Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-02-12 / 6. szám

ÖSSZHANGBAN AZ ATALAKITAS E5 A GYORSÍTÁS IRÁNYELVEIVEL Tárgyilagos mérleg és figyelemreméltó munkaforma A dunaszerdahelyi (Dunajska Streda) járá­si pártbizottság legutóbbi plénumülésén a já­rás gazdasági és szociális fejlődésében elért eredményeket elemezte és megjelölte azokat a feladatokat, amelyek a CSKP XVII. és az SZLKP kongresszusa programjának követke­zetes megvalósításában az ipari és mezőgaz­dasági üzemekre, szolgáltató vállalatokra, in­tézményekre, szervekre és szervezetekre várnak. A tárgyilagos és részletes mérleg bíráló és önbíráló szellemben készült. Alapul szolgál a pártalapszervezeteknek, hogy a já­rási tanulságokból a CSKP KB 7. és az SZLKP KB ülésének szellemében levonják a rájuk vonatkozókat, s ezeket évzáró taggyű­lésükön sokoldalúan megvitassák AMI JÓ ÉS AMI NEM A beszámoló első része az egyes népgaz­dasági ágazatok tavalyi, illetve a 8. ötéves tervidőszak első 2 évében elért gazdálkodási eredményeit részletezte. Ezzel egyben példát mutatott a pártalapszervezeteknek, hogy év­záró taggyűlésükön szintén a két év eredmé­nyeit értékeljék. Csak az ilyen mérleg mutatja meg pontosan, hogy milyen alapokkal kezdik az ötéves tervidőszak döntő jelentőségű har­madik évét. A járási átlageredményeket nézve az ipari üzemek jó alapokkal indulnak az új évben. A fő mutatókat, köztük a saját termelés muta­tóját teljesítették és exportfeladataikat is ma­gasan túlszárnyalták. A 100 korona értékű teljesítmény költségei 13 fillérrel maradtak a tervezett alatt. A termelők többsége az előirányzottnál kevesebb alapanyagot hasz­nált fel. Vannak ipari üzemek, amelyek a jó járási mutatókhoz kevésbé járultak hozzá. így például a Bratislavai Nemzetközi Nőnap Vál­lalat illésházi (Novy 2ivot - Eliasovce) és a Tesla dunaszerdahelyi üzeme. Ezekben a lemaradások okait és azok megszüntetésé­nek lehetőségeit alaposan számba kell venni, még akkor is, ha a kieséseket az alapanyag­ellátásban és szállítói-megrendelői kapcsola­tokban felmerülő hiányok okozták. Amint a beszámoló hangsúlyozta, feltétlenül szük­séges, hogy a pártalapszervezetek a szállítói­megrendelői kapcsolatokat is rendszeresen elemezzék. Érjék el, hogy a szerződések betartásáért felelős személyek a feladat telje­sítésében anyagilag is érdekeltek legyenek. Több, majdhogynem általánosnak mond­ható problémára is rámutatott a beszámoló. Az aránytalanul nagy raktárkészletek, a ter­melési alapok alacsony jövedelmezőségi mu­tatója, a munkaidő nem kielégítő kihasználá­sa és az alacsony müszakszám az ipari üzemek többségében előforduló hiányosság, így a kommunisták évzáró tanácskozásán a figyelem középpontjában kell állnia. MILYEN AZ OBJEKTÍV ÉS A SZUBJEKTÍV OKOK ARÁNYA? Ez az alapkérdés mindenképpen felmerül a mezőgazdasági termelésről adott részletes értékelés kapcsán. Ha az összegszerű érté­keket vesszük alapul, nagyobb elégedetlen­ségre nincs ok. A mezőgazdasági üzemek 1986-ban és 1987-bén az öt év bruttó mező- gazdasági tervének 38,4 százalékát teljesítet­ték. Más a helyzet azonban, ha az összkép egyes részleteit elemzik, gazdálkodási ága­zatok, növény- és állatfajták, illetve üzemek szerint. így már bőven akadnak nyugtalanító tények és számottevő kiesések. A részletes elemzés ezekre is rámutatott, alapot adva a kommunistáknak, hogy a soron lévő tanács­kozásokon elsősorban mire összpontosítsák figyelmüket. A részeredmények alapján a legtöbbet a cukorrépa, a korai burgonya és a zöldségfé­lék termesztési feltételeinek a javításáról, va­lamint a tejtermelésről kellene beszélni. Párt- taggyúlésról