Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-15 / 2. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1988. január 15. XXI. évfolyam Ára 1 korona A Szlovák Tudományos Akadémia Geofizikai Kutatóközpontja Hidrológiai Intézetének szakemberei új feladaton dolgoznak. Olyan hajózsilipet terveznek, amelynek alját nem betonozzák le és oldalfalait szádfalak képezik, mivel ez lényegesen olcsóbb lenne a klasszikus, vasbetonból készült hajózsilipnél. Felvételünkön Eduard Batiz, Ján Kukta és Milan Brtva technikusok, valamint Viliam Strauss kandidátus, a kutatás vezetője egy tolóhajó modelljét emelik be a kísérleti medencébe. (Peter Simoncík felvétele - CSTK) Talán még soha nem volt annyira időszerű az állítás, hogy a világot a tudomány viszi előre, mint napjainkban. Persze, régen is érvényes volt ez, csak éppen a folyamat volt túlságosan lassú és az ember élete rövid ahhoz, hogy észrevegye a változásokat, az előrelépést. Az ütem az első ipari forradalom, a gőz, a vas, a gép forradalma óta gyorsult fel olyan mértékben, hogy ami esetleg húsz-har­minc évvel ezelőtt még szenzációt jelentett volna, azt ma már természetes dologként vesszük tudomásul. A tudományos-technikai forradalom jelenlegi szakaszát az jellemzi, hogy egyre csökken a távolság a kutatás és a gyárak szerelőszalagjai között. Egy-egy új felfedezés már néhány hónap múlva is vala­mely ipari üzemben, esetleg a mezőgazda­ságban fokozhatja a termelékenységet, javít­hatja a termék minőségét, vagy növelheti annak használati értékét. Népgazdaságunk fejlesztésének jelenlegi szakaszában, amikor az intenzív termelési módszerek, a hatékonyabb gazdálkodás, a takarékosabb gyártás bevezetése egyre fontosabb, gazdasági célkitűzéseink megva­lósításában elsősorban a tudománytól várha­tunk segítséget. A kutatás-fejlesztés-gyártás fogalma azonban nálunk még hosszabb mint amilyen ideális lenne, s ennek okát nem mindig az akadémiai munkahelyeken, a kuta­tó és fejlesztő részlegeken kell keresnünk. A legfőbb ok az, hogy az ipar - amelynek technológiai és szervezési korszerűsítése je­lenleg is lassú ütemben halad - képtelen gyorsan és zökkenőmentesen befogadni és kihasználni a tudományos kutatás eredmé­nyeit. Ez az oka annak is, hogy a gépipar és az elektrotechnikai ipar részvételi aránya az új termékek előállításában csökken, noha ezeknek az ágazatoknak kellene a döntő mértékben elősegíteniük a technikai fejlődést. A tudományos eredmények gyakorlatba való átültetését elsősorban az állami célprog­ramok szolgálják, amelyek arra irányulnak, hogy minél nagyobb szellemi erőt összponto­sítsanak egy-egy alapvetően fontos feladat megoldására. A tüzelőanyagok és az energia ésszerűbb felhasználására való törekvés jó eredményeket hozott ugyan, de még így sem kielégítő az erre irányuló beruházások terve­zésének és megvalósításának üteme, ahol a kutatás-fejlesztés-gyártás láncának közép­ső szeme bizonytalankodik. Ezen a területen a felhasználás ésszerűsítésén kívül az atom­erőművek biztonságos üzemeltetése, a kör­nyezetvédelem és a gazdaságosabb bányá­szati módszerek kidolgozása jelenti azokat a feladatokat, ahol a tudomány közvetlenül szolgálhatja a népgazdaság fejlesztését. A gép- és kohóiparban az állami célprogram a robotok és manipulátorok munkába állítását jelölte meg a tudományos és technikai fej­lesztés fő területeként. A nyolcadik ötéves tervidőszakban például 3750 robotositott munkahely kialakítása várható. Ezek között is kiemelt figyelmet érdemel - Prágában, Brnó- ban és Bratislavában - három teljesen auto­matizált üzem felépítése. Az elektronika területén a mikroelektronikai alkatrészek gyártására és a világszínvonalú közszükségleti elektronikai cikkek gyártási technológiájának elsajátítására helyeződik a hangsúly, de nem kevésbé jelentősek a fel­adatok a számítógépek vagy az orvosi mű­szerek gyártásának területén sem. Ebben az ágazatban a fejlesztési irányok a legszerteá- gazóbbak. Sorolhatnánk tovább, az üveg­gyártástól a textiliparig, hogy hol és mit tesz­nek, vagy kellene tenniük az érdekelteknek az előrelépés érdekében. Bővebben szólhat­nánk a mezőgazdaságról is, ahol a robotok éppen úgy kezdenek teret hódítani, mint az állattenyésztés és a növénytermesztés forra­dalmasítását jelentő biotechnológiai eljá­rások. Természetesen ilyen sok és ennyiféle fela­datra nem elegendő az a kutatási és fejlesz­tési bázis, amellyel hazánk rendelkezik. Mint a termelés minden területén, a tudományban is a nemzetközi munkamegosztás, az erők összevonása és a feladatok szétosztása a követendő út. Abban a helyzetben vagyunk, hogy a KGST keretében a Szovjetunió tudo­mányos potenciáljára támaszkodva akár az űrhajózás vagy a magfizika területén is vé­gezhetünk kutatásokat. Sok szó esik manapság az önellátásról, az önelszámolásról és ezzel kapcsolatban arról is, hogy a tudománynak el kellene tartania magát. Igaz ugyan, hogy a tudomány közvet­lenül termelőerővé válik, de ennek a ténynek ilyen értelmezése alapjában véve helytelen Például a tudományos akadémiák alapkuta­tásokkal foglalkozó laboratóriumai sehol a vi­lágon nem tudják eltartani magukat, már csak azért sem, mert ezek járnak legelöl és az általuk felfedezett egy-egy törvényszerűség vagy szabály még nem biztos, hogy közvetle­nül is hasznot hozhat valamilyen termelés­ben. Alapkutatásra azonban mégis szükség van, még az ún. követő kutatásra is, amely a világon elért legújabb tudományos eredmé­nyek elsajátítására irányul, mivel nem enged­hetjük meg magunknak, hogy a világ tudomá­nya úgy haladjon előre, hogy mi ne vegyünk róla tudomást. A középső szinten, a fejlesztés szintjén már jobb eséllyel indul egy-egy mun­kahely az önállóság felé, képes lehet ugyanis megrendelésre dolgozni, összekötve az alap­kutatást a termelés igényeivel, amit a felhasz­náló hajlandó megfizetni. Ez a gazdasági mechanizmus átalakításával összefüggésben a jövő egyik nagy lehetősége. Ma még elő­ször a gazdasági szerkezeten, a gyártási technológiában és nem utolsósorban az em­berek gondolkozásán kell változtatni, hogy a tudomány által felkínált lehetőséggel élni tudjunk. Ez az aktuális napi feladat és ennek érdekében a tudománynak és a termelésnek egyaránt tennie kell valamit. Ehhez, az eddigieknél remélhetőleg, jobb feltételeket biztosít majd az új gazdasági mechanizmus, amely ugyan csak a követke­ző ötéves terv időszakában lép életbe teljes mértékben, de néhány elemének alkalmazá­sára már most, a nemrég elkezdődött évben is lehetőség nyílik. SZÉNÁSI GYÖRGY

Next

/
Oldalképek
Tartalom