Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-03-18 / 11. szám

I zig-vérig hrabaii figura. Sörgyári kocsis nyersvászonnadrágban, csizmában. Közönyös arcú, komótosan járó lámpagyúj­togató. Nyájas, behízelgő könyvkereskedő. Tréfás kedvű vendégfogadós söröskriglik- kel, rumospoharakkal. Homokkotró, mellén, karján tengeri sellókkel, szívekkel, kezdő­betűkkel. Nincs az a sors, amely „bele ne férne“ az arcába. Hatvanhét éves. Dohogásai, dünnyögései, fecserészései, morfondírozásai ugyanolyan emlékezete­sek, mint habókos mozdulatai, kesernyés grimaszai, svejkes kacagásai, sértett hall­gatásai. Színészi bravúr minden egyes ala­kítása. Ahogy csörgöórával a kezében, ka­patosán szunyókál a Hóvirágünnepben, ahogy „autóskeringöit" járja Az én kis fa­lumban, vagy ahogy csavaros eszú kisem­berként fűnek-fának szalutál a Földiekben, úgy senki sem tud durmolni, volán mögött „táncolni“, bokázni, csak ó: Rudolf Hru- sinsky.- Így képzelte öreg napjait? Egy nagy halom forgatókönyv mellett, két forgatás közt pár órás pihenővel?- Nem... nem teljesen így. Azt hittem, többet leszek majd a hétvégi házamban, hogy horgászni fogok, sörözgetni egy eldu­gott kiskocsmában... de nem baj, hogy nem így van, hogy a munkába kapaszko­dom. Egyszer abba kellett hagynom, az szörnyű volt. Erről nem akarok beszélni. Hosszú volt a szünet, hét vagy nyolc év. Mindegy. Elmúlt. Mostanában viszont kife­jezetten hajtanak. Sokszor alig állok a lába­mon, azt sem tudom, mikor tanuljak. Nap­közben nincs rá lehetőségem, hisz alig vagyok itthon. Legfeljebb éjszaka, ha marad erőm, vagy korán reggel, hatkor. Beszúrom az inzulint, aztán fogom a könyvet és mago­lok. Okos rendezőkkel dolgozom az utóbbi időben, pontosan tudják, mi kell nekem, milyen szerep.- Igen, észrevettem: két-három éve szinte csak szeretni való öregeket játszik; ha vannak is hibáik ezeknek a hősöknek, a lelkűk mélyén egytől egyig becsületes, jóságos emberek.- Számomra minden figura érdekes, amire igent mondok. Mindegyikben ott a plusz is, a mínusz is. Ebből indulok ki mindig. Akármilyen szerepet formálok is meg, mindkét pólust igyekszem megkeresni benne. Az pedig, hogy most már hosszabb ideje tisztességes embereket játszom, a vé­letlen műve.- Ruzickája, a Földiek című tévéfilmso­rozatban, nemcsak tisztességes, elvhú is, bátor is, önfeláldozó is.- Tudja, mit szerettem benne? Azt, hogy ha el kapták, meg is kínozták a németek, megtörni akkor sem tudták. Az ellenállási mozgalom egyik legmegbízhatóbb össze­kötője maradt, inkább bolondnak tetette magát, csakhogy ugyanott folytathassa, ahol abbahagyta.- Változik a világ, s változunk benne mi is. Ki tudja, vannak-e a közvetlen környeze­tünkben ilyen Ruzickák?- Biztos, hogy vannak. Bár én is úgy veszem észre: egyre több az emberekben előtt elmegyek itthonról és előadás után, éjszaka járok haza. A stresszhelyzeteket hogyan éli meg?- Ha nagyon komolyak, a szívem jelzi vissza leghamarabb. Aztán emelkedik a vérnyomásom, a cukorszintem...- Mi segít ilyenkor?