Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-03-11 / 10. szám
J uhászbojtárok! Javíthatatlan fickók, betyárvér lüktet ereikben. Az lenne a dolguk, hogy a számadó juhásznak segítsenek terelni meg őrizni a nyájat, de nekik folyton máson jár az eszük. Gondolnak egyet és leugranak a faluba, mulatságba, vagy a lányok után mennek az erdőbe. Ha kedvük szottyan, nem tarthatja vissza őket semmi. Felkapaszkodnak a hegycsúcsokra is, hogy megnézzék, miként fest a világ felülről. Fütyülnek a kötelességükre. Hogy híja lesz a nyájnak? Bánja a fene, a bacsó baja, majd elintézi a gazdával. Egyszer a Zöld-tónál terelték akolba a nyájat. A bacsó már messziről észrevette, hogy kevesebb van az állatokból. Megkérdezte a bojtárokat: - Hány a birka?- Annyi, amennyit reggel kihajtottunk.-Tényleg?-Tényleg!- Nem hiszem! Meglátjuk, ha megszámoltuk. Számolták egyszer, kétszer, de mindig úgy jött ki, hogy öt birka hiányzik. Hová lettek, hová tűntek, nem tudták a bojtárok. Csak a vállukat vonogatták és földre szegezték tekintetüket, mintha keresnének ott valamit. De ki tudja hol jár az eszük! A bacsó szörnyű haragra gerjedt. Felkapott egy husángot és verte ANTON MAREC i csúcsa van a Tátrának? őket, ahol érte. De a bojtárok ördögfajzatok, csak megrázták magukat, kinyújtózkodtak és újra ■ I f r beléjük bújt az ördög. Híin\/ OQIIOQfl -Adok én nektek munkát IIWIIj VwUVwll - mondta a bacsó, amikor látta, hogy sehogy sem bír velük. - Három nap alatt bejárjátok az egész Tátrát és megszámolják- tok csúcsait! Meglátjuk, nem megy-e el a jókedvetek. Akármilyen betyárok is voltak a bojtárok, a bacsóval nem mertek ellenkezni. Egykettőre felkészültek az útra és úgy egyeztek meg, hogy egyikük a Fehérpatak völgyében, a másik a Bárányon és a többi nyergen át halad, a harmadik pedig felmegy a Lomnici csúcsra és a déli oldalról veszi számba a csúcsokat. Három nap múlva találkoznak a Kriváó alatt és visszatérnek a Zöld-tóhoz. Úgy is' cselekedtek, ahogy megegyeztek. Harmadik napon, délben találkoztak a megbeszélt helyen. Alig álltak a lábukon. Bizony, nem csekélység bejárni a Tátrát.- Hány csúcsot számoltál össze? - kérdezik az elsőt.- Hétszáznál is többet.- Én meg kétszázzal többet! - válaszolta a másik. Megkérdezték a hamadikat.- Kerek ötszázat! - felelte. Látták ám, hogy egyiküknek sem sikerült pontosan megszámlálni az összes hegyet, ormot, csúcsot, ezért megegyeztek, hogy kitalálnak egy számot, és azt mondják a bacsónak. Úgysem számol utánuk. Elégedetten heveredtek le a pázsitra pihenni. A két idősebb bojtár elaludt, a fiatalabb azonban csak feküdt a rét szélén és bámulta az eget. Egyszer csak különös zajra lett figyelmes, a háta mögül jött. Odanézett, akkor látja ám, hogy megnyíltak a Kriváó sziklái és kilép a hegyből egy óriás termetű nő, öt embermagasságnyi is lehetett. Ránézett az alvó bojtárokra, közelebb lépett hozzájuk és figyelmesen szemlélgette bocs- korukat, fokosukat, rézveretes derékszíjukat és fekete kalapjukat. Mintha még soha nem látott volna embereket. Hirtelen összecsapata a tenyerét, de úgy, hogy a Tátra felett is villámlott, és olyat nevetett, mint a mennydörgés, és amikor megszólalt, az összes völgyek visszhangzottak hangjától.-Micsoda teremtmények ezek! Bejártam már a Tátra mind a 999 csúcsát, valamennyi hegyét-völgyét, de ilyen csudát még nem láttam. Megyek, hívom a férjemet, nézze meg ö is. Amint eltűnt a nőóriás a barlangban, a legfiatalabb bojtár felkeltette társait és elmesélte nekik, mit látott, mit haHott. Jó, hogy össze nem törték magukat, úgy szedték a lábukat. Este már a Zöld-tó mellett voltak. Az óriásról azonban nem szóltak egy szót sem a bacsónak. Esküdöztek neki, hogy 999 hegycsúcsot számoltak össze a Tátrában. Ha pedig a bacsó nem hiszi, számoljon utána. A bacsó azonban elhitte. Amikor ősszel lement Kézsmárkba, beíratta a városháza nagykönyvébe, hány csúcsa is van a Tátrának. Azóta tudja mindenki, hogy egy híján ezer. Orel Éva fordítása I | I I I I I I I I TALLÓSI BÉLA \ Az egész világ jót nevetne ha a csiga gyalog menne s ha egészen kígyót enne gyalogúton bévül lenne a kígyónak kaput lelne a csigabiga szárnya lenne nem kopogna nagyot nyelne szárnyával is csak bemenne Madárijesztő szél fodrozta szalaging kalap helyett szalmatincs Mutatvány karókezén nincs ujja földgyökér a bocskora itt egy hordó kerek kókusz varázsold el hókusz-pókusz majomkenyér fókabajusz tompa tüskés üvegkaktusz megnyílott a házicirkusz Alekszej Leonov űrhajós pilóta 1965-ben, a Voszhod-2 űrhajón repült először a kozmoszba, ahol kilépett az űrhajóból, és 12 percet töltött a kozmikus térségben. Nagy esemény volt ez az űr meghódításának útján. A kilépés az űrbe az egyik legbonyolultabb művelet. Alapos felkészülést, nagy hozzáértést és bátorságot követel. Hogyan is történt ez a kilépés? A Voszhod-2 űrhajó parancsnoka, Pavel Beljajev segített nekem, hogy hátamra vegyem az automata légzőkészüléket, és bekapcsolta a rádió-összeköttetést biztosító vezetéket. Lassan nyílt a kajütablak, feltárult egy hosszú, jól megvilágított, csőszerű folyosó. Óvatosan ellöktem magam a székemtől és átúsztam a zsilipkamrába. Egyedül maradtam, a szabad űrtől csak egy vékony fal választott el. Nagyon nagy csönd fogott körül, majd megrándult a zsilipkamra, és simán emelkedni kezdett. Odaúsztam a pereméhez, kidugtam a fejem, és megláttam a végtelen fekete égboltot és a csillagokat . . ,,Ha kozmonautának jelentkeztél, akkor lépj ki az űrbe!“ - gondoltam. Könnyedén elrúgtam magam, megkapaszkodtam egy fogantyúban, és felhúztam a lábamat. A nyílt űrben álltam. Olyan csönd volt, hogy hallottam a szívverésemet. A Nap élesen tükröződött az óceánok felületén. Nézem a Földet - látom a vasutak és autópályák vékony vonalait. Mint a pókhálók, találkoznak a városi csomópontokban, majd ismét szétfutnak... Ellöktem magam a zsilipkamrától. Eljött a rég várt pillanat: az ember a kozmikus mindenség- ben úszik. Hajónk lassan forgott, és fürdött a napsugarakban. Az űrhajótól két méterre függtem arccal a Nap felé. Számon éreztem sugarainak érintését. ALEKSZEJ LEONOV Kilépek az űrbe Hirtelen hangokat hallottam a füllhallgatómban: a gyerekkortól ismert moszkvai rádióbemondó beszélt.- Figyelem, figyelem! Az ember kijutott a nyílt űrbe, és ott szabadon lebeg. ,,Ki úszik még ott rajtam kívül? - gondoltam. - De hiszem rólam beszélnek! - kapcsoltam. - Ha már így alakult, akkor dolgozzunk." Melegem lett, éreztem, hogy lapockámon folyik az izzadság, nedves lett a tenyerem, kissé felgyorsult a szívverésem...- Ne siess, Ljosa, minden rendben - hallom a parancsnok hangját. - Ne kapkodj! Kezdd meg a visszatérést, de ne felejtsd el a filmfelvevőt. Lenéztem. A térképekről jól ismert Jenyiszej folyó keskeny szalagját láttam. Felhúzódtam a zsilip bejáratához, összeszedtem a kötelet - (ezzel voltam az űrhajóhoz erősítve), és rögzítettem. A be- mászáshoz sok idő és energia kellett. Éreztem, hogy az izzadság elönti a szememet. A zsilipben ellenőriztem a bejáratot, a zsilip fedelét, elraktam mindent, ami zavarhatta volna a tökéletes csukódást. Amíg Pavel Beljajev a zárással volt elfoglalva, lábaimmal tartottam a filmfelvevőt. Már csak egy sarlónyi rés maradt a fekete égből... még egy másodperc, majd kattantak a zárak. Fáradtan feküdtem a zsilipkamrában, izzadt voltam és elégedett. A kísérlet sikerült: a kozmoszban lehet élni és dolgozni. (M) Gondolkodom, tehát ÖTRŐL HATRA Hogyan juthatsz ötről hatra? Kis türelem, egy ceruza és némi számolgatás árán. írd meg sorrendben, milyen számokat érintve tehető meg az út. MEGFEJTÉS A február 26-i számunkban közölt feladatok megfejtése: 1+7+3+8+6+9+7+6+5+8= 60; háztartás, hajtogatás. Nyertesek: Pribék Viktor, Királyhelmec (Krár, Chlmec); Gögh Tímea és Tamás, Órsújfalu (Nová Stráí); Papp Norbert, Vaján (Vojany) Tar Myrtil, Zseliz (Zeliezovce) Hustyava Henrik, Csáb (Ce- bovce) t Ahol nincs gyalogosforgalmat irányító lámpa, ott a jármüveket irányító lámpa a gyalogosokra is vonatkozik. Ezen három szín van: piros, sárga, zöld. A piros itt is tilosat jelent, nem léphetsz az úttestre! A piros és sárga együtt azt jelenti: készülj! A zöldnél indulhatsz! Van még egy jelzés, az ezzel kapcsolatos tudnivalókat rejtvényünk tatalmaz- za. Ha a nyíltól kiindulva - amely a cicus fejénél látható - helyesen olvassátok össze a labirintus betűit, megtudjátok a folytatást. Hogyan szól? c CB 0) o "O CD o N :0 * Mi ■ HHMMMM HMM ■■ Mi M ■■ HM „„J újsa 18 1988. Ili
