Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-03-11 / 10. szám

TUDOMÁNY TECHNIKA A múlt év végén Washing­tonban aláírták az utóbbi évek egyik legjelentősebb megálla­podását: a rövidebb- és kö­zéphatósugarú rakéták fel- használásáról szóló szov­jet-amerikai szerződést. Igaz ugyan, hogy a felhalmozott atomfegyvereknek csupán a 3-4 %-a semmisül meg majd az egyezmény megvaló­sítása által, maga a tény azon­ban egy hosszútávú folyamat kezdetét jelenti. A folytatásra minden bizonnyal sor kerül, mivel nagyon bizonytalanná válna az emberiség jövője, ha nem sikerülne megszabadul­nia az összes atomfegyvertől. SEGÍT A TERMÉSZET ÉS A SZÁMÍTÓGÉP Azt, hogy milyen is lenne a világ egy esetleges atomháború után, kü­lönböző tudóscsoportok számitógé­pes modellezés segítségével pró­bálták megállapítani. Sok tanulmány született (a végeradmény egyikben sem kétséges...), amelyek szerzői főleg a természetben is megfigyel­hető jelenségekkel párhuzamot von­va indultak ki az előrejelzésben. Az egyik legnagyobb veszélyt jelentő radioaktivitáson túl ugyanis egyéb nagyon káros következményei is lennének az atomfegyverek beveté­sének. Az atomrobbanásokat köve­tően nagy mennyiségű por, homok és különböző égéstermék kerül a légkörbe. Ehhez járul még az az irdatlan füsttömeg is, amely az ipari létesítmények, városok, erdők és mezők égésekor keletkezik. Hasonló következményei vannak a túzhányókitöréseknek is. Számítá­sok szerint egy hidrogénbomba rob­banási energiája körülbelül akkora, mint egy igen heves túzhányókitörés energiája. Adatok állnak rendelke­zésre a történelem legnagyobb túz- hányókitöréseit követő események­ről: a Tambora (Indonézia) kitörése 1815-ben a legnagyobb és legpusz­títóbb vulkánkitörés volt az ismert világtörténelemben. Hatására Észak-Amerikában júniusban egy hétig jeges, keleti szelek fújtak és hó esett, s mindez augusztusig három­szor ismétlődött meg. Amikor pedig felrobbant a Krakatau (Indonézia, 1883), hamuja egészen Hollandiába és Spanyolországba sodródott el. Hasonló kiindulási alapot szolgáltat­tak az 1912-es alaszkai robbanás, valamint a Mt. St. Helens (USA) 1980-as, illetve az El Chichon vul­kán (Mexikó) 1982-es kitörésének adatai és következményei, és a vul- kanizmussal összefüggő számtalan egyéb megfigyelés. Egy másik természeti jelenség, amelyből a tudósok adatokat merí­tettek az úgynevezett Tunguz-mete- or. Ez a légköri atomrobbantás hatá­saira engedett következtetni. A rob­banás következtében mintegy 65 km-es körzetben letarolódott az egész növényzet. A keletkező fényt több száz km távolságban is észlel­ték, és a robbanás keltette földren­gés-hullámokat a szeizmográfok az egész világon jelezték. De nemcsak földi körülmények között lehet megfelelő mintát találni az atomháború következményeinek a felmérésére. A tudósoknak lehető­ségük volt már a hatalmas marsbéli viharok után is megfigyelni, miként változik meg a légkör hőmérséklete, ha nagyon sok szennyező anyag került bele. AMBIO-TANULMÁNY Az egyik - az ún. Ambio-tanul- mányban kidolgozott - modell A KÖVETKEZMÉNYEK Ilyen mértékű bevetés esetén a nappali megvilágítás néhány óra vagy legföljebb 1 -2 nap alatt - világ- viszonylatban - egy hétig az ezred­részére, egy hónapig az öt század­részére csökkenne, tehát gyakorlati­lag sötétség borulna a földre. A lég­kör szennyezettségének további ha­tásaként a robbanások után hetekre, sőt hónapokra nagymértékű höbe- sugárzás-csökkenés következne be. Az adott esetben mintegy 10 napig 10 W/m2 alá esne a napsu­gárzás energiájának a mértéke, (összehasonlításul: nyári napokon 600 W/m2, borult napokon pedig 100 W/m2 napenergia éri a Földet.) gárzás, a füstköd, a nagyon ellenálló kártevők ténykedése és az ipari hát­tér pusztulása következtében drá­mai módon csökkennének a termés­hozamok. Ez tovább fokozná az el­látási nehézségeket. Gondok lenné­nek a termőtalajjal is, hisz a radio­aktív szennyeződésekkel telített fel­hőkből radioaktív eső hullana alá és a víz a légkörből lassan kiürülő szennyeződést is bemosná a ta­lajba ... MIT TETTEK EDDIG Ezekben a kérdésekben, szeren­csére, nagyon kevés a tapasztala­tunk, s így sok még a tisztázatlan mozzanat. Éppen ezért jogos a kér­dés: mit tettek eddig az atomfegyve­rek birtokosai azért, hogy a föntebb említett következményekre ne kerül­jön sor? Katonai szempontból ugyanis teljesen nyilvánvaló, hogy ha valami történne, akkor nem egy, két,...tíz atomtöltet bevetésére ke­rülne sor. Ha a támadó „sikert“ ...és elszabadulna a pokol...“ 14 747 nukleáris robbanófej beveté­sével számol (ez a meglévő készle­teknek kb. az egyharmada), 5742 megatonna együttes robbanóerövel. Az ipari létesítmények, katonailag fontos területek, közlekedési cso­mópontok és a települések európai sűrűségét figyelembe véve - mivel minden bizonnyal Európa is had­színtér lenne - arra a következtetés­re jutottak a szerzők, hogy ezáltal 500 000 km2 terület semmisülne meg tűzvészben, vagyis égne porrá. Ha figyelembe vesszük, hogy min­den 1 00 000 tonnányi (1 megaton­Ennek következtében a szárazföl­dek fölött igen gyorsan csökkenni kezdene a hőmérséklet. A legsúlyo­sabb esetekben néhány napon belül 40 °C-szal, de lagalább 10-15 °C- szal. A légkör felső részei viszont fölmelegednének, mivel itt nyelődne el a Földre kisugárzott napenergia legnagyobb része. Ennek következ­ményei csak később, néhány év múlva mutatkoznának. Mivel a szá­razföldek hirtelen lehűlésének, az óceánok viszont nem (olyan hirte­len), a monszunokhoz hasonló óriási szélrendszerek indulnának be. Ezek na) robbanáskor 100 000 tonna (!!!) finom por-, homok-, és talajszemcse emelkedik a magasba, akkor köny- nyen kiszámithatjuk, hogy az adott esetben kb. 600 millió tonna por, füst és hamu kerül a légkörbe. A robba­nás energiájából következő óriási felhajtóerő következtében ez a szennyeződés egészen a sztra­toszférába (12-50 km magasságba) kerülne föl, ami azért veszélyes, mert a Föld gyöngébb tömegvon­zása miatt innen sokkal lassabban ürül ki, mint a kicsapódási, felhökép- zö folyamatoknak teret adó tropo­szférából. hatására még jobban átkeveredne és terjedne a füst és a többi szeny- nyeződés. Kipusztulna számos növény- és állatfaj. A kiindulási adatokat figye­lembe véve ugyanis arra a követ­keztetésre lehet jutni, hogy a sugár­zás kb. 5 millió km2-nyi területen - ez majdnem fél Európa - megha­ladná a 10 gray-t, ami a növényekre nézve az elpusztulás alsó határa. (Az emberek számára ez már biztos halálos dózis...) A fellépő éhínség, gyönge fény, erős radioaktív- és ultraibolya su­EB 18.111.11. A TŰZ OKA: BERLINIKÉK A berlinikék (ferri-ferrocianid) leg­alább egy évszázada a kék fal-, illetve olajfestékek ásványi színező­anyaga; széles körben használják, ciántartalma ellenére ártalmatlan vegyi anyagnak tekintik. És mégis: valószínűleg ez okozta egy csoma­golási műhiba folytán a tavalyelőtti tüzet a Sandoz cég bázeli raktárá­ban. Az oltóvizek oldotta vegyi anya­goknak a folyóba mosása a Rajna elszennyeződéséhez vezetett. Ez a környezetszennyezés súlyosan csorbította a vegyiparba vetett bizal­mat. Megszigorították a tárolási elö- irásokat és újabban megelőzésként előírják az oltóvizek átmeneti táro­zójának létesítését. A tűz közvetlen oka a rakodóla­pok berlinikék fóliazsugorításos vé­dőburkolatának nem szabályszerű pihentetése lehetett. A fóliát nyílt lánggal zsugorítják a palettára. Ez­után egy negyedórás elkülönített pi­hentetést írnak elő - megfigyeléssel -, mert a berlinikék, ha egyszer felizzik, lassan tovább adja az izzást az egész palettarakománynak. Ezt a negyedórás elkülönített pihente­tésre vonatkozó előírást nem tartot­ták be a Sandoznál BALLISZTIKUS DIÓDÁK Egy újonnan kifejlesztett diódát nagy működési sebessége (100 GHz-ig) és a vele elérhető rendkívül gyors kapcsolás miatt feltalálói bal­lisztikus diódának neveznek. Továb­bi javítását is, egészen a teraherz tartományig (1012 Hz), lehetséges­nek tartják. Ezzel a fejlesztéssel a közelmúltban elért japán „rekor­dot" - a 30 GHz rezonanciafrekven­ciát - többszörösen felülmúlták. Az új dióda szendvicsszerkezetű: 900 Á vastagságú A1-GA-arzenid rétegek, amelyet csak gyengén dotáltak, és erősen dotált, hasonló vastagságú gallium-arzenid rétegekkel váltakoz­nak. A diódát nagy feszültséggel kell táplálni, hogy termoionos fény­emisszióra késztessék. Ekkor igen nagy elektrongyorsulás lép fel, az úgynevezett ballisztikus effektus, amely magyarázatot ad a nagy rezo- nanciafrekcenciára. Az új diódát el­sősorban a radartechnikában lehet alkalmazni, hogy élesebb ábrákat és nagyobb feloldási lehetőséget nyer­jenek. A működési elv és a technoló­gia szabadalmi eljárás tárgya. FELFELÉ NÖVEKVŐ GYÖKEREK A gyökerek általában lefelé nő­nek: a talaj mélyébe hatolnak. Van­nak azonban kivételek is. Robert Sanford amerikai biológus 12 olyan fafajt talált a venezuelai őserdőkben, amelyeknek gyökerei a törzsből kiin­dulva felfelé kúsznak. A rejtély titka: a talajban oly kevés a tápanyag, hogy a gyökerek inkább a fákról aláfutó esővizet választják, és a benne levő ásványokat (kalciumot, magnéziumot és káliumot) haszno­sítják. Ezzel a feltévéssel vág egy­be, hogy a gyökérszövedék a fák lábánál a legvastagabb. Amint a fák­ról alácsorgó esővíz ásványianyag­tartalmát mesterségesen növelték, különösen intenzívvé vált a gyöke­rek felfelé növekedése, a közvetlen reakció jeleként erre a különleges ellátási forrásra. akarna elérni, akkor tömegével kel­lene bevetnie atomfegyvereit. Nem maradna el természetesen a megtá­madott válaszlépése sem, és... a többit el lehet képzelni a fentiek alapján. Nos, az atomfegyverek úgy vannak megtervezve, hogy ne ve­szélyeztessék a tulajdonosukat és hogy senki se vethesse be őket véletlenül vagy illetéktelenül. A vé­letlen lehetősége persze nem zárha­tó ki teljesen, de ennek roppant kicsi a valószínűsége; az emberi tévedés pedig - különböző technikai megol­dásokat alkalmazva - csaknem tel­Február 25-én, a múlt év végén megkötött szov­jet-amerikai szerződés értel­mében megkez­dődött a harcá­szati-hadműve­leti rakéták kivo­nása Csehszlo­vákia és az NDK területéről. A Csehszlovák Sajtóiroda felvé­telén az útra kész szerelvény rajta a rakétával és a hordozó jár­müvei. jesen kiszűrhető. Ezt egyrészt úgy érik el, hogy biztosítják, semmiféle mechanikus hatás következtében nem következhet be atomrobbanás. Olyankor sem, ha az atomfegyve­rekkel fölszerelt repülőgép lezuhan, ha egy atombomba elvész - több­ször előfordult már! -, vagy ha a lég­védelem lelő egy atomfegyvereket szállító repülőgépet vagy egy atom- töltetú robotrepülőgépet - legfeljebb „csak“ a radioaktív anyagok szét­szóródása jelenthet veszélyt. Más­részt pedig az atomtöltetbe, a hor­dozórakétába és az indító berende­zésbe egész csomó - elektroniku­san kódolt - biztonsági zárat építe­nek be, amelyek különböző módon fejtenek ki gátló hatást. Az első biz­tonsági zár egy bonyolult kódrend­szer. Ez egyrészt a műszaki hiba folytán történő indítást teszi lehetet­lenné, másrészt azt akadályozza meg, hogy illetéktelen személy indít­son. A második biztonsági zár lehe­tetlenné teszi, hogy az atomtöltet élessé váljon, ha az indítás nem volt szándékos. A többi zár a beprogra­mozott repülési pálya meghatározott pontjain oldódik ki, mégpedig úgy, hogy a legutolsó élesre állítja a tölte­tet, de csak a tervezett cél közvetlen közelében. Ha a repülés bármely pontjában eltérés mutatkozik a meg­adott röppályától, egy előre betáplált program alapján működésbe lép az önmegsemmisítő mechanizmus. Bi­zonyos veszélyforrást jelent az, hogy az atomtölteteket hordozó ra­kéták a kilövés után már nem befo­lyásolhatók. Ezek ekkor már csak az előre betáplált program utasításai­nak engedelmeskednek. Ennek a megelőzésére csúcsteljesítményű