Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-07 / 1. szám
m magam és éles plyan ügyekben, mint k lenyírása, nem óhajninden élőlénynek jóiét választani, amilyen maga - előbb bekö- íztán meg azt mondja, leglátott, amint belép- : teste, csőre hegyétől én megrezzent, majd lejjebb ugrott, ellökte ipott egyet a szárnyá- il felém repült... Le- i nyakamhoz dörgöló- I, valahonnan a szíve vijjogással ömlött be- retet. Ilyen hangokat in ritkán, barátságunk oldogabb perceiben abb hatalmas rikoltás hívójeleként hasított i széttárta szárnyát, magát a vállamtól és Pett az állatorvos. Nézze csak meg, mit iiek! ban, mint mély álom sz volier: a madarak ik, verdestek csonka nul igyekeztek repülni szaladgáltak a siketkerítésnek rohantak, < az ölyvök, egy hely- k. Az elégedetlenség, y6ég, hogy az erős légbe, szivükben zűr- itette őket fásult dertIt már az állatkerttől, repülést hajtott végre :va hangosan rikolto- talán mindenkit a vo- vost is, hogy csatla- s, a jelenlévők közül igedhette meg magáiét, hogy vele szálljon ak, mintha csak felis- lanul elcsendesedtek *, hogy oktalanul és ek az imént, szétszé- k kondorkeselyú, az lálta a legmagasabb távozását, azonnal ijtogatta hosszú csu- kozva tekintgetett az Varlaam erőfeszítés íbadon szelte a leve\\ BERTA fordítása & A szépszavú szerelmes levelek ideje már mögötte van. Arra sem ügyel, hogy a gallér olyan legyen, amilyet a divat előír, a nyakkendő nevetséges, jelentéktelen, fakult pántlika csupán a fiókban; és már a haját sem próbálja festéssel álcázni az őszülő halántéknál. Elmegy a virágosbódék mellett. Nem latolgatja, egy szál vagy három szál virágot vegyen-e, vagy fizetés után egész csokor másodosztályú rózsával dobogtassa meg a választott hölgy szívét. Azon túl, hogy már nem forr fel a vére egy-egy nem mindennapi, gyönyörű nő láttán, van még valami. Az, amit nemrég még egyáltalán nem értékelt, elvetett, nem ismert el. Az érzés. A lélek. A belső egyensúly szükségessége. Nyugtalanságféle, vágyakozás. Ha gyerekkorában, a fáról leesve véresre zúzta a könyökét, az anyjához szaladt, és, ölébe hajtva fejét, úgy istenigazából elbögte magát. Ugyanígy szüksége lenne ma is az anyai ölre. Asszonyi ölre. Gyengéd kézre, szeretetteljes simogatásra. Egészen másfélére, mint amilyenre később évekig sóvárgott. Aztán Markéta jutott az eszébe. A sápadt, pöttömnyi lányka, akinek gödröcske jelent meg az orcáján, amikor nevetett. A szeme, mint az övé. A vére volt. Markéta, a lánya, xxx A kávéházban találkoztak. A jó meleg sarokban egy fotelba ültette, és tejszínhabot rendelt neki, utána egy pohár fagyit. És átadta az új játékot.- Ezt hoztam neked. Játsszunk vele - akarod? Megtanítalak rá. Vagy ismered? Akkor jó. Kirakta a játékot az asztalra. A piros figurákat a lányka elé állította, önmaga a zöldet választotta. Már megint a zöld szín, melyet szinte előírt a feleségének is. Vegyél zöld ruhát! Tetszel benne. Ezt a szobát zöldre festesd! Hogy nem lehet kapni zöld gyerekkocsit? S miért kell piros táskát hordania az iskolába? Hisz a zöld nagyon szép szín, s nem is piszkolódik oly könnyen. Végy Markétának zöld szalagot a hajába, a szőkének illik a zöld szín! S a zöld világ romba dőlt...- Apu, akkor most te lépsz. Jé, veszítesz! Már rég veszített. A konoksága miatt, mellyel a másikra erőltette az akaratát. A zöld hangulatot, melyhez nem akart napfényt.- Apu, lépj már! Látod, ez itt pihenő. Most várnod kell... én lépek. Várni? Azt sosem tudott. Most rögtön, de úgy, ahogy én akarom, azon nyomban. Hogy is mondta akkor az asszony? /- Várj, ezt meg kell fontolni! Meg kell egyeznünk! Én is engedek, te is engedsz. Végtére is itt a gyerek... Nem akart várni. Hogy miért? Az élet sem vár. Könyörtelenül pontos. Naponta fordítsz egyet a naptárban, az órádat is pontos időközönként felhúzod. Semmi sem vár. Én sem várok. Lörincz János felvétele Lesz úgy, ahogy én akarom, vagy válunk! A várakozás zöld órái... zúzott könyök egyre-másra. Már nincs mama, akinek az ölébe hajthatná a fejét, nincs otthona, nincs felesége, szeretet. Csak a gyerek van - a kislánya, akit kéthetente láthat. A kérlelhetetlen órák, a naptár lapjai, melyeket türelmetlenül hajtogat. Mikor jön már az a nap, mikor láthatom őt újra?- Apu, akkor most te lépsz megint... tudod, ez a játékszabály. Ugye, nem haragszol? Játékszabály. Az élet is tele játék- szabállyal. Aki ezt nem veszi tudomásul, vesztett.- Apu, már ki is ütöttelek! Vesztettél!-Tudom, Markéta. Minden figura eltűnt az útjából.- Apu, hallod? Már mehetek? Anyu várni fog. A ruhatárhoz vitte kislányát, feladta rá á kabátkáját.- Itt a játék! S ne feledd - két hét múlva! Majd nézte, ahogy a kocsi peronján a gépbe teszi a jegyet és lyukaszt. Aztán lassan elindult a siető járókelők között. Egyedül ő nem sietett. Neki zöldet jelez az élete lámpása. VÉRCSE MIKLÓS fordítása SZERGEJ BOBKOV » . Hold... Fagy... Esnem alhatom. Az ablaknál cigarettahalom. Éjfél e szócska El nem telít. A lélekhez Az emlékezés közelít, Mint a tavasz. Költészet ■ ez És amaz, Amivel az idő telik... Hogy hányszor Átjárta már a rettenet Szíved, orosz poéta! Sa háború Mérges nyilai nyomán Hányszor lövellt Szívedbe bú - Számot adsz-e majd, utód, Vagy se, Az élet Sarkig tárt kapu.. HARASZTI MÁRIA fordítása 3. Őszi táj traktorokkal kiss n PÉNTEK JÓZSEF “ Szülői értekezlet.’l. A osztály, földszint, jobbra. Tanító néni: tapasztalt, régi (öreg) pedagógus. Több kitüntetés büszke tulaj; donosa. Mosolya őszinte, szigora emberi. A szülők bíznak benne. Üdvözlés. Főelőadás: a gyermek munkára nevelése a családban. Papírról olvasva. Mindegy. Tanulmányi eredmények. Majd: egyéb. A tanító néni felkéri a szülőket, kérdezzenek tőle akármit. Bizalommal. Lajcsika.. Pistike miért...? Erzsiké miért nem...? Ricsiké otthon sírt a rajz miatt... A tanító néni kikeresi az ominózus munkát. Milyennek látom a háborút? A rajzlapon gondosan kidolgozva az iskola épülete, körülötte zöldövezet, virágok, minden És tessék nézni - mondja elszomorodva a tanító néni -, a végén a gyerek egyszerűen összefirkálja a munkáját. Sajnos, erre nem adhattam jobb jegyet. S valóban: a gondosan kimunkált rajzon piros ceruzával rendezetlenül éktelenkedő piros vonalak. Tűzpirosak. A zöld pázsitból előbukkan egy ugyancsak jól maszkírozott zöld tank is. Dehát ezek a piros irkafirkák a lángok! Kedves, tanító néni, hiszen lángol az iskola! Ricsiké így látja és így tudja ábrázolni, amit kértek tőle... 2. Beírások: Értesítem a T. Szülőket, hogy Zsoltiká- nak ma megint szemét volt a padja alatt. a szülök aláírása Értesítjük a T. Tanító nénit, hogy Zsolti- ka ma megint gern ette meg a vacsoráját. a tanító aláírása Őszi felhők jönnek, Őszi felhők mennek, a hegy csúcsán, mint a birkák, nagy csomóba gyűlnek. Nyolc nagy traktor indul csillogva, zörögve - mintha még az ég is velük dübörögne. Olajosán, büszkén fordulnak a szélnek. Nyolc traktoros dalol, hogy száll ez az ének! Fekete a szántás, hó majd betakarja. Napraforgó árván fordul a magasba. Itt már a nép keze gondozza a tájat. Lesz is rengető, szép kalásza búzának! Egyik traktoroslány föláll most a gépen. Aranyhaja zászló: Száll a nedves szélben. Juhász Ferenc, 1951-53 OLVASÓKÖNYV az alapiskola 4. osztálya számára. Második kiadás 1985. 4.- Anyuka, vegyél nekem „trubicskit“!- Miféle „trubicskit“, Ilonkám?- Hát olyant, amilyent a napközis tanító néni tart bezárva a szekrényben. És délután, mikor mi a leckénket írjuk, mindig azt eszegeti az osztályban. Pétiké majdnem egyest kapott matematikából. Amikor a tanító néni felszólította a gyerekeket, hogy aki tudja az eredményt, az tegye fel a kezét, Petikét éppen megbökte a mögötte ülő társa. Pétiké ösztönösen hátrafordult és a következő percben magasra emelte a kezét. A tanító néni észrevette és felszólította Petikét, hagyja abba a jelentkezést, mert későn emelte fel a kezét. Pétiké megpróbálta megmagyarázni a tanító néninek, hogy és miért történt az egész, mire a tanító néni:- Nem érdekel, Petikém. Neked nem volt fönn a kezed, hanem forogtál. Most már vess magadra! Petikének ettől kezdve egyre nehezebben megy a matematika. 6 Honismeret órán egy játékpuska volt a szemléltető eszköz. A tanító néni semmiképpen sem bírta megérteni, hogy a puska, amely már húsz éve maradéktalanul töltötte be méltó küldetését, most avatatlan kezek érintésétől - „tönkrement“. Ugyanis a tanító nénit váratlanul kihívták az osztályból és a puska a katedrán maradt. Ekkor a gyerekek megrohanták, s kézből kézbe vándorolt.. Rémes, hogy milyen fegyelmezetlenek ezek a mai gyerekek... 7. Anyuka, ma jó voltam. Szünetben úgy sétáltam, hogy lakatot tettem a számra. És a tanító néni megdicsért. És órák alatt is így ültem végig. Ne verjél meg, amiért itthon összetörtem a vázát. Holnap is jó leszek az iskolában. Téli éjfél Nagy László felvétele