- Csak a kórház. Karácsony előtt is be kellett mennem, de az orvosaim gyorsan rendbehoztak. Felépültem. Jó lelkiállapot­ban voltam, az is sokat segített rajtam. Ilyenkor a legnehezebb betegséget is köny- nyebben viselem. Egyszerűen nem figyelek oda, mi történik velem. Ez a jó. Hogy nem adom meg magam. Hogy mindig csak a munkán jár az eszem. Ezt is megszokta már a szervezetem. Ha dolgozom, az Prágában Rudolf Hrusínskynál Négy színész egy családban - Rudolf Hrusínsky fiaival és unokájával (Milos Schmiedberger felvétele) a rossz tulajdonság. Mitől van mindez? Az irigységtől? A stresszhelyzetektől? Az el- „ lentétektöl? Az esztelen rohanástól? Mert mit látok, ha körülnézek? A legtöbb ember­nek élni sincs ideje. Az otthona is mintha csak arra szolgálna, hogy legyen hol átöl­töznie, ágyba esnie. Én ebben is szeren­csés vagyok... egy házban él az egész családunk... két fiam, öt unokám... nem az én érdemem, a feleségemé! Én kora dél­EKG-m is jobb, mint máskor. Rám a tétlen­ség rossz hatással van. Persze, az sem jó, ha a másik végletbe esem. Ha eltúlzom a dolgokat. Mint most... mint az utóbbi években. Hogy még a hétvégéim is foglal­tak. Hogy vannak vasárnapok, amikor két előadásban is színpadra lépek.- Biztosan azért, mert jól érzi magát a Nemzetiben.- Főleg az utóbbi időben. Falstaffot ját­szani a IV. Henrikben... tudja, mekkora öröm ez nekem? Egy ember, aki habzsolja az életet, akinek mindenről megvan a véle­ménye ...- Egy kicsit olyan, mint ön, ugye?- Igen, van bennünk valami közös. De ugyanezt érzem akkor is, amikor a Macska a forró bádogtetőn Big Daddyjét játszom.- A Sörgyári capriccio és Az én kis falum jóságos doktoruraival milyen viszonyban volt forgatás közben?- Gyönyörűen volt megírva mind a két szerep... nagyon nagy öröm ilyen figurákat játszani. Az én kis falumról azt hittem, csak a szocialista országokban lehet érdekes, Nyugaton nem. Erre mi történt? Még Ameri­ka is megvette. Kanadából kaptam levelet a minap; el vannak ragadtatva a filmtől. Hogy micsoda különös érzéke van Menzet- nek! Ezt írják. Hogy minden figura igazi ember nála. így igaz. Menzel érzi az embert is, és érzi a kamerát is. Egyetlen filmjéből maradtam csak ki, a Szigorúan ellenőrzött vonatokból. Forgattam. Nem tudtak egyez­tetni. A Szeszélyes nyárban viszont ott vagyok. Felejthetetlen munka volt az... egyikünk sem bízott benne, hogy filmre tudjuk vinni Vancura költői szövegét. Aztán csodák csodájára mégis sikerült, hála Men­zel érzékenységének. Kár, hogy olyan lusta ez a Jirka... többet kellene forgatnia.- Egyszer azt mondta, a Svejket fiaskó­nak tartja. Hogy miért, nem árulta el.- Azért, mert nem értett hozzá, aki ren­dezte. Később Menzellel kellett volna meg­csinálnunk, NSZK megrendelésre. Harminc­hat részes tévéfilmsorozatot kértek, har­mincperces „fejezeteket“. De nem kaptunk rá engedélyt.- Fiai: Rudolf és Honza ugyancsak szí­nészek. És ezt a pályát választotta unokája, a legifjabb Rudolf Hrusínsky is. Vele milyen kapcsolatban van?-Tudja, milyen egy tizenhét éves ka­masz ... Pajkos és örökké mehetnéke van. Nem nyugszik egy percre sem A konzerva­tóriumban sokáig csak jópontokat gyűjtött, aztán forgatott egy filmet, a Diszkósztorit és nem bírta elviselni a népszerűséget. Nem mondom, jól mozog, és a play back is jól megy neki, de annyit lógott, hogy a végén kitették a szűrét az évfolyamból. Akkor azt hitte, én majd közbelépek és intézkedem. Nem, azt nem. Leültünk és elbeszélgettünk. Okos fiú ö, ért a szóból. Elmegy szépen kőművesnek. Hat hónap fizikai munka... nem fog az megártani neki. Aztán szeptem­berben vissza a konzervatóriumba. A har­madik osztályba.- ön persze egészen más volt kamasz­korában ...- Dehogy is voltam más. Rám ütött az unokám. Ha látná a bizonyítványaimat... magaviseletből is kettes vagy hármas vol­tam mindig. Ott volt nagyapám vándorszín­háza, a sok előadás, az izgatott engem, nem az iskola. De ma már más a helyzet. Neki sokkal komolyabban kell vennie az életet. SZABÓ G. LÁSZLÓ IHTIUn UN A digitális képmagnó volt a múlt év egyik újdonsága a videopiacon. Maga az elnevezés - digitális video - talán egyeseket meg is tévesztett: azt gondol­hatták, olyan készülékekről van szó, amelyek digitális úton rögzítik a kép- és hangjeleket, olyképpen, mint mondjuk a CD-lemezen. Természetesen erről szó sincs. Egyelőre még mindig a jövő zenéje a valóban digitális kép- és hang­rögzítéssel működő képmagnó, tehát az olyan, amely a számítógépekhez ha­sonlóan bináris számkódokká, sok-sok egyessé és nullává átalakítva rögzítené a kép- és hanganyagot a videoszalagra. A hangmagnók esetében ugyan már léteznek ilyen készülékek, az úgyneve­zett DAT rekorderek, s hírek szerint a Matsushita, valamint a Hitachi is kifej­lesztette már a valóban digitális VHS képmagnót. Mit nyújtanak tehát az egyre inkább terjedő „digitális“ videorekorderek? A gyárak különböző területeken alkal­mazzák a digitális technológiát, például a reprodukció minőségének javítására, a zajszínt csökkentésére, és különböző effektusok elérésére, amelyek zömmel a tulajdonképpen analóg (hagyomá­nyos) úton rögzített felvétel digitális fel­dolgozásán, memorizálásán alapulnak. Amikor a képeket bináris úton memo­rizáljuk, ugyanúgy tárolhatjuk, mint min­den más információt a számítógépek memóriájában. Ennek köszönhető pél­dául az, hogy az ilyen videokészülékek tökéletes állóképet adnak. Tudjuk, hogy a hagyományos képmagnók az állóké­peket leállított szalagról reprodukálják, úgy, hogy a forgó videofejek állandóan ugyanazt a jelet olvassák le. Emiatt az állókép még a jobb készülékeknél is többé-kevésbé remeg, vízszintes csí­kok, zavarok láthatók rajta. A digitális készülékek ezzel szemben a memóriá­ból olvassák ki a képet, tehát a képer­nyőre állandóan tökéletesen azonos jel érkezik, a kép teljesen stabil, mint egy fénykép, korlátlan ideig vetíthető, sót nemcsak szalagra rögzített felvételekből emelhetünk ki állóképet, hanem az ép­pen futó tévéműsorból is. A készülék ugyanis a tévéműsor bármely pillanatát is memorizálni tudja. Szintén a jelek memorizálásán alapul a PIP (Picture in Picture, Kép a képben) effektus. Miközben mondjuk videofelvé­telt nézünk, a tévéképernyő egyik sar­kába bevetíthetjük az aktuális tévémű­sort, illetve belekukkanthatunk a műsor­ba. A Sharp VC D 801 B készülék például kilenc részre tudja bontani a képernyőt, s egyszerre kilenc tévémű­sorból láthatunk egymást követő, pergő állóképeket. A képjel bináris tárolása lehetővé te­szi továbbá a szintén kifogástalan lassí­tott lejátszást. A NEC gyár DX 3000 modellje a normálsebesség egyharma- dával tud reprodukálni tökéletes, zaj­mentes képet. További lehetőség a sztroboszkóp-effektus, amikor a má­sodpercenkénti 25 helyett mondjuk 5 kép jelenik meg a képernyőn, a mozgások tehát szaggatottá válnak. Egy másik effektus a színezés, vagy ahogy még nevezik, szolarizáció. Itt a színjelet erő­sítik fel digitális eljárással, minek követ­keztében a felvételen erős rikító színe­ket kapunk. Megvalósítható a mozaik­kép is, amikor a képernyőn megjelenő kép nem apró pontokból áll, hanem kisebb-nagyobb kockákból. Számos gyár használja a digitális technológiát a képminőség javítására, illetve a zajszint csökkentésére a zajok kiszűrésére, például a NEC, az ITT, a Panasonic stb. Nagy lehetőséget nyújt tehát ez a technológia, s még jelentő­sebb előrelépést tesz majd lehetővé a teljes egészében digitalizált képmag­nók gyártása. Mint említettük, a prototí­pusok már elkészültek, állítólag akár a sorozatgyártás is beindulhatna. Becs­lések szerint a valóban digitális kép­magnó jelenleg mintegy 50 százalékkal kerülne többe, mint a mai standard mo­dellek. Elterjedésükkel, tömeges gyártá­sukkal párhuzamosan természetesen áruk is csökkenne. Van azonban egy bökkenő. A bináris jelrögzités alkalma­zásával gyerekjátékká válik a másolás: a Hitachi szakemberei már bebizonyí­tották, hogy digitális felvételek esetében még akár a tizedik kópia is szinte tökéle­tesen olyan minőségű, mint az eredeti. A digitális video elterjedésével ez óriási zavarokat okozhat a video-szoftver pia­con, szárnyakat adhat a kalózkazetták terjesztésének. Hasonló jogi és egyéb akadályokba ütközik a digitális hang­magnók elterjedése, de reméljük, hogy belátható időn belül megjelennek a szá­mos előnnyel rendelkező digitális mag­nók. M.SZ. Egészen röviden • A ..glasznoszty" a Szovjet televízióban. A tévéműso­rokról folytatott vitákat összefoglalva megállapítható, hogy már most is színesebb, érdekesebb a tévé, mint korábban. Visszatértek rég nem látott arcok, és ugrásszerűen nőtt a híradó (Vremja) nézettsége részben azért, mert neves írók és művészek is fórumot kaptak véleményük kifejtésé­re. Sokat lehetett várni a helyi és körzeti stúdióktól, mert a közösség ezeken keresztül jobban tudja ellenőrizni a helyi vezetők tevékenységét. Sok bírálat éri az irodalmi- művészeti műsorokat: nem tükrözik híven a mai szovjet szellemi életet, kevés az élő adás. Túl sok még a magya­rázat, a kommentár, úgy tűnik, a tévések nem bíznak a nézők véleményalkotó képességében. Kezdetleges a közönség véleményének felmérése is. Nem lenne sza­bad csupán a nézői levelekre támaszkodni, tudományos alapokon nyugvó közvélemény-kutatásokat is kell végezni, s e munkába a szociológusoknak is be kell kapcsolódniuk. • A Grundig - több éves válságperiódus után - megerősítette helyzetét Ausztriában. 600 millió schil­linges beruházással, az 1400 fős állomány megtartásá­val, új gyártmányok gyors kifejlesztésével vészelte át a nehéz időszakot. 1987-ben már 800 ezer darab 95 cm átmérőjű „Jumbo“ nevű színes televíziókészüléket gyártott. • 80 millió televíziókészülék működik Kínában, ami 30 százalékos telítettséget jelent (ez a szám a nagyvárosok­ban 90 százalék), 250 millió a rádiókészülékek száma, ez a háztartások 100 százalékos ellátottságának felel meg. 47 televízióállomás van az országban, és 600 millió néző napi két órán át néz televíziómüsort. A műsor nagy részét a „szappanoperák“ és az időszerű tájékoztatás alkotja. • Tizenötmillió font sterling összegű alapítványt hoztak létre a skandináv országok a „nordikus“ fil­mek, televíziós és videomüsorok gyártására, hogy így álljanak ellent a külföldi műsorok beáramlásának. A vállalkozás szorosan kapcsolódik az idén űrbe küldendő Tele-X norvég műholdprogramhoz. • Az izraeli televízió enyhítette reklámtilalmát, ami azonnal a gazdasági kiadások 47 százalékos csökkenté­sét eredményezte. A televíziós reklám azonban így sem jelentős Izraelben, alig teszi ki a hirdetések 3 százalékát. 1988-tól várnak fordulatot, amikorra egy másik kereske­delmi tévéhálózat megindítását tervezik. Az előmunkála­tokhoz a reklámgazdasági szervezetek körülbelül 30 millió dollárral járultak hozzá. ÚJ SZÚ 14 1988. 3.18.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom