Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-04-01 / 13. szám
VIKTOR GASZTELLO Zikov, mióta csak az eszét tudja, dohányzik. S az eszét ötéves kora óta tudja. Zikov nem is dohányzik - füstöl, mint a gyárkémény. A lakásban már minden fel volt füstölve, még az angóramacska, Teofil is dohányszagot árasztott. Nem sokkal az ezüstlakodalom előtt a feleség, Marija Grigorjevna, türelme elfogyott.- Nem ajándékozhatnál meg valami rendkívülivel az ezüstlakodalmunk alkalmából? - kérdezte Marija Grigorjevna. - Abba ■ hagyhatnád a dohányzást.- Az túl drága ajándék - mondta elgondolkodva Zikov. —Talán majd az aranylakodalomra! 'Ekkor határozottan bekapcsolódott az ügybe lányuk, Kátya, így megbillent az egyensúly. S lám, elmentek az orvoshoz: balról Marija Grigorjevna, jobbról Kátya haladt, középen Zikov lépegetett szórakozottan, szája sarkában kialudt cigaretta véggel. A szemlélőnek úgy tűnhetett, hogy barátságos családi sétát lát, ám valójában férfit kormányoztak a nők. Az orvosnál ugyanilyen sorrendben ültek le a várakozók közé.- Dohányzik? - kérdezte az orvos.- Dohányzom - vallotta be becsülettel Zikov -, dohányzom, mióta csak az eszemet tudom, és az eszemet ötéves korom óta tudom.- Egy grammnyi nikotin... - kezdte az orvos.- A lovak nem esznek nikotint - jegyezte meg szerényen Zikov. - A lovak zabot esznek, cukrot, néha sót, aztán vizet isznak.- így igaz - helyeselt az orvos, akit Zikov logikája alaposan meghökkentett. - De nézze meg egy húsz éve dohányzó tüdejének fotóját. Csupa kátrány meg szurok!- Kátránnyal a csizmát, szurokkal a ladikot kenik - mondta megfellebbezhetetlenül Zikov. - A ladik nem rohad el és nem ereszti át a vizet.- És itt van ez a grafikon, a..., maga is jól tudja, micsodának az egyéves átlaga,- Statisztika? - kérdezte Zikov.- Az - bólintott az orvos -, harminc éve folyó anonim kutatások eredménye.- Nem meggyőző - hárított Zikov -, több ország adatait kell egyszerre feldolgozni, az ókortól kezdve. Az orvos személyesen magyarázta meg Marija Grigorjevnának, hogy az eset súlyos, és csak a hipnózis vagy a tettlegesség segíthet. Marija Grigorjevna minden nehézség nélkül akadt rá egy hipnotizőrre. Egy közeli oszlopon olvasta: „Gitárleckéket adok és hipnózissal gyógyítok - megállapodás szerint.“ Zikov lélektani felkészítése már szombaton este megkezdődött, az egész család részt vett benne, mintha csak gyomorröntgenre készítenék fel. Reggel beállított a hipnotizőr - sovány, nagy orrú, alacsony emberke, szemeiből akaraterő sugárzott. Hivatásosként viselkedett,a szeánsz előtt gondosan kezet mosott... Zikov fáradtan és gondterhelten ücsörgött, akár egy életunt szúnyog a lombikban. A hipnotizőr kiküldte a családtagokat, s megkezdte a szeánszot. Szemei Zikovot vesézték-büvölték, karját elórenyújtva pedig dermesztő hangon suttogta:- ön nem dohányzik, ön nem dohányzik! ... Zikovnak hamar elege lett a hipnotizőrből.- De dohányzom - mondta egyszerűen -, menjünk inkább reggelizni. Aztán békésen eszegettek a konyhában. A hipnotizőr közölte Marija Grigorjevnával, hogy egyetlen szeánsz itt nem segít. Az ezt követő szeánszokat Zikov teli hassal kezdte meg, s a hókuszpókuszoktól elkábulva gyorsan elaludt. Arra ébredt, hogy rá kíván gyújtani.- A munka fele megvolna - mondta a hipnotizőr -, elalszik, felébred, és nem óhajt rágyújtani.- Pontosan, elszívok egyet, és már nem is óhajtok rágyújtani - helyeselt Zikov.- Az undorkeltés módszerével fogom önt kikezelni - jelentette ki a hipnotizőr. Kért egy cigarettát Zikovtól, meggyújtotta, magába mélyedt, leheveredett a szőnyegre, köhögött és harákolt, a lába ránga- tódzott, és nyögve szidta valakinek az édesmamáját.- Ellenszenves, ellenszenves - huhogta a hipnotizőr, görnyedezve a füstgomolyban. „Ami azt illeti, ez se könnyű hivatás - gondolta Zikov. - Fel kellett volna szedni a szőnyeget, hadd fetrengjen a csupasz padlón.“ A következő szeánszon a hipnotizőr lábremegése alábbhagyott, már nem is jajgatott, mélyeket szívott a cigarettából és elgondolkodva mondta:- Van benne valami, mintha megnyugtatna és elterelné a figyelmet... Marija Grigorjevna bekukkantott a szobába, és sűrű füstfelhöbe burkolva találta őket. A hipnotizőrt végkielégítés nélkül bocsátották útjára. Az oszlop másik hirdetése iránt Marija Grigorjevna valami megnyugtató bizalmat érzett. Elolvasta: főiskolai felvételire matematikából felkészítést vállalok, fizetség a siker mértékében.- Hipnotizőr! - lelkesült fel Marija Grigorjevna. - Matematikusi hajlamokkal rendelkező hipnotizőr, hát persze! A kopott farmeres, csupasz lábán sportcipőt viselő fiatalember nagyon tetszett Ká- tyának, Teofil kandúr is hosszan és elismerően szagolgatta.- Hol a diák? - kérdezte a matematikus, miután a kézmosást visszautasította.- Itt vagyok - kurjantott Zikov a fotelből, füstfelhöt eregetve.-Tanulni sosem késő - jelentette ki a matematikus -, de...- Csak igyekezzék - szakította félbe Marija Grigorjevna -, nem leszünk hálátlanok.- Tulajdonképpen melyik főiskolára óhajt felvételizni? - érdeklődött a matematikus.- Merthogy a programok nagyon különbözőek. *- Eleget tudok - magyarázta Zikov.- Néha sok fölöslegeset is.- Csak igyekezzék - ismételte kérését Marija Grigorjevna panaszos hangon.- A hipnózissal leszoktatni a dohányzásról.- Itt valami félreértés lesz - dadogta értetlenül a matematikus. - Nem foglalkozom hipnózissal, és magam is dohányzom.- Csak dohányozzék kedvére - nyugtatta meg Marija Grigorjevna. - Idegmunka az öné.- A matematika mindenható - támogatta Kátya, s közben a farmer márkáját igyekezett leolvasni a matematikus izgő-mozgó hátsójáról.- Anyagi gondjaim vannak - váltott témát a matematikus, a helyzetet latolgatva és a csinos Kátyát meg a kristállyal telezsúfolt vitrint méregetve. - Végül is meg lehet próbálkozni a számfejtéssel a kedves férj és papa esetében. A foglalkozás előtt jóllakatták a matematikust. Gyorsan és élvezettel evett, a végén még meg is rágta az ételt. Azután nyíltan rágyújtottak Zikovval, s megkezdték a gyógykezelést.- A tenzoranalízis itt nem helyénvaló- jelentette ki a matematikus -, egyszerű statisztikával fogunk foglalkozni.- A statisztika mindenre jó - támogatta Zikov -, statisztikával már kezeltek.-Tehát: naponta két csomag cigarettát szív el, és egy doboz gyufát eléget?- Annyit, mióta csak az eszemet tudom- mondta Zikov -, de a gyufán nem lehet spórolni...- Na ne mondja, mindent kiszámítunk- a matematikus elővette zsebszámológépét, és számításaiba mélyedt... Hatalmas összeg jött ki. Zikov krákogott, de kivágta magát:- A pénz nem boldogít!- Nem tudni, mi boldogít - filozofált a matematikus -, de a boldogsághoz kell a pénz. A legújabb adatok szerint minden elszívott cigaretta félórával megrövidíti az életet. Újra a számításaiba mélyedt.- Érdekes, roppant érdekes - mormogta a matematikus -, ellenőrzőm. Az eredmény helyes: számításaim szerint önnek születése előtt tizenöt esztendővel meg kellett halnia.- Hogyhogy?! - Zikov szájából kiesett a cigaretta a meglepetéstől.- Egyszerű, ön, a jelek szerint, irracionális területen létezik, ön transzcendens.- És Marija Grigorjevna, a feleségem, Kátya lányom meg Teofil kandúr?- Ók a normális sorban léteznek, valósak.- És oda nekem szabad...? - dadogta a megrökönyödött Zikov.- Nem. Az ott olyan, mipt a nemdohányzó kocsi... A következő alkalommal majd elemeire bontom önt - helyezte kilátásba a matematikus búcsúzáskor. Marija Grigorjevna és Kátya nagy zavarban találta Zikovot.- Jól megijesztett - magyarázta lelkiállapotát Zikov, s kétségek közt hányódva elnyomta a cigarettáját. - Elemeire bontom, azt mondja, aztán lehet, hogy még gyököt is von belőlem. Marija/ Grigorjevna, aki életében csak összeadni meg szorozni szokott, megremegett.- Tényleg az - sóhajtotta. - Az, valódi hipnotizőr! Kátya is kedvet kapott ám a tanuláshoz, neki is konzultálnia kell. A matematikus érkezése előtt félórával Teofil kandúr már az előszobában heveré- szett, Kátya a tükör előtt forgolódott, Marija Grigorjevna a konyhában sütött-főzött. Csak Zikov őrizte meg olimpiai bajnokhoz méltó nyugalmát. A matematikus lelkendezve rontott be:- Bebizonyítottam a tételt! Az „ember -cigaretta“ rendszer jobboldali részében alkalmazni kell a külső vagy a belső erőt, és megvan az eredmény!- A külső erő: fizikai erőszak - próbálta kitalálni Marija Grigorjevna.- Aha! - helyeselt örömmel a matematikus. - Fogjuk meg!- Nincs hozzá joga! - kiáltotta Zikov a másik szobából. - Az ügyészség jóváhagyása nélkül nem hagyom!- Akkor alkalmazhatjuk a belső erőt: az akaraterőt - mondta a matematikus.- Egyetértek - ordította űzötten Zikov -, éppen ezt az erőt érzem magamban.- Rendben van - mondta a matematikus -, a tanítás befejeződött. Fizessenek akkordbérben, mint egy közepes tehetségű gyerekért, s már itt sem vagyok. Teofil kandúr megkerülte a matematikust és egy hatalmas farkaskutya mozdulatával lefeküdt az ajtó elé, eltorlaszolva a kijáratot.- Tanulni akarok - jött elő Kátya, s egyre közelített a matematikushoz, míg egészen közel nem kerültek egymáshoz. - Konzultáljon velem.- Milyen főiskolára? Hová óhajt? - kérdezte a matematikus, szánalmas együtthatónak érezve magát.- Ahová gondolja - jelentette ki Kátya kedvesen.- Kész az étel - jelentette be Marija Grigorjevna. A matematikus idegesen rágyújtott, és először érezte a nikotin ártalmait. Sült és párolt ételek illata lebegett elő a konyhából, maga alá gyűrve a cigarettafüstöt. „Nem tudhatjuk, miben lakozik a boldogság - filozofált magában a matematikus. - De a jó étkezés a boldogság szempontjából nem megvetendő.“ Zikov, akiről mindnyájan megfeledkeztek, megfeszítette akaratát, és - sok nap után először - nyugodtan rágyújtott. HARASZTI MÁRIA fordítása E lgonc ászt: felemeltem pillantottam lagja merec akkor vetter közelgő géj ses porfelhő ...Az ap egy esős e az anyám magot szór hangzott a; megvillanni Egy világot este és töbj felőle. ' Viszija j mindig jelé ONELIO í i i • ■ V« emlékezetű anyámébar dannyiunkn - Viszija mosná ki... megrongyo Valamily ját, és elme zet. Soha s hogy mi ti - hallgatag zott. Olykor e nő nap fén\ az apám, hogy azon a folyópartr nek és ott ve, amíg i a város fén ló kis lángc tocskák, de ros fényei. Én ebbei csak csusz még azt se Viszija ki te érződött gezte fel amely mosl Ahogy a házból < Pedro, alig hant utána, de egyedül arccal. Gyakran hasonlítok i L ackó megállt a járdaszélen. Nyugtalanul nézett körbe. Apját nem látta sehol, pedig úgy beszélték meg, hogy a ház előtt vár rá. Most álljak itt vagy sétáljak le meg fel, töprengett, miközben óráját nézegette. Ebben a pillanatban tűnt fel apja a sarkon. Szinte iramodott felé.- Szia, apu, már azt hittem, nem jössz!-Szia. Tudod, hogy mindig jövök, ha megígérem, csak most nem volt kedvem a ház előtt ácsorogni. Érted? Minek lássanak a volt szomszédok. Különben még azt hinnék, hogy a mama után leskelődöm.-Na hiszen! - nevetett Lackó.- Hová menjünk? - kérdezte Fejér Géza, fia arcát fürkészve.- Te, apu, most nem maradok sokáig. Jó? Majd elmondom, hogy miért. Ha akarod, leülhetünk egy jó meleg presszóban.- Rendben van, Fejér úr - biccentett tréfásan az apa -, indulhatunk. Itt nem messze tudok is egy jó kis eldugott helyet. Szótlanul lépkedtek egymás mellett. Fejér már két hónapja nem látta fiát, s úgy tűnt neki, mintha legalább egy araszt nőtt volna. Magas lesz, mint én, gondolta. És a haja is olyan tüskés szálú. A presszóban valóban kellemes meleg volt. Egy sarokasztalnál foglaltak helyet. Fejér kólát, konyakot rendelt csak, mert Lackó nem akart süteményt enni.- Hogy megy a tanulás?- Négy egész négy leszek - mondta Lackó, apjára sandítva.- Ó! Ezek szerint egy-két tárgyból rosszul állunk, igaz?- Aha. Matek, orosz. Ha egyszer sok időd lenne, átvehetnénk a matekot és az oroszt. Tudod, most anyu nemigen tud segíteni. Nagyon fáradt, ideges. A munkahelyén is van valami zűr, de az otthoni bajok a legrosszabbak. Ha hazajön, nem tud pihenni, mert a nagymama nem hagyja békén.- A nagymama? - csodálkozott Fejér.- Igen. Hat hete ott lakik nálunk. Azt mondja, mégiscsak könnyebb városban telelni, mint falun.-Né -Ne - Vé a véle a kony -Sz már rá nálnak* lágya? Ha rárr BÁE MIH rencsé lyog ke ben üv Ahelye cséjém után! I Éppen 'feje ut< Laci Egy mi- tg*-Re rázom. Gy. Szabó Béla fametszete
