Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-07 / 1. szám

*

Aj szú

15

Julij Voroncov (baloldalt) és Max Kampleman, az atom- és űrfegyverekről folytatott szovjet-amerikai genfi tárgyalások két küldöttségvezetöje. Washingtonban keresik Kampelman utódját, aki időközben lemondott erről a tisztségéről.

(Telefoto: CSTK)

Tavaly októberben amerikai szakértőkjártakSihaniban, november 20-án pedig, amint ez képünkön is látható, szovjet szakértők tekintették meg az amerikai Tooeleban (Utah állam) a vegyi fegyverek megsemmisítésére szolgáló berendezést

(CSTK-felvétel)

Az ünnepek, a néhány hetes szünet után az egyes leszerelési fórumokon megint elkezdődik a mindennapos munka, ami e specifikus terület jellegzetességeit tekintve kemény alkudozásokat jelent. Még akkor is, ha a decemberi csúcstalálkozó és a rakétaszerződés aláírása kedvező légkört teremtett mindenütt, ahol e témával behatóan, hivatásszerűen foglalkoznak. A múlt esztendő azzal érdemelte ki a történelmi jelzőt, hogy megszületett a két nagyhatalom közötti első, valóban leszerelési megállapodás, felszámolják az atomfegyverek két osztályát. Az idei évről azt szeretnénk, ha ez lenne a leszerelési „nagyév“ - alá kellene írni a hadászati támadófegyverek 50 százalékos csökkentéséről az újabb szovjet-amerikai megállapodást, meg kellene tartani - tavaly így számoltunk vele - az európai leszerelési fórumot, s tető alá lehetne hozni a vegyi fegyverek felszámolásáról szóló nemzetközi konvenciót is.

Ezek a célok, s a hozzájuk vezető folyamatok beindítása kezdődik el rövidesen egyszerre több helyütt is. Pár nap múlva Genfben, a szovjet-amerikai tárgyalásokon ismét megkezdődik a munka, de a három helyett immár csak két csoportban: a hadászati támadófegyverek csökkentéséről, valamint az űrfegyverekről, helyesebben szólva az 1972-es ABM szerződés megtartásáról. Jó másfél hét múlva, 19-én kezdődnek az amerikai törvényhozásban a rakétaszerződés ratifikálásával kapcsolatos tanácskozások, s hozzávetőleg ugyanekkor folyik majd hasonló a Szovjetunióban is. Megnyitják a mintegy 40 ország részvételével folyó genfi leszerelési konferencia tanácskozását is, e fórumon a vegyi fegyverek kérdésében van a legnagyobb esély a megállapoásra, s mint december közepén Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter nyilatkozott: az NSZK Olaszországgal közösen javaslatokat kíván előterjeszteni a vegyi fegyverek világméretű betiltására. A hónap végén. 25-én pedig Bécsben folytatják munkájukat a huszonhármak, mégpedig kedvező előjellel, hiszen a múlt évi utolsó, december 14-i ülésen a szakértők jelentős előrelépésről számoltak be.

ELŐRELÉPÉS - BONYOLULT PROBLÉMÁKKAL

Kezdjük mindjárt ez utóbbi fórum esélyeivel, egyrészt, mert a szovjet-amerikai rakétaszerződés aláírásával, s ha létrejön a hadászati fegyverek felére való csökkentése is, a Nyugat szerint Európában megnövekszik a hagyományos fegyverek és haderők jelentősége, s másrészt Shultz amerikai külügyminiszter - amikor a csúcs után tájékoztatta a szövetségeseket - szintén a hagyományos fgyverkezés fokozására szólította fel NATO-partnereit. Ennek - akárcsak az eltávolított rakéták „kompenzálásáról“, a Nyugat-Európában keletkezett „vákuum" betöltésének szükségességéről vallott nézeteknek is - alapját az az elmélet képezi, mely szerint a Varsói Szerződés országai a hagyományos fegyverek és a haderő tekintetében állítólag jelentős fölényt élveznek. Hogy az általános erőviszonyokat tekintve ez az állítás mennyire megalapozatlan, arra még visszatérünk. Elöljáróban két dologra kell emlékeztetni: a Varsói Szerződés államai budapesti felhívásukban már régen ajánlották az európai hagyományos erők nagyarányú csökkentését. Mihail Gorbacsov Washingtonban többször utalt rá: a szocialista országok hajlandók e kérdés radikális megoldására, s nem véletlenül húzzuk alá: az egyenlőség és a kölcsönös biztonsági érdekek figyelembe vételével.

A bécsi utótalálkozó keretében folyik az osztrák fővárosban a huszonhármak konzultációsorozata, ezen a hagyományos haderők és fegyverzetek csökkentéséről tervezett európai fórum mandátumát dolgozzák ki. Decemberi ülésükön a résztvevők elfogadták a mandátumról szóló dokumentum egyik fontos fejezetét. Ebben arról van szó, hogy melyek lesznek a jövőbeni fórum céljai, s ezeket milyen módszerekkel lehet elérni. A hónap végén kezdődő új munkaszakaszban először a mandátumokmány bevezető részét kell megfogalmazni, majd meghatározni a fórum tárgyát, a földrajzi övezetet, amelyre a csökkentés vonatkozna. (Ismeretes, a szocialista országok szerint az európai leszerelést az Atlantióceántól egészen az Uraiig kell megvalósítani.)

Számos egyéb ilyen kérdés is tisztázásra vár még ahhoz, hogy az idén valóban összeülhessen a leszerelési konferencia. Ilyen például a tárgyalások résztvevőinek köre (a Varsói Szerződés véleménye, hogy az európai semleges és el nem kötelezett országok is vegyenek részt), a fórum eljárási szabályai és így tovább

A két nagyhatalom szerződése a közepes hatótávolságú (1000-5500 km) és a harcászati-hadműveleti vagy másképp rövi- debb hatótávolságúként (500-1000 km) emlegetett eszközök felszámolását irányozza elő. De megmaradnak a harcászatiként, taktikaiként, esetleg rövid hatótávolságú rakétákként (500 km-ig) emlegetett és az egyéb nukleáris eszközök is. A Varsói Szerződés álláspontja, ha a hagyományos eszközök csökkentéséről beszélünk Európában, akkor figyelembe kell venni a harcászati rakétákat, a csapásmérő légierőt, a nukleáris tüzérséget, és más harcászati atomeszközöket is. A NATO viszont nem kíván a csapásmérö légierőről és a harcászati atomfegyverekről tárgyalni. Ezt figyelembe véve a szovjet delegáció még tavaly októberben javasolta: akkor tárgyaljanak a fegyveres erőkről, a hagyományos fegyverekről és a szárazföldi telepítésű, ún.

kettős rendeltetésű rakétákról (ez utóbbiak hagyományos és nukleáris robbanófejekkel egyaránt felszerelhetők), s ezek keretében áttekintenék a harcászati atomeszközök korlátozásával. összefüggő kérdéskört. A másik oldal ezt sem fogadta el, s bár a NATO az első csapás mérésére alkalmas potenciál csökkentését hangoztatja, ezzel a harcászati atomeszközök megtartása viszont nincs összhangban. Jurij Gyerjabin szovjet szakértő nemrégiben úgy nyilatkozott. hogy ..nem logikus elszakítani a hagyományos eszközöktől a harcászati-nukleáris fegyvereket, mert a hagyományos fegyverek többsége felszerelhető nukleáris robbanófejjel is“.

A FÖLÉNY MÍTOSZA

Ez valóban az, hiszen a NATO, amikor a Szovjetunió vagy a Varsói Szerződés fölényéről beszél, sosem az általános európai erőviszonyokat tekinti, hanem csak azokat a fegyverfajtákat, amelyekből ö rendelkezik kevesebbel. A szocialista álláspont szerint az aszimmetriát fel kell számolni, de akkor minden téren, s nem úgy, hogy a hátrányban lévő fél fegyverkezzen, hanem a fölényben lévő csökkentsen.

