Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-02-19 / 7. szám
ÚJ szú Iskolák, évek - emberek „Minél dúsabb a gyökér, annál terebélyesebb a lomb“ Portré Tóth Attila mérnökről, a matematikai tudományok kandidátusáról (A villanyos fia és az elektronika.) Hardver, szoftver - 1967-ben aligha tudta egy, érettségi előtt álló galántai (Galanta) középiskolás, mit jelentenek ezek a furcsa hangzású idegen szavak. Bár a számítástechnika „anyanyelvén“ énekelt a négy gombafejü Beatles-fiú is, akiket akkor minden tizennyolc éves fiatal bálványozott. Volt azonban annak a kornak két tudományos szenzációja, amely megmozgatta a pályaválasztás előtt állók fantáziáját. Az űrhajózás és az atomfizika nagy nemzetközi felfutásának évtizedében éltek... Egy mátyusföldi faluban élt Tóth Attila, a Galántai Általános Műveltséget Nyújtó Magyar Tanítási Nyelvű Középiskola harmadikosa. Teáedikovóról nézve a világot, egyszerre tűnhet végtelennek és végesnek is. Végtelenné nyílt tér, a választott szakma, végessé egy sikertelen főiskolai felvételi tehette volna...- Apám munkásember, anyám esti tagozaton érettségizett, utána óvónő lett. Otthon nem tapasztaltam különösebb szellemi mozgékonyságot. Szüleim úgy fogadták el az életüket, ahogyan azt alakítani tudták. Alapjában véve minden gesztusukban határozottság, a társadalom iránti lojalitás nyilvánult meg. Utólag tudatosítottam csak, hogy ebben a, számunkra - gyerekek számára - kiegyensúlyozottságban, nyugalomban a legfontosabb az az életfilozófia volt, amivel bennünket neveltek. Négyen voltunk testvérek. Talán nem is tudatosan neveltek így, mégis természetes volt az a bizalommal teli családi légkör, amely szinte kikényszeritette az önállóságot. Ugyanakkor ezt a bizalmat mi mindig igyekeztünk megszolgálni. így természetes volt, hogy a pályaválasztást is rám bízták, persze a háttérben mindig ott voltak ók. így aztán az osztály legjobb matematikusaként tudtam, hogy nekem az atomfizika lesz az életcélom. Ennek eredménye lett az, hogy 1967-ben felvételiztem a prágai Műszaki Főiskola atomfizika szakára. Két évvel később kezdődött el a kibernetika oktatása, így harmadiktól egy éles kanyarral módosítottam a pályámat. Azt hiszem más is így döntött volna. Ki ne akarna húszévesen úttörő, felfedező lenni? Az országban először mi tanultunk hivatalos keretek között kibernetikát. Amikor Prágába kerültem, és először szakadtam ki a falusi környezetből, sok minden mást át kellett gondolnom. Addig a magyarságom olyan természetes volt, mint az, hogy lélegzem. Az Ady Endre Diákkörbe járva, a szlovák és orosz után egy újabb nyelvet, a csehet tanulva tisztáztam, mit jelent az a kategória: csehszlovákiai magyar. Minden kezdeti nehézségen átemelt, hogy az átlagosnál jobban tudtam a matematikát. Ga- lántán Mészáros József olyannyira tudott hatni rám, hogy még a kézírását is utánoztam, s bizonyos jegyeit a mai napig megőriztem. Tőle tudtam meg, mi is az a matematika. így a tudás adta önbizalom segített végérvényesen a csehszlovákiai magyar nemzetiséghez való tartozás tudatának az elmélyítésében. Mondhatnám azt is, hogy nekem Prága a második szülőföldem, ráadásul olyan szellemi talajt adott, amelyben megerősödtek a gyökereim. A műveltség, a szaktudás, a tudományos gondolkodásmód megszerzésével együtt egyre erőteljesebb lett a humán érdeklődésem. ^ (Ember, nem gép dönt.) Egyre inkább fontosabb lesz a műszaki és a humán műveltség összebékítése. Ennek ellenkezője - mindkét, mesterségesen szétválasztott tudáshalmaz felől nézve is - az egyetemes kultúra gyengülését jelentheti. Mégis, bizonyos értelemben meglepett, hogy Tóth Attila kibernetikus és matematikus mennyire meghatározónak