Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-03-11 / 10. szám
Szaratov környéki kolhozok és az Ostrovi Efsz együttműködéséről köracö* L/ülgazdasági kapcsolatainkban l\ kulcsfontosságú helyet foglal el a Szovjetunióval való sokoldalú együttműködés. Az integráció új szakasza, amelyet a vállalatok közötti közvetlen kapcsolatok jellemeznek, a Szovjetunióval való együttműködést minőségileg új tartalommal tölti meg és új perspektívákat nyit előtte. Amint azt a kukoricatermesztés területén, a közvetlen kapcsolatok kiépítésében úttörőnek számító ostrovi Haladás Efsz tapasztalatai mutatják, az ilyen együttműködési forma az új, nagy lehetőségek mellett nagyobb igényeket támaszt az irányítással, a termelés minőségével és a közösen elfogadott kötelezettségek teljesítésével szemben. MIÉRT ÉPPEN OSTROV . ÉS MIÉRT A KUKORICA? Nem véletlen, hogy az ostrovi szövetkezet és a szovjet mezőgazdászok az első közös lépéseket a „kukoricaföldön" tették meg. Éppen itt van a lehetőség ugyanis - ahogyan azt az ostrovi földművesek évek óta bizonyítják - a szemesek termékmennyiségének megsokszorozására. A hetedik ötéves tervidőszak alatt az ostroviak hét és fél tonnán stabilizálták a kukorica hektárhozamát. Ilyen termésekre vágynak a baráti Szaralovi terület mezőgazdászai, akiket egyébként otthon az első osztályú élelmiszeripari búza termelői között tartanak számon. Az általuk termesztett gabona iránt nagy a kereslet a Szovjetunió egész területén. Igaz viszont, hogy a Szovjetunió élelmiszerprogramjából kifolyólag a szaratoviaknak nemcsak a jó minőségű kenyérbúza termesztését kell növelniük, hanem főleg a takarmánygabona mennyiségét, hogy intenzivebben fejleszthessék az állat- tenyésztést. A kukorica, amely a szemesek között nemcsak a legproduktívabb, hanem magas a tápértéke is, azt a tartalékot jelenti számukra, amit maradéktalanul és mielőbb ki kell használniuk. Ez nem könnyű feladat, mivel a Volga menti feketeföld termékeny ugyan, de nagyon száraz. Évente alig 400 milli- métemyi csapadék hullik ezen a vidéken, ráadásul nem is egyenlő időszakokra osztva, így azután a kukorica, de más növények is, öntözést igényelnek. A KÍSÉRLETEKTŐL A RENDSZERIG Emil Sedlák, az ostrovi szövetkezet elnöke, az SZLKP KB tagja, nemegyszer járt már Szaratov vidékén. Sok jó ismerőse van itt, sokszor találkozott a kolhozok elnökeivel, agrónómusaival - vagy itthon, vagy a Szovjetunióban - és mindig a kukoricatermesztésről beszélgettek. Csakhogy beszélgetni, szóban biztosítani eymást a barátságról - ez nem elég. Az ilyen beszélgetések egyikén született az ötlet: a szaratoGyorsan gyümölcsöző vi termőföldeken kísérletileg kipróbálni néhány kukoricahibridet. 1985-ben a nyugat-szlovákiai mezőgazdászok szaratovi látogatása idején mindkét fél visszatért a közös kukoricatermesztés ötletéhez, de elvben már más alapokon. Megegyeztek abban, hogy az lesz a legelőnyösebb, ha a Szaratovi területen egy iparszerű kukoricatermesztési rendszert mutatnak be. A Szaratovi területet és a Nyugat-szlovákiai kerületet összekötő hagyományos baráti kapcsolatokban, az ostrovi szövetkezett és a pobjedai kolhoz jóvoltából - az SZKP területi bizottsága és a nyugat-szlovákiai kerületi párt- bizottság hathatós támogatásával- új szakéisz kezdődött: a vállalatok közötti közvetlen együttműködés. ISMERETLEN TERÜLET Kísérletezni vagy szerződésben garantálni a szovjet partnereknek 5 tonnás átlagos hektárhozamot kukoricából 500 hektáron - ez bizony nem ugyanaz. Rövid időn belül az ostroviaknak elő kellett készíteniük egy kukoricatermesztési gépsort a podjedéü kolhoztagok számára és ezt elszállítani Generálszkéba, a kolhoz központjába - 2000 kilométernyire Ostrovtól. De nem elég csak elküldeni a gépeket. Szakemberekre is szükség van, akik összeszerelik a gépsort és megmutatják, hogyan kell vele dolgozni. Kit válasszunk- törték a fejüket Ostrovban, méijd elküldték a legjobbakat: Peter Pe- cháö és Jaroslav Náci agronómuso- kat, Jozef Palkecha gépesítöt s egy téipasztéüt traktorost, Jozef Folajtárt. Amikor májusban befejezték a vetést, csak Jéiroslav Nacf maradt Pob- jedában és kiutazott Daniel Minárik öntözési szakember. Augusztusban a két „előretolt“ szakember után Emil Sedlák, a szövetkezet elnöke is útra kelt, s a megérkezés és a rövid üdvözletek után rögtön a határba indult. A dűlők ellenőrzése után megkönnyebbülten sóhajtott. A csehszlovák hibridkukoricák öt tonnás termést ígértek egy-egy hektárról. De ezzel természetesen a munkalátogatás nem fejeződött be, következett az éles, egyenes és kölcsönösen kritikus véleménycsere. Részletesen elemezték az agrotechnikát, a gépek kihasználtságát, az emberek munkáját. Már akkor elhangzott szovjet részről az igény: ha a kukorica megadja az 5 tonnás átlagot, akkor ki szeretnék szélesíteni a termelést a szomszédos V. I. Lenin Kolhozra is, szintén 500 hektáron. A tervezett eredmények megvalósultak. A bolgár és a szovjet hibridek ugyan nem adták meg a várt termést, de a mi Cejcben nemesített hibridjeink hektárhozama -a várakozásnak megfelelően - 5 tonna volt. Az áttörés megtörtént, és az ostroviak előtt ott volt a lehetőség: 1987- ben 1000 hektáros szaratovi területet csehszlovák hibridekkel bevetni. VÁRAKOZÁSON FELÜL Igaz, ahhoz, hogy a vetőmag időben a Podjeda és a Lenin kolhozba jusson, nemegy adminisztratív jellegű akadályt le kellett küzdeni. A tárgyalások után azonban ezek az akadályok is elhárultak, és 1987-ben a vetőmagot, mint a technológia részét elszállították a Szaratovi területre. Már csak az ostroviakon múlott, hogyan birkóznak meg az új feladatokkal. A fentiek alapján úgy tűnhet, ment minden, mint a karikacsapás. Azonban a feladat megoldása bizonyos nézetkülönbségek miatt nem volt egyszerű. „Partnereink mindjárt a boronálás után szoktak vetni, amikor is a talajt szokatlanul mélyen lazították fel“ - emlékezik vissza Viliam Maco traktoros, aki a Lenin Kolhozban vetett kukoricát, abban az évben. - „Ráadásul nem használtak simitókat sem. A mi gépeink csak azután tetszettek meg az ottani trakorosoknak, amikor már látták, hogy jobban dolgoznak, mint az övéik. Egészében véve azonban a vidéken már több támogatója volt a rendszernek, mint egy évvel korábban. A mezőgazdászokról azt mondják, ragaszkodnak ahhoz, ami már bevált. A mi talajmúvélési módMagyarországon az évi földgázfogyasztás körülbelül 11 milliárd köbméter, a termelés viszont 7 milliárd köbméter körül mozog. Nemrégiben fejezték be egy gázfeldolgozó építését, amely a DKV magyar köolajtársasághoz tartozik. Az építkezés költségei 447 millió forintot tettek ki. A Világbank a beruházás céljaira 106 millió forint hitelt adott Magyarországnak. Az üzemben propán- butánt és más termékeket gyártanak. A felvételen az üzem egy része látható. (ŐSTK felvétel) közvetlen kapcsolatok szereink sokban eltérnek a szarato- vitól, de ahogy a Lenin Kolhoz gépe- sítói mondták, az nyer, aki a jobb termést biztosítja.“ S a termés abban az évben olyan volt mindkét kolhozban, amilyent a legnagyobb optimisták sem vártak. Pobjedában minden hektár 5,66 tonnás termést adott, a Lenin Kolhozban pedig hektáronként 8,82 tonna kukoricát takarítottak be! Ilyen bő kukoricatermés az ostrovi határban sem mindennapos. így azután nem kell azon csodálkozni, hogy ebben az évben már a Szaratovi terület 5 kolhoza szeretne összesen 5000 hektáron csehszlovák rendszerben kukoricát termeszteni, s ezenkívül további 5000 hektárra való vetőmagra mutatkozik igény. Az ostrovi Haladás Efsz a szaratovi földeken a két ország között minőségileg új mezőgazdasági kapcsolatok alapját rakta le, méghozzá a közvetlen vállalati kapcsolatokét. „Az igazat megvallva, csak a közvetlen kapcsolatokról szóló szerződések - a két kolhozzal - jelentették azt, hogy a szavaktól eljutottunk a tettekhez“ - mondta Sedlák elvtárs. Ivan Csincsenko, a Lenin Kolhoz elnöke még hozzátette: „Az ostrovi szövetkezeti tagokkal közösen bebizonyítottuk, hogy a kukoricával rövid idő alatt megoldható vidékünkön a gabonaprobléma, amelynek lényege a szemesek termesztésének a növelése. A nagy termés a jó minőségű csehszlovák vetőmagnak, termékeny és jól öntözött földjeinknek, valamint az ostrovi efsz, meg a Lenin Kolhoz traktrosai és agrónó- musai mesteri munkájának köszönhető.“ Látszatra tehát az együttműködés ideális, problémamentes. Az élet azonban ennél bonyolultabb és nem egy probléma előfordul - közöttük a legégetőbb az ár kérdése. Miért? A vetőmag és a berendezés ára, amelyet az ostroviak Szaratovba szállítanak, magasabb mint a KGST-árak. Ráadásul némelyik gép beszerzése még devizaigényes is. Az ostroviak felvetették tehát a kérdést, hogyan megosztani ezt a terhet. Vitalij Vorotnyikovnak, az OSZSZK kormánya elnökének, közelmúltban tett látogatásakor a szövetkezet előterjesztette konkrét ajánlatát a megoldásra: a kukoricatermesztésre és feldolgozásra közös nemzetközi vállalatot alapítani. „Egyetértek, sőt örülök, hogy nem felülről várják az utasítást, és önmaguk próbálják szélesíteni az együttműködést. Ebben az esetben a centralizáció nem is segítene, csak formalizmust, bürokráciát vinne az ügybe, eltemetné azt. S a dolog lényegéről, az árról? A Szovjetunióban most rendezzük át az árakat, de ez 2-3 évig is eltart. Reálisabb lesz tehát nem várni erre, hanem egymás között megegyezni az árakról“- mondta Vorotnyikov elvtárs. Lenári elvtárs, aki a vendéget kísérte, még annyit tett hozzá: „Hiszen semmi sem gátolja önöket abban, hogy saját, mindkét fél számára előnyös árakat állapítsanak meg a társuláson belül. Ez érdekes kísérlet lenne az állam és az érdekelt vállalatok számára is“ - majd megjegyezte - „ezt kell tenni, hiszen a Szaratovi területen a 6,5 millió tonnányi gabona mellett, évente egymillió tonna kukoricát is meg kell termelni. Ezt az önök segítségével elérik s természetesen a nyújtott szolgáltatásokért fizetnek, ami viszont számunkra lesz nagy segítség.“ Ez a forma, a közvetlen kapcsolat, most szabad utat kapott, noha sok komplikált kérdést kell még megoldani ezzel kapcsolatban, de- ahogy az ostroviak példája mutatja- mindenképpen közösen. JOZEF SEDLÁK Újabb magyar—szovjet vegyesvállalatok A sokoldalú magyar-szovjet gazdasági kapcsolatok további bővítésében mind nagyobb szerepet kapnak a korszerű együttműködési formák, főként a vállalatok közvetlen termelési kontaktusai. Ezt jelzik a már létrejött, illetve formálódó vegyes vállalatok, amelyek révén a két ország termelői szoros gazdasági kapcsolatba kerülnek, a vállalkozáshoz adott töke arányában érdekeltségük is jelentősen megnő a sikeres együttműködésben. Magyarországon négy, a Szovjetunióban öt magyar-szovjet vegyesvállalat alakult meg eddig; közülük három már termel. A legelső ilyen vállalkozás az esztergomi székhelyű Mikromed Kft., amelyet a Medicor Művek és a Szovjet össz-szövetségi Orvosi Műszeripari Tudományos Kutató Intézet hozott létre; orvosi és egyéb elektronikai berendezéseket gyárt és forgalmaz. A Mikroelektronikai Vállalat és a szovjet Műszaki Fejlesztő-Gyártó Tudományos Központ Intermos néven hozott létre vegyesvállalatot. A kft. integrált áramkörök gyártását kezdte meg. Fa alapú csomagolóeszközöket állít elő az első szovjetunióbeli székhelyű vállalat, a vilniusi Littara Volanpack, amelyet a litván Littara és a magyar Volánpalack alapított. Az idén továbbiak kezdik meg működésüket, amelyek közül hat cég már a múlt esztendőben megalakult. A Mahir és a szovjet Szojuz-torgreklama Tisza néven hozott létre reklám vegyesvállalatot Moszkvában. A Ferunion és a Gránit, valamint a Sztankoimport külkereskedelmi és a Vniialmaz Tudományos Termelési Egyesület Gyémánt- és Szerszámforgalmazási kft-t létesít Budapesten. Csúcstechnológiájú energetikai berendezések kifejlesztésére vállalkozik az Energotechno közös vállalat, melyet a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Magas Hőmérsékletek Intézete, valamint nyolc magyar vállalat és intézet hozott létre. A Temaforg textil- és vegyipari hulladékok hasznosítására, valamint úgynevezett nemszőtt anyagok előállítására létesített két vegyesvállalatot a Szovjetunióban. Az Ágker Kft. vállalkozása, amelyet a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Mezőgazdasági Kutató Intézetével hozott létre, korai és középkori érésű kukoricahibridek nemesítésével foglalkozik majd. Várhatóan további négy-öt vállalkozás alakul meg az idén. jó tudni, hogy ■■■ ... a csővezetékes szállítást egyre gyakrabban alkalmazzák a Szovjetunióban. A nyugat-szibériai Kuzbaszból egy 250 kilométer hosszú csővezetéken keresztül évente mintegy 3 millió tonna porított, vízzel kevert szenet juttatnak az erőművekbe, Togliatti és Ogyessza között 2400 kilométer hosszú csővezeték működik, amely évente 2,5 millió tonna ammóniát szállít az OSZSZK és az Ukrán SZSZK mezőgazdasági üzemei, szovhozai és kolhozai számára. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a szállításnak ez a módja számos előnnyel jár; tehermentesíti a vasutat, olcsó, környezetkímélő és kevesebb veszteséggel jár. ... Kína kiskereskedelmi forgalma tavaly 582 milliárd jüan volt, ami 17,6 százalékkal több, mint az előző évben. Ekkor az évi növekedés 15 százalékot ért el. A kínai piac stabilizálásához jelentősen hozzájárult az ipari termelés növekedése. ... a Szovjetunió és Japán olyan közös programok megvalósításában egyezett meg, amelyek a kölcsönös árucsere bővítését szolgálják. A kereskedelmi egyezmények 240 millió dollár értékű áru cseréjéről szólnak. Japán Szibéria erdőgazdálkodásának fejlesztését segíti elő, a Szovjetunió viszont építkezési faanyaggal egyenlíti ki tartozását. Az egyezmény továbbá azzal számol, hogy japán segítséggel 140 millió dollár értékben műszálakat gyártó üzemet építenek a Szovjetunióban. ... a Szovjetunióban a gázipar egyike a legdinamikusabban fejlődő ágazatoknak, s világviszonylatban is az elsők között foglal helyet. Az elmúlt húsz év során a földgáz kitermelése 250 százalékkal nőtt és tavaly elérte a 720 milliárd köbmétert. A legújabb adatok szerint a szovjet földgáztartalékok elérik a 34 billió köbmétert. Jelenleg a Szovjetunióban 600 földgáz- lelőhelyet tartanak számon, ezek többsége Nyugat-Szibériá- ban található. A legtöbb földgázt az urengoji lelőhelyek adják, ahol eddig több mint 1 billió tonna földgázt termeltek. Növekszik a többi lelőhely jelentősége is. Ezek között az első helyen a szibériai Jamburg „ipari oázisa" áll, amely a jelenlegi ötéves tervidőszakban jelentős szerepet játszik. Ugyancsak nagymértékben szolgáltatják ezt a fontos ipari nyersanyagot a türk- mén, a kazahsztáni és a kamcsatkai lelőhelyek. A fokozott földgázkitermelés pozitívan befolyásolja az ország tüzelő- energetikai mérlegének struktúráját. Fűtőanyagként a földgáz egyre inkább háttérbe szorítja a kőolajat, és nélkülözhetetlenné válik a népgazdaság legkülönbözőbb ágazataiban. 1988.
