Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-15 / 2. szám
szú Huszonöt év a vendégek szolgálatában Aligha akad valaki, aki gyakran megfordul Dél-Szlovákiában - ezen belül is Komáromban (Komámo) - és nem vette volna igénybe az Európa Szálló valamilyen szolgáltatását. Megszállt itt, reggelizett, ebédelt vagy vacsorázott az étteremben. Elfogyasztott egy üdítőt, kávét vagy italt a presszóban, kávéházban vagy a kerthelyiségben. Szórakozott a borozójában, esetleg a bárjában. Aki pedig egyszer oda betért, később is megtette, mert tapasztalhatta, hogy a személyzet mindig kedves, figyelmes, az étel jó, az üdítő üdít, s az ital mindig úgy kerül az asztalra, ahogy azt a nagykönyvben megírták... Vass Pál igazgató huszonöt évvel ezelőtt azért lépett be az Európa kapuján, hogy munkába álljon. Igaz, akkor még nem igazgatóként. Ülünk a szálló kávéházában s az igazgató emlékezik a kezdeti időkre.- Évente egymillió lehet vendéglőnk látogatóinak száma. A szálló- vendégeké pedig általában úgy 14 ezer körül mozog egy esztendő leforgása alatt. A téli hónapokban a szálló 70-80 százalékos szoba- foglalással üzemel, de nyáron nincs üres szobánk, legfeljebb elvétve, hiszen a főszezonra már december- ben-januárban megkezdi a Öedok a „kiárusítást“. Az első igazán nagy „rohamot“ immár hagyományosan a Jókai Napok jelentik.- Nyilván a fóidény „ rohamait" a vállalat számokban méri...- Ez nálunk általában 350 ebédet és ugyanannyi vacsorát jelent naponta, míg télen úgy 100-150 ebéd és vacsora készül a konyhán. Bizonyos intézmények számára üzemi étkeztetést biztosítunk, ami a munkanapokon 80-90 ebédet jelent.-Mi van leggyakrabban az étlapon?- Általában a magyaros ételek a legkedveltebbek, a resztéit máj, a temesvári szúzérmék, a vese magyarosan, a halászlé, a Csáky-ros- télyos, a gulyás, a pörkölt. Aztán a jellegzetes hazai ételek, mint a tejfölös bélszín, sertéshús káposztával és gombóccal, a gombás szelet; a főétel után pedig a csokoládés palacsinta tejszínhabbal...- Persze, annyi mindent le is kell öblíteni...- Nyáron elfogy naponta 6-7 hektoliter sör, de télen csak legföljebb a fele, aztán 30-40 liter bor, 10 liter tömény, 400-500 kávé... Többször is rendezünk gas?tronómiai napokat. Például évente kétszer a magyar konyha hetét - májusban és decemberben, márciusban a morva konyha specialitásait kínáljuk, októ- berben-novemberben pedig az orosz konyháét, de az is előfordul, hogy vadászételek képezik az étlap kínálatának túlnyomó részét. S vannak időszakos rendezvényeink is: szalagavatók, bálok, üzemi mulatságok, Anna-bál, József-napi bál, Csemadok-bál. A Szilveszter meg valóságos népünnepély, körülbelül 550 vendéggel, amikor is vagy 150 tagú személyzet gondoskodik á zavartalan ellátásról. A kiszolgálás mindig nagykönyvbe illő (Lörincz János felvételei) Az igazgató munka közben-Egyáltalán nem ,,udvarlásnak“ szánom, de ha véleményt hallottam, akkor csak dícsérőt. Van ennek valamilyen jellemző oka?- Hacsak nem az, hogy mindenkinek megvan a megkívánt szakmai végzettsége, a személyzet 80 százaléka fiatal, az átlagéletkor 30 év körül van, így szót tudok velük érteni. Meg aztán tizenhatan vagyunk azok közül, akik annak idején a megnyitó napján is itt voltunk. Közben megtelt a kávéház, így aztán a törzsvendégek kerülnek szóba:- Sokan vannak a fiatalabb nemzedékből is, de az igazán hú törzsvendégek a nyugdíjasok törzsasztalánál vannak. Bejönnek egy kávé, sör erejéig, elolvassák az újságokat, megvitatják a sporteseményeket, el- politizálgatnak... Vass Pál alig észrevehetően az órájára néz, hosszúra nyúlt a beszélgetés. De még egy utolsó kérdésre várok választ tőle:- Vajon mi lehet az oka annak, hogy az Európa az lett, ami: a város egyik jellegzetes színfoltja? Mert másutt is vannak hasonló vendéglátóipari egységek, mégis másak...- Remélem, ebben nekünk is volt egy kis szerepünk, ahogy arról már beszéltünk is. De a legvalószínűbb ok az Európa fekvése: a város közepén. Ráadásul közel a Prior-áruház, s a többi üzlet. Ha valaki belefárad a bevásárlásba, beülhet egy kávéra. Aztán itt a határátkelőhely. Aki Magyarországra utazik gépkocsival vagy társasutazással buszon, itt még utoljára - koronáért - ehet-ihat. Visszafelé jövet meg - amikor túl a határon már elfogyott a pénz - itt lehet újra felfrissülni. Az ideutazó meg itt kezdi „felváltani" a pénzét. S a hazaiak, a városlakók is húek hozzánk.. MÉSZÁROS JÁNOS zeledik a belkereskedelmi tárca továbbképző intézetének építése is. Az átutazókat autókemping várja, s megtalálják számításukat a vízi- sportok kedvelői is. A két víztározó összterülete csaknem tíz hektár. Az viszont baj, hogy vizük fürdésre nem alkalmas.- Nyáron két pionírtábor is működik itt. Az üzemi létesítményekben is csaknem mindig teltház van és sok a külföldi vendég. Ezért merült fel a gondolat - ennek a falubeliek is örülnének -, hogy társas beruházás keretében építsünk fürdőmedencét. Az első próbálkozásunk nem sikerült, de ha a jnb is a segítségünkre lesz, elóbb-utóbb megvalósíthatjuk elképzeléseinket - reménykedik Józef Mlady, a hnb tanácsának tagja. - Hiszen az idegenforgalom növelése nemcsak helyi érdek. Megoldásra vár a vízvezeték-hálózat bővítése is,-noha már a múlt megbízatási időszakban is sokat tettek ennek érdekében. A jelenlegi vízforrás csak a település felét láthatja el vezetékes ivóvízzel. így hát új kutat kell fúrni, annál is inkább, mivel a családi házak négyötöde a felszabadulás után épült, és csaknem mindegyikben van fürdőszoba. A múlt választási időszakban is negyvenkét új házba költöztek be és azóta is tizenháromra adtak ki lakhatási engedélyt.- Igyekszünk az egyéni építkezők részére jó feltételeket teremteni- összegez az elnök. - Jelenleg tizenöt építkezési telket készítünk elő, távlatilag pedig hatvanötöt. Úgy hiszem, azzal, hogy településünket állandóan szépítjük, a lakosaink száma növekedni fog. Óvodások haladnak el a hnb előtt.- Róluk majdnem megfeledkeztem- mondja az elnök. - A volt elemi iskolát alakítottuk át óvodának, és a közelmúltban tettük rendbe benne a központi fűtést... Meg aztán a műemléknek számító kastélyban az ifjúsági szervezet és a vadászok klubja kapott helyet. S ha a hnb jelenlegi épülete felszabadul, itt rendezzük be a nyugdíjasok klubját. Több mint 360 idős ember él a községben. Nincsenek magukra hagyva. A Jednota kifőzdéje hatvannyolcnak biztosít naponta ebédet. Negyvenhétnek pedig házhoz viszik. Nemcsak az ebédet, hanem a tejet is. A gímesi várrom alatt, a híres gesztenyés szomszédságában meghúzódó falu a felszabadulás óta igencsak megváltozott, nagy utat tett meg. S lakosai azt mondják, hogy nem állnak le. Azt akarják, hogy községük számukra otthonosabb, a turisták számára pedig még vonzóbb legyen. NÉMETH JÁNOS A gyermeki álmok netovábbját, a világszerte ismert és keresett Lego játékokat árusító fővárosi szaküzlet reggel 9.30-kor nyit. Ám óvakodjunk a túlzott képzettársítástól. Azt, hogy az üzlet „kinyit“, inkább csak szó szerint értelmezzük! Kinyitják a vasrácsokat, s a mögöttük levő üvegezett ajtót. Bárki beléphet, s az üres polcok előtt álldogáló elárusítónötól megkérdezheti, mikor lesz áru. Az elárusítónö türelmes- nem mutat rá szó nélkül a pénztárgépen díszelgő feliratra, mely szerint árut naponta fél tíz és fél tizenegy közt kapnak -, ingerült felhangok nélkül, a kérdezősködók csodavárásába beletörődötten válaszolja, akár magyarul is, „még a délelőtt folyamán"! És a szülő, aki a gyermekét leginkább Legóval szeretné meglepni, a tájékoztatást megköszöni és kifordul az üzletből. Ha ideje engedi, keresi a kígyózó sor végét. Közben számol, hogy felmérje esélyeit. Ha az idejéből még mindig futja, délelőtt kilenckor beáll százhuszadiknak. Az idő viszonylag gyorsan telik - már persze annak, aki az otthonról való indulás előtt alaposan megnézte az ablakhöméröt, s a mínusz 6 fokos fagynak megfelelően öltözködött. A többé-kevésbé fegyelmezetten sorakozó tömeg ismerkedik. S minden motorzúgásra egy emberként fordul az utca eleje felé, reménykedve, hogy meghozták az árut. Kész Bábel. Szlovák, cseh, magyar, német szavak, mondatok keverednek. És mi másról szólnának, mint a Legóról, s gyermekeinkről. A százhuszadik szülőt hamarosan beavatják a Lego-vásárlás és -felhasználás rejtelmeibe. Megtudja, hogy reggel nyolckor már legalább százan itt sorakoztak, voltak, akik már hajnalban beálltak. A sor a későbbiekben már nemigen gyarapszik. Két és fél óra elteltével is csak huszan-harmincan állnak a százhuszadik szülő mögött. Az utóbb érkezettek közül persze sokan nem várakoznak fél óránál hosszabb ideig. Ami a kitartásnál és a pénznél is jobban hiányzik esetükben, az inkább a több órás utcai sorakozáshoz nélkülözhetetlen meleg ruha, lábbeli, és az - idő. A munkaidőből feltűnés nélkül ellopható keret ide nem elég. Ehhez a sorakozáshoz szabadnap szükséges - főleg ha valaki Kelet-Szlovákiából vagy Komáromból (Komámo) jön Legót vásárolni. Drága a játék, vallják valamennyien, de megéri, állapítják meg rögvest. Hogyisne - magyarázza egy vasutasnó - vehetek én annak a büdös kölyöknek bármit, folyvást a nyakamon lógna, játsszak vele. A születésnapjára vett Legóval meg elvolt egy fél évig is, míg megunta. Most, kerüljön, amibe kerül, veszek hozzá új elemeket, s nyugton végezhetem a dolgomat, vagy akár pihenhetek is - és az eljövendő nyugalom széles mosolyt terít arcára.- Persze, persze - nevet rá a cseh, aki egy turistacsoport tagjaként és megbízásából sorakozik - csak ki kell állni, ki kell várni. Nyelvi korlátok itt nem szabnak határt az emberek közti megértésnek. Magyarul szól az egyik, csehül válaszol a másik, s a harmadik szlovákul. Vannak persze részletkérdések, melyekben a szülők nem értenek egyet. A Komáromból jött szülő azt állítja, hagyni kell a gyereket, hadd szedje szét a Legót, s építsen belőle azt, amit tud. Más meg arra esküszik, hogy nem szabad engedni a játék szétrombolását, mert az elemek elvesznek a lakásban, meg aztán ki az, aki össze tud rakni egy bonyolult űrhajót - erre nem futja sem az ő, sem pedig a hároméves gyermeke tehetségéből. Az egyik szülő azért veszi gyermekének a Legót, hogy az bármit felépíthessen belőle, kész listája van arról, hogy mely sorszámú Legókat vásárolta már össze, s melyek hiányoznak még. A másik azért vásárolja, mert már a szomszédnak is van, s azokat a szülőket kárhoztatja, akik minden drága luxusjátékkal elhalmozzák gyerekeiket, ezzel őt is arra kényszerítve, hogy költekezzen, vásároljon, mert hogy jönne az ö gyermeke ahhoz, hogy éppen csak neki ne legyen Legója. Hol van már a kezdeti libasor?! Az emberek hármasával-négyesével állnak egymás mellett, kisebb csoportok alakultak ki. Órákig tartó beszélgetést nehéz libasorban folytatni, meg aztán a tömegben melegebb van. Egy, a többiekhez, s főként a sor elejéhez mérten lengén öltözött középkorú, szakállas féríi hangosan gondolkodik: „Én inkább holnap sorakozok be". „Hát nem mindegy - neveti el magát egy szőke fiatalasszony - az ünnepekre az ajándékot akár így, akár úgy, de ki kell állni. Ennyivel tartozunk gyermekeinknek és a tartozást törleszteni kell.