látja mindazt, amit a hétköznapokban általában a társadalomtudományok körébe utalunk:- Beidegződések, előítéletek és az ezekből a lélekben kitermelődő gátlások ellen küzdők ma is. Először önmagámban kellett leszámolni mindazzal, amivel most már a munkatársaim, a beosztottjaim körében kell. Minden rendszerezés nélkül az első helyre tenném a félelmet az új dolgoktól, a naprakész váltástól. Terhes számomra az előítéletek rengetege, a külső tulajdonságok szerinti csoportosítás, a humán és a műszaki műveltség szembeállítása, a kisközösségek szem- befordítása. Naponkénti apró cselvetések ezek, de megmérgezik az együttélést, lehetetlenné teszik a közös munkát. Egyetemes törvény az anyagi világban, a kibernetikában is, hogy a rendszer elemei egyenként nem érnek annyit, mint összekapcsolva. Alapvető természetbeli és erkölcsi normákat sorakoztat egymás felé. Ót hallgatva, mindenki számára nyilvánvaló lesz, hogy egységes életfilozófiát birtokló emberrel ül szemben. Kritikus magatartás, maximalizmus önmagával és a környezetével szemben. Egyáltalán létezik-e előrelépés ezek nélkül bármelyik társadalmi szférában? Szónoki kérdés, és mégis küzdelemre késztet ezreket. Az INORGA (Ipari Irányítási és Automatizációs Intézet) kassai (Koáice) részlegében tudományos munkatársként olyan körben alkot, merni, képességeinket felmérni csak a mások tartotta tükörben tudjuk. A számítástechnika-' ban ma a fejlett ipari világ a tükör. Hogy mennyire igaza van Tóth Attilának, amikor az eredményesség feltételeként az önmagukkal szembeni rossz beidegződések, a kishitűség, az előítéletek lerombolását tartja a legfontosabbnak, arra bizonyító erejű saját példája. Ő az ENSZ Iparfejlesztési Szervezetének számítástechnikai szakértője is. Első olvasásra talán nehéz elképzelni, miként lehet egy kassai mérnök a világszervezet szakértője. Lehet. A szakképzettségéből, a munkahelyéből és a lakóhelyéből adódóan kézenfekvő: kohászati és gépipari rendszerek szakértője. Ismerik Algériában, Egyiptomban, Dániában és még egy sor helyen, ahol megfordult. Az ENSZ bécsi számítástechnikai intézetében számítógépes adatbankban tárolják az ö adatait is. Amikor igény jelentkezik, s a gép a benyújtott feladat elvégzésére éppen az ő nevét írja ki a terminálra, akkor lehetőség szerint külföldre utazik. Feltéve, ha nincs diplomáciai akadálya. A szlovákon, a csehen kívül angolul és oroszul tud. Az afrikai arab országokban szakértői munkája során passzívan megtanulta az arabot és a franciát.- Ez nemcsak egyéni siker. Több esetben, a szakértői munkám során a kassai INORGÁ- nak olyan feladatokat sikerült pályázaton elnyernie, amelyeknek deviza-bevételéből számítógépeket vásároltunk, szakembereinket utaztattuk fejlett tőkés országokba. Mindez nem megy a szakmai közösség kiépítése nélkül. Nemrég kezdtünk el egy kreativitást fejlesztő tanfolyamot. Voltak, akik ódzkodtak tőle, majdnem „dedósoknak" való dolognak tartották. Ez a TRIZ nevű szovjet rendszer arra jó, hogy szemléletet, az agy járatásának módozatát változtassa meg. Vannak feladatamelynek tagjai vállalják és vallják azt, amit Tóth Attila:- A számítástechnikában a világszínvonal mögötti lemaradásunk naponkénti apró csatavesztésekből, hólabdaként növekedett ilyenné. Jóllehet sem gazdasági, sem ipari teljesítőképességünk nincs olyan szinten, hogy a számítógépes rendszerek gépi eszközeinek (hardver) fejlesztésében élenjárjunk, de a programok, eljárások, a rendszerfejlesztésben (szoftver) csak szürkeállományra van szükség. Márpedig az ugyanolyan, mint a fejmegoldó módszerek, amelyeket meg lehet tanulni, ráadásul ez a rendszer nem számítástechnika-centrikus. Tehát a hétköznapi életben, a családban, a napi gondok megoldásában is felhasználható. Az sem mindegy, hogy bizonyos mennyiségű humán műveltséget „szippanthatnak“ a hallgatók. Mégis az emberek kilencven százaléka fölösleges időtöltésnek tartja. Ezért merem állítani, hogy a mi szakembereink egy részének életfilozófiája egysíkú. Nem vagyunk a megszerezhető tudással szemben nagyvonalúak. Csak az lett ipari országokban. Éppen ezért ellene vagyok az olyan kategorizálásoknak, amelyekből az következtetik ki, hogy itt nem lehet: ezért meg ezért. A beidegződéseket kell megváltoztatni, a kényelmességet, a nyugalmat, a kivárást. Meg az ösztönzőket. Eddig mindig a hűséget, az életkort fizették meg, viszont rákényszerülünk, hogy a tudást, a feladatteljesítés minőségét, a kreatív munkát honoráljuk. Vannak, akik évekig dolgozgattak - minimális eredménnyel -, mégis fizették őket. Holott a továbblépéshez ötletre, találékonyságra, eredeti gondolkodásmódra van szükség. Mondják azt is: egy találmány, egy megoldás csak egyetlen villanás, csakhogy amíg a végleges megoldás kipattan a kolléga agyából, addig millió részinformációt osztályoztak az agysejtjei. Szentgyörgyi Albert szavai jutnak eszembe: A tudást birtokló agyban elöbb-utóbb megszületik a kutatás, a munka eredménye. Amikor találmányt, ötletet fizetünk, a sok éven át felhalmozott és egy adott pillanatban sűrűsödött tudást honoráljuk. (A világ tükröt tart.) önmagunkat megisfoglalkoztat bennünket, amit ma megcsinálunk, és az, mennyit adnak érte. Pedig tudatosan, hosszú távra kellene építkezni. Naiv hittel bedőlnek annak a fogyasztói életszemléletnek, amit a nyugati filmekben látni. Pedig a lényeg ott is egészen más. Évekig kell a szakembereknek szinte megszállottan dolgozniuk, hogy eredményt érjenek el. Feladat, lehetőség kell a fiataloknak, hogy a bezárt és kihasználatlan szürkeállományt bevethessék. Mindenkinek be kell látni, hogy ez a szemléletváltás együtt jár a generációváltással. Mi 1969-ben kezdtünk kibernetikát tanulni. Most vagyunk alkotóképességünk csúcsain. Automatizálás, kibernetika nélkül a gazdaságunkban nem lépünk előre. Ebből az következik, hogy mindaddig csak beszélni fogunk a megvalósításáról, amíg hozzáértő, tudásuk által felelős döntésekre képes emberek nem kerülnek azokba a vállalati pozíciókba, ahol ezrek életét meghatározó dolgokról döntenek. (Az útkeresés, mint életcél.) Tóth Attila életfelfogásának lényegét a szüntelen keresés adja. Ez nemcsak a számítástechnika fejlődése diktálta tempónak köszönhető. Igyekszik teljes életet élni. Úgy szakember, hogy tudós, úgy tudós, hogy egyben népművelő is. Jó egy évtizeddel ezelőtt a Csemadok művelődési táborozásain találkoztunk először. Sokan a számítástechnika megszállottjának tartották. Kevesebben voltak, akik leültek vele beszélgetni irodalomról, történelemről, vagy csak úgy szimplán a családról, a hétköznapokról. Egyike volt azoknak, akik egész családjukat elhozták ezekbe a művelődési táborokba. Közben pedig magyarázott, vitatkozott olyan dolgokról, amelyek akkor még idegenszerünek hatottak. Ma talán éppen az ö segítségével, gondolkodásra ösztönző érvelésének hatására jutottunk oda, hogy a Csemadok Központi Bizottságának talán rövidesen számítástechnikai szakköre is 'lesz.