Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-04-01 / 13. szám

SZIGORÍTJÁK AZ ELLENŐRZÉST, NAGYOBB GONDOT FORDÍTANAK A SZOCIALISTA TULAJDON VÉDELMÉRE A Perbetei (Pribeta) Efsz zárszámadó köz­gyűlését a szövetkezet szépen berendezett szociális központjának nagytermében tartották meg. A résztvevők elégedetten hallották, hogy szövetkezetük a tavalyi pénzügyi mérleget 16 millió 990 ezer korona nyereséggel zárta. Jól alakult a jövedelmezőség aránya. Az egy hek­tárra jutó bruttótermelés értéke 36 300 koroná­ra emelkedett. Jól gazdálkodtak tehát és meg­teremtették az újratermelés feltételeit. Ebben a szövetkezetben szakaszosan tar­tották az év végi számvetést. A három részleg eredményei és hiányosságai egymás utáni sor­rendben kerültek napirendre. így az egyes problémákat alaposabban elemezhették és minden kérdésre választ adhattak a tisztségvi­selők. Szó esett az irányítók és a beosztottak munkájának eredményeiről, fogyatékosságairól és a távlati tervekről is. Az ember került az érdeklődés központjába. Nagy László az építkezési csoport vezetője még azt is felsorolta, hogy ki mennyit keresett az elmúlt évben. Amint elmondotta voltak jó és rossz napjaik A csoportban időnként egyesek túl sok alkoholt fogyasztottak. Néhány dolgozót ezért megbüntettek, de ez nem vezetett tartós javuláshoz. A részleg vezetője kiemelte, hogy a kollektíváknak hatékonyabb nevelőmunkát kell kifejteniük. A büntetés nem minden esetben a legmegfelelőbb nevelési módszer. Az ittas férfiak családját is sújtja Ádám Imréné. a fénycsöves világítótesteket gyártó részleg vezetője szintén minden dolgo­zót értékelt és arról is beszélt, hogy milyenek a képességeik. Uzsák Ilonával kapcsolatban például kiemelte, hogy ügyes, és készségesen segít másoknak is. Pontosan jár munkába, és a mezőgazdasági munkákból is szívesen kive­szi a részét. Felszólalt Uzsák József né, a bake- litlámpa-préselö üzemegység vezetője Három műszakban dolgoznak. Úrbán Máriáról például azt mondotta, hogy a teljesítménye jó és a mi­nőségre is nagy gondot fordít. Molnár Erzsébet munkáját szintén dicsérte, aki mindig és min­denben igyekszik helytállni. Hasonló felszólalások egész sora hangzott el az értékelő gyűlésen. Szinte hihetetlennek tűnt, hogy aránylag rövid idő alatt milyen jól megismerték az új részlegek dolgozóinak ké­pességeit. S talán a legfontosabb, amiről szól­tak, hogy az igényesebb feladatok teljesítésére való felkészülés során kinek miben kell tökéle­tesítenie a képességeit, illetve a szakmai felké­szültségét ' A felszólalók megegyeztek abban, hogy aki jól akar irányítani, annak ellenőriznie kell a fela­datok teljesítését. Ügyelni kell a közös vagyon védelmére. Ezt Makai Ferenc az ellenörzöbi- zottság elnöke hangsúlyozta. Elmondotta, hogy a pénztári nyilvántartásban mindent rendben találtak, pedig igazán alapos tételszerű ellenőr­zést végeztek. Azt is felülvizsgálták, hogy a gé­pesített brigád tagjai hogyan konzerválták le, és hogyan „teleltették" a gépeket. Hiányosságo­kat is észleltek. Például egyes csoportvezetők nem tartották meg az érdemszerinti jutalmazás alapelveit. A munkaerők megtartására töreked­ve gyakran azoknál is jó napi teljesítményt mutattak fel, akik történetesen keveset vagy rosszul dolgoztak. A szocialista vagyon védel­mét szolgáló javaslatukra négy megbízott szö­vetkezeti tag őrizte az őszi időszakban a sze­mes kukoricát, a szőlőt és a paprikát. Az állattenyésztésben szintén előfordultak hiá­nyosságok. Egyes csoportok nem törekedtek eléggé a minőség javítására, és ezért a tejnek csak a 70 százalékát sorolta a feldolgozó üzem első osztályúba. Tüzetes ellenőrzéssel kiderí­tették, hogy a szállítási részleg dolgozói dézs­málják a közös vagyont, eltulajdonítják a műtrá­gyát, a cementet, a fóliát, a kerítésdrótot és a betonoszlopokat. Az ügyet átadták a rendőr­ségnek és a