Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-03-18 / 11. szám
// ATLETAK - FŐSZEREPBEN Ami a budapesti tudósításokból kimaradt Egy-egy világhírű popénekes vagy zenekar koncertjén zsúfolásig megtelik a Budapest Sportcsarnok. A március havi első hétvégén fellépett ugyan Csepregi Éva és MSndoki László együttese is, akiknek a nevét több országban ismerik, de a kitűnő művészek talán nem haragszanak meg, ha mégis azt állítjuk, ezúttal nem az övék volt a főszerep, azt földrészünk atlétáira osztották, akik immár 19. alkalommal csatáztak az érmekért - ezúttal a magyar fővárosban. A három testőr egyike, Patrik Sjöberg MŰVÉSZEK A SPORTRÓL. Csepregi Évával a csarnok aluljárójában, a pályáról távozó atlétákra várakozva futottunk össze. Ilyet az ember nem hagy ki...- Mint színpadi művésznek, mindenképpen szükségem van a mozgásra, testedzésre. Gyakran futok, aerobikozok még erősítek is. És Mándoki László?- Fiatalabb éveimben a Fradi atlétája voltam, s megpróbálkoztam a vízilabdával is. Mostanában, amikor tehetem, síelek, futok, úszók, kerékpározok. A záróünnepségen elhangzott olimpiára írt daluk is.- Tavaly a Neoton família és a Dzsingiszkán együttes is megfordult Dél-Koreában, ott született meg a ,,Korea" című dal gondolata, muzsikája. Az NBC tévétársaság igazgatója az elsők között hallgatta meg szerzeményünket, bele is szeretett, s így szeptemberben mi is olimpiai résztvevők leszünk. A dalt az ötkarikás játékok megnyitóján is elénekelhetjük. NEVENINCS VERÉB. Egy-egy sportesemény közvetítése előtt órákig készülnek a riporter kollégák. Cukkoljuk is épp eleget egymást a verseny kezdete előtt; amikor mi még felszabadultan trécselünk, ők irigykednek, a küzdelmek befejeztével viszont fordul a kocka, körülöttünk ritkul a levegő, sűrűsödik a füst, kattognak a gépek. Épp a közvetítésre készülve apró részletekre is fölfigyelnek a tv-ripor- terek, így például arra, vajon ki szerezte a kontinensbajnokság szignáljának zenéjét (jó időbe tellett, míg kiderült, hogy a fogorvos-zeneszerző Vukán György), milyen névre hallgat a rendezvény szimbólumának tartott kismadár. Hiába erősködünk, -hogy valahogy mégiscsak ke[l öt hívni, a sajtófőnök Szalay Péter határozottan zárja le a vitát ,.Veréb és kész!" Hát, szegénynek bizony elfelejtettek nevet adni. Akkor már legalább írjuk nagy V-vel. A HÁROM TESTŐR. Szép száll legény a mezőny három legjobb magasugrója. A két nyugatnémet, Carlo Thránhardt, a fedettpályás világcsúcstartó és Dietmar Mögenburg, az olimpiai bajnok, no meg a szabadág alatti rekorder, a világbajnok svéd Patrik Sjöberg. Szőke fejük kimagaslik a többiek közül. Ha jobban megnézi az ember őket, van bennük valami közös vonás. Főleg az alakjuk, szinte hajszálra egyforma magasak, formájuk is hasonló. Mondják, jóbarátok... A verseny előtt együtt vonulnak ki, kis idő múlva együtt érkeznek vissza, mindegyikük kezében egy üveg ásványvíz. Aztán ki-ki megkeresi a maga helyét a csarnokban. Háromszögben helyezkednek el, Thránhardt a távolugrás nekifutójánál telepszik le, Sjöberg a magasugródomb jobb oldalán, Mögenburg legszívesebben a rúdugródombon heverészik. Verseny közben nem illik és nem is szabad zavarni egymást. Véresen komoly a csata, hisz épp ők hárman vívják harcukat a dobogóért. (Illetve...!) A bank játszik... Sjöberg kihagyja a 241-et. Taktikája beválik, Mögenburg nem ugorja át, így már övé a győzelem. És majdnem új világcsúccsal... Második kísérletre átjut a léc fölött, mi ugyan nem vesszük észre, de valószínűleg hozzáér, mert az leesik az állványról. A nyúlánk svéd magasugró percekig mozdulatlanul fekszik a léc alatti piros bőrpárnán. Zúg a vastaps... És akkor sem ül el, amikor harmadszorra nekifut, s megintcsak ugyanígy jár. ...ÉS DÜHÖS EGYIKÜK. Mármint a testőröké. A harag rossz tanácsadó, és a 'mondás bizony igaz. Rájöhetett (?) erre Thránhardt is... 230-as első kísérleténél kifut a megszabott időből, s amikor a bíró figyelmezteti, dühében leszakítja melléről a rajtszámot, odacsapva a bíró lába elé, kivonul a pályáról. Majd meggondolja magát és mintha mi sem történt volna, visszatér, mondván a futók akadályozták őt, azért nem tudott ugrani. A zsűri- nem éppen helyzete magaslatán- olyan döntést hoz, hogy 235-ön folytathatja, két kísérlettel. Itt aztán semmit nem bíz a véletlenre, seprűt vesz a kezébe, s eltisztítja a domb alatti terepet, kis idő múlva át is ugorja az újabb magasságot, de a következővel már nem bír. Gyorsan csomagol és távozik. Hát, sportszerűségből semmiképpen nem lenne világcsúcstartó! A verseny befejeztével még harmadik. Igen ám, de a románok óvnak, arra a szabályra hivatkozván, hogy a magasugró a verseny közben nem hagyhatja el a pályát. Az óvást helyben is hagyják, a világcsúcstartót kizárják, s a román Mátéié lesz a bronzérem. Csakhogy a nyugatnémetek is visszaóvnak... Folyik a papírcsata, amely után senki nem tudja, mi is a jó eredmény. (Még a véglegesbe is rosszul került be!) SZALMA-SZÁL. Szalma Lászlót még sohasem láttam ilyen szomorúnak. Arra a kérdésre, öröm-e vagy csalódás az ezüstérem, diplomatikus „is-is“-sel válaszol, de a szeme nem tud hazudni. Olyan nagyon aranyérmet akart, otthon, Budapesten, az általa annyira tisztelt és szeretett hazai közönség előtt. Hálából a sok évi kegyért, s talán mintegy hattyúdalként... Hisz már ó sem tartozik a legfiatalabbak közé, s az olimpia után valószínűleg befejezi.- Azt vártam, hogy Evangelistivel csatázom majd, erre tessék, jön egy harmadik!- Milyen érzés, amikor épp utolsóra ugorják túl az embert, ráadásul ketten is?- Sajnáltam, hogy utolsóra - igaz, az én híres utolsó ugrásom...! Most is sikerült megmentenem legalább az ezüstérmet, de három centi még így is hiányzott a boldogsághoz. Ha előbb ugrik ilyen nagyot a holland, akkor biztos, hogy túlszárnyalom. Hát ami igaz, az igaz, borzasztó, ha az embert három centivel győzik le, s ráadásul egy ismeretlen. Mert a holland fiúról sem Szalma, sem mi nem sokat tudtunk eddig. AMIKOR MINDENKI BOLDOG. Jozef Pribilinec teljesen biztos volt a dolgában. Vagy inkább önmagában? Dől róla a víz, amikor lejön a pályáról. Még megtörülközni sem tud, mert mi, a kollégákkal közrefogjuk. Őt és Roman Mrázeket, no meg a sikerkovács Juraj Benőik edzőt.- Négy kilométer után úgy tűnt, mintha fáradna...- Mitől? Csak a levegő volt túl száraz! Egyébként ez volt a legkönnyebb verseny, utána a lievini következik a sorban, a legnehezebb pedig az indianapolisi világbajnokság volt.- Roman próbálta megelőzni...- Úgysem engedtem volna! Ha ő gyorsabbra vált, nekem is lett volna erőm.- Hogyan tovább?- Készülök az olimpiára. Mexikó kivételével minden edzőtáborozáson ott leszek. Remélem, szépre sikerül a búcsú, mert az olimpia után most már biztos, hogy abbahagyom. Roman Mrázek is boldog, klubtársát ugyan ezúttal sem sikerült megvernie, de a tavalyi bronzérmet viszont ezüstre váltotta. De talán a legeslegboldogabb mégis a mögöttük célba ért Urbanik Sándor, akit a hazai közönség felállva köszönt. Hiába, vele senki nem számolt. Még ö maga sem! JÓ AZ ÖREG A HÁZNÁL. Bakosi Bélát sokszor leírták az elmúlt években. Olyan hangok is hallattszottak, minek erőltetni, nem megy az már neki... Aztán fogta magát, s leköltözött edzőjéhez, Sigér Zoltánhoz Nyíregyházára, s folytatta... A hármasugrás Budapesten nem tartozik a foghíjas számok közé, jócskán akad 17 méteren fölötti ugró a mezőnyben. Két érvénytelen kísérlet után úgy tűnik, a 31 éves Bakosinak valóban nincs itt keresnivalója, azok véleménye látszik igazolódni, akik a távozásra voksoltak. De Bakosi nem így gondolja... Harmadikra biztosítja helyét a döntőben, méghozzá negyedikként. S a következő sorozatban pedig nagyon messzire repül, fénykorát idézve. A táblán 17,25 jelenik meg, ez az eredmény 10 centiméterrel jobb a magyar csúcsnál, amit még négy esztendeje ugyanő ért el, s a Bakosi által tartott szabadtéri rekordnál -is két centivel hosszabb. Bakosi Béla tehát még mindig nem mondta ki az utolsó szót! A VAGÁNY. Először az amerikaiak jelentek meg néhány éve a testhez Simuló szerelésben, állítólag az aerodinamikai hatás előnyös volta miatt. Azóta több európai atléta is viselni kezdte, legutóbb pedig a kitűnő csehszlovák gátason, Ales Höffe- ren csodáltuk a rikító piros, térdig érő szerelést.- Nem hiszem, hogy a gyorsaságnál lenne valamilyen jelentősége - nyilatkozta még az országos bajnokságon elért csúcsa után -, inkább lélektani hatása, jól érzem magam benne, s ez rendkívül fontos szempont egy versenyen. Budapesten is jól érezheti magát, mert a piros öltözetben futó gátos mindenkit lepipál. Érthető hát kitörő öröme. Ugyan mindenki tudta a verseny előtt, hogy előkelő helyen áll Európában, de győzelmére Ridge- onnal szemben aligha fogadott volna valaki. A helsinki világbajnokság ezüstérmese, Arto Bryggare, aki a finn televízió kommentátoraként vesz részt az eseményen, mivelhogy ő csak az olimpiára készül, valamint az egyik vetélytárs, a kitűnő spanyol, Javier Moracho is az angolra voksolt. A nagy zűrzavarban, hisz a gát az utolsó előtti szám, nincs időnk lerohanni a pályára, sürget az anyagleadás. A versenyszám befejeztével odáintünk a győztesnek, jöjjön fel a sajtóközpontba. Egy jó idő múlva, amikor végre sikerül szabadulnia a ..szorítóból", megérkezik, sugárzóan - és éhesen.- Hol lehet itt enni valamit? - ez az első kérdése. Hiába, a pár másodperces verseny alatt is meg lehet éhezni.- Az eredmény mindenkit meglepett. Talán az edzésváltozás tett ilyen jót?- Régi edzőmtől jóban váltunk el, csak azért ment el az egyesülettől, mert új munkahelyet kapott. Távozásakor minden tapasztalatát átadta új mesteremnek, Ludék Svobodának, így a munkánk lényegében mit sem változott. Talán az önbizalmam lett több, miután az előfutamban és az elődöntőben is könnyedén nyertem. No és főleg az jelent sokat, hogy az előző évekénél jóval jobb a rajtom. URBÁN KLÁRA Akinek szalma-szálon múlt az aranyérme: Szalma A nagy öreg: Bakosi Béla László (Habik Csaba (2) és ŐSTK-felvétel) Ók mindhárman boldogok voltak: (balról) Mrázek, Pribilinec és Urbanik &ÚJSZ VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Főszerkesztő: Kiss József, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csetö János. Szerkesztőség: 815 81 Bratislava. Gorkého 10., telefon: 309. 331-252, 332-301. Főszerkesztő 532-20. Szerkesztőségi titkárság 550-18. Sportrovat: 505-29. Gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat. 815 80 Bratislava. Volgogradská 8. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalatának 02-es üzemében (815 80 Bratislava. Martanoviőova 21.). Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava. Jiráskova 5., telefon: 335-090. 335-091 Hirdetési iroda közéleteknek 815 80 Bratislava. Vajanského nábrezie 15.. II. emelet, telefon. 551-83. 544-51. Előfizetési dij havonta - a vasárnapi kiadással együtt - 14,70 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként 13.- korona. Terjeszti a Postai Hirlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesitó. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlaőe. 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6.