lévén szó, mindenekelőtt a jó munka emberi tényezőiről, mivel az említett szakaszokon keletkezett kiesésekben ezek is közre játszottak. Ugyanis ha érvényes, hogy (a beszámoló gondolataival élve) a szemesek termesztésében elért kiváló sikerek a dolgo­zók becsületes munkájának, a feladatokhoz való lelkiismeretes viszonyulásának és szak­ismereteinek az eredményei, akkor a kiesé­seket sem szabad csak a kedvezőtlen időjá­rással, termesztéstechnológiai hiányossá­gokkal vagy a takarmány minőségével meg­magyarázni. Erre zárszavában Magyarics Vince, az SZLKP Dunaszerdahelyi Járási Bizottságá­nak vezető titkára is rámutatott. Hangsúlyoz­ta, hogy a hárommillió liter tejkiesés okait nagyon körültekintően és önkritikusan kell elemezni. Javulás csak akkor várható, ha az objektív okok mellett a szubjektív hiányossá­gokra is rámutatnak és nagyon tárgyilagosan megállapítják ezek arányát. A szavak jogos­ságát támasztja alá az a tény, hogy a lemara­dók mellett olyan üzemek is vannak, amelyek tejtermelési kötelezettségeiknek nemcsak eleget tettek, hanem terveiket túl is szárnyal­ták. És aligha állíthatja valaki - még maguk a lemaradók sem hogy náluk a kedvezőt­lennél is kedvezőtlenebb, amolyan speciáli­san rossz időjárás volt. SZERVEZÉSI ÚJSZERŰSÉGEK A járási pártbizottság plénumülésein, így a legutóbbin is nemcsak az évzáró tanácsko­zások tartalmára adott alapot és útmutatást az alapszervezeteknek, hanem a szervezés­ben is feladta a leckét. Olyan újdonságokkal, amelyekből az alapszervezeti pártbizottságok a saját gyakorlatukban sokat hasznosít­hatnak. Figyelemre méltó, hogy a plenum tanács­kozásának megközelítően négy órájából a beszámoló csak egynegyed, a vita pedig háromnegyed részt töltött ki. A vitában össze­sen tizennyolcán szólaltak fel, ami a tanács­kozás hatékonyságát jelentős mértékben megnövelte. Ez úgy volt lehetséges, hogy a pártbizottság fordított az eddigi szokásos gyakorlaton. A résztvevők számára a rövidí­tett kivonat helyett egy részletes, minden jelentős tényre rámutató írásos beszámolót adott, Lencsés Károly titkár szóbeli beszámo­lója pedig rövidebb, de annál konkrétabb volt. Kiemelte a fontos tényeket, rámutatott a legti­pikusabb hiányosságokra és problémákra, majd ismertette az idei feladatokat és teljesí­tésük feltételeit. Az előre kézhez kapott részletes írásbeli jelentés megfelelő alapul szolgált, a rövidebb szóbeli beszámoló pedig időt adott a valóban gazdag vitához, amelyről egy további, felszó­lalásra ösztönző és bátorító újszerűséget is el kell mondani. A vitában szót kérőnek nem kell feltétlenül kimennie az elnökségi asztalhoz, hogy elmondhassa észrevételeit. Akinek rövi­debb hozzászólása, vagy csak néhány papírra vetett gondolatot akar elmondani - amelyek mondjuk az előtte felszólalókat hallva jutottak az eszébe -, kezébe kapja a mikrofont és a helyén ülve beszél. ÚTMUTATÓ GONDOLATOK A VITÁBÓL A vitában felszólalók- közül többen nem­csak gazdálkodási eredményeiket ismertet­ték, hanem a gyorsítás és az átalakítás irá­nyelveivel összhangban az új feladatokat is részletezték. Dudás Kálmán, a járási nemzeti bizottság elnöke több összefüggésben ki­emelte az emberi tényező jelentőségét és hangsúlyozta, hogy a szocialista demokrácia elmélyítése a nemzeti bizottságok gyakorlatá­ban többek között egyet jelent a plénumülé- sek nyilvánossá tételével. Török Benedek, a járási szakszervezeti tanács elnöke a mun­kakezdeményezés jelentőségéről beszélt. Az új gazdálkodási feltételek között a munkaver­seny célja, tartalma is változik, a figyelem középpontjába a minőség kerül. Csörgő László