Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-03-11 / 10. szám
A tlmacei Sz. M. Kirov Szlovák Energetikai Gépgyár a Dél-Szlovákia iparosítása keretében létesült üzemek közé tartozik. Az eleinte 1200 dolgozót foglalkoztató kazángyár, számos buktatót és sikert hagyva maga mögött, hazánk egyik legjelentősebb energetikai gépgyárává fejlődött. A gyárnak jelenleg több mint 7000 dolgozója van, s amellett, hogy hazánk energetikai berendezéseinek főjavításaiban és karbantartásában is jelentős feladatokat teljesít, gyártási programját elsősorban a hagyományos hóerőmúvi kazánok, valamint az atomenergetikai szeparátorok, kondenzációs berendezések gyártása képezi. A tlmacei kazángyártók termékeit külföldön is jól ismerik, eddig összesen 18 ország, főleg a Szovjetunió, Románia, Jugoszlávia, a szomszédos Magyarország, valamint Törökország, Irán, Argentína, Brazília és a távoli Kína energetikai berendezéseibe építették be. Mindez igaz, ám az egy evvel ezelőtt, 1987 márciusában tartott üzemi pártértekezleten megvitatott dokumentum, amely a vállalat helyzetével, további fejlődésének útjaival és irányaival foglalkozott, kevésbé kedvezően vázolta fel annak gazdasági helyzetét. „Vállalatunk a 7. ötéves tervidőszakban nem teljesítette sem a mennyiségi, sem a minőségi tervmutatókat. Összesen 442 millió korona értékű gyártmánnyal került ki kevesebb a gyárunkból. A felső szervek 257 millió koronával módosították ugyan a termelési tervünket, de még ennek a csökkentett tervnek is adósai maradtunk 185 millió koronával. Ebben része volt annak is, hogy a zselizi ( 2eliezovce) üzemünk késlekedett a kondenzációs berendezések gyártásának beindításával és teljes kapacitásra történő felfuttatásával... Fő hibánk azonban az volt, hogy a vállalat termelési alapjait a gazdálkodásban érvényesülő extenziv szemlélet következtében, valamint a termelés irányításában és a munka szervezésében tapasztalt stagnálás miatt nem használtuk ki kellőképpen“ - olvashatjuk a beszámolóban. A vállalat kilenc fiatal mérnöke, Ladislav Lipovsky, Juraj Kariík, Michai Báján, Alfonz Konópka, Karol Övarai, Robert Ötrba, Ján Ötrba, Peter Mikulás, valamint a vállalat új igazgatója, Juraj Kovaőic mérnök részvételével gondosan előkészített, megvitatott, valamint 14 hozzászólással kiegészített dokumentumot, mint a vállalat átszervezésére, korszerűsítésére tett javaslatot jóvá is hagyták a konferencia résztvevői. Mindezt elsősorban a vállalatra nehezedő gazdasági és bérkifizetési gondok tették szükségessé, hiszen a gyár hiteltartozásai 1986 végén elérték a 279 millió koronát, így aztán elég sok törleszteni való marad egészen a 8. ötéves tervidőszak végéig. VALAHOL EL KELLETT KEZDENI A „Fejlődésünk irányai és útjai“ néven ismert, 82 oldal terjedelmű dokumentum részletesen felsorolja és elemzi azokat a hibákat, hiányosságokat és mulasztásokat, amelyek a termelés előkészítésében, irányításában, a műszaki fejlesztésben, a munka megszervezésében és egyéb területeken akadályozták a feladatok teljesítését. Grafikonok szemléltetik benne a lemaradások mértékét, okait és következményeit, például a munkatermelékenység és az átlagkereset alakulása közti összefüggéseket, a termelési alapok növekedésében és felhasználásában tapasztalt aránytalanságokat, a munka minőségi színvonalának csökkenését, az ebből eredő garanciális javítások terheit, valamint a selejtgyártás arányait. A beszámoló arra is rámutatott, hogy a számítástechnika beépült ugyan a vállalat irányítási rendszerébe, legjobb eredményeit azonban nem hasznosította a vállalat vezetősége. Mindez természetesen a dolgozók közérzetére is kihatott, akik közül sokan feltették magukban a kérdést, hogy túrjék-e a termelés szervezésében, az anyagellátásban mutatkozó hiányosságokat, vagy inkább más munkahely után nézzenek. Valóban, az utóbbi időben sokan elhagyták a vállalatot, ami arra figyelmeztet, hogy az előbbi kérdést komolyan kell venni, s meg kell rá találni a megfelelő választ. A dolgozók ezt talán így fogalmaznák meg: maradunk, ha javulnak a munkahelyi körülmények, ha folyamatos lesz az anyagellátás, rendszeres a munka, ha jobb lesz a társadalmi légkör, ha javulnak és tartósakká válnak az egyéni érvényesülés lehetőségei, s ha emelkedni fog a szociális ellátottság, az emberről való gondoskodás színvonala. Az üzemi pártkonferencián jóváhagyott dokumentum természetesen a hibák felszámolásának a módjaira is rámutatott, s azonnali intézkedésekre kötelezte a vállalat vezetőségét, műszaki dolgozóit. Ezek alapján már az elmúlt év első felében sikerült javítani a termelés folytonosságán, s megvalósítani azokat a személyi változtatásokat is • A tlmacei Szergej Mironovics Kirov Szlovák Energetikai Gépgyár téli panorámája (Mészáros László felvétele) a vállalat vezetésében, amelyek a helyzet gyökeres megváltoztatásához elengedhetetlenül szükségesek voltak. Az őrségváltás több mint 100 vezető beosztású dolgozót érintett. A vállalat új igazgatója - a korábban megszokott gyakorlattól eltérően - nem hozott új embereket a vállalathoz. Az új vezetőség a több éve itt dolgozó, az új iránt fogékony és tehetséges szakemberekből alakult ki, akik a legjobban ismerték a terv teljesítéséhez szükséges feltételeket, s a vállalat átszervezésével kapcsolatos tennivalókat is. Egyúttal az üzemi pártszervezet, valamint a „Kirovec" üzemi újság szerepe is megnövekedett, amely nemcsak ismertette és magyarázta a dokumentum tartalmát, hanem az ebből eredő feladatok teljesítését is figyelemmel kísérte. Erre különösen nagy szükség volt, mert sokan kételkedtek az átalakítás sikerében, sőt még ma is kételkednek, mások pedig a feladatok nehézségétől félnek. Olyanok is vannak, akik nehezen tudnak megválni a megszokottól, s olyanok is, akik számára még mindig nem világosak a kitűzött célok. LEGJOBB ÉRVELÉS A SZEMLÉLTETÉS A vállalat további fejlődésének irányait és útjait meghatározó dokumentum olyan mélyreható változásokat tűzött célul a termelési és munkafolyamatok szervezésében, hogy célszerűnek mutatkozott mindezt egy jól áttekinthető maketten is szemléltetni. A gondosan, méretarányosan elkészített makett iránt óriási volt az érdeklődés. Betekintést nyújtott a vállalat kialakítandó termelési rendszerébe, a nyersanyagkészletek tárolási feltételeibe, az anyagmozgatás rendszerébe, valamint a vállalat távlati fejlesztési terveibe, s mindez mindenki számára láthatóvá, szinte kézzelfoghatóvá tette a végső célt. Nem kevés tájékoztatást adott arról is, hogy miként változnak majd a dolgozók munkakörülményei, mennyire javul majd a szociális és egészségügyi ellátottság, valamint a szolgáltatások és a közlekedés színvonala. Jól tükrözik ezt a maketten látható új létesítmények, a munkásszálló, az egészségügyi központ és annak rehabilitációs részlege, az uszoda és a bevásárlóközpont. A közmegelégedésre kiállított makett várakozáson felüli sikert aratott. Az emberek tenniakarására gyakorolt hatását még az is fokozta, hogy a makett készítésével egyidó- ben kezdték meg a maketten is látható anyagraktár építését. A vállalat dolgozói társadalmi munkában falazták körül és fedték be az egyik rakterületet, így hozták létre az 5-ös számú üzemcsarnokot, ahol a gyár konstruktőrei által kifejlesztett manipulátorok segítségével, új gépsorokon formálják és hegesztik a kazángyártásban használt csöveket. Az itt elhelyezett automatikus he- qesztóberendezések nemcsak könnyítik a hegesztők munkáját, hanem a munka minőségét, termelékenységét is javítják, s a balesetveszélyt is csökkentik. BÍZNI KELL AZ ÚJBAN A fejlesztési program ismertetése ellenére még mindig vannak hitetlenkedók is a vállalatnál, akik azt mondogatják, hogy az eddidiek folyamán már két ilyen dokumentum is napvilágot látott, a kivitelezésre azonban nem került sor. E bíráló megjegyzések ellenére most is vannak lelkes szószólói az újnak. Ilyen például Jozef Öpisár marós, aki fiatalon a vállalatnál kezdte, s ott is akarja befejezni a munkáját.-Szerintem még mindig nincs eléggé megbecsülve a minőségi munka - mondja, - különösen ha fiatalok végzik azt. A mellettem levő gépen több évtizede dolgozik az egyik barátom, kissé távolabb pedig a fiatal Robert Kovácik, aki a legkényesebb munkát is pontosan, ellenvetés nélkül elvégzi. Ha a szomszédomat bíznák meg ilyesmivel, ö inkább szabadságot venne ki, amíg a munkát elvégzik, mégis ő viszi haza a kövérebb fizetési boritékot. Nem csoda tehát, hogy Robert egy idő után felmondott, így váltunk meg több fiataltól is, akik úgy érezték, hogy munkájuk nincs eléggé megbecsülve. Most további öt fiatal akar elmenni tőlünk. Kettőért ugyan nem lesz kár, de a három jó munkaerő megtartásáért mindent meg kellene tenni, különösen akkor, ha követelésük az elvégzett munkájuk alapján jogosnak tekinthető. Jozef Spisárnak az üzemcsarnokban uralkodó rendetlenségről is megvan a saját véleménye:- Nyissa ki ezt a