S most néhány szót erről az úgynevezett fölényről, valamint a számokkal való zsong- lőrködésről. A két fél fegyveres erőit három fő összetevő alkotja: a haditengerészeti erők, a katonai légierő és a szárazföldi csapatok. Az USA haditengerészete, annak minden összetevőjét tekintve, hatalmas túlsúlyban van a Szovjetunióval szemben. A nagy hajók (hadihajók, cirkálók, torpedórombolók, rakétákkal felszerelt fregattok) tekintetében 2,5-szeres, a repülőgép-anya- hajók viszonylatában pedig abszolút az amerikai fölény, hiszen az USA húsz ilyennel rendelkezik, a Szovjetunió eggyel sem A haditengerészethez tartozó légierőnél 2,5-szeres, a tengerészgyalogságnál pedig tizenhatszoros az amerikai fölény Miért nem javasolta soha az Egyesült Államok és a NATO, hogy ezt az aszimmetriát szüntessék meg? Eszük ágában sincs csökkenteni fegyveres erőik legerősebb alkotórészét, hanem a szárazföldi csapatokkal operálnak, de meg kell nézni, hogy miként számolnak. A nyugati statisztikák egyáltalán nem veszik figyelembe Franciaország és Spanyolország fegyveres erőit, vagyis egymillió katonát. Ugyancsak nem számítja be a NATO a maga oldalán a nemzeti parancsnokságok alá eső erőket: így pl. Nagy-Britanniában és másutt, sem pedig a raktáron lévő fegyver- készleteket és haditechnikát. Vagyis a saját részükön állandóan csökkentik - no nem az erőket, csak a számokat, míg a Varsói Szerződésnél igyekeznek mindent beszámítani. így nagyon hamis képet lehet kialakítani.

A tény: mindkét oldalon több mint 3 millió ember áll fegyverben. Katonai lehetőségeik hozzávetőleg azonosak. A NATO egyötöddel több hadosztályt tart harckészültségben mint a Varsói Szerződés. A Varsói Szerződésnek valóban túlereje van a páncélosok terén, egyébként ez a leggyakrabban felhozott példa, ami szerintük félelmet kelt a nyugat-európaiakban. A felsoroltakról, s arról, hogy a csapásmérő légierőt tekintve a NA- TO-nak ezer repülőgéppel többje van. s kétszer annyi a harci helikoptereinek a száma, erről hallgatnak. Mire jók akkor a különböző pótfegyverkezési és korrigálási programok? A választ mindenki kitalálhatja. Elég, ha arra utalunk, hogy a Stockholmi Békekutató Intézet, a londoni stratégiai kutatásokkal foglalkozó intézet szerint a hagyományos erők terén egyensúly van, s nem kisebb szaktekintély, mint Paul Nitze. az amerikai elnök tanácsadója is beismerte egy nyilatkozatában - igaz, több mint egy évvel ezelőtt -, hogy a NATO és a VSZ katonáinak száma hozzávetőleg azonos.

TISZTA VIZET A POHÁRBA

Vagy inkább tiszta, mérges gázoktól és vegyi fegyverektől mentes légkört az emberiségnek. E kérdésről sok szó elhangzott az utóbbi hónapokban, a megoldás lehetősége adott - ezt már jó egy éve Írogatjuk -, csak éppen a kellő akarat hiányzik egyesek részéről Nagyot lendített az ügyön az a bemutató, amit tavaly októberben a Szovjetunió rendezett Sihaniban. Az amerikai és más szakemberek megtekinthették a szovjet vegyi arzenált, megsemmisítésük módját Példátlan lépésnek, a jó szándék kinyilvánításának nevezték az akciót világszerte. A Szovjetunió után, az USA is rendezett hasonló bemutatót. S még egy visszautalás: tavaly áprilisban Prágában jelentette be Mihail Gorbacsov, hogy a Szovjetunió leállította a vegyi eszközök gyártását, s megsemmisítő üzemet is építenek. Csakhogy pár nappal a szovjet-amerikai csúcstalálkozó után az USA megkezdte a bináris (két összetevőjű) vegyi muníció összeszerelését. Ez az, ami ellentmond az amerikai vezetés által hangoztatott céloknak, s e kérdésben is olyan benyomás támad, hogy a tengerentúlon nem is a vegyi fegyverek általános és teljes betiltását akarják, hanem csak valamilyen részleges megállapodást bizonyos korlátozásokról.

Ezért is értékelhető Genscher nyugatnémet külügyminiszter bejelentése, hogy a leszerelési konferencián beszédet mond majd olasz kollégájával, Andreottival együtt. Hiszen korábban Washington szándéka az volt, hogy Nyugat-Európában, így az NSZK-ban is telepít bináris eszközöket. ..Elébe kell vágni annak, hogy a vegyi fegyverek esetleg •>atomeszközpótlékká<• váljanak a nukleáris fegyverekkel nem felszerelt államok kezében« - mondotta Genscher, s ez összecseng a mi szándékainkkal is.

MALINAK ISTVÁN

Kempingágy a bordásfal tövében

A nyugatnémet Süddeutsche Zeitung napilapban tudósítás jelent meg a Münchenben fedél nélkül maradt magyar, csehszlovák és lengyel emigránsok helyzetéről, azokról, akik ebben a városban keresték ,,az arany Nyugatot A tudósításban többek között ez áll:

Minél hidegebbek lettek az éjszakák, annál sürgetőbbé vált, hogy a menedékjogot kért embereknek, akik addig a városi Kapucinerhötzl kempingben felállított fűtetlen sátrakban éltek, átmeneti szállást biztosítsanak. Számításba jöttek a nyugdfjasotthonok, az üdülőközpontok termei, a tornatermek, lakókocsik. sőt az óvóhelyek is.-A gyerekek helyzete szörnyűséges volt - mondja egy 22 éves nő a sátrakban töltött éjszakákról. - Az anyák öt takarót raktak a gyermekekre, de a kicsik még igy is sírtak, s reszkettek a hidegtől. Én magam négy takaró alatt is fáztam, meg is betegedtem.

A müncheni polgármester végül úgy döntött, hogy a Görzer utcai tornateremben átmeneti szállást biztosit a rászorulók számára. A táborból, a csecsemőket is beleszámítva, 67 ember költözött ide. Egy fiatal lengyel házaspár gyermeke 6 hónapos. Az anya szemébe könnyek

szöknek, amikor végre átlépheti a tornaterem küszöbét. - Pszichikailag nagyon rossz állapotban vagyok... Nem is akarok erről beszélni - mondja a nő és üres tekintettel néz szét a nagy teremben.

A bordásfalak mellett, a kosárlabda- palánkok alatt kempingágyakat helyeztek el. Matracokat csak a gyerekeknek hoztak, kevés van belőlük. Kétéves kislány futkos a teremben és kíváncsian figyeli idősebb kortársait, akik matracokat és takarókat húznak maguk után. A fekvőhelyek körül poggyászokból védőfalat emel néhány család, csak némi nyugalmat biztosítsanak maguknak. A szomszéd helyiségben négy rezsót helyeztek el. Az élelemről az ittlakóknak maguknak kell gondoskodniuk. Hűtőszekrény, mosógép nincs, asztal sincs, se szék, se szekrény. A tornaterem gondnoka megértő ember, s minden tőle telhető segítséget megad. - Én sem szeretnék a szabad ég alatt aludni - mondja. - Fiatalkoromban a háborúban már átéltem ilyesmit.

Közben egy kosárlabda-játékos jön edzésre. Meglepetten kérdezi, hogy meddig lesz foglalt a tornaterem. A gondnok nem felel... A választ senki sem tudja... (ŐSTK)

1988.1. 7.