Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-04-01 / 13. szám
olkozva bámultam az j! lapját, és csak, amikor ^ekintetemet és arrafelé BThol az út vöröses sza- :en kapaszkodik felfelé, észre a szinte zajtalanul csit és mögötte a vörölm mondta, hogy Viszija Síén elment otthonról, de tiltakozott, nem, ő éppen | a.tyúkoknak, amikor fel- f autó zúgása és ő látta . Viszija zöld ruháját... = volt: Viszija eltűnt egyik Dé semmit nem hallottunk tzonban láthatatlanul is in volt a házunkban és HORHE CARDOZO I nkben, különösen az , aki szerint ő mindig minél jobb volt. előbb megvarrná, azután - mondta anyám, amikor tódott ruháimat mostam, m belső tűz égette Viszi- (ht, hogy kioltsa ezt a tü- fenki nem tudta pontosan, ítszik neki, és mi nem volt és serényen dolgo-- » »sténként, amikor a lemeze bearanyozta a dombot, arrafelé nézve, mesélte, ráz estén Viszija elment b, ahol rekettyebokrok nő- jnaradt, a távolba meredÍ horizonton fellángoltak ei. Onnan nézve pisláko- :skák voltak, sárga pon- ő tudta, hogy ezek a vá1 az időben talán még épp álni kezdtem, vagy talán ,n... Iztúnk volt és az ő jelenlé- mindenben - még ő sze- a .Jegyes Madonnát“, is ott van a falon, nár mondtam, elment gy este, és a fivérem, ;erelte be a lovakat, elro- az öt elragadó autó után, jtért haza, porlepett, sírós i mondják nekem, hogy i nővéremhez, hogy olyan a hajam, mint az övé és én olykor hosszasan nézegetem magamat a tükörben, és megállapítom, hogy szép a hajam... Levél jött egyszer tőle, mindössze néhány szavas, és a borítékból kiesett egy fénykép. A képről kerek arc nézett rám, fényes ajkakkal... én nem tudtam, milyen volt korábban Viszija, de akkor úgy éreztem, hogy ő valóban nagyon jó... Anyám azt mondta, neki soha nem voltak olyan karikák a szeme alatt és nem volt olyan a tekintete... és eldobta a fényképet és sírva fakadt. Én felvettem a képet a padlóról, sokáig nézegettem. Viszija cipőjének sarka mélyen nyomult a homokba, hátrább látszott a nyugtalan tenger. Szél játszott hajának sötét fürtjeivel. A képen valamilyen férfiak, fürdőruhában, egyik közülük Viszija mögött állt és a feje fölött üres üveget tartott. Kövér volt és nevetett. Napbarnított, széles pofacsontja, kopasz feje fénylett a napsütésben. Apám mondta, hogy nem kíváncsi a képre, de később megkérte Pedrót, vágja ki a fényképből Viszija fejét, majd elrejtette azt zsebórájának fedele alá. Nem értettem, mi történik Viszijával- ö. olyan volt, amilyennek lennie kell egy nőnek... Titokban még jobban megszerettem és mindenkinél jobban szerettem őt. És amikor egyszer négy napon át tombolt a vihar, arra gondoltam: ha Viszija itt lenne, ő meg tudná szelídíteni a szelet. Máskor azt akartam mondani: „Isten“ és azt mondtam: „Viszija...“ Ez megtörtént velem nemegyszer! A nagybácsim, aki néha meglátogatott bennünket, mondta, hogy mindez az agviata kivonattól van. Közben sokatmondóan nézett rám anyám. A nagybácsim fényes, csillogó csizmában járt, sok földje volt és nádasa is. Soha nem beszélt Viszijá- ról, mert egyszer az apám azt mondta, hogy nem óhajtja tudni, mit gondol róla. „Jól jegyezd meg magadnak- mondta -, és örökre szabadíts meg engem a véleményedtől...