- Ha a közművelődést vállalja ez a szervezet, akkor vállalnia kell azt, hogy az ötveneshatvanas években tapasztalt népnevelői lelkesedéssel a számítástechnikával, a kibernetikával is megismerteti tagságát. A műveltségnek, a társadalmi hasznosságnak előbb- utóbb kritériuma lesz a számítástechnika alapjainak, használatának ismerete. Egyre több családban lesz személyi számítógép, amelyen játékprogramokat futtatnak a gyerekek. Miért ne lehetne ézeket másra, olykor talán sokkal hasznosabb dolgokra is kihasználni? Meggyőződésem, hogy a Csemadok- nak a kidolgozott tervezetet ki kell próbálnia. Ezzel olyan, társadalmilag hasznosítható szellemi erőt hoz létre, amelyhez foghatóval nem rendelkezett fennállása során. Most sem a pillanatnyi eredményt, a látványos produktumot kell keresni. (Mesék a gyerekkorról és a Commodore 64.) Tőth Attila kultúraértelmezését ismerheti meg az ember, ha egy napot a társaságában tölt el. Amikor a Csemadok újszerű teendőiről beszél, az országos klubtanács tagjaként is elemez:-A kultúra értelmezését leszűkítettük a minimálisra. Csak a művészetek és a folklór érdekesek, holott kultúrálatlan gondolkodásunk bizonyítéka a környezetrombolás, a szellemi beszűkülés, az önmagunkkal szembeni igénytelenség. A hetvenes években a művelődési klubok alulról jövő kezdeményezései nyomán gazdagodott a Csemadok munkája. Ez vonzotta a fiatalokat. Nem volt Véletlen a növekvő tagság. A nyolcvanas években itt az újabb kihívás: a gyerekeink iskolában tanulják, nekünk meg a Csemadok vagy a művelődési házak tanfolyamain kell megtanulni a számítástechnikát. Nekünk... hm, talán ez a szótévesztés sem véletlen. Nekem is újra kell tanulnom, rendszereznem a tudásomat, amikor át akarom adni. Sokszor az előadásokon tanulja meg az ember: figyelnie kell mások véleményére... Az otthon, amelyben három gyermekével és feleségével, Zsuzsával él, Kassa egyik falusias, de legalábbis kisvárosiasnak tűnő negyedében található. Attila, a legidősebb gyerek, a magyar tanítási nyelvű gimnázium elsőse. Ildikó hetedikes, és András, a legkisebb, szeptemberben lesz elsős. A feleség is számítástechnikával foglalkozik. Programozó, aki egyben olyan családi hátteret is teremt, amely segíti a férj szakmai előrehaladását.- Sajnos elég sok időt töltök külföldön vagy hazai kiküldetéseken. így a nevelés jelentős része Zsuzsára hárul. Bár azt hiszem, Attila fiam esetében büszke lehetek, mert a Commodore 64-en már olyan szinten programoz BASIC nyelven, hogy olykor kapkodom a fejemet. Persze az ö világa egészen más, mint a miénk volt. Ha azt látom, hogy zeneszerzéssel kísérletezik a számitógépen, a humán műveltség hiányát sem kell feltételeznem. Egy jó gimnázium, a tudatos anyanyelvi nevelés, a családi közeg befolyásolja a gyereket. Eleinte furcsa volt az, amikor a gyerekkoromról meséltettek. Nyáron megismerték az otthoni tájat, a falut, s itt Kassán sok-sok dolgot akartak még hallani. Boldog vagyok, hogy van hova hazavinni őket. Bár feleségem kassai, és a városi élet hátrányait is megszoktam, a gyerekekben tudatosodott, honnan jöttem el. Néha lelkiismeretfurdalásom van, elegendő időt töltök-e együtt gyermekeimmel ahhoz, hogy átadjam mindazt, amit magam hiszek, jónak tartok, előrevivőnek látok. A kultúrára szeretném felnyitni a szemüket. Az emberiség szellemi kultúrájára, s ezt nemcsak a művészet, hanem a tudomány, a természetismeret és a munka együtt alkotják. Minél dúsabb a gyökér, annál terebélyesebb a lomb. Tőlünk megkapják mindazt, ami érzelmileg kiegyensúlyozottá teszi őket. Ezek a dolgok természetesek, minden eröszakoltság nélkül léteznek. Ebben a szüleim a példaképeim. A szülőföld, az anyanyelv, a munka szeretetét nem lehet kényszerrel elérni. Ennek a családi légkörben állandóan jelen kell lennie. Meg a mindennapok döntéseiben, cselekvéseiben. (Post scriptum) A hatéves ifj. Tóth Attilát január 21-én, az első beíratási napon, harmincharmadikként íratták be a Kassai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolába. DUSZA ISTVÁN 1988.11.19. Tóth Attila kandidátus és ifj. Tóth Attila az alapiskolai beiratkozáson. (A szerző felvétele)