szekrényt itt. Ez az én szekrényem, s bármikor meg lehet nézni, hogy milyen rendet tartok benne. A rend az egyik feltétele annak, hogy gyorsan és szervezetten végezhessem a munkámat. És most tekintsen végig az üzemcsarnokon. Nos, a munkahelyi rend, habár sokat javult az utóbbi időben, azért még jobb is lehetne. Jozef Pacala, a műszaki fejlesztési osztály legjobb újítója azt nehezményezi, hogy most, amikor az egész vállalatot az átalakítás szelleme hatja át, amikor a találmányoknak, az újításoknak és a korszerűsítéseknek meghatározó szerepük van, akkor azoknak a jutalma, akik az újításokat, a találmányokat beépítik a termelési folyamatokba, az újítók jutalmához viszonyítva elenyésző. A vállalatnál ez az összeg alig teszi ki a 6 százalékát annak, amit az újítók és feltalálók kapnak jutalmul. Ez valóban nem serkenti a műszaki fejlesztést. Októberben újabb vállalati pártkonferenciára került sor, amelyen egyrészt a határidőkhöz kötött feladatok teljesítését ellenőrizték, másrészt pedig újakkal egészítették ki a régi dokumentumból eredő feladatokat. A kiegészítésre egy 14 tagú szakbizottság tett javaslatot. A konferencia többek között megállapította, hogy javult a munkafolyamatok tervezése és szervezése, folyamatosabbá vált a termelés, s kialakultak azok a feltételek, amelyek a vállalat szervezeti átalakításához, a rugalmas termelési rendszer bevezetéséhez szükségések. Ezt részben a vállalat műszaki osztálya által létrehozott automatizált irányítási rendszer segíti elő. A számítógépek a folyamatos anyagellátásban is szerepet kapnak. A MŰSZAKI FEJLESZTÉS ÚTJÁN A tervek szerint ez év szeptemberéig 50 manipulátorral egészítik ki a jelenleg működő gépsorokat. A termelés általánosabb jellegű automatizálására akkor kerül sor, amikor majd a vállalat Nová Baria-i gyáregységében, a Plastika Nitra vállalat fejlesztési osztályával, valamint a Bratislavai Hegesztéstechnikai Kutatóintézettel együttműködve elkezdik a hegesztőautomaták, valamint az olyan manipulátorok és egyéb műszaki berendezések gyártását, amelyek könnyen mozgathatók, s alkalmasak lesznek az energetikai gépgyártásban használatos gépsorok és gyártórendszerek kialakítására is. Nagy kérdés azonban, hogy mikor kerül erre sor, mert a Banská Bystrica-i Stavoin- dustria ipari építövállalat nagyon lassan halad az építkezéssel. Az építtetóket viszont sürgeti a tervezett műszaki rekonstrukció és az idő. Ezért azzal a gondolattal is foglalkoznak, hogy kialakítanak egy 200 főből álló épitócsoportot, amely komoly segítséget jelentene a fejlesztési tervek megvalósításában. A Nová Bana-i új gyáregység építését a Stavoindustria vállalattal együttműködve szeretnék még ez év decemberében befejezni, ehhez azonban arra van szükség, hogy az építkezés kivitelezője, vagyis a Stavoindustria is elfogadja az ajánlatot. Az igazság azonban az, hogy a múltban az ilyen szándékok nem nagyon találtak támogatásra. Attól tartanak, hogy a kivitelező tartózkodása most is hátráltatni fogja az építtetők tenniakarását. Márpedig a tenniakarást, a kezdeményezőkészséget felbecsülhetetlen értéknek tartják a tlmacei gépgyárban, ezért az utóbbi időben ugyancsak megküzdöttek érte a kommunisták, a szakszervezet és a SZISZ megújulásra törekvő tagjai, s alvállalat új gazdasági vezetői is. Ami a leváltott vezetőket illeti, őket sem tanácsolták el a vállalattól, hiszen sokan közülük gazdag tapasztalatokkal rendelkeznek, amelyek hasznosítására nagy szükség van az átalakítás folyamatában. Van tehát módjuk és alkalmuk arra, hogy aktívan vegyenek részt a célul tűzött fejlesztési irányzatok megvalósításában. Mint már említettük, a vállalati pártdokumentum elfogadása óta kerek egy év telt el. Feltehetjük tehát a kérdést, hegy milyen eredménye volt az azóta megnyilvánult áldozatkész tenniakarásnak, a több mint 40 ezer órás társadalmi munkának, a szervező és meggyőző tevékenységnek, a dolgozók széles körét bekapcsoló vitáknak. A tlmacei gépgyár dolgozói az 1987. évi tervet több sikertelen év után túlteljesítették. Nem maradtak adósak a pártkonferencián hozott határozatok teljesítésében sem. Végső céljuk mielőbbi elérése érdekében szükség szerint módosítják, formálják, tökéletesítik az elfogadott dokumentum irányelveit. Nagy igyekezettel munkálkodnak a rugalmas gyártási rendszer kialakításán, az átalakítás sokoldalú programjának megvalósításán, vállalatuk és saját jövőjük biztonságának megteremtésén. POVAZSKY NORBERT
