Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-03-11 / 10. szám

Vasárnap 1988. március 13. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 05.54, nyugszik *17.40, Közép-Szlovákia. 06.01, nyugszik 17.47, Nyugat-Szlovákia: 06.07, nyugszik 17.53 órakor. A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 03.42, nyugszik 11.15, Közép-Szlovákia: 03.49, nyugszik 11.22, Nyugat-Szlovákia: 03.55, nyugszik 11.28 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük KRISZTIÁN - VLASTIML nevű kedves olvasóinkat • 1898-ban ezen a napon kez­dődött Minszkben az OROSZ­ORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRA­TA MUNKÁSPÁRT (OSZDMP) L (illegális) kongresszusa • 1888-ban született Anton Szemjonovics MAKARENKO orosz pedagógus, író (fi 939). AZ ÚJ SZÓ JOVO HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL AZ ÁTALAKÍTÁS ÉS A VÁLSÁGOS ÉVEK TANULSÁGAI irta: ALOIS INDRA, a CSKP KB Elnökségének tagja, a CSSZSZK Szövet­ségi Gyűlésének elnöke A GYŐZELMES FEBRUÁRRAL KEZDŐDÖTT... Összeállítás a Nagykürtösi (Verky Krtíá) járásból NŐK A TÁRSADALOMBAN Dr. Éva Lysá írása REFLEKTORFÉNY­BEN A KIVITEL Blazej Sedliak mérnök cikke TOVÁBB A MEGKEZDETT ÚTON Balta József cikke EGY IGAZ EMBER Részlet Borisz Polevoj regényéből „HA DOLGOZOM, KÖNNYEBB“ Szabó G. László beszélgetése Rudolf Hruéinskyval IDŐSZERŰ GONDOLATOK A strahovi alagút - amely Prága két városrészét, Smichovot és Drevnovot köti majd össze - fő kivitelezőié a Metróépitó Vállalat Az építkezést 1984-ben kezdte meg, és várhatóan 1995-ben adja át a közlekedésnek. Jelenleg a vállalat dolgozói az alagút nyugati részén dolgoznak. A képen Ján Straka mérnök (előtérben) ésZdenék Halamásek mérési munkát végez. (Petr Merta felvétele - ÖTK) A bratislavai Szlovák Műszaki Üveggyár az idén több mint ötmillió fénycsövet szállít nem szocialista országokba. Ezt a terméket az NSZK-ból származó automatizált gépsoron állítják elő, amelynek próbaüzemeltetése is a jelenlegi időszakban folyik. A választék bővítése érdekében a gyár igyekszik növelni exportképességét, hogy már ebben az évben mintegy háromnegyedmillió koronával növelni tudja nyereségét. A képen Terézia Mészároéová az említett gépsort kezeli. (Vlastimír Andor felvétele - ŐSTK) A szocialista demokráciát úgy értelmezzük, mint az egészséges társadalmi fejlődés valós mozgatóerejét, olyan kulcstényezőt, amely alapvetően befolyásolja az ember életét, cse­lekvését és gondolkodásmódját, s általában a társadalom erkölcsi légkörét. Csak követke­zetes és nem formális fejlesztésével érhető el a legszélesebb néprétegek tényleges és öntu­datos részvétele az állami, a társadalmi és gazdasági ügyeknek, a munkahelyek és a kö­zösségek élete kérdéseinek eldöntésében és cselekvő részvételük a jóváhagyott határozatok megvalósításában. Ezt az irányvételünket a továbbiakban sok­oldalúan fejleszteni és szilárdítani fogjuk. Kö­vetkezetesen ügyelünk arra, hogy a gyakorlat­ban teljes mértékben kifejezésre jusson politi­kai rendszerünk mélyen demokratikus jellege, amely a társadalom forradalmi átalakításáért vívott küzdelemben népünk legnagyobb vívmá­nyainak egyike. Hazánk szocialista politikai rendszere lehetővé teszi, hogy állampolgáraink politikai hovatartozásuktól, nemzetiségüktől, világnézetüktől és vallási meggyőződésüktől függetlenül, széles körűen részt vegyenek min­den területen a politika kimunkálásában, meg­valósításában és ellenőrzésében. Ez a tényle­ges demokráciának, egyenlőségnek és pluraliz­musnak olyan rendszere, amelyet a széles ér­dekképviseleti és szervezeti struktúrájú Nemze­ti Frontunk testes^ meg. Ilyen lehetőségeket nem biztosíthat egyetlen polgári demokrácia sem. Politikai rendszerünket sokoldalúan fejlesz­teni és szilárdítani fogjuk. A nyílt politikának, a széles körű nyilvános tájékoztatásnak és ellenőrzésnek, a népnek a gazdaság és a társa­dalom igazgatásában való részvételére szolgá­ló önigazgatási formák elmélyítésének és meg­szilárdításának útját fogjuk követni. Nagy hang­súlyt helyezünk arra, hogy az állami, gazdasági s társadalmi szervek és szervezetek, valamint a képviseleti és törvényhozó szervek tevékeny­ségében széles körűen érvényesüljenek a mun­ka mélyen demokratikus alapelvei, s hogy a tár­sadalmi élet alapvető fontosságú kérdéseivel kapcsolatban becsületes és nyílt párbeszéd folyjon az állampolgárokkal. E tekintetben nö­vekszik a nemzeti bizottságok szerepe és fele­lőssége. Jogkörüket bővíteni és szilárdítani fog­juk. A nemzeti bizottságok az államigazgatás és az államhatalom olyan fő láncszemei, amelyek­re a lakosok