“ Végül kitessékelte a nagybácsit a házunkból. Az elmúlt éjszaka lárma és hangos beszéd ébresztett fel álmomból. Az Julo Polák rajza anyám jött és mondta, hogy aludjak nyugodtan, nincs semmi baj... ez csak a javunkra van. Én nem értettem, hogy mit jelent az, „javunkra“, de a nagybácsim soha többé nem jött el hozzánk. Néha ismerősök mentek el a házunk előtt, anyám kérdezte, nem találkoztak-e valahol egy vidám feketehajú lánnyal, aki talán férjhez ment egy kövér kopasz férfihez... Mindig az volt a felelet, hogy nem, és hogy ők falusi emberek, de lehet, hogy Viszija valahol más vidéken él a férjével. Egyszer valaki mégis megállt, töprengve kérdezgette az anyámat, ö pedig bólogatva válaszolt. Akkor az az ember így szólt:- No, hát akkor nincsen neki semmilyen férje...! Láthatólag megzavarta ót anyám arca, lesütötte szemét, megvakarta a szakállát és még gyorsan hozzátette:- De az is lehetséges, szenyora, hogy amikor én ott vpltam, a férje éppen elment valahová... Anyám nem felelt, de többé nem kérdezte az árrajárókat. Sok év múlt el azóta, én felnőttem. Rengeteget álmodoztam arról, hogy hasonló legyek Viszijához. Amikor egyszer apám elaludt ebéd után, csendesen benyúltam a zsebébe, kivettem óráját és néztem Viszija arcát, kerestem benne a hasonlóságot. így telt az idő, amikor eljött a nádaratás ideje. Már Pedrónak is volt saját földje Sierrában, és két kisfia lépdelt mellette az eke mögött, melyet bikák húztak. Egyszer, amint az asztalnál ültem és az útra pillantottam, észrevettem egy közelgő autót és mögötte a vöröses porfelhőt... A szívem mindjárt azt mondta, ez ő! Már messziről észrevettem szürke ruháját. Nehézkesen szállt ki a kocsiból, valamit átnyújtott a sofőrnek, és a gép elindult visszafelé, Viszija állt, a sövényhez támaszkodva, és nem vette le tekintetét a házról.-Viszija! - kiáltottam. - Mama, Viszija megjött! Anyám leejtette a nedves fehérneműt, melyet éppen teregetett a szárítókötélre. A házból kihallatszott apám reszketős hangja:- Nem igaz! Nem lehet...! Én rohantam hozzá, mohón lestem az arcát, mélyen ülő szemeit és fénytelen-szürke haját. Megpróbált rámmosolyogni, de az arcán könnyek futottak végig. Magához húzott, fejemre tette a kezét és fáradtan kérdezte:- Hogy hívnak téged?-Rosza... - válaszoltam, szinte hallható volt a szívem verése. És már ott volt anyám is, láttuk, hogy Viszija alig áll a lábán. Ránk támaszkodott, vezettük őt a karosszékhez. Apám nem akart kijönni a szobából, de anyám mondta, hogy Viszija egészen rosszul van... akkor kijött, felemelte Viszija lehajtott fejét, hogy arcába nézhessen. En észrevettem, hogy anyám, aki Viszija lábánál térdelt, könyörgő tekintettel nézett apámra, aki csak ennyit mondott:- Már csak ilyen a mi sorsunk... Nem tudtam tovább tartóztatni magam. Kirohantam a házból és beástam arcomat a fűbe, hogy senki ne lássa a könnyeimet. Ebben az esztendőben hamar kezdődött a húsvéti harangozás. Anyám arca tele ráncokkal, teljesen meggörnyedt. Pedro magához akart venni bennünket, el akarta adni a földünket. De apám egyelőre nem egyezett bele, azt mondta, hogy jó lesz még valamire... A kapura felszegeztek egy nagy arcképet, Viszi- ját ábrázolta - még kislány korában készült a felvétel. Alatta agyagkorsó áll, mindig tele fehér virágokkal. És én nem akarok többé Viszijára hasonlítani! ANTALFY ISTVÁN fordítása gyapa is feljött? lm. O vigyáz a házra. p sárkány - sziszegte Fejér, s hogy elterelje [jenül kiejtett szavak értelmét, gyorsan ivott (kból, és rendelt még egy rundót. óval, anyu még le sem tette a kabátját, a nagyi (ezdi: Hol voltál? Miért