolása, hanem egyben az időszerű feladatok optimális teljesítése megalapozott kiindulópontjainak feltárása és javasolása is. Ezeknek a feladatoknak teljesítése ugyanis előfeltétele hosszú távú célunk fokozatos elérésének. Ettől függ jelenleg a szocialista társadalom dinamikusabb fejlődése, elsősorban a szociális és a gazdasági fellendülés gyorsítása, az intenzifikálás tényezőire épülő határozottabb fordulat, a tudomány és a technika vívmányainak lényegesen lendületesebb gyakorlati alkalmazása. A gyorsítás szempontjából ennek a törekvésnek jelentőségét meghatványozza az is, hogy tulajdonképpen ez a szocializmus alapvető célja - „Mindent az emberért, az ember javáért“ - elérésének. Ez megkívánja a gazdaság és a politika viszonyának, a tudományos-műszaki fejlődés szociálpolitikai összefüggéseinek mélyrehatóbb feltérképezését, a konkrét megoldások feltárását, a szocialista társadalom szociális és osztályszerkezete s az egész társadalom fejlődése esetleges problémáinak és ellentmondásainak előrejelzését. Éppen a gazdaság és a politika fejlődése s elsősorban viszonyuk alakulása összefüggéseinek új, szélesebb értelmezése az alapja annak a társadalmi megrendelésnek, hogy a tudományos kommunizmus szemszögéből is tüzetesen vizsgálják és elméletileg feldolgozzák ezeket a kérdéseket. A társadalom új, minőségi fejlődése kifejezésre jut a gazdaság és a szociális szféra minőségileg új kapcsolatában és szoros összefüggésében is. Elméleti és gyakorlati vonatkozásban arra törekszünk, hogy a gazdaságot társadalmilag újszerűén és következetesen ösztönözzük, s ezzel egyidejűleg a szociális szférát „ökonomizáljuk“ az egyének és a csoportok személyes hozzájárulása felmérésének, az érdemek szerinti javadalmazásnak és a szociális biztonságérzet szilárdításának alapelve szerint. A javadalmazás alapelvének alkalmazása nem eléggé eredményes, egyebek között azért sem, mivel nem értelmezik például a munka- és az életfeltételek javításának kérdésével szélesebb összefüggésben. A tudományos kommunizmus adósunk a társadalom összetétele feltételezett alakulásának tüzetesebb vizsgálatával, prognózisainak kimunkálásával, a jelen és a jövő viszonylatában főleg a munkásosztály pontosabb megismerésével, meghatározásával és jellemzésével. S ugyanez érvényes a szövetkezeti parasztság osztályára, a szocialista értelmiség társadalmi csoportjára, viszonyukra, helyzetükre és feladataikra, összefüggésben a munka jellegének és tartalmának módosulásával és egyéb változásokkal is. További időszerű kérdések az aktivitás megnyilvánulásai, az életmód a munkahelyeken és azokon kívül, az osztályok és a társadalmi csoportok szükségletei és érdekei nemcsak globálisan, hanem ennek keretében az egyes rétegeké és egyéneké is, a műveltség, a szakképesítés növelésének, esetleg az átképzésnek, a kulturáltságnak, az élet értékei gazdagításának, az életszemléletnek, a cselekvésnek, a munka iránti viszony elmélyítésének kérdései stb. is. Persze ezzel kapcsolatban nemcsak a tudományos kommunizmusnak vannak feladatai, hanem vele együtt más tudományágaknak is. A szocializmus fejlődésének meggyorsítása érdekében vizsgálni kell egyben a termelőerők és a szocialista termelési viszonyok ellentmondásos dialektikus kapcsolatát és egyéb, ebből eredő vagy ezt feltételező kérdéseket. Ez elsősorban magára az emberre vonatkozik, aki a termelőerők magva, az irányítás és a tervezés szubjektuma. Ezért szerepe a tudományos-technikai forradalom megvalósulásával párhuzamosan nem csökken, hanem - éppen ellenkezően - növekszik a termelésben s még inkább más területeken. Az ember azonban szubjektuma a munka-, a csoport-, valamint a magán- és a személyi kapcsolatoknak is, és ennek folytán a munkahelyeken, a vállalatokban, az intézményekben különféle érdekek érvényesülnek. így ellentmondások is keletkezhetnek. Ezt nem szabad szem elöl téveszteni sem a konkrét gyakorlatban, sem az elméletben. A gazdasági mechanizmus átalakításával, a szocialista demokrácia elmélyítésével, politikai és eszmei-nevelő munkával, ösztönzéssel és sok más intézkedéssel feltétlenül el kell érni, hogy a dolgozók a termelés folyamatában és egyéb tevékenységben valóban közös gazdákká váljanak, társfelelősséget érezzenek a gazdaság és az egész társadalom fejlődéséért, s hogy az össztársadalmi érdek mindinkább felülkerekedjen a többi érdeken. Jóllehet a szocialista közösség országaiban a szocialista életmódnak mind egységesebb a tartalma és a formája, mégis úgy tűnik, hogy több vonatkozásban elhamarkodottan általánosítottuk jellemző vonásait. Kétségtelenek és nyilvánvalóak ugyan integrálódásának és internacionalizálódásá- nak tendenciái, viszont lebecsültük az olyan tényezőket, amilyen a földrajzi, a demográfiai, a lélektani stb., valamint általában az adott szocialista társadalom fejlettségi fokát, a termelőerőknek nemcsak a szintjét, hanem a széthelyezésüket is, a szocialista termelési viszonyok tökéletesítésének eredményeit, a hagyományokat, a szokásokat, a mentalitást, a csökevényeket, az adott ország osztályainak, rétegeinek és ezáltal egész társadalmának öntudatossági szintjét. Ezzel összefügg a társadalomellenes jelenségeknek és leküzdésüknek problémája is. A konkrét gyakorlat arról tanúskodik, hogy az elmélet e tekintetben az eszményképet a valóságként tüntette fel. A szigorú marxista-leninista megközelítés nem tévesztheti szem elől a valóság problémáit, fogyatékosságait és ellentmondásait. Rá kell találnia megoldásuk módjára, s ezzel egyidejűleg nem engedheti meg az elért fejlettségi szint túl- vagy lebecsülését. Főleg a szolgáltatásokban az egyéni munkavégzés lehetőségeivel kapcsolatban időszerű feladat vizsgálni és előrelátni ennek lehetséges következményeit az emberek politikai és általában társadalmi aktivitása szemszögéből. Ez a munkavégzés az egyik oldalon kedvező hatással lehet a gazdasági és a szociális fejlődésre (a gyakorlat ezt megerősíti), viszont a másik oldalon - elégtelen irányítás, egyeztetés, jogi szabályozás és politikai nevelőmunka esetében - kiválthat nem gazdasági jellegű aktivitásokat, kedvezőtlenül befolyásolhatja az életmódot és a gondolkodást. Végső soron erről tanúskodnak egyes szocialista országok tapasztalatai is. Ezért és más okokból az új körülmények között nem hagyományos módon tisztázni kell az anyagi és az erkölcsi ösztönzés viszonyát. A gyorsítás stratégiájával és az emberi tényező aktivizálásával összefügg a szocialista politikai rendszer további tökéletesítése, valamint a szocialista demokrácia elmélyítése, az irányítás legeredményesebb formáinak, módszereinek és struktúráinak megválasztása, lenini módszereinek következetes gyakorlati alkalmazása. A kongresszusi határozatok hangsúlyt helyeztek arra is, hogy az állam és a társadalom igazgatása nem csak a nép érdekét szolgálja, hanem egyben a tömegek aktivitásával, minél szélesebb társadalmi rétegek részvételével valósul meg. Az elmélet és a gyakorlat kérdéseiben sok vonatkozásban tanulni kell a szocialista demokráciát, a bírálat és az önbírálat gyakorlásának módját, tudatosítva, hogy ez a gyosítás hajtóereje. Az önigazgatás és az irányítás kérdéseiben a dolgozókollektívákban elejét kell venni az ösztönösségnek, amely - például az üzemekben és a vállalatokban - szűkkörú érdekek érvényesítéséhez vezethetne. „A társadalom demokratizálása az átalakítás lelke, fejlődésétől, elmélyülésétől függ sikere, s túlzás nélkül modhatjuk, hogy a szocializmus jövője is" - hangsúlyozta Mihail Gorbacsov elvtárs az októberi forradalom 70. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepi ülésen. Mind időszerűbb és szükségesebb a nyilvános tájékoztatás, a nyílt politika (glasznoszty). Ennek és a demokrácia fejlődésének híján nem tárhatóak fel és nem hasznosíthatóak a szocializmus potenciális lehetőségei és előnyei. Ezekben a kérdésekben is az irányító, összehangoló, kezdeményező erő és a szavatosság a párt elmélyülő vezető szerepe, ami növeli a követelményeket és az igényeket az egész párttal, és-minden tagjával szemben. Ebben a vonatkozásban növekszik a párt megismerő és programozó szerepe. Továbbá annak szüksége, hogy az emberek nevelésében és felkészítésében, az irányításba és a társadalmi ügyek igazgatásába történő bevonásuk során javítsuk a politikai-nevelő és az ideológiai munka minőségét és hatékonyságát. A kongresszusok új megvilágításban pontosították a dolgozók szövetségét és hatékonyságát. A kongresszusok új megvilágításban pontosították a dolgozók szövetségi kapcsolatának s ezen belül a munkásosztálynak a szerepét. Mégpedig abból kiindulva, hogy jobban el kell mélyíteni a kommunisták kapcsolatát a többi politikai párt és a társadalmi rétegek, a különféle hivatású emberek, a nemzetek és a nemzetiségek együttműködését, hogy növekedjen a nép részvétele a szocialista építésben, a békeharcban és a globális problémák megoldásában. A szocialista közösséget nemzeti és társadalmi sokszínűségében kell értelmezni. Egysége nem jelent azonosságot, uniformizmust, sematizmust. Ezzel összefüggésben a figyelem előterébe kerül az a követelmény, hogy általánosítsuk az egyes országok azonos, sokrétű gyorsítási feladatai teljesítésének tapasztalatait és megközelítési módját, mégpedig számításba véve minden ország hozzájárulását és a szocializmus társadalmi törvényeinek érvényesítését. Ezért időszerű feladat továbbfejleszteni, illetve megújítani a marxizmus-leniniz- mus klasszikusainak gondolatait az általános, a sajátos és az egyedi viszonyának értelmezéséről. Szélesebb keretek között és új dimmenziókban kell továbbfejleszteni a társadalmi forradalomnak, valamint szocialista szakaszában a forradalmi minőségi változásoknak értelmezését. A jelen és a tudományos kommunizmus orientációja is megkívánja, hogy még intenzívebben fejlesszük a kommunista és a munkáspártok politikája elméletének és gyakorlatának egységét, az alapos párbeszédet, a gyorsítási stratégia jelentősége lejáratásának opportunista és revizionista törekvései elleni harcot. Továbbá fejlesztenünk kell a globális problémák megoldása során az új politikai megközelítések értelmezését, és ezzel egyidejűleg érvekre épülő offenzív harcot kell folytatnunk az e kérdések eltorzítása, a velük való visszaélések, valamint a töke világát megszépítve ecsetelő burzsoá ideológia ellen. A tudományos kommunizmus nagymértékben hozzájárul és hozzá is kell járnia ahhoz, hogy a dolgozókat felvértezze az ilyen tendenciákkal szemben. A tudományos kommunizmus elmélete és az egyéb társadalomtudományok értelmezésének még sok vonatkozásában mentesülnie kell a szürkeségtől, a régen ismert igazságok unalmas ismétlésétől, a sematizmustól, a szocializmussal kapcsolatos leegyszerűsített elképzelések fejtegetésétől és attól, hogy ennek a társadalomnak fejlődését problémáktól és ellentmondásoktól mentesnek tüntesse fel. A társadalom minőségileg új szintjének elérése elképzelhetetlen az elmélet fejlődése nélkül. Ránk is vonatkozik az, amit Mihail Gorbacsov elvtárs a Szovjetunió főiskolái társadalom-tudományi tanszékei vezetőinek értekezletén mondott: ,,Az elméletnek jobban és mélyebben kell feltárnia elsősorban a szocializmus jelenlegi fejlődési szakaszának, a 2000-ig és azon túl terjedő szakaszainak sajátosságait, amelyekben minőségileg új helyzet alakul ki. Tudományos tárgyilagossággal kell tükröznie korunk világát. “ JÚLIUS BIELIK, a CSKP KB Politikai Főiskolája Bratislavai Karának munkatársa Új horganyozó gépsort helyeztek üzembe nemrég a Jablonec nad Nisou-i Autófék- gyárban. Feltételezett évi kapacitása 65 000 négyzetméter felület nagyobb és 150 tonna kis méretű alkatrészek esetében. Ezzel a teljesítménnyel az üzem fedezni képes a Mladá Boleslav-i Autógyár és az eisenachi Wartburg gyár szükségleteit. Az utóbbi céget kizárólag a jabloneci vállalat látja el fékrendszerekkel. Felvételünkön Drahoslav Duzda az új gépsort kezeli. (Petr Merta felvétele - ÓTK) A ÖKD Dukla kolíni Tatra üzemében nemrég készült el az a három kazán, amelyet a kisinyovi városi hulladékégetőben szerelnek majd fel. Egy-egy kazán óránként 15 tonna szenet éget el. A KGST-tagországok között egyedül hazánk gyártja ezeket a berendezéseket. Szállításukra hosszú lejáratú szerződést kötött a Szovjetunióval. Felvételünkön Éva Pavlíková a félautomata berendezés működését ellenőrzi. (Petr Josek felvétele - ÓTK)
