Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-03-11 / 10. szám
Ha Dargay álmodik... ... képzelete már a következő immár ötödik rajzjátékfilmjén jár. És mert ma már kétségtelenül a legtapasztaltabb egész estés rajzjátékfilm-készítő Magyarországon, de talán öreg földrészünkön, Európában is, álmai egyre merészebbek. Úgy érzi, eljött az idő, hogy valórá váltson egy kétévtizedes álmot, s a maga lehetőségeivel filmre vigye Szerb Antal Szerelem a palackban című novelláját. Hogy mi izgatja ebben a ragyogóan megírt történetben, a Ludas Matyi, a Vük, a Szafiiés Az erdő kapitánya című filmek megalkotóját, az világos. A lehetőség, hogy ellátogathat a legendás Lancelot lovag világába és a történelemből és irodalomból egyformán híres Arthur király udvarába. Képzeletében már pompásan felszerszámozott lovakon csillogó, díszes pajzsú lovagok vágtatnak, csodálatos díszítésű páncélok csillognak a napfényben, vagy rozsdásodnak az esőben. Felbukkan lelki szemei előtt Merlin, a varázsló; a mesék e történetben nemcsak megelevenedő, hanem részben főszerepet is játszó Sárkánya; arcot- alakot kell adnia Arthur királynak (magas legyen és hihetetlenül erős, vagy középmagas, szép arcú, elegáns és okos?); ki kell találnia a film hősnőjének grafikai alakját (hollywoodi giri legyen, szép, törékeny királylány, vagy egy festői szépségű parasztlányra hasonlítson?). Dar- gay képzeletében Merlin, a varázsló ezerarcú ember, aki száz és száz alakban jelenhet meg, mint fű, fa, virág, tárgy, állat, vagy akármi más. Milyen legyen ez a Merlin? Szépséges, bölcs öregember, segítő jó szellem? Vagy legyen fiatal, lelkes, erőteljes igazságosztó? A történetben mindkét változat benne szuny- nyad. A történet... Dargay, ha álmodik, legalább három ember történetébe képzeli magát. Az alap természetesen Szerb Antal, a folytatása Nepp József és saját munkája. Talán ez már nem is tisztán Szerb Antal története. Nepp és Dargay nem lenne igazi animációs filmkészítő, ha a Szerb Antal-i történet kapcsán fantáziája nem kalandozna el er- re-arra. A Sárkány például miért kell hogy magányos legyen. Dargay, ha álmodik, elképzeli, hogy sárkánygyerekek veszik körül, és azok sem mind egyformák, van közöttük pajkos, hízelkedő, ravasz. És a derék Lancelot lovag sem magányos. Kíséretében vannak segítői és szolgái: derék, hűséges, ügyes kezű és bolondosán bunkó emberek. Arthur király udvarához érve pedig Dargay máris ezer különböző udvaroncot, udvarhölgyet lát, cselszövéseket, tiltott és titkos szerelmeket, hőstetteket, árulásokat, intrikákat, és a becsületes helytállás pillanatait. És persze a főhősnő sem lehet magányos. Kell hogy legyen legalább egy kis cselédje, aki talán nemcsak segítője, hanem bizalmasa is. És e bizalmasnak tapasztalt, ravasz, népi figurának kell lennie. Dargay, ha új filmjéről álmodozik, már a rajzjátékfilm törvényei szerint átdolgozott Szerelem a palackbant látja szemei előtt és ennek alapján születik a rajzos forgatókönyv, mely minden további munka alapja. Az már bizonyos, hogy Nepp és Dargay milyen mondanivalót hangsúlyoz Szerb Antal munkájából: itt, a földön, a mi mindenkori világunkban kell élni - ez az első tanulság. A második pedig: nincs értelme a lovagi álmok megvalósítására törekedni. A harmadik fontos dolog pedig az, hogy csak becsületesen helytállva lehet és szabad élni. A szerelem a palackban vidám, derűs, játékos film lesz, melyet a 12-120 éves korosztálynak szánnak. Felnőtt mese, sok-sok szeretni való részlettel. Dargay hiszi és reméli, hogy mire ősz lesz, jól összeszokott csapatával már a rajzasztalok elé ülhet és 1989 karácsonyára el is készülhet a Szerelem a palackban. És bár most még Az erdő kapitánya sikeréért szurkol, magában már új álmot hordoz. Amit sokszor megálmodunk - mint Dargay ezt a filmet - az valósággá érik bennünk, realizálódik. Es akkor egy álommal kevesebb. Új álomra, álmokra van szükség. Dargay Attila nem tud álmok nélkül élni... FENYVES GYÖRGY Elragadó kamaszokat, megnyerő fickókat, jóképű vagányokat formált meg eddig, többnyire nyughatatlan, szabad életet élő hétköznapi hősöket. Határtalan a fantáziája. Még a felszínesen megírt figurákból is ki tudott hozni valami egyénit, valami eredetit. Vladimír Balco Hummel című alkotásában most másik oldaláról mutatkozik be: egy virtuóz zongoraművészt játszik. Harmincon aluli színész ritkán kap ekkora lehetőséget. Johann Nepomuk Hummel a-moll zongoraversenyét ugyanis ó maga szólaltatja meg a filmben. „Keveset, nagyon keveset tudtam Hummelröl. Csupán annyit, hogy itt született Bratislavában, a 18. század második felében, s előbb Mozart majd Salieri növendéke volt. A forgatókönyv aztán sok mindent elmesélt róla. Hogy nemcsak zeneszerző volt - zongoraművész és karmester is. Hogy európai hangversenykörútra járt. Hogy 1804 és 1811 között Esterházy herceg kismartoni zenekarának helyettes „Kotta helyett zenét kaptam“ (Helyey Zsuzsa felvétele) Schumann-művet játszottak, lehan- golót, jó nehezet... akkor azt mondtam: ezt nem! És döntöttem: a konzervatóriumot sem! Schumannt aztán később, érett fejjel nagyon megkedveltem, de ha belegondolok: jó is, hogy a gimnáziumot választottam. Ki tudja, meddig jutottam volna a zenében... elértem volna-e azt a szintet, amit az a tizennégy éves leningrádi fiú, akit nemrég a tévében láttam. Aki úgy zongorázott, olyan átéléssel és olyan technikával, hogy én csak néztem. Ha otthon vagyok, anyámnál, gyakran előszedem a kottákat. Ba- chot és Vivaldit játszom a legtöbbször... a barokk zene mindig közel állt hozzám. Rachmaninovot és Sosztakovicsot csak mostanában fedeztem , fel magamnak: ha nincs kedvem semmihez, vagy ha sértve érzem magam és magányosnak, akkor őket hallgatom. Az ágyam mellett a magnó, a sok kazetta, van miből válogatnom. Visszatérve a Hummel-filmben kapott szerepemhez: amikor ezt játszottam, megint csak arra a megállapításra jutottam, hogy a színészi játék egyik legnagyobb meghatározója a ritmusérzék. Ülök a repülőgépen a film utolsó jelenetében, kezemben újság, azt lapozom, közben ki-kinézek az ablakon. A rendező csak annyit mondott: szeretném, ha beleélné magát a zenébe, ha látnám az arcán, hogy az a-moll zongora- versenyt hallgatja, amit majd a néző hall. Menetrendszerű járat volt a gép... nem szórakoztathattuk az utasokat komoly zenével... magamban kellett megtalálnom a Hummel- muzsika hangulatát. Ha sikerült, Mozartnak, Beethovennek, Chopinnek köszönhetem, annak, hogy ott érzem a zenéjüket a zsigereimben.“ SZABÓ G. LÁSZLÓ A ZONGORÁNÁL; STANO KRÁL karmestere volt. Hogy zongoraversenyein kívül kilenc operát és több színpadi kísérőzenét is írt. A film Hummel életútját eleveníti fel - az a fiatal zongoraművész, akit megformálok, az első kockákon Weimar- ban koncertezik. Később aztán a bratislavai Hummel Múzeumba is ellátogat - ezzel a jelenettel kezdtük a forgatást, valamikor tavaly nyáron. A képek, a családi ereklyék mellett a zeneszerző gyerekkori zongorája is megtekinthető a múzeumban; a rendező élt is a lehetőséggel, hogy mellé ültessen. Ha adunk egy kottát és korrepetitort hívunk, eljátszana egy részletet valamelyik zongoraversenyéből? - kérdezte. Elég a kotta, feleltem, s ha kapok öt percet, egyedül is begyakorolom az egészet. Tizenegy évig tanultam zongorázni, nem okozhat gondot a darab, ebben biztos voltam. Kottá helyett aztán zenét kaptam - hangszalagról. Play back alapján játszottam el, amit a rendező kért tőlem. El is ámult a forgatócsoport... A színészi adatlapomon ott van ugyan, hogy a magam szórakoztatására ma is gyakran zongorázom, de úgy látszik, ennyit azért mégsem vártak tőlem. Később azt is megtudtam: eredetileg úgy tervezték, hogy trükkel, vagyis vágással oldják meg a jelenetet; én ülök a zongoránál, de a billentyűkön már más valakinek az ujjai futnak. Nem, ha sohasem játszottam volna ezen a hangszeren, ebbe akkor se mentem volna bele. Akkor előbb elsajátítottam volna azt a bizonyos részletet. Tom Hulce, az Amadeus címszereplője is hat héttel a forgatás előtt kezdett el zongorázni tanulni... az akarat csodákra képes. Nekem szerencsém volt; én hétéves koromtól egészen az érettségiig zeneiskolába is jártam. Nem, nem kellett engem küldeni, mentem én magamtól is. Szorgalmas voltam és kitartó, versenyeket nyertem és a tanárnőm mindig csak arra kért: konzervatóriumba menjek, ne gimnáziumba. Tizenhárom évesen kijöttem egy koncertről. .. nem felejtem el, amíg élek: ifjú Toscanini című film forgatása javában folyik. A női főszerepet Elizabeth Taylor játssza. A film költségvetése bizonyára túllépi a 16 millió dolláros tervet. Mindazonáltal jó befektetést ígér az ebben a szuperprodukcióban részt vevő társaságoknak, és a RAI-TV is igen elégedett lehet azzal a feladattal, amelyet Fulvio Lucisanoés Tárák Ben Ammar producerek partnereként vállalt. G. Cresci, a RAI munkatársa elmesélte, mennyi viszontagságon ment keresztül Az ifjú Toscanini terve, amíg bizonyossá vált a megvalósítása.- Három év kellett ahhoz, hogy konkrét lehetőséget kapjon a megvalósulásra az a „titkos szerződés“, amelyet ZeffirellrveI kötöttünk - jómagam, a RAI más képviselői, valamint Fulvio Lucisano. G. Cresci még egy titkot is elárult:- A RAI-TV, azzal ellentétben, amit sokan gondolnak, nem akar többrészes minisorozatot készíteni Az ifjú Toscaniniból, külföldi eladás céljából. Sokan véljük úgy, hogy egy ilyesféle akció árthatna egy hagyományos típusú film összképének. Franco Zeffirelli egyelőre még nem sodródott bele ezekbe a heves vitákba, és nyugodtan végzi a forgatás munkáját. Tárák Ben Ammar producer, akinek már megállapodása van a jövőben Zeffirellivel közösen megvalósítandó terveiről, megerősíti a rendező jövő feladatairól szóló híreket.- A francia forradalom és A firenzeiek - közölte -, több mint 70 millió dollár értékű munkát nyújt a rendezőnek. Most azonban figyelmünket egyelőre csakis Az ifjú Toscani- nire fordítjuk.-Az Egyesült Államokban ismerik Toscanini maestrot? - kérdeztük Eugene Kohn fiatal karmestertől, aki a film zenei részének legfőbb felelőse.- Úgy vélem - mondta Kohn, -, Amerikában valamennyi fiatal muzsikus e nagy mester bűvöletébe kerül, és Toscanini mint ember és mint művész még ma is nagyobb érdeklődést kelt Amerikában, mint hazájában. A New York-i Közkönyvtár például megszerezte a Toscanini-archívumot, és a dokumentumoknak ez a roppant tömege így igen sok fiatal muzsikus számára felbecsülhetetlen kinccsé vált. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az örökösök által átadott anyag: több mint kétezer órányi hangfelvétel. Josef Horovitz zenekritikus Toscanini megértése című esz- széje nagy vitát keltett a mesterről, de a művész tiszta emberi és zenészi etikáját is új életre keltette.- A film lényeges eleme - mondta Zeffirelli -, a fiatal karmester alakja. Ő nagyon becsületes és kemény önmagával és másokkal szemben egyaránt, gyöngéd és lobbanékony természetű. Szeretném hozzátenni, hogy filmemmel - amelyet Ennio de Concinival és az amerikai Menno Mayerrel együtt írtam - ,,a művészet árnyékában élő politikáról“ is szólni szeretnék. A film igen sok dialógusából, jelenetéből kiviláglik a főszereplő haladó politikai felfogása.- Fontos szerepet játszik Sophie Ward - közölte továbbá a rendező, -, aki Margheri- ta Cambiaghit, a fényűzést a szegénységgel felcserélő, gazdag fiatal milánói nőt alakítja. A filmben Margherita önmagával is harcol, hogy bátorsága legyen eldönteni, melyik oldalra fog állni, és végül az elnyomottak mellett emelje fel szavát. A filmben a szegénységet és a szolgaságot, a vulgáris fényűzést és a gazdagok visszaéléseit egyaránt megtalálhatjuk. Az egyik jelenet különösen kedves számomra: ez egy nyomorúságos kórházban játszódik, ahol sorra halnak meg a gyermekek, s ahol a felzaklatott és lesújtott Toscanini - amikor látja, hogy Margheritának egy fiatal élet megmentése érdekében tett erőfeszítései hiábavalóak - így szól a szeretett fiatal nőhöz, akit már elveszített: „Mostanáig sohasem tudtam valójában, hogy mit akarsz kezdeni az életeddel.“- A legkevésbé sem kívánok látványos találgatásokba bocsátkozni ezekről a kérdésekről, amelyek nagyon is közelről érintenek - fejezte be Zeffirelli. - Az emberi lélek - és ez rám is vonatkozik - legélesebb ellentmondásait nem lehet felszínesen tárgyalni. Gondolnunk kell a gyermek és a már felnőtt Toscanini etikájára, a zene iránti táplált, szenvedélyes szeretetére, amelyből igyekezett kikapcsolni a politikát - de az emberi szenvedéssel szemben bizonyára nem volt közömbös. Liz Taylor nagy kedvvel dolgozik a film női főszerepének megformálásán, és továbbra is magára vonja a figyelmet. Zeffirelli derűs nyugalommal végzi a Toscanini maestroról szóló filmjének rendezését, és a reggel 8-tól este 10-ig tartó, kimerítő munkával teli napokon gyakran nézi meghatottan a Scala díszleteit, amelyeket Bariba szállítottak és itt újra felépítettek.- A maestro életének és művészetének jelentős része a milánói színházhoz fűződik, amelyet fiatalon elutasított, érett férfikorában visszatért hozzá, majd 62 évesen, mikor már nem lehetett háttérbe szorítani a politika befolyását, fájó szívvel elhagyott, azután, élete alkonyán, újra meglelt, de még akkor is számított rá, amikor már valóban fogytán volt az ereje. Filmem ennek a nagy életnek csak egy kis részét tárgyalja, néhány mozzanatot elevenít meg 1885-ból. E pillanatok közül mindegyiket áthatja az a szabály, amelyre én fiatal és kevésbé fiatal, szeszélyes és kevésbé szeszélyes szereplőimet szüntelenül emlékeztetni szoktam: „Az életben mindenkor kerülni kell a dilettantizmust“. GIOVANNA GRASSI A „TITKOS SZERZŐDÉS11 ZEFFIRELLI TOSCANINIRÓL KÉSZÍT FILMET ÚJ SZÚ 14 1988.111.11. N