túlórázol? Csak kihasz- azok a dögök! Még most sem nőtt be a fejed Ha rám hallgattál volna, más sorod lenne. Meg: hallgatnál, most aztán megcsinálhatnád a sze[ let! Ilyeneket mond neki. Anyu hallgat, moso- nyszeredetten, de látszik, hogy a legszíveseb- ilteni szeretne. Nagyi persze nem hagyja abba: t, hogy anyádra hallgatnál, a magad szeren- k a kovácsa lennél, mész a magad makacs feje yenkor aztán kirobban a vita. Anyu kiáltva: íz a bajom most is, hogy nem a magam makacs n mentem, hanem rád hallgattam, ó hirtelen elhallgatott. Apjára kapta tekintetét, sód percig nézett a szemébe: |Z, hogy a nagyi miatt váltatok el? szben, Lackó, részben. Majd egyszer elmagyaPersze az is lehet, hogy nem lesz rá szükség, mert magad is rájössz mindenre. Én is hibás vagyok, nem volt elég türelmem, nem voltam elég megértő. Szóval, így vagytok?- így. Már alig várom a tavaszt. Anyu is. Mert akkor a nagyi elutazik. Tudod, a nagyi mindig okoskodik, ezért, hogy elkerüljék a vitát, anyu mindig titokban megy orvoshoz, és eldugva tartja a gyógyszereket.- Orvoshoz? Mi baja?- Nem tudom pontosan. Valami női dolog, meg a szivével is baj van. Nyugtatót szed, meg Korontint, meg valami ilyen külföldi gyógyszereket. Titokban, hogy a nagyi ne tudja. Tudod, én azt hittem régebben, hogy a felnőttekkel mindig őszintén lehet beszélgetni. De most rájöttem valamire.- Mire? - kíváncsiskodott Fejér.- Hogy a felnőttekkel nem szabad őszintén beszélni sohasem. Például; ha én megmondanám nagyinak, hogy szerintem nagyapa jó ember, akkor biztosan azt mondaná, hogy megátalkodott kölyök vagyok, aki az ö élete megrontójának a pártját fogom. De, ha azt mondom, hogy a nagyi milyen okos, milyen csinos, szép még most is, a petyhüdt arcával, meg hogy nincs jobb nagyi a világon a nagyinál, akkor körbetáncolna velem a szobában, és kapnék tőle egy húszast mozira vagy fagyira. Meg azt, hogy igaza volt, amikor összeszidta anyut, amikor a szanatóriumi beutalót elfogadta. Érted?- Értem - bólintott Fejér. - De mondd csak, milyen szanatóriumi beutalóról van szó?-Tudod, az úgy van, hogy anyunak még tavaly ősszel volt egy visszérgyulladása. Gyógyharisnyában jár most is.- Sohasem említetted.- Nem is tudom, hogy miért nem. Talán mert nem kérdezted. Meg olyan ritkán találkoztunk. Szóval, anyu úgy félig-meddig meggyógyult, és akkor az orvos azt javasolta neki, hogy utókezelésre utazzon e! a szanatóriumba. Meg is kapta a beutalót. Én addig kereszta- nyuéknál lettem volna. És akkor váratlanul betoppant a nagyi. Nagy patália volt, hogy anyu biztosan azért akar elutazni, mert ö feljött. Anyu hiába mondta, hogy nem is tudott arról, hogy a nagyi felutazik hozzánk. Dehogynem, kiabált a nagyi, az ilyen-olyan apád - csúnya szavakat mondott nagypapáról - megírta neked. Biztosan megirta. És te összefutkostad a fél várost, hogy beutaltasd magad, tán még fúvel-fával is lefeküdtél, hogy sikerüljön. Mert neked fontosabb a semmittevés, lófrálás, mint én, a szülőanyád, aki annyit szenvedett miattad, hogy azt sohasem tudod meghálálni. Anyu sírt, jajveszékelt, kiabált nagyival. Valahogy kivittem a fürdőszobába, és két nyugtató tablettát nyomtam a kezébe. Bevette. Másnap visszaadta a beutalót. Hát így vagyunk. Fejér arca mintha megnyúlt volna a szózuhatag hallatán. Csak bámulta fiát, aki nemrégen lépett második évtizedébe, s már annyit megélt, mint egy harmincéves ember.- Tyű, de elbeszélgettük az időt. Apu, mennem kell, majd legközelebb akkor átveszed velem a matekot meg az oroszt?- Át, át. De mondd csak, anyu...- Anyu? - vágott szavába Lackó. - Különben anyu jól van. Csicsay Alajos Gyanakvás- Mondja, mi a véleménye a pincérekről?- lépett hozzám Fazekas úr. Kérdése cseppet sem ért váratlanul, mert amióta ismerem, folyton kérdez tőlem valami képtelenséget, s ami szintén jellemző rá, sosem várja meg a választ. Különben is, mit lehet ilyesmire mondani, hogy mi a véleményem a pincérekről? Attól függ, melyikről. S ha kérdésre kérdéssel felel az ember, máris unalmassá válik a társalgás.- Képzelje, mi történt - folytatta Fazekas.- Beültem a presszóba egy kávéra. Hogy-hogy melyikbe? Talán több presszó is van a városban? Megittam egy feketét, s hogy tovább maradhassak, rendeltem egy üveg üdítőt is. Nem szeretem azokat a színtelen, kesernyés vackokat, de üres asztalnál nem üldögélhet az ember. Ahogy elém tette a pincér az üveget, hogy, hogy nem, (ellöktem. Mintha vitriolt öntöttem volna az abroszra, tán még füstölt is. Nem lep meg, ha helyén fekete folt marad, de nem, a ruha szépen felitta. Bocsánatkéröen mosolyogtam a pincérre.- Nem tesz semmit - mondta. Kinéztem az ablakon, gyönyörűen havazott. Egy idő után fázni kezdett a derekam. A táskámból elővettem a pulóveremet, a vécében magamra húztam. így már elviselhető volt a hideg az ablaknál. Amint leültem, megint fellöktem az üveget. A pincér úgy tett, mintha nem látta volna. Az üdítőmnek több mint a fele kifolyt. Kint hatalmas pelyhekben hullott a hó. A sarokban két gyerek a zenegépen babrált. Egy kattanás és pokoli ricsaj keletkezett. Idegesen nyúltam az üvegem után, de olyan ügyetlenül, hogy az is felbillent. Már az egész abrosz lucskos volt. Magamban káromkodtam, szemem a pincért kereste. Ott állt mögöttem.- Pardon! - mondtam.- Nem tesz semmit - nyugtatott meg ismét.- Sajnos, ki kel! mosni - szabadkoztam.- Megszárad.- Nem lesz foltos?- Dehogy. Még ültem egy darabig az ablaknál. A hó apróbb szeműre váltott, így zordabbnak látszott az idő. Eszembe jutott, hogy rég tavasznak kéne lenni, hiszen reggel már énekeltek a cinegék. A kölykök elmentek, a helyiségben egyedül maradtam. Csend volt. Nyúltam az üvegem után, a maradék tonikot kiöntöttem a pohárba, éppen csak az aljára jutott pár korty. Nem is olyan keserű, mint gondoltam. Intettem a pincérnek, fizetek.- Kereken tíz korona - mondta.- Tizenegy - a tízesre helyeztem a borravalót. A fiatalember elegánsan kihúzta alóla a papírpénzt, a koronát egy apró mozdulattal elém- pöccintette. Mint a gyerekek szokták a gombfociban. Hát nem hallatlan? Azóta folyton töprengek. Kevesellte talán? Hiszen a borravaló ma sem több tíz százalékánál a fizetendő összegnek. Hát ez történt kérem. Fazekas elhallgatott, óvatosan körülnézett, és tenyerével félig elfedve a száját, suttogva kérdezte meg:- Mondja, nincs emögött valami politika? ULRICH GRASCHNICK* Egy szép napon Egy szép napon elfelejtem merre akartam indulni. Egy szép napon nem értem már hogy tett próbára a félelem vihar előtt a kiteljesedett csend prelúdiuma. Egy szép napon elfelejtem merre akartam indulni mosolygok majd a felejtésre gondolva s megértem a levelek hullását... RICHARD PIETRASS* A szívem Az idő hideg vizében úszik a szívem kivetett horgával les rá a halál. Balázs F. Attila --------------------- fordítása * Kortárs NDK-beli költők
