Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-02-12 / 6. szám
JSZÚ 3 38.11.12. „A párt nélkül nem lett volna népi demokratikus köztársaság. A párt nélkül, nem lett volna győzelmes február. A párt nélkül nem lett volna biztosíték arra, hogy nem térünk le a szocializmus útjáról.“ (Klement Gottwaldnak a CSKP IX. kongresszusán mondott beszámolójából) M inden jelentős történelmi évforduló alkalmából elgondolkodunk azon, milyen jelentősége van napjaink számára. így van ez most is, amikor az 1948-as februári győzelem 40. évfordulójára emlékezünk. Az előző nemzedékek műve iránti tisztelet arra kötelez bennünket, hogy ne engedjünk meg semmi olyat, ami csökkentené történelmi nagyságát, ugyanakkor folytatni kell ezt a művet, meg kell oldani azokat a jelenlegi problémákat, amelyeket az élet vet fel, határozottan le kell küzdeni mindazt, ami idejétmúlt, ami fékezi a társadalmi haladást. 1948 februárja betetőzte a nemzeti és demokratikus forradalom szocialista forradalomba való átmenetét. A CSKP ezzel teljesítette történelmi feladatainak egyikét, amelyet megalapításakor tűzött ki - teljes politikai hatalomhoz juttatta nemzeteink munkásosztályát és az egész dolgozó népét; megteremtette a proletariátus diktatúráját. Ez lehetővé tette a kommunista párt vezette munkásosztálynak és a dolgozóknak a csehszlovák társadalom nagy szocialista átalakítását. A dolgozó nép győzelmének alapvető belső feltétele volt 1948-ban, hogy a munkás- osztály volt a meghatározó és vezető ereje a nemzeti demokratikus forradalom szocialista forradalomba való átmenetének. Február igazolta, hogy a proletariátus és a burzsoázia alapvető ellentétét csak az összes társadalmi réteg bevonásával, élén a munkásosztállyal, a kommunista párt bölcs vezetésével lehet megoldani. Ezért 1948 februárja forradalmi hagyatékának alapvető tanulsága, hogy a dolgozó nép hatalma megteremtésének és a szocializmus építésének döntő társadalmi ereje a munkásosztály volt és marad. A februári győzelemmel a munkásosztály forradalmi egységének folyamata minőségileg új fokot ért el. A munkásosztály - mint minden nagy és haladó érték örököse népünk történelmében - végérvényesen nemzeteink élére állt, és vezető erejévé vált az új társadalmi rend építésének. A CSKP, híven 1948 februárjához, XVII. kongresszusán ismételten hangsúlyozta, hogy elsőrendű feladata a munkás- osztály vezető szerepének, a szövetkezeti parasztsággal, az értelmiséggel és a többi dolgozóval fennálló szövetségének megerősítéséről való gondoskodás. Ez a szövetség a társadalmi alapja nemzeteink és nemzetiségeink egységének és további közeledésének. A párt nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy gondosan figyelembe vegyék az osztályok, társadalmi csoportok, országunk nemzeteinek és nemzetiségeinek közös érdekeit, hogy a kommunista párt vezetésével társadalmunk még szilárdabb egységbe tö-. mörüljön. A kommunista párt ezeket az értékeket mindig védelmezni fogja a szocializmus és haladás minden ellensége ellen. A PÁRT VEZETŐ SZEREPE Forradalmunk legfontosabb tapasztalata, amelyet 1948 februárja és a szocializmus építésének egész forradalmi gyakorlata igazol, hogy a kommunista párt vezető szerepe történelmi elkerülhetetlenségének és objektív törvényszerűségének felismerése nélkülözhetetlen a munkásosztálynak a burzsoázia felett aratott győzelméhez, hatalmának megtartásáért és megszilárdításáért folytatott harcához, a szocializmus és a kommunizmus építéséhez. Beigazolódott, hogy további belső feltétele volt a dolgozók győzelmének az erős, harcedzett, politikailag, eszmeileg és szervezetileg egységes és fejlett marxista-leninista CSKP, melynek élén Klement Gottwald állt. A hosszú és áldozatos harc azt jelentette, hogy a dolgozók elismert politikai vezére lett, a nép hitt neki. A CSKP alkotóan továbbfejlesztette a szocialista forradalom lenini elméletét, helyes taktikát választott a hatalomért vívott harcban, a forradalmi programcélok eléréséért egyesítette a párt és a nép erőit, vezette őket a burzsoázia ellen a szocialista forradalom győzelméért vívott döntő küzdelemben. A CSKP ma is a forradalmi haladásért, a XVII. kongresszus határozataiból adódó összes változásért vívott küzdelem élén áll. Vezeti és támogatja az új harcát a régi ellen, a haladót a konzervatívval szemben, síkra- száll az új gazdasági és politikai gondolkodásért. A negyven év előtti időszak analógiájára ma is harcot folytat az emberért, megnyeréséért és meggyőzéséért, az új gondolkodásért, az új erkölcsért, a munkafegyelemért és a személyi felelősségért, a tömegek széles körű bekapcsolódásáért a társadalmi ügyek intézésébe. A gyorsítás stratégiájából a demokratizálásból bizonyos követelmények adódnak a párttal, annak egységével és akcióképességével szemben. Minden szerv és szervezet számára követelmény a pártmunka stílusában végrehajtott változtatás folyamatának jelentős meggyorsítása, hogy megfeleljen a kor követelményeinek, a párt élcsapatszerepének. A párt egész szervezetében nagyobb tettrekészségnek, akcióképességnek, aktivitásnak, kezdeményezésnek Nkell szétáramla- nia, és ennek össze kell kapcsolódnia a hatékonyabb munkamódszerekkel. Mindenhonnan ki kell iktatni a kényelmességet, a félmegoldásokat; mindenütt, úgy mint negyven évvel ezelőtt igazi lelkesedéssel kell a kommunistáknak magyarázniuk, védelmezniük és megvalósítaniuk a párt politikáját. A jelenlegi körülmények között is harc folyik a párt marxista-leninista jellegéért, eszmei, szervezeti akció- és internacionalista egységéért, s nem utolsósorban azért, hogy képes legyen a tömegek vezetésére, nevelésére, mivel ez 1948 februárjának mához szóló üzenete. SZILÁRD EGYSÉGBEN Február jelentős hagyatékához és tanulságához tartozik az a tapasztalat is, hogy a munkásosztály a városok és falvak többi dolgozóival szövetségben küzdött a burzsoázia ellen, a társadalom szocialista átalakításáért. A munkások, a kis- és középparasztok, a haladó értelmiség szilárd egysége már forradalmunk alatt, 1944-1948-ban kialakult, alapjává lett a Nemzeti Frontnak, amely támasza volt a népi demokratikus hatalomnak és mozgatója a dolgozóknak a szocializmus építésének időszakában. „A Nemzeti Front bizonyította erejét és életképességét - hangzott el a CSKP XVII. kongresszusán - a nemzeti felszabadító harcban, a politikai hatalomért folytatott küzdelemben és a szocializmus építésének egész időszakában. Arról van szó, hogy még határozottabban járuljon hozzá a nép növekvő részvételéhez a szocializmus építéséhez, bekapcsolásához a köz- igazgatásba, szocialista életmódja kialakításához.“ Csehszlovákia Kommunista Pártja abból indul ki, hogy a szocializmus építésének fő eszköze a munkásosztályt és a dolgozókat szolgáló szilárd államhatalom kiépítése; olyan politikai rendszer kialakítása, amely lehetővé teszi a szocialista demokrácia fejlesztését. Ügyelt arra, hogy a proletárdiktatúra mint államforma, valamennyi funkcióját betöltse. Tudatosította, hogy az államnak nemcsak osztályelnyomó, hanem elsősorban gazdasági szervező és politikai nevelő szerepe van. Azonban a hatvanas évek fejlődése és főleg az 1968-1969-es események számtalan tanúbizonyságát adták annak, hogy a szocialista állam osztályjellegének és funkcióinak figyelmen kívül hagyása a szocializmus alapvető értékeinek veszélyeztetéséhez vezethet. Ezért a CSKP-nak az állam, a képviselőtestületek, a nemzeti bizottságok, revizionista és osztályszempontokat nélkülöző koncepciója ellen az állam osztályjellegét, mint a munkásosztály hatalmi szervének, a szocialista demokrácia, a munkásosztály és a dolgozó nép demokráciájának elvét kell átültetnie. A párt állandóan hangsúlyozza, hogy a szocialista állam megszilárdítása és a szocialista demokrácia tuvábbi fejlesztése egymástól elválaszthatatlan. „A szocializmus lényegéből eredő mély demokratizmus - mondotta Milos Jakes elvtárs a CSKP KB 7. ülésén - elválaszthatatlanul összeforrt a felelősség, a rend és fegyelem megszilárdításával a társadalomban. A társadalom demokratizálása és önigazgatása eddigi útjainak ki- szélesítésében és az új utak keresésében szilárdan a szocialista alapelvek talaján állunk. Á politikai ellenzék legalizálására semmilyen remény nem lehet, mivel ez az ellenzék nem lenne más, mint szocialistaellenes.“ Munkásosztályunk harcának és a februári győzelemnek nagyon jelentős forradalmi hagyatéka a csehek és a szlovákok és a hazánkban élő nemzetiségek internacionalista testvéri kapcsolatainak megoldása és fejlesztése. Csak a munkásosztály hatalomra jutása fette lehetővé a nemzetiségi kérdés lenini elvek szerint való megoldását. Az elmúlt években a CSKP állandó figyelmet szentelt nemzeteink és nemzetiségeink sokoldalú gazdasági és kulturális fejlődésének. A párt büszkén állapíthatja meg, hogy az ország különböző részeiben élő nemzetek és nemzetiségek gazdasági, politikai és kulturális feltételeiben mutatkozó különbségeket felszámoltuk. Azok a sikerek, amelyeket a nemzetiségi politikában a csehek, szlovákok és az ország területén élő nemzetiségek internacionalista testvériségének megteremtésében elértünk, a legjelentősebb vívmányai közé tartoznak a forradalmi munkásmozgaiomnak. Őrizni ezt a kivívott egységet, meggátolni a bizalmatlanság és a nacionalizmus újjáéledését - 1948 februárjának legfontosabb üzenete. A forradalmi tapasztalatok megmutatták, hogy a munkásosztály és a dolgozók a burzsoázia hatalmát megdönteni csak a polgárság és eszméinek védelmezői ellen folytatott szakadatlan és éles ideológiai harc közepette tudták. Ennek a harcnak kérlelhetetlennek kell lennie, mert a kizsákmányolok osztályának felszámolása megköveteli ideológiájának vereségét is, és az új értékek, köztük a marxista-leninista világnézet elsajátítását. Az 1968-1969-es csehszlovákiai események bizonyítják, hogy a burzsoá ideológiával szemben nem szabad meghátrálni, vagy vele kompromisszumot kötni. AZ ÉLET MINDEN TERÜLETÉN Pártunk a szocialista ember személyiségének a marxista-leninista világnézet alapján való formálását döntő feladatnak tekintik. Arról van szó, hogy az emberek ismeretei meggyőződéssé váljanak, vezérfonalává legyenek a forradalmi tevékenységnek. Olyan aktív életfelfogássá váljanak, amelyben kifejeződik az öntudatosság, az, hogy az ember minden erejét és képességét a közös ügynek: a szocializmus építésének szentelje. Az ideológiai harcra összpontosítva, a világnézeti, erkölcsi és munkára neveléssel szoros egységben a szociális-gazdasági fejlesztés meggyorsítása stratégiai irányvonalának megértésére kell törekedni, és tudatosítani a társadalmi élet minden területe átalakításának és a szocialista demokrácia kibontakoztatásának fontosságát. Olyan feladatok ezek, amelyek kapcsolódnak az ember gondolkodásához és egész lelkületének megváltoztatásáért folyó nagy küzdelemhez. Maga az átalakítás koncepciója, mint M. Gorbacsov elvtárs hangsúlyozza, az emberi tényező aktivizálására az állampolgárok és a dolgozókollektívák alkotó kezdeményezésének kibontakoztatására támaszkodik. Pártunk igyekezete arra irányul, hogy a munkához öntudatosan viszonyuló embert neveljünk, aki egyéni érdekeit összekapcsolja az egész társadaloméval. Február forradalmi hagyatéka arra kötelez bennünket, hogy a szocializmus sikeres fejlesztését biztosító fő láncszemre: a gazdasági, társadalmi fejlesztés meggyorsítása stratégiai céljainak megvalósítására, a gazdasági mechanizmus átalakítására és a ti. oieves terv feladatainak következetes megvalósítására összpontosítsuk erőinket. Nem akarunk és nem is lehet csupán emlékezni a februári eseményekre. Tudatosítani kell, hogy a jelen szintén forradalmi, elkerülhetetlenek a gyors változások. Nem a hatalom kérdéséről van ma szó, hanem a társadalmi, gazdasági fejlesztés meggyorsításáról és a társadalmi élet sokoldalú átalakításáról. Nem formális változtatásokra törekszünk, hanem forradalmi horderejű lépésekre, 1948 februárja óta a legjelentősebb változtatásokra, mondotta a CSKP KB 7. ülésén Milos Jakes, a CSKP KB főtitkára. Megvalósításuk hosszú folyamat lesz. A párt vezetésével céltudatosan és szervezetten bonyolítjuk le, nem engedhető meg a felesleges huzavo-1 na, egy helyben topogás, de az elhamarko- dás, a szükséges szakaszok átugrása, a türelmetlenség és a kispolgári radikalizmus sem. LEVONTUK A TANULSÁGOT Minden változtatás - húzta alá Milos Jakes a CSKP KB 7. ülésén -, amelyet végrehajtunk a szocializmus általánosan érvényes alapelveiből: a termelőeszközök társadalmi tulajdonából, a tervgazdálkodásból, a munka szerinti jutalmazásból, a dolgozóknak az irányításban való széles körű részvételéből, a munkásosztálynak és élcsapatának - a kommunista pártnak a vezető szerepéből indul ki. Épp ezek ellen az alapelvek ellen támadtak 1968- ban a jobboldali opportunisták és revizionisták. Nem kételkedünk abban; ellenségeink ma is azt óhajtják, hogy a gazdasági mechanizmus és az egész társadalmi élet átalakítása a szocializmus alapelveitöl való eltávolodást eredményezze. Erre azonban várhatnak. Arról, hogy a marxizmus-len inizmus osztálypozíciójától való eltérés hova vezet, meggyőződhettünk az 1968 - 1969-es években, és levontuk a tanulságokat. A Csehszlovák Köztársaság egész fennállása alatt a CSKP vezette munkásosztály államunk olyan alapvető külpolitikai orientációjáért harcolt, mely biztosította függetlenségét, szuverenitását és szabad fejlődését. A népi demokratikus Csehszlovákia fejlődésében döntő nemzetközi tényező volt népünk barátsága a Szovjetunió népeivel, az első szocialista ország gazdasági segítsége és erkölcsi támogatása. Neki köszönhetjük felszabadításunkat a német fasizmus uralma alól. A Szovjetunió szövetsége, ereje, nagy nemzetközi tekintélye hiúsította meg 1948 februárjában az imperialista erők katonai beavatkozását a csehszlovák burzsoázia oldalán. A Szovjetunióval fenntartott szövetséget és barátságot - munkásosztályunk és népünk rendíthetetlen akaratát - már a Kassai (Kosice) Kormányprogram tartalmazza és 1948 februárja egyszer s mindenkorra rögzítette. Amikor Klement Gottwald nemzetközi szempontból értékelte február jelentőségét, elmondta: „A februári események teljes mértékben és egyértelműen döntöttek arról, hogy népi demokratikus köztársaságunk nemcsak hogy megtartja eddigi szövetségesi kapcsolatát a Szovjetunióval és a többi szláv nemzettel, hanem még határozottabban ragaszkodik ehhez a szövetséghez, és a gyakorlatban meg fogja valósítani." NÉPÜNK JAVÁRA ÉS BOLDOGSÁGÁRA A CSKP, híven Február hagyatékához, kongresszusain egyértelműen hangsúlyozta, hogy külpolitikai tevékenységünk alapköve továbbra is a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal fenntartott szövetség erősítése lesz. Pártunk nagyra értékeli az SZKP úttörő feladatát és tevékenységének nagy nemzetközi jelentőségét a szocializmus jelenlegi szakaszának alkotó fejlesztésében és értelmezésében, valamint a békéért folytatott harcát. „Feladataink megoldásában - mondotta Milos Jakes - példát, erőt és ösztönzést merítünk belőle. Az SZKP-val fenntartott hagyományos internacionalista viszony kifejeződését és a sokoldalú kapcsolatok feltételét látjuk benne.“ Csehszlovákia Kommunista Pártja, felvértezve a szocializmus építésében szerzett tapasztalatokkal, híven február örökéhez, éberen őrködni fog a munkásosztály és népünk vívmányai fölött. A legjobb és legnemesebb módja annak, ahogy kifejezhetjük viszonyunkat újkori történelmünk e kulcsfontosságú eseménye iránt, ha a népgazdaság és a társadalmi élet minden területén áldozatos és becsületes munkát végzünk. A mű, melyet a párt politikai vezetésével 1948 februárja óta alkottunk, mindannyiunkat arra kötelez, hogy továbbra is áldozatosan, sokoldalúan továbbfejlesszük és szilárdítsuk népünk javára és boldogságára. Dr. JÁN MACHYNIAK docens A Népi Milícia készen állt a munkásosztály hatalmának a megvédésére (Archiv felvétel)