visszajelzésekből arra lehet követ­keztetni, hogy a vétkesek a bíróságon felelnek tetteikért. A fejlődés szempontjából nagyon megszívle­lendők voltak dr. Nagy Ferencnek, a szövetke­zet elnökének szavai. Záróbeszédében utalt arra, hogy a mezőgazdaságban már nem lehet a régi utakon járni. A feladatok egyre igénye­sebbek, de teljesíthetők, ha a tagok a kibúvók helyett a megoldást keresik. Eredményesen gazdálkodhatnak a jövőben is, hisz tekintélyes nyereségre tettek szert és jelentősek a tartalé­kaik. Az átalakítás egyrészt igényesebb munkát követel minden tagtól, másrészt elősegíti az önálló gazdálkodás kialakulását. Az új időszak­ban nagyon fontos, hogy mindenki becsülete­sen végezze munkáját. Az elnök sokat foglalkozott a munkafegye­lem megszilárdításával. Példaként megemlítet­te, ha például az építkezési csoportban hét órakor kezdődik a munkaidő, akkor az azt jelenti, hogy hét órakor meg kell kezdeni a mun­kát, nem pedig akkor kell belépni a kapun. A pontos munkábajárás és teljesítmény a fon­tos. A vezetőség javaslatára a csoportvezetők feljegyzést vezetnek arról, hogy ki mikor jelenik meg a munkában és milyen teljesítményt nyúj­tott. A szociális kérdésekről is részletesen be­szélt. Az utóbbi években nagy gondot fordíta­nak a tagok egészségi állapotának javítására.- Nem lehet a régi módon élni és gondol­kodni - mondotta dr. Nagy Ferenc, a szövet­kezet elnöke. - Mindent megteszünk azért, hogy megszilárduljon a munkafegyelem és magasabb legyen a termelés színvonala. Rendszeres az orvosi ellenőrzés, kötelező a re­habilitációs kezelés. A kijelölt csoportoknak pontosan meg kell jelenniük például az iroda épületében lévő szaunában. Egyrész tehát jó munkát, nagy teljesítményt követelnek a tagok­tól, másrészt mindent megtesznek azért, hogy minél jobb körülmények között éljenek és dol­gozzanak. Emberközpontúan folyt le a szövetkezet ala­posan előkészített zárszámadó közgyűlése. Nyíltan beszéltek a hibákról. Javaslatok hang­zottak el az ellenőrzés szigorítására, a szocia­lista tulajdon védelmére és a munkafegyelem szilárdítására. Ez a tanácskozás döntő fordula­tot hozhat a gazdálkodásban, a még nagyobb nyereség elérésére ösztönözhet. BÁLLÁ JÓZSEF Takács Zoltán mérnök (balról) és Nemcsok András programozó a számítóközpont egyik terminálja előtt (Csóka István felvétele) Nem divat, gazdasági kényszer Számítógépes adatfeldolgozás a Vágtornóci (Trnovec nad Váhom) Állami Gazdaságban A szakemberek a számítástechnikát már évtizedekkel ezelőtt a tudomá­nyos-technikai haladás jelentős ténye­zőjeként emlegették. Ma a gazdasági életnek szinte minden területén széles körben kihasználják a munkaszerve­zés és irányítás tökéletesítését segítő, számítógépes adatfeldolgozás előnye­it. Nálunk, a Galántai (Galanta) járás­ban az ipari vállalatok mellett a mező­gazdasági vállalatok közül is egyre több alkalmazza a technika eme vív­mányát. A Vágtornóci Állami Gazda­ságban a számítástechnika már másfél évtizede segíti a gazdasági vezető dol­gozók munkáját. Hogy miként, arról Takács Zoltán mérnöktől, a számító- központ vezetőjétől érdeklődtem. Elmondta, hogy 1974-ben tértek át a legfontosabb közgazdasági informá­ciók számítógépes feldolgozására. Az első két évben a vágsellyei (Sala) Duslo nemzeti vállalat számítóköz­pontjának szabad kapacitását vették igénybe, majd 1976-ban vásároltak egy Minszk típusú szovjet számítógé­pet, s azóta önállóan igyekeznek hoz­zájutni a szervezés és irányítás szem­pontjából nélkülözhetetlen, naprakész információkhoz. A belüzemi szükség­letekből kiindulva, saját programokat dolgoztak ki. A közgazdasági informá­ciók automatizált belüzemi rendszeré­ben nyilvántartják és ellenőrzik a teljes raktárkészletet, a vállalat dolgozóinak személyi adatait és munkabérét, to­vábbá figyelemmel kísérik a termelési költségek és a jövedelmezőség alaku­lását, s év végén elkészítik a gazdálko­dás mérlegét. A számítóközpont egyik termében, az új, csehszlovák gyártmányú AMEP 52-12 típusú számítógép termináljánál Nemcsok András programozóval talál­koztunk. A számítógéppel való közvet­len, dialógus-rendszerű kommunikáció programjának befejezésén dolgozott. A másik helyiségben Szabó Erzsébet műszakvezetö a szovjet számítógépet kezelte. A számítóközpont kísérleti jelleggel létrehozott diszpécserközpontjában hatalmas, az állami gazdaság földterü­letét ábrázoló, kivilágított térkép látható az egyik falon. Rövidesen innen irányít­ják majd a határban dolgozó vala­mennyi gépet, illetve munkacsoportot. Elkészült a mezőgazdasági munkák és teljesítménynormák jegyzéke, melyben nyilvántartják, hogy az egyes munkála­tok a szabvány szerint mennyi gépi és élőmunkát igényelnek, milyen az erő­gépek és az önjáró munkagépek üzem­anyag-fogyasztása, s milyen oerio- meggel számolnak egy-egy munkafo­lyamat elvégzésénél. A jegyzék alap­ján a számítóközpont naprakész infor­mációkkal tud szolgálni, hogy egy-egy parcella vagy növényféleség esetében hogyan alakul a termelés költségessé­ge. Sőt. A nyilvántartásból utólag is megállapítható, hogy az egyes parcel­lákon mikor, ki és melyik géppel dolgo­zott, mennyi és milyen munkát végzett. Ez az információ azért fontos, mert a jutalmak kiosztásakor az elvégzett munka mennyiségén kívül a tényleges minőséget is figyelembe tudják venni. Takács Zoltán egyebek között ki­emelte, hogy dolgozóik közül nem min­denki örül a számítógépes adatfeldol­gozásnak. Mint mondotta, ez elsősor­ban azért van így, mert a programokat eleve úgy dolgozták ki, hogy megfelelő információk birtokában alkalmazhas­sák az érdem szerinti javadalmazást. A számítógépet nem lehet becsapni, tehát törvényszerű, hogy aki többet és jobban dolgozik, az többet keres. Más lapra tartozik, hogy olykor a vezető dolgozók is hibásak, mert nem sajátí­tották el a „másodfokú írástudás“, vagyis a számítógéppel való kommuni­káció alapjait, következésképpen nem tudják a számítógéptől „kikérni“ azo­kat a legfontosabb információkat, me­lyek ismeretében gyorsabbá, eredmé­nyesebbé, és főleg olcsóbbá tehetnék a termelést. Ezen a szakaszon mielőbb javulást kell elérni, mert a gazdaság nem állíthat minden gazdasági vezető mellé egy számítástechnikai szakem­bert. Egyelőre heten dolgoznak a számí­tóközpontban, holott legalább kétszer ennyi kezelő személyzetre volna szük­ség ahhoz, hogy tökéletesen kihasz­nálhassák a korszerű technika kínálta lehetőségeket. A munkaerőhiány első­sorban abból ered, hogy sokan elmen­nek a számítóközpontból, mert másutt vezető beosztást kapnak. Takács mér­nök bosszankodik, hogy mire betanít­ják az új munkaerőket, addigra más vállalatok, amelyek szintén szeretné­nek áttérni a számítógépes adatfeldol­gozásra, elcsábítják tőlük az embere­ket. Olybá tűnik a helyzet, mintha az ő feladatuk volna az új számítóközpon­tok leendő szakembereinek előkészí­tése. Egy-egy programozó betanítása sok pénzébe kerül a gazdaságnak, ezért újabban stabilizációs szerződé­sekkel igyekeznek mérsékelni a mun­kaerő-vándorlást. Nem sok sikerrel, mert a fiatal szakemberek lehetőségeik ismeretében nem szívesen kötelezik el magukat hosszabb időre. Egy idő óta másodállásban foglalkoztatott progra­mozókat is alkalmaznak, csakhogy ki­használják a számítóközpont több mint háromszorosára növelt kapacitását. Most az állattenyésztési ágazatban tervezik megvalósítani az adatfeldol­gozást. Elsősorban a sertéshizlalás­ban elért eredmények nyilvántartását és a napi takarmányadagok számitó­gépes meghatározását akarják megol­dani, hogy ezen a szakaszon is megte­remtsék a gazdaságosabb termelés feltételeit. SZILVÁSSY LÁSZLÓ 4 tagok nagy figyelemmel hallgatták a munkájukról szóló értékelést (Kontár Gyula felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom