Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-07 / 1. szám

% *­» A világ legjobb sportolója 1987-ben VÁNDORLÁS A SZIGETRŐL A jamaicaiak mindig is tudtak futni, bizonyítja ezt az Olimpiák Könyve is, attól függetlenül, hogy eredeti hazájuk színei­ben szerepeltek, mint az idei római vb bronzérmese, Stewart, aki ugyan az ame­rikai Texas Christian Egyetemen ösztön­díjas, vagy a szigetországot, tegyük fel hétéves korában elhagyó, és Olaszor­szágban már új hazája, Nagy-Britannia színeiben versenyző, negyedik helyet szerzett L. Christie. S aki megvalósította álmainak álmát, a világcsúccsal bajnoki aranyat nyerő, színes bőrű, kanadai „Big" Ben John­son?... Szintén Jamaicában, Falmouth- ban született, sőt, cseperedett fel. Már tizennégy éves volt, amikor édesanyjával, bátyjával és négy leánytestvérével együtt Kanadába települt. Miért futnak el a legjobb futók Jamai­cából? Nehéz az élet a szigeten, és az egy­szerű ok - ahogyan ezt Veda Foster, a kilencezer lakosú település, a Montago Baytől mintegy 25 kilométerre fekvő kis kikötőváros, Falmouth egyetlen, vegyes osztályos elemi iskolájának tanító-igazga­tója tömören összefoglalta - a sze­génység. És persze, nemcsak a „futók" mene­külnek - ha tudnak... Falmouthban nem volt mindig ennyire súlyos megpróbáltatás az élet, hiszen egészen a 60-as évek végéig, mint a szi­get északi partjának legforgalmasabb ki­kötője, jelentős rum- és cukorexportot bonyolított le. A mind nagyobb befogadó- képességű hajókat azonban a sekély vizű kikötő képtelen volt fogadni, lelassult az üzlet, a munkaalkalmak megszűntek. ROHAMOS VÁLTOZÁSOK A Johnson család Torontó északkeleti körzetében, Scarborough-ban telepedett le, azóta is itt lakik - a családfő nélkül. Az öreg Ben Johnson képtelen volt megbir­kózni a hóval, téllel, hideggel, visszakény­szerült Falmouthba, régi állásába, a tele­fontársaság kezelőjeként. Ben bátyja, Eddie hamarosan beiratko­zott a helyi Optimist Club atlétikai szak­osztályába, s rövidesen megjelent az ol­dalán maga Ben is. Mindez még 1977- ben történt ... Amikor a futóedzö, Charlie Francis először meglátta a tizenöt éves, cinege kis fekete gyereket, távolról sem sejtette hal­latlan képességeit. Francis mellesleg az 1972. évi olimpián, Münchenben képvisel­te Kanadát (legjobbja 100 m-en 10,1 mp volt). A San Francisco melletti Stanford Egyetemen végzett, egy ideig biztosítási ügynökként dolgozott, majd áttért az edzösködésre.- Nem sokat néztem ki a gyerekből - emlékezett vissza a különcségeiről is nevezetes, a hagyományoknak, formasá­goknak fittyet hányó edző. - Hat hónap alatt azonban rohamos és feltűnő változá­sok történtek. A mindössze negyvenöt kilós kölyök nagyot nőtt, tizenkét kilóval erősödött, s még az első napokban képte­len volt egy telies kört normálisan lefutni a pályán, teljesítményei ugrásszerűen ja­vultak. A javulás - tíz év óta töretlen! Ám a csendes, kissé gátlásos jamaicai fiúnak az iskolában már nem minden ment ilyen simán. Nehézségekkel végezte el az általánost, a középiskolai tanulmányait aztán be sem fejezte. Úgy döntött, minden erejét és energiáját futógyorsaságának fejlesztésére fordítja. A RÓMAI PÁRVIADAL Az 1984-ben négyszeres olimpiai baj­nok, amerikai Carl Lewis és a római világbajnoki győztes „Big" Ben Johnson először 1980-ban találkozott 100 méteren a kanadai Sudburyben, a pánamerikai ifjúsági atlétikai bajnokság keretében. Le­wis nyert 10,43-mal, Johnson hatodik lett 10,88-cal. Két évvel később a Nyugat- Berlinben rendezett nemzetközi verse­nyen Lewis 10,08-cal győzött, Ben John­son 10,61 -gyei utolsó lett. A Los Angeles-i olimpia Lewis-történe- te ismert. „Big“ Ben azonban már ott állt a dobogó harmadik fokán, az amerikai futócsillag mellett. A római vb-t megelőző négy találkozójukon Johnson mind a négyszer nyert... Az olasz újságok az atlétikai vb klasszi­kus számában várható rendkívüli párvia­dalt ügy harangozták be, akár egy profi Név: BEN JOHNSON Született: Falmouth, Jamaica. 1961. december 30. Magassága: 178 cm Súlya: 70 kg Lakhelye: Toronto Klub: Mazda Optimist Edző: Charlie Francis Versenyszáma: 100 m síkfutás Legjobb időeredménye: 9,83 - világcsúcs Legkiemelkedőbb eredményei: világbajnoki arany (1987, Róma); olimpiai bronzérem (1984, Los Angeles -100 m-es síkfutás és 4x100 m-es váltó). Fedettpályás világcsúcs: 50 m-en 5,55, 60 m-en 6,41 mp. nehézsúlyú ökölvívó összecsapást. Lewis a verseny előtt azt nyilatkozta Pat Butchernek, a London Times riporte­rének: „Ha hatvan méterig együtt futok Johnsonnal, akkor a kanadait pánik fogja el és legyőzöm“. Mindennél fontosabbnak tűnt számára tehát a hibátlan rajt... A rajt elképesztő volt. „Big“ Bent mintha egyszerűen kilőtte volna a rajtgép Sokan úgy vélték nemcsak hogy elkapta a rajtot, hanem előbb indult. A komputer azonban nem hagyott kétséget a rajt tisz­taságát illetően: 0,129 másodperces reak­cióidőt regisztrált. Lewisnek 0,196-ot. A nagyszerű első tíz méter után Ben nyomban maximális sebességre kapcsolt, amit 45 méter körül ért el. Ezt igyekezett tartani, tudván, hogy Lewis általában az utolsó 30—40 méteren a legjobb a világon. Az addig megszerzett, mintegy kétméte­res előnye egészen 80 méterig megma­radt. Az amerikai innen némileg felzárkózott, de ahhoz már egy külön rakétára lett volna szüksége, hogy Ben Johnsont be­hozza, megelőzze. A páratlan viadal alatt mindkét futó „végsebességét“ óránkénti 43,463 kilo­méterben állapították meg a műszerek. Annál a kritikus, Lewis által említett 60 m- nél Johnsonnak 6,38-at mutatott az idő­mérő, 0,3 másodperccel jobbat, mint az általa a 60 m-es síkfutásban tartott fedett­pályás világcsúcs. A négyszeres olimpiai bajnoknak, jólle­het a régi világcsúcsot beállítva egyéni legjobbját érte el (9,93), a győzelemre semmi esélye sem volt. „Big“ Ben 9,83-as világcsúcsidejének értékét tovább emeli az a körülmény, hogy a régi csúcsot az amerikai Calvin Smith 1983-ban magaslaton, Colorado Springs- ben érte el. Pontos átszámítások szerint Ben Johnson, a megtestesült tökéletes futógép ideje ott 9,75-nek felelne meg. IDEIGLENES MEGÁLLÓ A szerény, kissé beszédhibás, gátlá­sos, vékonydongájú „cinegéből“ - tizen­egy évi hihetetlenül kemény edzésmunka révén - a világ leggyorsabb embere for­málódott. A római sporttörténeti diadal hatalmas fordulatot hozott az életében. Augusztus óta az elismerés szűnni nem akaró árada­tában és a dicsőség sziporkázó fényeiben él. A Kanada Érdemrend tulajdonosa, kor­mányfők fogadják, ahol „fellép“, a rajtdíja 30-40 ezer dollárra rúg. A Mazda, az Adidas és még legalább húsz más nagy nemzetközi vállalkozás gyártmányainak propagálása révén mintegy félmillió dollárt eredményezett 1987-es szenzációs futó­teljesítménye. Hősként fogadták Torontó­ban és természetesen Jamaicában is. A különféle hírügynökségek és szerveze­tek 1987 legjobb sportolóit összegyűjtő listáin szinte kivétel nélkül az első helyre került. 1987. december 30-án ünnepelte 26. születésnapját. Amikor a legutóbb elláto­gattam a York Egyetem fedett atlétikai pályájára, hogy elbeszélgessek vele és Charlie Francisszel, a borotválkozásról napok óta elfeledkező és kedvenc, de már meglehetősen lötyögő, kopottas-szürke pulóverében álldogáló edző az interjú vé­gén ennyit mondott a „futógép“ jövőjéről:- ,,Big“ Ben remek idegzetű és egy­szerű lélek. A világhír, a nagy show nem zavarja, nem befolyásolja. Éppen olyan keményen dolgozik, mintha mi sem történt volna... Két évvel ezelőtt meggyőződés­sel állítottam - biztos voltam benne -, hogy Ben megjavítja Calvin Smith világ­csúcsát. Ez a római 9,83 is csupán ideig­lenes megálló. Gyorsabb ennél, és ha ideális körülmények között versenyez, ak­kor 1988-ban tovább javítja a világcsú­csot. Nem bánnánk, ha ez történetesen az olimpián következne be... GALLOV REZSŐ Ben Johnson (jobbra), a világ leggyorsabb embere (CSTK- és archív-felvétel) H at év korkülönbség van kettejük között, ennek ellenére, amikor Szergej az első figurákat rajzolta a jégre, Kátya már két éve komolyan korcsolyázott, s balettiskolába is járt. A jéggel négyéves korában ismerkedett meg. Egy évtized elteltével, 1986. márciusában Jekatyerina Gorgyejeva, a nyolcadikos moszkvai iskoláslány a világbajnoki dobogó legfelső fokára állhatott partnerével, Szergej Grinykovval, a genfi