mindennapi szükségleteinek kielé­gítésében támaszkodunk. Ügyelnünk kell arra, hogy mindenütt kialakuljon a bírálat, önkritika és nyíltság egészséges légköre, figyelmesen és érzékenyen tekintetbe vegyék az emberek néze­teit. Erélyesen harcolni fogunk a bürokrácia és a formalizmus ellen s minden olyasmi ellen, ami aláássa a dolgozók alkotó aktivitását és kezde­ményezését, ami közömbösséghez és passzivi­táshoz vezet. (Miloá Jakes elvtársnak a februári győzelem 40. évfordulója alkalmából mondott beszédéből) Bálint István először a fényké­peket mutatja: az efsz megala­kulásáról, a zárszámadó gyűlé­sekről, a munkáról. Ezek őrzik ifjúságát. A legrégibb képen a huszonhárom éves könyvelő hol gondolt még a nyugdíjra! Most fél évvel előtte nem könnyű számot adni a közbeesőkről, el­számolni a történtekkel. 1976-ig úgy volt jó, ahogy volt. Nem szólt ö soha a végenincs napok miatt. Csak hetvenhat után keseredett meg egy kicsit. Azóta az efsz földjein az állami gazdaság gaz­dálkodik, s ö nem tudott ott ma­radni. Ágcsemyón (Öierna nad Tisou) a vasútállomás raktárgaz­dasága vezetőjeként annak pénz­ügyi helyzetével foglalkozik. Azt mondja, ha az embernek más­hová kell állnia, mert másutt van rá szükség, ne legyen elkese­redve, mégsem tudja elhallgatni: itt az hiányzik, ami a régi helyén ösztönözte őt. A falusi együvé tartozás.- Mi megállás nélkül dolgoz­tunk. 1970-ben volt nagy árvíz, kiöntött a Tisza. Itt vannak róla a képek, alig látszik ki az almafa koronája. Mentünk lapátokkal, mentünk homokzsákokat cipelni, mert meg kellett állítanunk a vi­zet, hogy ne tegye tönkre a mun­kánkat. És megállítottuk. Pedig senkit se hívtak, hogy jöjjön a gátat erősíteni, mégis jött min­denki. Ilyen a falusi ember. Leg­alábbis olyan volt. Mára tán már ez is változott. A földműves (Baranyai Lajos felvétele) közel állt a természethez. Ter­mészetes volt számára a segít­ségnyújtás, mert rá volt utalva egyik a másikra. Aratáskor, épít­kezéskor egyik segítette a mási­kat. Nem kért pénzt a munkájá­ért, szóba se hozták akkor, hogy a munkáért valaki fizessen. Nem is hiszem, hogy az ipari vidéke­ken ugyanúgy megbecsülték volna egymást az emberek. A pénz beszélt, nem az önzet­lenség. Azelőtt egy tűzoltás! Ki mondta, hogy gyertek ottani? Senki. Tűz esetén mégis kan- názta a vizet minden épkézláb ember. Ma, legyen őszinte, kit érdekel ez? A többség azt mondja: hadd égjen. Augusztus elsejétől itthon le­szek. Nem fogok unatkozni. Gondoskodtam elfoglaltságról. Ha még száz évig élnék is, nem unatkoznék. A kertben a fáim között úgy érzem magam, mint egykor az efsz gyümölcsösében. Az embert elbűvölte a látvány. Tizenötezer almafa! Az már egy egész erdő! Nem félek attól, hogy magamra maradok. Fiatal gyerekeim vannak, s van egy unokám. Valamennyien együtt élünk az édesanyámmal. Nem nagyszerű! A Csemdok-csoportból se le­het kimaradni. En a citerásokat vezetem, feleségem az ének­kört. Vidáman vagyunk. Mond­tam a fiamnak, szeretném, ha a fiatalok is közénk állnának. Jöjjenek, vigadjanak közöttünk, s tanulják meg, miként érzett egykor a falu népe. Tudom, ne­kik a diszkó kell. Kelljen, de a ha­gyományt ki viszi tovább? A ka­tonaságról még azt írta a fiam, apu, ha hazamegyek, gémesku­tat meg kerekes kutat csinálunk az udvaron. Olyan szépen írt a hagyományszeretetról és ha­gyományőrzésről, s most kérde­zem tőle, hova lett a lelkesedés? Azt mondja, tetszik látni, mi a helyzet, senki se támogatja ezt a faluban. Van más probléma is. Mondom neki, ezek miatt nem kell letenni a céljainkról. Ma probléma, de holmtp már megol­dódik. Mindenre létezik jó meg­oldás. A kulturális élettel nem lehet dicsekedni. Hanyatlik. De mi en­nek az oka? Ezt kell megkeresni. Nálunk egy kicsit az is, hogy amíg volt a szövetkezet, anyagi­lag támogatta a rendezvényeket. A színház! Mindig tett ház volt, szívesen jöttek hozzánk a színé­szek. Ma üres a nézőtér. Nem lehet lelkesedés a színészekben sem. Más ilyen falu is van a világon, de Kistárkány (Maié Trakany) az nekünk csak Kistárkány marad. Mondtam a fiamnak, két hónap alatt megtanítom őket citerázni. Május elsején már fel is léphet­nének. Növelhetnénk a falu jó hírét. Mert fél éve már mi sem zenélünk. Idősek voltak, ketten meghaltak közülünk. Gyászoljuk őket. Az ember ilyenkor nem tud zenélni. Hiányoznak. Lassan he­gednek a sebek. Mondtam a fi- etmnak, ha nem jöttök most kö­zénk, s mi már nem leszünk, bárki ellátogat a faluba, mit tud­tok majd neki megmutatni? Mi­lyen hírt vihet majd a tárkányi emberről? TALLÓSI BÉLA Mindenre létezik jó megoldás

Next

/
Oldalképek
Tartalom