“ A szakállas azonban hajadonfött, s félcipőben van. így aztán senki sem csodálkozik, amikor kiáll a sorból, s elindul - ki tudja merre- melegedni. A Legó-vásárlás 120. esélyese pedig azon töpreng, ugyan milyen tartozás az, melyet, „ki kell állni“, sót miért kell neki éppen Legójátékot vásárolni gyermekének. Miért nem veszi meg a játéküzletekben kapható. bármely - hogy is mondjam -,, vacak-kacatot‘‘, amely jóval olcsóbb a Legónál, s az elrontásához szükséges pár óráig is képes örömöt szerezni. Végül is, öt sem kergették a szülei az asztal körül, ha nem Legóval játszott - nem is volt neki. Más játéka sem igen. De annál többet játszott, csavargó« erdön-mezőn az apjával. És akkoriban még lépten-nyomon volt egy-egy cipősarokkal mélyített gödröcske, amelybe barátaival agyaggolyókat gurigázott. Miért van szüksége Legóra? Netán azért, mert a fia lakótelepi gyermek lévén, legfeljebb nyaranta látott erdöt-mezöt, vagy mert a lakótelepek gyermektenyérnyi játszóterein, ablakokkal behatárolt falai közt még a foci is ,,veszélyes üzem“, vagy mert szabadulni szeretne gyermeke játékra invitáló végnélküli zaklatásától? S mivel a nyirkos hideg minden ízületét átjárta már, csizmába bújtatott lábujjaiban az elfagyás első jeleit észleli, roppantul ingerülten állapítja meg, hogy ostobább fickó egy Mill nevű filozófusnál nem létezett. Csak egy íróasztal nrogött ábrándozó, a társadalmi valóságban járatlan bölcsész állíthatja, hogy az okozatnak, következménynek van egy olyan oka, amely az egymást feltételező okok láncolatából kizárólagosként is kiragadható. Bűnbakra szükség van, még ha Mill elhunyt is már. Ki ellen forduljon a fagyos, ködös délelőttökön sorakozó szülő dühe? Sorstársai, a gyermeküknek örömet szerezni kívánó szülők ellen? Az eladók ellen? Hiszen még meg sem kapták az árut. Hát tehetnek róla? Az áruszállítók ellen? Más játéküzletek is várják a játékokat. Ott is szülők sorakoznak, ha nem is órákig. A külkereskedők ellen, akik csak annyi árut rendelhetnek, amennyit a költségvetésük engedélyez? Az összefagyott, reményét veszetten várakozó szülő így csak Millre lehet dühös. Szidhatná persze a lakótelepek építtetőit is, akik nem terveznek kellő számú és kellő védelemmel ellátott játszóteret, akik miatt a gyereket nem lehet védóórizet nélkül a lakásból kiengedni, akik nem terveztek a lakóházakhoz a gépkocsiforgalomtól mentes udvarokat, sőt gyakran semmilyen udvarokat sem, akik miatt a gyerekek a gépkocsiparkolókban játszanak, a nagyobbak pedig illegális pinceklubokba szorulnak be. Ám a szülő társadalmi kondicionáltsága azt sugallja, a körülményekre való tekintet nélkül is kizárólagos felelősségei tartozik gyermeke szocialista öntudatosságra, s főként alkotókészségre, játékosságra neveléséért. És megfogadja, hogy a tartozását nem tekinti törlesztettnek a sor „kiállásaival", hogy nem csupán megveszi a játékot, hanem úgy, ahogy az apja játszott vele, ő is játszani - legózni - fog gyermekével. Hogy egyszer majd a fia se azért vegyen játékot a gyermekének, mert le akarja rázni a nyakáról. FEKETE MARIAN • Mennek az óvodások... (A szerző felvételei) J 1 1 | | A V J V t 1 I ’ I . ÜNNEPELT AZ EURÓPA SZÁLLÓ