észlelő- és érzékelörendszerekre van szükség - ezek rendelkezésre is állnak. Képesek arra, hogy egy néhány száz km, vagy annál na­gyobb hatótávolságú rakéta indítá­sáról és röppályájáról a rajt után 50-90 másodperc múltán pontos (ellenőrzött) adatokat szolgáltassa­nak. Előfordult már, hogy emberi tévedésből, vagy a riasztórendszer valamilyen műszaki hibája miatt már riasztottak rakétaindító bázist, napi­lapjaink ilyen esetről többször is be­számoltak: A biztonsági ellenőrző rendszerek azonban minden eset­ben egy-másfél perc alatt kiderítet­ték a tévedést előidéző okokat. Te­hát teljes biztonsággal állíthatjuk, hogy még nem fordult elő, hogy egy atomriadót az „utolsó pillanatban“ kellett lefújni. Ha pedig valaki ad absurdum akarná vinni a dolgokat, és azt kérdezné, hogy mi lenne, ha valamilyen véletlen folytán egy raké­ta mégis „elszabadulna“, azt lehet­ne neki felelni: a hibás indítást a „forró dróton" keresztül azonnal tisztázni lehetne. A rakétát pedig- alkalmas terület fölött - vagy le lehetne lőni, vagy le lehetne téríteni a pályájáról, hogy működésbe lépjen az önmegsemmisítő mechanizmu­sa. Mint már szó volt róla, atomrob­banás az ilyen esetekben nem kö­vetkezne be. EZT NEM AKARJUK! Az előrejelzések szerint egy eset­leges atomháború után tartós jég­korszak beköszöntére nem kellene számítani, sőt a hirtelen lehűlés el­lenhatásaként pár éven belül általá­nos fölmelegedésre kerülne sor. A bevetett fegyverek hatóerejétől függően egy és több évig tartana, amíg az eredeti fény- és höviszo- nyok helyreállnának, ám a Földet érő ultraibolya sugárzás még évekig erősebb lenne a megszokottnál és a kívántnál. A szakemberek vélemé­nye szerint még egy nagy atomhá­ború következtében sem pusztulna ki teljesen az emberiség a Földről. Egy része - főleg a kevésbé veszé­lyeztetett területeken - túlélné a ka­tasztrófát, ám a civilizáció útján újra kellene indulnia. Más kérdés, hogy lehetséges-e ez. Leszögezhetjük tehát, az atom­háborút nem lehet megnyerni, s an­nak vesztese is egy lenne csupán- maga az emberiség. Ezért követi nagy érdeklődéssel a világ a már aláírt szovjet-amerikai szerződés további sorsát, ezért várja mindenki az újabb leszerelési megállapodá­sokat és ezért óhajtja minden nor­málisan gondolkodó ember, hogy tűnjenek el a Földről az atomfegyve­rek. BOGÁR IMRE Zöld tea a daganatok ellen? A nem fermentált, zöld tea nemcsak ízletes és serkentő Ital, hanem megelőzi a daganatok növekedését is - a tokiói rákkutató intézet munkatársai jutottak legújabban erre a megállapításra. Orvosstatisztikai jelentéseket elemezve, a kutatók megállapították, hogy Japánnak abban a részében, ahol különösen sok teát isznak az emberek, kevesebben betegszenek meg rákban is, mint az ország más részében. Gyanú ébredt, hogy a zöld teában levő cseranyagok „rákgátlóként“ hatnak. A feltevés bizonyítására elkü­lönítették a tealevelekből a cseranyag fő alkotóelemét, az epigallo- katekingallatot (EGCG). Az anyag hatását a rákkutatásban hasz­nált módszerrel vizsgálták: olyan vegyszerrel kezelték az egerek hátbörét, amely alvó ráksejtekké alakítja át a normális sejteket. Ezután a kísérleti egereket két csoportra osztották. Az egyik csoport állatait a daganatképződést serkentő anyaggal, a másik csoportét viszont a feltételezett rákgátló EGCG-vel kezelték. 25 hét elteltével a daganatképzödést serkentő anyaggal kezelt állatok 53 százalékánál, az EGCG-vel kezelt állatoknak azonban csak 13 százalékánál állapítottak meg daganatképzödést. Az egérkísérle­tek eredményeiből ítélve talán az emberi rák megelőzésére is felhasználhatnák az EGCG-t - különösen a nyelőcső, a gyomor- és bélrák kivédésére. A zöld teát ivók szervezetébe naponta körülbe­lül egy grammnyi EGCG jut. Európában főként fekete teát isznak az emberek, amely a fermentáció következtében jóval kevesebb EGCG-t tartalmaz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom