Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-04-01 / 13. szám
JSZÚ 3 88. IV.1. Ha méltatjuk 1948 győzelmes februárját, szükséges emlékeztetni Klement Gottwaldnak arra az időszerű gondolatára, hogy nemcsak a reakció vereségéről és a népi demokratikus rendszer megszilárdításáról volt szó, hanem utat kellett nyitni a szocializmus gyorsabb fejlődésének is. Ha most a társadalmi élet valamennyi szférája átalakításának jelenlegi időszakát mint forradalmi feladatot jellemezzük, kifejeződik benne a folytonosság azokkal a folyamatokkal, amelyeket 1948 győzelmes februárja indított el. Az akkori forradalmi változások törvényszerűségeinek megértése és kihasználása, a mai feladatokkal való összefüggésük a szocializmus gyorsabb fejlődésének ösztönzőivé és a jelenleg végzett időszerű feladatok fontos tényezőjévé vált. A marxizmus-leninizmus megalakítói elméletileg indokolták, a forradalmi harcok és munkásosztályunk tapasztalatai igazolják, hogy a proletariátusnak győzelméért és a kapitalista társadalom átalakításáért osztállyá kell szerveződnie, soraiból forradalmi pártot kell alakítania és szilárd szövetséget kell létrehoznia a többi dolgozóval. Figyelmeztettek arra, hogy a munkásosztály élén valóban forradalmi, a társadalmi fejlődés tudományos megismerésére támaszkodó pártnak kell állnia. Csak úgy töltheti be a dolgozók vezetőjének szerepét és válhat a forradalmi átalakulás élcsapatává. Hogy a munkásosztály ezt a feladatát miként teljesíti, az függ egyebek közt attól, mennyire átgondolt viszonyt tud kialakítani a különböző erőkkel a forradalmi szövetség keretében, fontos osztályszempontú értékelésüktől, a rájuk gyakorolt szervező és politikai ráhatás eredményeitől. Ebben az értelemben a forradalmi szövetség egyáltalán nem a véletlen ügye a munkásosztály és élcsapata taktikai valamint stratégiai eljárásában. Életbevágó szükségszerűség ez, amelyet a szövetségben részt vevők eltérő és egyező osztályérdekei diktálnak a forradalmi küzdelem különböző szakaszaiban, a különféle társadalmi rétegek, osztályok tömörülése objektív szükségességének kifejeződése a szocializmusért folyó harcban és annak építésében. Ezekből az alapelvekből indult ki Csehszlovákia Kommunista Pártja a nemzeti felszabadító harcban^ 1945 után és 1948 februárjában vívott küzdelmeiben. És belőlük indul ki most is, vezető szerepének az átalakításban való érvényesítésében. Következetesen alkalmazza amellett a pártvezetés lenini elveit - a társadalmi élet jelenségeinek osztályszempontú megítélését, az elmélet és a gyakorlat egységét; kihasználja saját tapasztalatait és a tömegek alkotó kezdeményezését; érvényesíti a demokratikus centralizmust, a kollektív vezetés elvét, a politikai és a gazdasági tevékenység egységét, az ideológiai és szervezőmunka, a káderek kiválasztásának, nevelésének és széthelyezésének lenini elveit, a határozatok teljesítésének ellenőrzését, a kritikát és önkritikát, a tömegek meggyőzését. A munkásosztály és pártja a forradalmi ideológia hordozója, szövetségben a dolgozó parasztsággal és a haladó értelmiséggel érvényre juttatta forradalmasító befolyását a tömegek történelmi, forradalmi átalakító ideológiájára. Megnyilvánult ez a csehszlovák forradalomban a munkásosztály és a többi dolgozó réteg szövetsége mozgása jellegének és taktikájának értelmezésében, a hatalomnak a munkásosztály által való végleges megragadásáért vívott harcban és a burzsoázia 1948-as veresége után is. Feltételeink közt a szövetség politikai kifejezőjévé a Nemzeti Front vált. Benne fejeződik ki a munkásosztály, a parasztság és a dolgozó értelmiség szövetségének lenini elmélete, amellett kifejezőjévé vált nemzeteink és nemzetiségeink alapvető osztály- és internacionalista érdekei egységének. Ez a szövetség ugyanúgy, mint a Nemzeti Front a hatalomért vívott harcban és a szocialista építés későbbi éveiben megtette a maga fejlődésének útját és - a forradalmi célok alapvető funkcióinak megtartása mellett - különböző részcélokban, részérdekek megfogalmazásában, az erők átcsoportosításának taktikájában nyilvánult meg. Főleg a szocializmus alapjai megteremtésének éveiben, lényegében az ötvenes években, amikor arról volt szó, hogy a szocialista átalakítással összhangban a szövetség új minősége alakuljon ki, amely a munkásosztályra, a társadalmi tulajdonban levő termelőeszközökre, a szövetkezeti parasztság formálódó új osztályára és a szocialista értelmiség társadalmi csoportjára támaszkodik. Nem mondhatjuk, hogy ez a fejlődés konfliktusoktól mentes lett volna. Hiszen a CSKP IX. kongresszusa politikai, gazdasági és ideológiai irányvonalának megvalósításáért vívott bonyolult politikai küzdelem, és később a szocializmus további fejlesztése útjai keresésének közepette folyt le, amikor a munkásosztály az uralkodást, a párt pedig vezető szerepének megvalósítását sajátította el. A tulajdonviszonyok terén történő nagyarányú eltolódásokról: a falu kollektivizálásáról, a politikai és ideológiai felépítmény átépítéséről volt szó. A munkásosztály, a parasztság és a dolgozók más csoportjai szövetsége megbontásának esetei is előfordultak. Problémák merültek fel a Nemzeti Front helyzetének és feladatának értelmezése körül is. A szocializmus győzelmének Csehszlovákiában történt kihirdetése a társadalmi és osztályszerkezetben végbement változások túlbecsüléséből adódott és olyan elképzelésekből, mintha már a kommunizmus küszöbén lennénk. Ezzel összefüggésben illúziók születtek a nép szilárd erkölcsi, politikai egységéről, ami az osztályszempontok lebecsüléséhez vezetett és azoknak az erőknek az aktivizálódásához, amelyek nem nyugodtak bele a szocializmus győzelmébe. Országunknak a szocializmus építése minőségileg új szakaszába való átmenete bonyolult elméleti és gyakorlati kérdéseit a pártvezetés ideológiai gyengesége miatt nem dolgozták ki. 1969 után a párt harcot indított a ..városok és a vidék dolgozó népe és az egész Nemzeti Front marxista-leninista értelemben vett szövetségének felújításáért. A marxista-leninista erőknek ez a harca egyben azoknak a gyakorlat által igazolt értékeknek az elfogadtatása volt, amelyek biztosítékai voltak a további szocialista célok elérésének. A lenini alkotó eljárások szellemében a CSKP támaszkodott a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség és más do'gozók szövetsége minaen torraaaimi tapasztalatara, amelyet a koraDDi időszakok felszínre hoztak. A párt XIV. kongresszusán 1971-ben a szocializmus további építésének csehszlovákiai programjában hangsúlyozták, hogy a CSKP politikájának a célja a munkásosztály, a szövetségi parasztság, az értelmiség és más társadalmi csoportok közeledése; a város és a falu, a szellemi és fizikai munka különbségének további leküzdése. A szövetség és a társadalmi osztálystruktúrák fejlődésének ezt a fő irányát a további kongresszusok dolgozták ki részleteiben. Kétségtelen érdeme a CSKP-nak, hogy nemcsak helyesen értette meg a szövetség lenini elméletét, hanem Csehszlovákia konkrét feltételei közt a munkásosztály és a dolgozó tömegek törekvésének reális szocialista politikai formát adott, megmutatta nekik, hogy törekvésüket belátható időn belül meg lehet valósítani, fokozatosan a legközelebbi céloktól a legtávolabbi perspektívákig. Hatalmas társadalmi erőket szervezett meg, élére állt az alapvető társadalmi és gazdasági változások történelmi folyamatának. A szocializmus építésében elért sikerek annál meggyőzőbbek voltak, minél egységesebb, akcióképesebb volt a párt és minél szilárdabb volt a kapcsolata a néppel, minél jobban alkalmazta a szövetség politikáját. A pártnak a munkásosztálynak és a dolgozók széles rétegeinek mozgósítására és növekvő szocialista öntudatára támaszkodó politikája kimeríthetetlen forrása és előfeltétele jelenlegi és jövőbeli sikereinknek. ' A szocialista fejlesztés sikerei mindig függnek az osztályoknak, a társadalmi és politikai erőknek a forradalomhoz fűződő viszonyától, a pártnak a tömegek körében kivívott tekintélyétől. Ezért most az új stratégia alkalmazásában a párt számára még sürgetőbben merül fel az a követelmény, hogy aktivizálja a társadalom minden osztályát, rétegét: a munkásosztályt, a szövetkezeti parasztságot, az értelmiséget, minden korosztályt, de kiváltképp az ifjúságot. Megszilárdítsa szövetségét, új értelmet adjon neki, összhangban a szocializmus új céljaival, az egyes osztályok és rétegek adekvát érdekeivel. Fokoznia kell tehát a társadalom sokrétű fejlesztésének dinamikáját, fel kell tárnia és teljes mértékben ki kell használnia a szocializmus előnyeit. Napjaink társadalmi, gazdasági változásaiban, a társadalmi fejlődés új minőségének elérésében, amelyek sürgető szükségére rámutatott a CSKP XVII. kongresszusa és a központi bizottság azt követő ülései, döntő szerepük van azoknak a lenini eszméknek és következetes megvalósításuknak, hogy a szocialista társadalom születésének, megszilárdításának és fejlődésének fő ereje az emberek millióinak aktivitásában van. Ezért a CSKP politikájában nagy súlyt fektet az emberek aktivitása összes feltételeinek megteremtésére. Egyben hangsúlyozza ennek az aktivitásnak társadalmi értékét és az egyének, valamint a kollektívák felelősségét a társadalommal szemben. Igyekszik a társadalom életének minden területén végbemenő tökéletesítés folyamatát harmonikusan összekapcsolni a nép életszínvonalának emelésével, a szocialista demokrácia fejlesztésével és megszilárdításával, az osztályok, társadalmi csoportok és az egyének szocialista életmódjának kialakításával és megszilárdításával. így kap a társadalmi aktivitás - a munka, a politikai és a szellemi - mélyebb, teljesebb és valósabb értelmet. A szocializmus előnyei egyre teljesebb kihasználásának kulcsa a dolgozókollektivák alkotó aktivitásának, kezdeményezésének további fokozása. Bennük formálódik a társadalmi tulajdonban levő termelőeszközökhöz fűződő újfajta viszony, a felelős gazda, a szocialista társadalom aktív alkotójának tudata. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a kollektíváknak és az egyes dolgozóknak megadjuk a lehetőséget a társadalmi gazdagság alkotó gyarapítására, biztosítjuk a széles tömegek valós részvételét a termelés, a társadalom irányításában, az élet minden területén; és mindezt nem csupán egy bizonyos helyzet elérése érdekében tesszük, hanem állandóan fejlődő folyamatként. Ha az osztályok, szociális csoportok aktivitásának alapvető meghatározó tényezője a társadalom termelésének elért fejlődési foka, amit a forradalmi munkásmozgalom tapasztalatai, az új társadalomért folytatott harca és a szocialista társadalom építésének gyakorlata bizonyít, úgy a társadalmi aktivitás fejlődésének fő dinamizáló tényezője a politikai aktivitás. Ezért a munkásosztály vezető szerepe elmélyítésének fő útja, a szocialista társadalom, a szocialista politikai rendszer előnyeinek fokozottabb kihasználás^ elsősorban a kommunista párt vezető szerepe fokozásának és tökéletesítésének a társadalom gyorsabb ütemű szociális és gazdasági fejlesztése folyamatainak irányításában nyilvánul meg. Ebből adódik, hogy az átalakításnak a munkásosztály és szövetségesei, az egész Nemzeti Front ügyévé kell válnia, mert nem az apparátusok, hanem a párt vezette tömegek aktivitása valósítja meg a társadalmi mechanizmus működésében szükséges lényeges változtatásokat, csak a tömegek biztosíthatják fejlődésének tartósan nagy lendületéh Ha a párt vezető szerepe elmélyítésének alapvető feltétele társadalmunk gyakorlati működésében a párttagság, a munkásosztály és vezetése alatt a többi dolgozó politikai aktivitásának növekedése, akkor látnunk kell azt, hogy alapvető veszély az aktivitás ellenpólusa, a formalizmus. Nemcsak azért, mert vezet a kitűzött célhoz, hanem azért is, mert imitálja az aktivitást, s ezáltal veszélyesen, belülről gyengíti a mozgalmat. Jellemezve a formalizmus megnyilvánulását a jelenlegi politikai gyakorlatban, Gorbacsov elvtárs hangsúlyozta: „Az eleven gondolkodás és az alkotó tevékenység esküdt ellensége volt és marad a formalizmus. Eredete az alkalmatlanság, a könnyelműség, a pártpolitikai eljárás helyettesítése adminisztratív bürokratizmussal,amikor nem arról van szó, mit hogyan csinálnak, hanem arról, hogy a legjobb látszatot keltsék. Ezekből ered a „mozgalmas" tétlenség, a felesleges értekezletekben lelt kedvtelés és a legkülönbözőbb kampányok.“ Ezeknek a kérdéseknek az időszerűsége ma különös jelentőséggel lép előtérbe, főleg a nép szocialista önkormányzatával kapcsolatban. A dolgozóknak a termelés irányításában való fokozódó részvételének további szakaszáról van szó, olyan formák kialakításáról, amelyek lehetővé teszik a tömegek valódi részvételét az irányításban, és fokozzák a dolgozókban a valódi „szocialista gazda“ tudatát. Új igényeket támaszt azonban ez a párt munkájával, vezető szerepének megvalósításával szemben, egyebek közt azért, mert állandóan szem előtt kell tartani, hogy nem egy meghatározott helyzetről van szó, amelyet ki kell alakítani egyszer s mindenkorra, hanem olyan folyamatról, amelyet állandóan meg kell újítani, fejleszteni és tökéletesíteni kell, ellentéteire időben megoldást kell találni. Egyebek közt ügyelni kell arra, hogy olyan formák jöjjenek létre, amelyek a tömegek számára hozzáférhetőek, és biztosítják e részvétel szociálpolitikai, műszaki-gazdasági egységének hatékonyságát, valamint az alkotás folyamatát érintő társadalmi ellenőrzés realitását és növekedését, a célok és feladatok megvalósításának egészét. A szocialista társadalom valamennyi területének tartósan lendületes fejlődése nem biztosítható a munkásosztály és marxista-leninista pártja által vezetett dolgozó nép alkotó tevékenységének fejlődése nélkül. Ezzel kapcsolatban a CSKP KB politikai beszámolója a XVII. pártkongresszuson hangoztatta: „Politikánk állandó irányvonala a szocialista demokrácia fejlesztése és tökéletesítése, a dolgozók részvételének fokozása az állami és közügyek intézésében. Ahogyan javítjuk és tesszük rugalmasabbá a szocializmus politikai rendszerét, melynek magva a nép hatalma, úgy szilárdul meg egész társadalmi rendszerünk és jönnek létre a társadalom lendületes fejlődésének új lehetőségei.“ A CSKP elfogadta a CSSZSZK társadalmi-gazdasági fejlesztése meggyorsításának stratégiáját. A XVII. kongresszusa óta eltelt nem túlságosan hosszú idő igazolja, hogy olyan irányvonal ez, amely megfelel a kor objektív követelményeinek. Megvalósításában szilárd alapokra támaszkodunk, amelyeket a munkásosztály és országunk dolgozó népe a CSKP vezetésével végzett áldozatos és lelkiismeretes munkájával teremtett meg. Kihasználjuk az SZKP rendkívül jelentős és ösztönző tapasztalatait, amelyeket az utóbbi időben szerzett. A XVII. kongresszus elfogadott határozatainak megvalósításához nagyon fontos feltételül szolgál a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal fenntartott barátság elmélyítése és megszilárdítása. A döntő aktivitást azonban pártunknak, társadalmunknak és az ország népének kell kifejtenie. A párt és a tömegek kapcsolatának megszilárdítása megköveteli, hogy a kommunista párt szüntelenül figyeljen a dolgozók szavára, figyelembe vegye nézeteiket, álláspontjukat és észrevételeiket, gondjaikat, problémáikat és érdekeiket. A pártnak nemcsak tanítania kell a tömegeket, hanem neki is tanulnia kell tőlük. A dolgozók érdekeinek tiszteletben tartása nem jelentheti azonban azt, hogy átadja magát az ösztönös- ségnek, a pillanatnyi tömeghangulatnak vagy nyomásnak, amely következményeiben ellenkezik a munkásosztály érdekeivel. Arról, hogy hová vezet az ösztönösség elmélete és a munkásosztály, valamint pártja vezető szerepének tagadása, kellőképpen meggyőződhettünk az 1968-1969-es években. A CSKP Központi Bizottsága 7. ülésén elemezte a XVII. kongresszus határozatainak eddigi teljesítését és új feladatokat tűzött a párt és az egész társadalom elé. „Azzal a tudattal kezdünk az új feladatok teljesítéséhez, hogy a párt politikája kifejezi a dolgozók objektív érdekeit, és ez csak velük szoros egységben valósítható meg, az ó öntudatos kezdeményezésükkel és aktivitásukkal“ - hangsúlyozta beszédében Milos Jakeá, a CSKP KB főtitkára. „A csehek és szlovákok, valamint az ország területén élő nemzetiségek teljes egyenjogúságának következetes tiszteletbentartásából indulunk ki. Ahhoz a bevált lenini alapelvhez fogunk igazodni, hogy szüntelenül párbeszédet kell folytatni a néppel és feltételeket kell teremteni ahhoz, hogy a dolgozók egyre jobban és közvetlenebbül növeljék részvételüket a társadalom életének fontos kérdéseiről hozott döntésekben, és megerősödjön bennük a tudat, hogy ők a gazdái országunknak. Ennek érdekében nagy gondot kell fordítanunk a társadalmi igazságosság alapelveinek következetes megtartására, hatékony szociálpolitikát kell folytatnunk, nem szabad, hogy eltántorítson bennünket bármi is a társadalmi élet valamennyi területének demokratikus átalakításától.“ Ismét és nyomatékos sürgetéssel hangzott el az egész párt aktivizálásának és társadalmi befolyása növelésének követelménye, ami feltételezi a párt és a munkásosztály, valamint a többi dolgozó réteg kapcsolatának megszilárdítását. E célnak kell, hogy megfeleljen a párt tevékenysége: a kommunisták példamutatása a feladatok teljesítésében és a magánéletben, nagyfokú politikai elkötelezettségük, áldozatkészségük és erkölcsük. A kommunistáknak élen kell járniuk a szocialista erkölccsel és szerénységgel összeegyeztethetetlen negatív jelenségek ellen folytatott harcban. A CSKP céltudatos politikája az 1948 győzelmes februárja óta eltelt negyven év alatt megváltoztatta egész társadalmunkat, és Csehszlovákia joggal tartozik a világ legfejlettebb országainak sorába. Az elért eredmények a munkások, parasztok, értelmiségiek és mindazon a dolgozók millióinak a műve, akiket a párt szervezett és egyesített a szocializmus zászlaja alatt. A dolgozók naponta bizonyítják odaadásukat az iránt a politika iránt, amelyet a CSKP XVII. kongresz- szusa tűzött ki, és a CSKP KB ezt követő ülései bontottak le. Az átalakítás jelenlegi feladatainak helyes értelmezése a munkásosztály és szövetségeseinek támogatásával, időben történő lebontásuk és következetes átültetésük a gyakorlatba a Szovjetunióval, valamint a többi szocialista országgal fenntartott szoros internacionalista szövetség a biztosíték arra, hogy 1948 februárjának hagyatéka tovább gyarapszik és kiteljesedik a társadalmi, gazdasági fejlesztés meggyorsítása stratégiájának megvalósításával és a szocializmus fejlődése nagy lendületének biztosításával. LADISLAV NOVOTNY
