Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-02-19 / 7. szám
VASZILIJ SUKSIN Pronyka Latutyin húga N. városban járt főiskolára. Pronyka havonként egyszer meglátogatta őt, hazai „finom falatokat“ hordott neki, és kifizette a lakbért húga albérleti szobájáért. Szeretett elbeszélgetni a húga diáktársnöivel, barátnőivel. Vásárolt nekik néhány üveg vöröset és oktatta őket:- Leginkább a „kincsetekre" vigyázzatok itt... Az emberek mindenfélék. Ha valamilyen vagány belétek kötne, és győzködne benneteket, hogy a szemébe estetek, meg így-úgy, és engedelmetekkel a védőszárnyai alá vesz benneteket, akkor csak alaposan essetek neki a szárnyának: hordd el magad, te semmirekellő! Először el kell végeznetek az iskolát, 'csak azután lehet szó valami hasonló hetyepetyéröl... Nekünk most csak egyetlen dolgon jár az eszünk - a tanuláson... Egy ilyen látogatás alkalmával Pronyka elkísérte a lányokat az iskolába és elhatározta, hogy elutazása előtt szétnéz egy kicsit a városban. Csak este indult a vonatja. Sétálgatott a városban, bámészkodott, teleszívta magát szódavízzel a frissítőt árusító automatából... Azután leült egy padra a parkban, hogy egy kicsit megpihenjen. Alighogy leült, hallja:- Bocsásson meg, kérem - lépett oda hozzá egy szép fiatal nő, aktatáskával a kezében elrabolhatnék egy keveset az idejéből?- És miért? - kérdezte Prpnyka. A nő leült mellé a padra.- Tudja, mi itt... a városban filmet forgatunk.- Filmet? Amit majd vetíteni is fognak?- Igen. És az egyik epizódba szükségünk lenne egy szereplőre. Hogy is mondjam... Egy olyan típusú szereplőre, mint maga.- És én milyen típus vagyok?- Nos... egyszerű... tudja, mi egy egyszerű vidéki fiatalembert keresünk. Olyat, aki először jut el a városba.- Ó, szóval úgy. Értem már.- És hol dolgozik, kérem?- Én nem vagyok idevalósi, csak a húgomat jöttem meglátogatni...- És mikor utazik el?- Ma este.- Hm... akkor igazán sajnálom, de nem lesz a dologból semmi. És mivel foglalkozik otthon, a falujában?- Traktoros vagyok.- Nekünk úgy lenne jó, ha legalább egy hétig itt maradhatna. Lehetne róla szó?- Hát arról nehezen. Most épp olyan időszak van, hogy a munkahelyemről...- Persze, persze. Értem. Kár. Bocsásson meg, kérem... A nő már elmenőben volt, de hirtelen • visszafordult.- Jöjjön csak ide, fiatalember! És lenne most egy félórányi ideje?- Az van.- Szeretném ugyanis bemutatni a rendezőnek... hogy... hogyan is magyarázzam meg ezt egyszerűen magának... hogy meggyőződjünk róla, vajon jó helyen kopogtatunk-e. Beleegyezik? Csak egy ugrás- nyira a rendező, itt tartózkodik a közeli szállodában.- Akkor mehetünk is. Útközben Pronyka megtudta, mi lesz a film címe, milyen kitűnő színészek játszanak majd benne, és mennyit kapnak a szerepükért ...- Aztán milyen céllal utazik a fiatalember a városba?- Tudja, az a fiatalember a szerencséjét keresi. Azok közül való ugyanis, akik a nagy pénzt hajszolják.- Ez érdekes - mondta Pronyka nekem sem ártana éppen most egy nagyobb összegecske. Ősszel szeretném átépíteni a házat; nősülés előtt állok, úgy beszorultunk otthon, akár egy odúban. Ha gyerekeink születnek, még megmoccanni se tudnánk. - Maguk rendesen megfizetnek a munkáért? A nő elnevette magát.- Valahogy túl korán érdeklődik. Egy hétig nem tudna itt maradni, ugye?- Egy hétig... Azért talán igen. Távirato- zok a munkahelyemre, hogy...- Nem, egyelőre, nincs rá szükség. Még nem tudjuk, hogy megfelel-e és...- De hiszen az előbb azt mondta, hogy éppen ilyen típust keres!- Erről a rendező dönt. A rendező - élénk, okos szemű, ötvenen túl járó sovány férfi - nagyon barátságosan fogadta Pronykát. Gyorsan, de alaposan szemügyre vette öt, majd leültette egy fotelba A szimpatikus nő röviden elmondta neki, amit Pronykától tudott. Nagyszerű - mondja a rendező -, ha minden jól fog menni, elintézzük, ami szükséges. De most jó volna, ha egy kicsit magunkra hagyna, megpróbálunk egy csöppet... játszani. A nő elment.- Hogy hívják? Elfelejtettem.- Prokop. - Pronyka felállt.- Csak üljön, csak üljön. Én is mindjárt visszaülök. - A rendező leült vele szemben, vidám tekintettel nézte Pronykát.- Szóval traktoros?- Igen-igen.- Szereti a mozit?- Hát persze.- Nna... A dolog a következőképpen fest, Prokop. A filmünkben van egy ilyen epizód: A faluból a városba érkezik egy fiatalember, a jobb megélhetés reményében, és felkeresi ismerőseit. Ám az ismerősök nem valmi túl tehetős emberek; egy átlagos városi család, amely nyáron vidáman töltötte a szabadságát és a fiatalember házában lakott. Eddig világos?- Világos.- Kitűnő, akkor megyünk tovább. A városi család egyáltalán nem örül a fiatalember érkezésének, előre látják, hogy csak gondot okoz majd nekik, kényelmetlenséget... és így tovább. A mi fiatalemberünk nem ostoba fickó, megsejti, hogyan áll a dolog, sőt azt is kezdi érteni, hogy a városi ember élete sem fenékig tejfel. Szóval ezek az ő első benyomásai. Világos?- De hogyhogy? Ők úgy éltek nála vidéken, akár a bárók, és éppen csak megérkezik hozzájuk a legény, máris elkezdenek fanyalogni...- Nos, ez néha így szokott lenni. Egyébként ők nem nagyon juttatják kifejezésre, hogy a fiatalember jelenléte végképp nincs ínyükre. Ennél sokkal bonyolultabb az egész. A rendező elhallgat, és figyelmesen nézi Pronykát.- Talán nem világos a dolog?- De, világos. Komédiáznak.- Igen, komédiáznak. Akkor megpróbáljuk? - Hogy mit mondunk majd, azt majd játék közben kitaláljuk. Rendben?- Osztán hogy fogunk játszani?- Maga belép a lakás ajtaján, csak most már nem én fogok maga előtt állni, hanem azok a bizonyos városi ismerősei. A ház ura. És tovább majd meglátjuk, mi lesz. Viselkedjen egészen természetesen. Csak egyet ne felejtsen el, hogy maga most nem Prokop, Pronyka, hanem az a vidéki fiatalember, akiről beszéltünk. Ivánnak fogjuk hívni. Akkor kezdjük. Pronyka kiment a szobából. Bekopogtatott.- Tessék!- Jó napot a ház népének!- Ohohó, Iván, fáradjon beljebb! - örvendezett a rendező. - Tessék csak, jöjjön beljebb! Hogy kerül ide? Pronykának megvillannak a fogai. - Csakhogy látlak! - Odalépett a rendezőhöz, megölelte és kedvesen meg veregette a vállát.- Minek örvendezel annyira, kérlek szépen? - kérdezte a rendező.-Hogy újra láthatlak... De hiszen a te arcod is megtelt örömmel.- Hát igen, de nem érzed, hogy az én örömöm nem őszinte? Érted miről van szó?- De miért ne volna őszinte? Hiszen még nem mondtam neked, hogy nálatok fogok lakni. Esetleg csak úgy benéztem hozzátok néhány percre. A rendező összeráncolta a homlokát, figyelmesen belenézett Pronyka szemébe.- Tegyük fel, hogy így van. Akkor próbáljuk meg még egyszer. Elsiettem a dolgot, igazad van. Pronyka kiment a folyosóra, bekopogtatott, belépett, köszönt. Mindent magabiztosan, jó kedvvel csinált.- Ványai Hogy kerülsz ide, barátocs- kám?! - kiáltott fel a rendező.- Téged hogy hívnak tulajdonképpen?- Mondjuk Nyikolaj Petrovicsnak.- Akkor csináljuk újra - adta ki az utasítást Pronyka. Mondjad; Ványa, hogy kerülsz Ide?!- Ványa, hogy kerülsz ide?- Nem, nem úgy. Csapj rá a két tenyereddel a combodra. így ni, és mondjad: Hogy kerülsz ide, Ványa? - Pronyka megmutatta, hogyan is kell azt igazán csinálni. A rendező egy ideig elmélkedve mor- zsolgatta tokáját, végül egyetértett: - Rendben van. Hogy kerülsz ide, Ványa! - és rácsapott mindkét tenyerével a combjára.- Fel akarok költözni a városba.- Véglegesen?- Igen. Szeretnék valamilyen munkahelyet keríteni magamnak a gyárban.- És hol a csudában fogsz lakni? - bi- csaklott meg „Nyikolaj Petrovics“ örömteljes hangja.- Hát nálatok. - Pronykának nem szállt el az öröme. - Legalább együtt nézhetjük majd a hokit...- Igen, csakhogy én, mi... a mi lakásunk nem valami tágas, Ványa...- Valahogy csak kibírjuk. Sok jó ember kis helyen is elfér. Különösen, ha még barátok is...- De én már haragszom, Iván... Vagyis Pronyka! Hát nem vetted észre? - De hisz én morcos és savanyú képet vágok, mintha megetted volna a vacsorámat, te pedig úgy teszel, mintha mi sem történt volna.- Dehát történt valami? Hisz az égvilágon semmi sem történik, ha ott maradok náluk vagy két hétig, találok magamnak munkahelyet, aztán átköltözöm a munkás- szállásra!- Akkor egy egészen más filmet kellene készítenünk! Érted? - A rendező nem akarta elszomorítani Pronykát. - A mi forgató- könyvünkben egy másfajta fiatalember szerepel. Itt van, megmutatom... - Már tett is egy lépést, föl akarta venni az asztalról a forgatókönyvet, de hirtelen megfordult:- És te hogy csinálnád meg ezt a jelenetet? Megérkeznél a városba...- Á, nem, hagyjuk csak. Ha egyszer már úgy írták meg, akkor minek megváltoztatni? Még csak az kéne, hogy énmiattam átírjátok a filmeteket.- De ha mégiscsak...-Mit?- Eljöttél az ismerőseidhez...- Eljöttem, hát aztán... - Jó napot! - Jó napot! - Hát itt vagyok. - Milyen céllal jöttél? - Itt akarok dolgozni a gyárban...- És tovább?- Ennyi az egész.- Ebben a forgatókönyvben másként van. És mondd csak, nem tudnád egy kicsit megjátszani magad? Mit szólsz hozzá, megpróbáljuk? Haszontalan emberek azok a te ismerőseid, az ördög vigye el őket, csakhogy neked valóban nincs hol laknod, elvégre emiatt nem mehetsz vissza a faludba! Gyere, próbáljuk meg egészen az elejétől. Csak ne felejtsd el, hogy.. 1 - megszólalt a telefon. A rendező felvette a hallgatót.-Hm... hm... És miért? Hiszen mondtam nekik, hogy!... Még meg is mutattam, hogy csinálják! Az ördögbe!... Mindjárt lent vagyok. Megyek is.- Pronyka, várj, kérlek szépen, öt percet. Lent egy kis bonyodalom támadt...- Nem fogadnak szót? - érdeklődött Pronyka.- Kinek? Nekem?- Hát igen.- Á, dehogy, nem erről van szó. Megy az... Mindjárt visszajövök. A rendező elment. Pronyka rágyújt. Bejött az aktatáskás, csinos fiatal nő. Menet közben megkérdezte:- Nos, hogy áll a dolog?- Sehogy.- Mit beszél? ^- Valahogy nem megy nekünk. Másképp van leírva a forgatókönyvben.- A rendező kérte magát, hogy várja meg?- Igen, mondta.- Akkor várja meg. - A nő beletúrt egy halom forgatókönyvbe, egyet kihúzott a többi közül...- És mi volna, ha közben elolvasná a forgatókönyvet? Olvassa csak el addig. Ahol ez a könyvjelző van, ott megtalálja a maga epizódját. Átnyújtotta Pronykának a forgatókönyvet, maga pedig egy másikkal elment valahová. Nem törődött többé Pronykával. Pronykán, ki tudja, milyen okból, kezdett erőt venni a szomorúság. Elképzelte, amint reggel befut a vonat az állomásra, degeszre tömötten, amint mindenki nekiiramodik, és szalad át a téren, hogy ülhessen az autóbuszban... Ő pedig nem lesz köztük. S amikor már zötykölődnek a buszon, a fák közül nem bukkannak elő szülőfaluja első házai. Nem fogadja majd a küszöbön az anyja a szokásos kérdéssel: „Hát megjöttél? Hogy megy sora szegénykémnek a városban?“ Ő meg nem felel majd az anyjának a megszokott szavakkal: „Minden rendben van. Jól van a hú- gocskám?“ „Ó, hála Istennek." Pronyka letette a forgatókönyvet az asztalra, fogott egy vastag színes ceruzát és egy tiszta papírlapra nagy betűkkel ráírta: „Nem megy nekünk ez a dolog. Latutyin Prokop.“ Azzel elment. KOVESDI JÁNOS fordítása Csótó László: Fa (szitalenyomat) K örülnézn -Ige- Biztos talál me fogja, ott balra az centért már újranyc Egyetemes Tudom; Balfourig. Vagy sz a tízcentes kiadvát rozatát? - s már ir nak, s gondjaira bí: nek s türelmének c ajándékozott meg. tanár lévén úgy jöv a darázs, amely rr fóttesüveget. Ugya két órát fogok lötyi rokból a másikba közben, s végül eg STEPHAN BIT mással távozom vagy John Milton valami hasonló sei Éreztem, hogy kiváló üzletember könyvébe felejtkez zugában, mindig j< lókra. így hát m> kereskedő is, mint eltűrni jelenlétemé megfigyelni sima á amellyel az igazi módszerei voltak, \ tették szakmai kön rúsítés bástyájánál Nem volt szánt hallgatózni, s az belemélyedtem et ványba - Epiktélos nyomása és kötés is kínálták, így n: gondolata. Alig fut dést, mikor egy éri figyelmes.- Biztos ön abl könyv? - kérdezi öltözött hölgy Mr.- Oh, természe reggel kaptuk. Amint ezt mon fehér borítójú ke aranybetűs címre- Az Mr. Slush viszik, mint a friss- Akkor jó - mo az ember megjárj; szép könyvet vette akkor láttam, hog- hat hónappal ezek- Ph, nagyon- mondta bocsán; őket, s azonnal vis- Nem számít, A szolgálónak ac megkülönböztetni zott a könyvbe. - Ez egy véc- mondta az üzlet termü. A kritikuso könyve. Olyan - ; J\ mikor Otto t\ rü neme járt, egy alkalomn te tőle, gyüjti-e az amelyeket (női) n töm - válaszolta a leveleket őrzöm nek, hogy,, Melléi a csekket, erről é Az összegek n tak ahhoz, hogy magának, mint v; bankár. Gyakrar hogy múvésztársi náért. Egy ilyen I egyszer Gottfried végén Otto Wilhe ott büszkén rárr mondta: - Haláloi egy táblát helyezi rendező félbesza a mondatot - met ,,Ez a ház eladó“