plénumtag, a Váhostav 06-os üzemé­ben dolgozik, a pártalapszervezet elnöke. Saját tapasztalataik alapján az ösztönző bé­rezés előnyeit részletezte. Az anyagi ráfordí­tások, a munkaidő kihasználása, az egyéni felelősségérzet és más hasonló, a vezetők­nek általában fejtörést okozó dolog az önel­számoló szervezeti egységekben egyszeri­ben megszűnik mint probléma. Bartos Andor, a járási mezőgazdasági igazgatóság igazgatója a cukorrépa termesz­tésében és a tejtermelésben elért járási ered­mények kapcsán, Beringer Árpád, aHegyétei (Kútniky) Efsz elnöke pedig saját tapasztala­taik alapján figyelmeztetett arra, hogy a kiesé­sek objektív és szubjektív okait minden egyes esetben konkrétan és nagyon tárgyilagosan kell megállapítani. Ahol ezt elmulasztják, ott az eredmények javításának lehetőségeit sem találják meg. Szakái Lajos plénumtag felszó­lalását a határozott és kritikus állásfoglalás példájaként emelhetjük ki. A Bratislavai Ne­hézgépgyár dunaszerdahelyi üzemében dol­gozik, és már tavaly bekapcsolódtak a komp­lex gazdasági kísérletbe. Felszólalásában rá­mutatott azokra a szervezési és irányítási hiányosságokra, amelyek nehezítik a vállalati önállóság adta lehetőségek kihasználását, megoldásuk tehát nem túr halasztást. Milan Lukaőovsky, a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat dunaszerdahelyi üzemének igazgató­ja felszólalásában kiemelte a szocialista tör­vényesség, rend és fegyelem megtartásának fontosságát. Fegyelmi vétség címen az elmúlt évben 82 egyénnel szemben folytattak eljá­rást. Közöttük tíz volt a kommunista, és ez a tény a vétséget, valamint az eljárás szigorú­ságát is csak fokozta. A felszólalásokból kiemelt gondolatok egyértelműen bizonyítják, hogy az új gazda­sági mechanizmus elemeit a gyakorlatba csak újszerű munkával és nagyfokú igényes­séggel lehet átvinni. Erről a kommunisták évzáró taggyűlésükön egy pillanatra sem fe­ledkezhetnek meg. EGRI FERENC A Hradec Králové-i kerületi szakszervezeti tanács elnökének tapasztalatai KÖZVETLEN KAPCSOLAT A DOLGOZÓKKAL A Hradec Králové-i kerületi szakszervezeti tanács elnökének tapasztalatai A beszélgetés kezdetén Josef Visnák elvtárs, a Hradec Králové-i kerületi szakszervezeti tanács elnöke megállapította, hogy a XVII. pártkongresszus óta eltelt időszak a minden irányú munka - a szakszervezetit sem kivéve - hatékonyságát illető követelmények növekedésével tűnik ki.- Ezt a XI. szakszervezeti kongresszus is kifejezte - folytat­ja. - Ebben a szellemben igyekszünk a Kelet-csehországi kerületben dolgozó összes szakszervezeti tag minden tevé­kenységére hatást gyakorolni. Nagy ösztönzést jelentettek ehhez a CSKP Központi Bizottsága legutóbbi üléseinek, főleg a nemrég tartott hetedik és a Szakszervezetek Központi tanácsa 2. plenáris ülésének az eredményei. Célunk a kerület­ben működő alapszervezetek ösztönzése, hogy munkájuk színvonala megfeleljen napjaink forradalmi követelményeinek. Tudatában vagyunk annak, hogy ez mindenekelőtt a szer­vezetek aktivitásának fokozását jelenti. Tevékenységükből minden formalizmust ki kell küszöbölni. Segítenünk kell nekik, hogy az eddiginél jobban a saját lábukra álljanak, megszerez­zék a szükséges önbizalmat, és elkezdjenek következetesen eleget tenni azoknak a feladatoknak, amelyek joggal hárulnak rájuk. Vonatkozik ez a mühelyszervezetekre és a Forradalmi Szakszervezeti szakaszokra s minden szakaszbizalmira is.- Hogyan járulnak hozzá a szakszervezeteknek a munka­helyi kollektívákban kifejtett aktivitásának növeléséhez?- Jelentős segítségnyújtási formává váltak a politikai brigá­dok. Ezeknek a csoportoknak a feladata a XI. szakszervezeti kongresszus határozatainak a kerületben működő alapszer­vezetekben való érvényesítése. A brigádok a kerületi szak- szervezeti tanácsnak s az egyes szakszervezetek kerületi bizottságainak a munkatársaiból és tisztségviselőiből állnak, s az egyes járásokban összehangoltan dolgoznak.- Tehát nem egyszeri akcióról van szó.- Nem. A kollektívák minden tagját hosszabb időre beoszt­ják egy alapszervezethez. Tapasztalatcserére azonban gyak­ran összeülünk a járási szakszervezeti tanácsokon. Természe­tesen a járási szakszervezeti tanácsok tisztségviselőinek részvételével folynak le ezek a találkozók. így hasznosabbnak mutatkoznak, mintha - fölöslegesen - az egész kerületből összehívnánk a brigádtagokat. Erre a munkára 172 kerületi szakszervezeti aktivistát nyertünk meg, ágazati szakszerve­zetekhez és a szakszervezetek kerületi tanácsához tartozókat egyaránt.- Most, az új év elején mi az elsőrendű cél a szakszen/ezeti munkában?- A tervteljesítés biztosításán - ami alapvető fontosságú és állandó feladat - kívül segítenünk kell abban, hogy az alapszervezetek mindenütt átgondolt tervet dolgozzanak ki, s a gazdasági vezetéssel olyan kollektív szerződést kössenek, amely megfelel mind a társadalmi érdekeknek, mind pedig munkahelyi kollektívájuk érdekeinek. t Megvannak a feltételek ahhoz, hogy az üzemi bizottságok sikeresen megbirkózzanak ezekkel a feladatokkal?- Ezek megteremtésén éppen most dolgozunk. Természe­tesen nem mindenütt egyforma a színvonal. Ezért a kerület­ben található alapszervezeteket három csoportra osztottuk. Vannak olyan szervezetek, amelyeknek nincs szükségük arra. hogy állandóan küldözzük hozzájuk a számukra kijelölt akti­vistákat, vannak azonban olyanok is, amelyeknek ez a segít­ség nélkülözhetetlen. Az utóbbiakhoz osztottuk be a legta­pasztaltabb tisztségviselőket és apparátusi munkatársakat. Célunk az, hogy az elvtársakkal megtanítsuk a szakszervezeti munka ábécéjét. Ennek az ismerete sok olyan esetben is hiányzik, amikor egyébként megvan az akarat a szakszerve­zeti feladatok teljesítésére. Sokan nem ismerik megfelelően jogaikat és feladataikat sem: például munkajogi ügyekben, bérezési kérdésekben eléggé tájékozatlanok.- Munkájuk bizonyára hasznos, de valószínűleg nem min­dig egyszerű. Többek között szükség van hozzá arra. hogy az ilyen feladatokkal megbízott aktivisták saját munkastílusukat is lényegesen megváltoztassák. .- Nem állítom, hogy ez egyszerű. Ellenkezőleg. Sokuk nem is nagyon tudta elképzelni, mennyit kell változtatnia eddigi munkáján, amely főként abból állt, hogy ült az irodájában az íróasztal mögött, anyagokat dolgozott ki a bizottsági és elnökségi ülésekre, beszámolókat írt, jelentéseket, statisztiká­kat készített. Győzködni kellett őket, hogy a világ nem áll meg, igyekezzenek az összes addigi sablontól megszabadulni, és új, hasznosabb megoldásokat keresni. Ezt nem bírálatnak szántam: meg tudom érteni őket. Módszereik hosszú időn át berögződött szokássá váltak. Nem lehet tőlük megszabadulni egyik napról a másikra. Ami a fel­sőbb szakszervezeti szerveknek és apparátusuknak mozgal­munk alapegységeihez való valóságos viszonyát illeti, ezt gyakran a túlzott adminisztráción alapuló távolságtartás jelle­mezte.- Milyen feltételeket teremtettek az említett változások előmozdítására?- önmagunkon kezdtük, munkatervünkkel. Megvitattuk, nem terheljük-e magunkat olyasmikkel, amik a kívánatos munkastílustól eltávolítanak mind bennünket, mind pedig a többieket: szükség van-e például arra, hogy annyi anyagot é ügyet olyan terjedelemben vitasson meg a kerületi szakszer­vezeti tanács elnöksége, mint azelőtt, és szükség van-e 17 albizottságra. Úgy találjuk, a jelenlegi hat elég. Azoktól az emberektől sem válunk azonban meg, akik ezentúl nem tagjai az egyes bizottságoknak. Számítunk rájuk mint a tanácsadó csoportok tagjaira, hogy segítsenek azoknak az alapszerve­zeteknek, ahol a legbonyolultabb a helyzet. S ez teljes egészében világos, konkrét feladat. Fel kell mérni az adott szervezetben folyó munkát, elemezni kell, és javaslatokat tenni javítására. Egyúttal a javasolt intézkedések megvalósí­tását is biztosítani kell. Semmit sem segít, ha az aktivisták csupán eljönnek hozzánk, és elmondják, mit tapasztaltak. Feladatuk a számukra kijelölt szervezetnél azzal fog véget érni, hogy közreműködésükkel megoldódnak a problémák.- Vannak más elképzelések is az alapszervezetek munká­jának segítését illetően?- Azzal számolunk, hogy ott, ahol kell, segítenek nekik a nagyobb vállalatoknál működő alapszervezetek függetlení­tett funkcionáriusként dolgozó, tapasztalt elnökei is. A kerület­ben 231-en vannak. Szeretnénk továbbá megnyerni szoro­sabb együttműködésre a felsőbb szakszervezeti szervek tiszt­ségviselőit. Kerületünkből körülbelül kétszáz elvtárs és elv­társnő tölt be magasabb szakszervezeti tisztséget. Nem áll jogunkban feladatokat róni ki rájuk, de szívesen fogadjuk segítségüket, tapasztalataikat - főleg azokat, amelyeket mun­kahelyükön szereztek, ahol a helyzetet a legjobban ismerik - és a problémák közös megoldására vonatkozó tanácsaikat. Mindez azt jelenti, hogy kerületünkben az alapszervezetek megsegítésére több mint 600 aktivista egyesítheti erőit. Csak­nem 620 ezer szakszervezeti tagunk van, s 2420 alapszerve­zetben tömörülnek.- Milyen eredményeket értek már el?- Az említett politikai brigádok jól beváltak. A Svitavai járásban például Iva Vymolová, a kereskedelmi dolgozók szakszervezete kerületi bizottságának elnöke vezeti sikeresen ezt a csoportot. Az alapszervezetekböl közvetlenül is érkez­nek kedvező visszhangok. A Rychnov nad Knéznou-i járás­ban Jan Posejpal elvtársnak, munkatársunknak a segítségét, a pardubiceiben, konkrétabban az ipari építővállalatnál pedig Milos Ramboursky elvtárs munkáját értékelik nagyra. A múlt év végén megbeszélést folytattunk aktivistáinkkal. Munkájuk más üzemeknél, vállalatoknál is egyre eredményesebb. Új utak keresésével továbbra is arra fogunk törekedni, hogy még sikeresebbé váljon. Mikor jártál elnök elvtárs, utoljára valamelyik alapszerve­zetnél?- Három napja. A Hradec Králové-i Montasnál. Bejártam az üzemet, sőt kötelezettségvállalást is hoztam tőlük. Ez az út nem számít kivételnek. Nemcsak ünnepi alkalmakra szóló meghívásra megyek ki. Ha például bányászati rekordról kaptunk hírt, nem történt meg, hogy ne ereszkedtem volna le a bányába, hogy elbeszélgessek a vájárokkal. Az a legfonto­sabb, hogy az ember a helyszínen beszéljen velük, s maga is lássa munkakörülményeiket. Nyilvántartást vezetek arról, hol jártam már, hogy legyen áttekintésem. Nézd csak meg a nap­táramat! Ez mind alapszervezet. Persze minden napra azért nem jut ilyen látogatás. De egy hétre egy feltétlenül. Enélkül nem is tudnék meglenni. A kerületi szakszervezeti tanács elnökének tisztségét egy éve töltöm be. Nagyon érdekesnek találom az emberekkel való közvetlen foglalkozást: azt a lehetőséget, hogy szemé­lyesen érintkezhetem velük, megbeszélhetem a dolgokat, és lehetőségeimhez mérten segíthetek nekik. Erre nagy szükség van, s az emberek megérdemlik és méltányolják. JOSEF JEDLIÖKA ÚJ SZÍ 1988. II. 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom