Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-03-11 / 10. szám
livatalosnak számit. A cá- ilatt bezzeg ezt nagyon n vették. Egy héten kétmeglátogatott, egyébként bogultam, ahogy tudtam, "olt a végtelenségig! Bo- meg, drágám, miért is ezzel magácskát? Ja z irodalomról beszéltünk, idta, ha jól emlékszem, kedves férje költő. Nem , de elhiszem. Én nem I biztosan gondolja magá- soda kultúrálatlan nő ez, sincs az irodalomról, egy nem olvasott életében, ezt gondolja, nagyon té- r hiszi, akár nem, az Íróit színe-java járt hozzám éjén. Megtiszteltetés volt írónak, ha eljöhetett a fi- k-jaimra, ide, ebbe a la- lilyen emberek fordultak am! Micsoda emberek! lovellisták, írók. Lángel- rt hát manapság milyen az írók? Némelyik meg- í mondom. De hát bizony semmi különös nincs íemmi izgalmas. Manap- íy megeshetik, hogy fél- itt utazik az ember egy y kapaszkodóba fogódzik amoson, de eszébe nem jy író áll mellette. Az én aranyoskám, három I meg lehetett különbözőt a többi földi halandótól, lül. az operaénekesek írók következtek. Na és ak azok még írni, uramis- tudtak írni! És felolvasni! i, hogy tudtak felolvasni! r hátán a hideg futkáro- tudja képzelni, aranyos- eisták, szimbolisták, neo- eudémonisták, imagi- mind megtiszteltetésnek meghívtam a szalonomra Szabad még egy pilláidé még egy gombostűt. ? Kitűnő. Maga, drágám, i nevét sem hallotta még a nagy költőnek, Konsztantyin Bal- montnak?... Hallott róla? Furcsa. .. Na de mindegy. Hallott róla, az még semmi. Látnia kellett volna. Egyszer nálam volt vacsorán, és itt maradt éjszakára. Nem mertem elengedni, nem kockáztathattam ezt meg. Egyszer csak - képzelje - az éjszaka kellős közepén, furcsa nyögéseket hallok a szobájából. Erre én, gyorsan felkeltem Georgij Nyikolajevicset... Hogyhogy ki az a Georgij Nyikolajevics? Ó, elnézést, úgy látszik, még nem említettem. Kornétás volt VALENTYIN KATAJEV a szumszki huszárezredben, Georgij Nyikolajevics Zsura Zsuravel. Mon amant... Nem érti? Hát... Hogy is magyarázzam meg? Egészen belezavarodik az ember. Valami olyasmi az, vagyis hát ma azt mondanák, hogy a szeretőm. Szóval, ha a megboldogult Zénón Ze- nonovics Kotyata nem volt nálam... No de hiszen ért engem, remélem, drágám?... Olyan borzasztóan nehéz volt vállalni a nem hivatalos hitvestárs szerepét, gondolhatja, szükségem volt valakire, aki testestőí-ielkestől megért. Persze egyetlen kornétás nem tudja betölteni az űrt egy asszony lelkében. Volt még egy nagyszerű barátom egy német építész. Alfred Rosenberg. Ma is könnybe lábad a szemen, ha eszembe jut szegénykém. Egyszer berohant ide hozzám, és azt mondta: „Diána! Szerezzen nekem ötszáz rubelt, vagy végem van!“ El tudja képzelni, milyen nehéz helyzetben voltam. Persze hogy azonnal zálogba tettem mindent, amit csak tudtam, hogy megmentsem. Eltelik ezután két hónap. És mit gondol? Beállít Alfred. Az arca krétafehér a szeme meg lázasan csillog. „Diána, már megint végem van!“ Érti, ugye, milyen nehéz helyzetben voltam. Gyönyörű férfi, építészmérnök.. Amit csak tudtam, zálogba tettem. Két hónap múlva újra: „Diána...“ Remeg, mint a nyárfalevél, alig tud megszólalni. Mi van? Megint vége! Hát tudja, drágám, akkor úgy éreztem, nekem ebből elég. „Alfred - kiáltottam mondja meg igaz becsületére, hányszor fog nekem idejönni, hogy vége van, egy ev alatt?“ „Hatszor“ - mondja erre Alfred. '„És mindig ötszáz rubelről lesz szó?“ - „Igen, ötszázról, mindig.“ Mit tehettem volna? Amit csak tudtam, zálogba tettem, és bebiztosítottam az életét másfél évre. Most egyébként Németországban él. Mondják, hogy vezető állásban van a fasisztáknál. Majdnem miniszter. Mondtam is mindig, hogy sokra viszi. Ó, Alfred, Alfred drágám!...Igen, tessék?... Ja, hogy Balmontról kezdtem valamit?... Igen. Igaza van! Szóval rohantunk Georgij Nyikolajeviccsel Balmont szobájába - és mit találunk ott? Képzelje csak el, micsoda látvány! Az asztalon petróleumlámpa pislog, és a szobában olyan sűrű a füst, mintha malacot pörkölnének, mindenütt vastagon ül a korom és a levegőben sűrű pelyhekben kering, a költő levegőbe mered, kezével a korompely- hek után kapkod és orrhangon sivít: „F-f-f-e-k-ke-t-e h-h-o-ó! F-f-f-e-k-k-e-t-e h-h-ó-ó?“ El tudja képzelni? Fekete hó! Hát igen ez költő volt! Hát még az imaginisták? Tudja, drágám, mi az, hogy imagi- nista? Nem tudja? Hát persze, honnan is tudhatná? Akár hiszi, akár nem harmincfokos fagyban egyetlenegy szál frakkban hajtattak végig a városon. Szó szerint igaz, se ing se alsónemú, se nadrág nem volt rajtuk, csak az az egy szál frakk. Maga, drágám, meg a szovjet költészetet emlegeti itt nekem! Aztán voltak a nyicsevók, így nevezték magukat. Ez már a hadikommunizmus alatt volt. Ezek kizárólag, már megbocsásson, trágárságot írtak verseikben. Egyetlen szót sem ismertek el, ami nem az. Először, persze, tudja valahogy furcsa volt hallani. Aztán, képzelheti, úgy hozzászoktam, hogy nem tudtam elaludni anélkül, hogy ne olvastam volna valamit a nyicsevók tollából. És milyen pompás címeket tudtak kitalálni: „Szendvics a fogason“, „Anya be, és azt mondta, kenyérkére vágyik, ozottan visszautasította, hogy fizessen Célozgatott rá, hogy micsoda kiváló ez egyes talpraesett kölyköknek, hogy snek a szakmába. Elértettem a célzást, nta a kabátom alá rejtettem egy szelet re rét. Három hét alatt összejött az skni. Útban Rothstein irodája felé elka- Ikifurdalás, mert bár gyűlöltem Rifkint, ge egyszer megengedte, hogy hazavi- zsömlemorzsát, amikor a nagybátyám tt. Megpróbáltam visszavinni a kenye- Ikaptak, éppen amikor azt találgattam, ilyik szelet melyik veknihez tartozik. Az avítóintézetben tértem magamhoz. i kemény javcsi volt. ötször léptem gyszer egy szennyesszállító platóján m meglógni. Az örök gyanút fogtak; az igbökdösött a botjával, és megkérdezDY ALLEN alkalmatlan". Mindennek meg kell adni a módját, de manapság... Eh, minek is részletezzem. Életem következő néhány évében én voltam a létező legmenőbb betörő. A népek Rafflesről locsognak, de Rafflesnek is megvolt a maga stílusa, meg nekem is. Egyszer együtt ebédeltem Raffles fiával. Kedves fickó. Lindy patinás vendéglőjében ettünk. Ellopta a borsőrlöt. Én magamhoz vettem az ezüstöt és a szalvétákat. Ő elemelte a ketchupos üveget. Én megfújtam a kalapját. Ó meglovasította az esernyőm és a nyakkendőtűm. Távozáskor elraboltunk egy pincért. Valóságos viadal volt. Az igazi Raffles macskatolvajként kezdte. (Nekem az nem ment, a macskabajusztól tüsszögőrohamot kaptam.) Felvette agyonstrapált macskaöltönyét, és nekieredt a tetőknék. Végül a Scotland Yard két kutyának öltözött ürgéje kapta el. Gondolom, hallottak már a Csóktolvajról. Valahányszor betört és kirabolta áldozatát, ha az fenének fekszem abban a ládában, m, egyenest bele a szemibe, és azt r - Szennyes ing vagyok. - Mondha- lizonytalanodott. Fel-alá téblábolt és múlt rám. Azt hiszem, kicsit betojtam, im, hogy szennyes ing vagyok - erős- Kék cejgvászon strapaing. - Mielőtt ioz jutottam volna, bilincs volt a keze- amon, és megint a sitten ültem. nt, amit a bűnözésről tudok, az Elmirá- jltam; hogyan kell zsebet metszeni, dönteni, üveget vágni - a szakma nyi finom fogását. Megtanultam példáit még a profik se mind tudják), hogy kai vívott tűzpárbaj esetén az első két ndig a zsaruké. Ez a szabály és kész. övetkezel te. És ha egy zsaru azt- Körülvettük a házat, kifelé, feltartott- akkor az ember nem kezd vadul íi. Hanem azt mondja: „Köszönöm, em" - vagy „Úgy vélem, pillanatnyilag illető nő volt, megcsókolta. Ugyancsak szomorú történet, ahogy a törvény végül rátette a kezét. Két idős, megkötözött özvegy előtt ficánkolt, és éppen azt dalolta, hogy „Aggyá csókocskát, tubicám“, amikor elbotlott egy zsámolyban, és eltörte a medencecsontját. Ezek a fiúk ugyan rendszeresen szerepeltek a címoldalon, de nekem volt néhány olyan húzásom, amire a rendőrség sose jött rá. Egyszer bementem egy lakásba, felrobbantottam a széfet, és megfújtam hatezer dolcsit, miközben ugyanabban a szobában egy házaspár aludt. A férj ugyan felébredt a dinamitra, de amikor biztosítottam, hogy az egész bevétel az Amerikai Fiúegyleté lesz, visszafeküdt aludni. Volt annyi eszem, hogy Franklin D. Roosevelt, az akkori elnök ujjlenyomatait hagyjam hátra. Máskor, egy diplomáciai koktélpartin, jattolás közben, elloptam egy nő gyémánt nyakláncát. Porszívót használtam - egy öreg Rakétát. Leszedtem a nyakékét meg a fülbevalóit. Később, amikor kinyitottam a porzsákot, egy múfogsort is találtam, a holland nagykövet tulajdonát. A legszebb munkám azonban a British Mu- seumban volt. Betörtem. Tudtam, hogy a Ritka Drágakövek termének egész padlózatát vezeték veszi körül, mely a legenyhébb érintésre is riadóztat. Kötélen lógtam fejjel lefelé, a tetőablakból engedtek le, így aztán nem érinttettem a padlót. A lehető legelegánsabban csúsztam át, s egy perc múlva már a híres Kittridge Gyémántok tárlója fölött lebegtem. Amint épp elővettem az üvegvágóm, egy verebecske röppent be a tetőablakon, és leszállt a földre. A vészcsengó megszólalt, és jött is nyolc rohamkocsi. Tíz évet kaptam. A veréb életfogyti- got. A madarat hat hónap múlva feltételesen szabadlábra helyezték. Egy év múlva Fort Worthben lekapcsolták, mert eszméletlenre csipkedte Morris Klugfein rabbit. Miféle tanácsot is adhatnék az átlagos polgárnak, hogyan védekezzen a betörök ellen? Hát, elsősorban hagyja égve a villanyt, ha elmegy hazulról. Legalább hatvanas körte legyen, mert ha gyengébb, a betörő elégedetlen lesz a világítással, és felforgatja a házat erősebbért. A másik lehetőség: tartson kutyát, de ez nem üzembiztos. Valahányszor kutyás házat akartam kirabolni, mindig vettem az állatnak némi strichninnel kevert kutyaeledelt. Ha nem hatott, akkor darált húst és Theodore Dreiser- regényeket kevertem össze fele-fele arányban. Ha úgy alakul, hogy távoznia kell és önzetlen marad a ház, nem árt, ha az ablakba helyezi önmaga kartonsziluettjét. Bármilyen sziluett megteszi. Egy bronxi pasas egyszer kirakta Montgomery Clift kartonalakját, azután elment víkendezni. Később véletlenül arra sétált Montgomery Clift, meglátta az árnyképet, és meglehetősen ideges lett. Megpróbált elbeszélgetni vele, ám amikor az hét órán át egy szót sem felelt, Clift visszament Kaliforniába, és azt terjesztette a barátai közt, hogy a New York-iak sznobok. Ha betörés közben lepi meg a behatolót, ne ijedjen meg. Ne feledje: ő éppúgy megijedt, mint maga. Legjobb, ha maga rabolja ki öt. Ragadja magához a kezdeményezést, és szabadítsa meg a rablót órájától és tárcájától. így aztán a rabló bemászhat az ágyába, míg maga elmenekül. Egy alkalommal, amikor ezzel a védekezésmóddal ejtettek csapdába, megrekedtem Des Moinesban, ahol azután hat évig éltem együtt egy másik ember feleségével és három gyerekével, s csak akkor léphettem le, amikor szerencsémre megleptem egy másik betörőt, aki aztán elfoglalta a helyemet. A hat év, amit abban a családban töltöttem, igen boldogan telt, és gyakran gondolok rájuk szeretettel, ámbár a kényszermunkán összeláncolt rabok életében is akadnak szép pillanatok. BÉKÉS PÁL fordítása visszájáról“, „Töltött patkány“.Milyen szellemes! Milyen képszerű! Micsoda képzelőerő! Maga meg azt mondja... Egyszer elcsenték Mihail Alekaszejevics Csihano hódprém bundáját. Hogy az ki, Mihail Alekszejevics? Hát nem mondtam? A megboldogult Zénón Zenonovics barátja volt. A legismertebb ügyvéd akkoriban. Az Állami Duma tagja. Most külföldön él, Párizsban. Emigráns. A Parlamentben dolgozik. Fűtő, váltott műszakban. És előadásokat is szokott tartani. „Messianizmus és démonizmus - a nagy oroszemi- gráció kiapadhatatlan forrásai“ címmel. Mondtam is én mindig, hogy még sokra viszi. Azt mesélik, nemrég meglátogatta Alfrédemet Berlinben. Igen... Na, hol is hagytam abba?... Szóval a nyicsevók elcsenték Csihano hódprém bundáját, eladták a Szuharevkán, vettek az árán egy fél sózott lovat, egy vödör szeszt és három font kenyeret, s három nap alatt megírtak és ki is adtak nyolc teljes almanachot Miről énekel a végbél?“ címmel. És hát mindez itt történt, ebben a lakásban. Maga meg azt mondja, a mai irodalom. Igen. A maga idején látott egyet-mást ez a lakás! Na persze, ma már más a helyzet. Egész más. Mondhatnám, teljesen más. A lakást elvették tőlem. Csak ezt az egy szobát hagyták meg. Művészet helyett szabás-varrással vagyok kénytelen foglalkozni. De hát ón nem panaszkodom. Elég tűrhetően keresek. És hát - van ízlésem? Az ízlésemet, nincs az a hatalom, amely elvehet- né tőlem. Úgyhogy nem kell aggódnia, drágám. Csodás ruhácskája lesz... Ide teszünk egy kis fodrot. A jobb csípőn hasíték. A bal csípőn is hasíték. A hát meztelen... Micsoda? Ez önnek nem tetszik? Hm... Hát persze... Gondolhattam volna. Mit is várhat az ember egy mai költő feleségétől? Egyébként, nem én akaszkodtam magára. Ha nem akar ízlésesen öltözködni, ám tessék, nem muszáj. Nem is tartóztatom akkor. Viszontlátásra. Egyenesen és jobbra. Vigyázzon, ne lépjen Bobikra. Volt szerencsém... Mi?... Magának nincs ízlése, vegye tudomásul! Maga engem csak ne oktasson! Hála istennek, a művészethez még értek valamicskét. PÉTER ÁGNES fordítása Frantisek Valouch A gondok Nincs sok esélyem Se lőni nem tudok se karatézni A gondok ellen tollal védekezem csak S még nem tudom meddig lesz tartalom a papír tiszta szelleme mikor szegül ellene az írás-eszmének a vers-esszencia mikor ömlik a homokba A gondok hatalma nagy fölöttem Bármikor kiverhetik kezemből a tollat meggyőzhetnek hogy az a vers mely sose volt megírva az a legszebb JÖVŐ Az agy laboratóriumában képletek kergetőznek burjánzó felfedezések A digitális idő hangtalan vág utat az újabb metróállomásokig / Már most hallom a holnap rideg parancsait: Fejezzék be a felszállást az ajtók záródnak Következik a Végtelenállomás Megint én leszek ki egy pillanattal később liheg be s már csak az idegen boldogság zsugorodó vörös lámpácskáit látja Meditáció a könnycsepp felett A nő volt aki kitalálta a könnyet tükörnek melyben jobban megismerheti magát Nem ereszti ki szeméből míg nem ölelkezik vele míg nem olvaszt belőle aranyékszert mellyel végül magát ékesíti A férfi lenyeli a könnyet akár egy hörpintésnyi savanyú bort szétmorzsolja markában vagy eltapossa mint a cigarettavéget Ám éjjel róla gondolkodik vegyképletté alakítja a tizedes rendszerbe sorolja Azt mi a nőt ékesíti sókristállyá változtatja a férfi Költészet' Gyakran felelőtlen a költészet Játszik velünk szerelmet boldogságot igazságot húséget de mindig tart talonban hamis lapot Bennünket Haraszti Mária fordításai