sportpalotában. Újonc­ként léptek föl a páros mükorcsolyázás trónjára, méghozzá úgy, hogy mind a rövid programban, mind a kűrben a legmagasabb pontszámot kapták, s megelőzték kétszeres világbajnok honfitársaikat, Jelena Valovát és Oleg Vaszilje- vet. Mindkét este hibátlan produkciót mutattak be - megilletödés nélkül, teljes összhangban. A szovjet válogatott mestere, Sztanyiszlav Zsuk az újságírók azon kérdésére, nem megle- pő-e előretörésük, így válaszolt: „Minden az edzésmunkától függ. Nyilván emlékeznek arra, hogy annak idején Irina Rodnyina és Alek- szandr Zajcev egyévi közös felkészülés után nyert világbajnokságot. Gorgyejeváék bravúrjá­hoz az is hozzátartozik, hogy a csoportjukban elsőként futva szereztek aranyérmet, s ez ma­gyarázza, hogy a pontozók óvatosabban bán­Kátya és Szergej tak a pontszámokkal“. „A szigorú bíráknak azonban be kellett látniuk, hogy a mögöttük futók teljesítménye nem múlja felül azt, amit Sztanyiszlav Leonovics védencei nyújtottak. Gorgyejeváékról még annyit: edzőjük valamikor Sztyanyiszlav Zsuk tanítványa volt, akiről köz­tudott, hogy a sportos stílus képviselője, ellen­tétben a leningrádi Moszkvin házaspárral. Tavaly balszerencsésen kezdődött a kis Ká­tya és a szimpatikus Szergej idénye: Szaraje­vóból, a kontinensbajnokságról érem nélkül tá­voztak. Gondolom, sokan emlékeznek még az ottani „balesetre", kűrjük közben, alig egy perc elteltével elszakadt a fiú nadrágját a korcsolyá­hoz rögzítő gumiszalagja, mire a döntnök sérü­lés veszélye miatt megállította a zenét. A páros - a közönség ámulatára - a verseny hevében tovább folytatta a szabadkorcsolyázást, azt sejtve, hogy a zenével történt valami. A bírói döntés -, amely akkor és később is sok ellen­szenvet váltott ki - értelmében 15 perc leforgá­sa alatt újra kellett volna futniuk a kürt. Leono­vics tanítványai azonban nem tértek vissza a jégre, amin persze senki sem csodálkozott, hiszen mindenki tisztában volt vele, hogy ilyen rövid időn belül lehetetlen megismételni egy teljes embert igénybe vevő maximális teljesít­ményt. A fiatal szovjet páros Cincinattiban kárpótol­ta magát a szarajevói kellemetlen incidens kiváltotta visszalépésért, nagyszerű kürt futva megvédte világbajnoki címét. Rendkívüli nehéz­ségű bemutatójuk, tripla ugrásaik mindenkit ' meggyőztek arról, hogy ebben a kategóriában csak a kiváló egyéni korcsolyázóknak lehet keresnivalójuk. Jekatyerina Gorgyejevára és Szergej Griny- kovra zajos három hónap vár az év elején: január közepén Európa-bajnokság, feb­ruárban olimpia, márciusban világbajnokság. Utóbbiról már két aranyuk is van, a legértéke­sebb, az olimpiai és a kontinensbajnoki még hiányzik: Ami késik, nem múlik, kedden kezdő­dik Prágában földrészünk legjobbjainak vetél­kedője, s a szovjet párosnak csupán annyit kell tennie érte, hogy hibátlanul fusson... URBÁN KLÁRA &ÚJ szú VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Főszerkesztő: Kiss József, helyettes főszerkesztő Szarka István es Csetö János. Szerkesztöseg: 815 81 Bratislava. Gorkého 10.. telefon: 309, 331-252, 332-301. Főszerkesztő 532-20 Szerkesztőségi titkárság 550-18. Sporlrovat 505-29. Gazdasági ügyek 506-39. Távíró 092308. Adminisztráció Pravda Kiadóvallalat. 81580 Bratislava, Volgogradska 8. Fenyszédessel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalatának 02-es üzemében (815 80 Bratislava. Martanoviőova 21). Hirdetési iroda maganszemelyeknek 815 80 Bratislava. Jiráskova 5 , telefon. 335-090, 335-091 Hirdetési iroda kozuleteknek 81580 Bratislava. Vajanského nabreiie 15.. II emelet, telefon: 551-83. 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadassa! együtt - 14,70 korona. A vasárnapi kiadas előfizetési dija negyedevenkent 13.- korona. Terjeszti a Postai Hirlapszolgalat. előfizetéseket elfogad minden posta es kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS. Ústredná expedícia a dovoz tlaőe. 813 81 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6 _ > _J ? S , \ \ r -I J n > ^ v 'r l-J.jJUJLJ J_j . i JJ [, -/ i ' r1 i y y y'/ r) <-a p'í1 yy, ‘fi 'lf) r ííti

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom