Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1988-02-05 / 5. szám

A GYŐZELMES FEBRUÁRRAL If BW KEZDŐDÖTT.., Dél-Szlovákia szocialista fejlődésének négy évtizede Rozsnyói (Roznava) járás Büszkék vagyunk eredményeinkre - tudunk fogyatékosságainkról Járásunk népessége jelenleg eléri csaknem a 87 ezer főt. A negyven évvel ezelőtti szinthez képest a lakosok száma több mint huszonegyezerrel növekedett. Egynegyedük magyar nemzetiségű. Nem kis feladat volt ennyi ember számára biztosítani a kellő arányú foglalkoztatott­ságot, az új munkaalkalmakat, hogy részt vehessenek szocialista társadal­munk építésében. Ennek a követelmény­nek megfelelően számos új gyár épült a járás egyes részeiben és általában is fejlesztettük a termelőerőket. A sok üzem közül hadd említsek meg csak néhányat. Például a lubeníki Szlovák Magnezitmüveket, a revúcai textilgyárat, a pelsöci - (Ple&ivec) Strojsmaltot, a gombaszögi (Gombasek) mészégetőt, több új élelmiszeripari üzemet, a rozs- nyói Tatrasvitet, a dobsinai erőművet stb. Nem is beszélve a Gömörhorkai (Gemerská Hörka) Cellulózgyár, a Slavo- sovcei Papírgyár és más üzemek fejlesz­téséről, illetve korszerűsítéséről. Ennek a nagyarányú fejlesztésnek kö­szönhetően a járás ipari termelése volu­menének értéke az 1948. évi 294 millió koronáról 1987-ben négy és fél milliárd koronára gyarapodott. Jelenleg csak­nem tizennégyezer lakosunk dolgozik az iparban. Az iparfejlesztés különösen a hetvenes évek elejétől vált dinamikussá. Ugyanakkor csak 1960-tól az elmúlt esz­tendő végéig hozzávetőleg a négysze­resére növekedett a munka termelékeny­sége, a foglalkoztatottak havi átlagbére pedig 1472 koronáról 3090 koronára. Hasonló méretű volt a fellendülés a mezőgazdaságban is. Igen sok helyet foglalna el a négy évtized alatt felépült számos különféle rendeltetésű új létesít­mény felsorolása. Ehelyett utaljunk in­kább néhány alapvető fontosságú ered­ményre. Nevezetesen például arra, hogy a búza átlagos hektárhozama 10,1 má­zsáról 39,1 mázsára, a rozsé 37,6 (10,9) az árpáé 33,7 (8,9) mázsára növekedett. Az állattenyésztési termelésben nem­csak a szarvasmarha, a tehén- és a juh­állomány gyarapodásáról adhatunk számot, hanem egyebek között arról is, hogy míg 1961-ben nem egészen hétmil­lió liter tejet adtunk a közellátásnak, addig tavalyelőtt már 23 millió liternél is többet. Az átlagos éves tejhozam fejős­tehenenként jelenleg mintegy 3070 liter, ezzel szemben 1961-ben csak 1780 liter volt. Más népgazdasági ágazatainkban is fellendülés volt tapasztalható. Egyaránt vonatkozik ez az építőiparra, a közleke­désre, a kereskedelemre, a szolgáltatá­sokra, az egészség- és az oktatásügyre, a járás városainak és községeinek fejlő­désére. Néhány példa ennek bizonyítá­sára. Negyven év alatt az óvodák száma megtízszereződött, az alapiskolai tanu­lók száma több mint az egyharmadával növekedett, s jóval többen tanulnak a gimnáziumokban, a különféle középis­kolákban. Új, korszerű iskolák épültek többek között Rozsnyón, Dobáinában, Pelsőcön, Stitnikben, Revúcában, Jols- ván (Jelsava) stb. A népkönyvtárak szá­ma több mint megduplázódott, könyvál­lományuk 13 ezer kötetről 483 ezerre gyarapodott. A járási székhelyen 58 mil­lió koronás beruházással épül a korsze­rű szakszervezeti művelődési ház. A kórházi ágyak száma meghárom­szorozódott, de ez még mindig nem felel meg az igényeknek. Ezért Rozsnyón 460 millió koronás beruházással épül az új kórház és rendelőintézet, amely csak­nem hatszáz ággyal növeli majd a jelen­leg 672 ágyas járási kapacitást. Járásunk területén évente hat-hét- száz lakás épül, beleértve a családi háza­kat is. Ezzel lépést tart a távközlési háló­zat fejlesztése, a rádió- és a tévékészülé­kek számának gyors növekedése, az út­hálózat fejlesztése. Ez annál is jelentő­sebb, mivel sokan még emlékeznek a négy évtizeddel ezelőtti helyzetre, ami­kor járásunkban nem számítottak kivé­telnek az olyan falvak, amelyekben nem volt villany és szilárd burkolatú közút sem kötötte össze a külvilággal. Ma az autóbuszok járásunk területén évente majdrfem 17 millió személyt szállítanak - 1960-ban csak 7 millió 300 ezer sze­mélyt - s a teherszállítás azóta nagyjából megháromszorozódott. Mindez és más körülmények javulása is kifejezésre jut a lakosság életszínvo­nalának kedvező alakulásában. Ennek csupán egyik mutatóját említem meg. Nevezetesen azt, hogy a takarékpénztári betétállomány egy lakosra jutó összege az 1975. évi 6596 koronáról 1987-ben 13 843 koronára növekedett. Persze nemcsak eredményeink van­nak. Tisztában vagyunk hiányosságaink­kal is. így például azzal, hogy aránytala­nul sok a befejezetlen beruházásunk. Gyors ütemben kellene átadni rendelte­tésének a rozsnyói Agrozet üzemet, a dobSinai Légtechnikai Müveket és Joláva autóbuszpályaudvarát. A munkaidő jelenlegi kihasználtságának mértékével sem vagyunk elégedettek és ugyanez vonatkozik az áltóaiapok, főleg a gépek kihasználtságára is. A mezőgaz­daságban egyik fontos tennivaló a tö­megtakarmány termelésének és a szarvasmarha súlygyarapodásának nö­velése. Nyugtalanít bennünket a szén- és a vízellátásnak, továbbá a környezetvé­delemnek a helyzete. Az iparban, az épí­tőiparban, a kereskedelemben, a szol­gáltatásokban és a közlekedésben is előfordulnak még hiányosságok az egyenletes, ütemes tervteljesítésben. Továbbra is foglalkoznunk kell a nemze­tiségi kérdés megoldásának gazdasági vonatkozásaival valamint az ipartelepí­tés járási - területi arányainak kérdé­sével. Összegezve azonban megállapítha­tom: járásunk forradalmi hagyományai, lakosságunk, dolgozóink társadalmi ren­dünk iránti viszonya s vállvetett mun­kánk szilárd záloga annak, hogy megbir­kózunk a jelen és a közeljövő igényes feladataival, amelyek szociális és gazda­sági fejlődésünk meggyorsításának stra­tégiájából következnek. JÁN GALLO mérnök, a járási pártbizottság vezető titkára Van mire emlékeznie örökmozgó, vidám ember, nem szereti a tétlenséget. Több mint fél évszázada dolgo­zik a gömörhorkai (Gemerská Hörka) Cellu­lóz- és Papírgyárban, igaz kilenc éve már nyugdíjasként. A gyár, a szülőfalu mindig sokat jelentett számára. Itt volt tanúja számos sztrájknak, vett részt ifjúmunkásként az ille­gális munkában, menetelt a gyári munkások­kal a május elsejei felvonulásokon. Zachar László haja már hófehér, de jó kedve, munka­szeretete ma sem hagyta el.- A polgári iskola elvégzése után a labora­tóriumban kezdtem el dolgozni. A tényleges katonai szolgálat letöltése után többet voltam egyenruhában, mint idehaza. A háború végét, mint munkaszolgálatos értem meg. Húsvét előtt jöttem haza. Néhány napot pihentem, aztán mentem a gyárba. Hónapokig tartott, amíg a termelés beindult... A gyártás beindítása mellett úgy, mint a többi dolgozó, ö is figyelemmel kisérte a politikai életet, mi történik a gyárban, az országban. Kérte felvételét a pártba, 1948 elején a gömörhorkai gyárban már erős párt- alapszervezet dolgozott.- Február 24-én, egy napra rá, hogy a Né- ,pi Milícia üzemi egysége megalakult, szekér­rel mentünk fegyverért a bányászokhoz. Volt már néhány puskánk, de kevés volt a hatvan embernek. Az első parancsnokunk Hatala János volt. Abban az időben a miénk volt a környék egyik legnagyobb egysége. Tud­tuk, nemcsak a gyárat tudjuk megvédeni, hanem ha kell, másutt is segíthetünk. Termé­szetesen, akkor nem volt ilyen parádés az egyenruhánk, mint most, a fegyvereink is a háborút megjárt puskák közül kerültek ki. Kopott kabátunkon büszkén viseltük a tenyér­nyi széles vörös szalagot. Dolgoztunk és szolgálatot teljesítettünk. Kevés idő jutott a pi­henésre, de senki sem panaszkodott. Bíztunk a munkásosztály győzelmében. A Népi Milícia üzemi egységének króniká­jában kevés a bejegyzés ebből az időből. Akkor ezt senki sem tartotta fontosnak. Amit tettek, meggyőződésből tették. Zachar Lász­lót a? a megtiszteltetés érte, hogy az első Jelentős vasúti csomópont, hat éve köz­ponti község. A hnb épületének falán em­léktábla hirdeti, hogy 1927. január 27-én itt került sor arra a területi pártrendezvényre, amelyen a kommunisták a gyárak leépítése miatt tiltakoztak, s amelyen Klement Gott- wald is beszédet mondott. Az elmúlt negy­ven év alatt Pelsőc (Plesivec) sokat fejlő­dött, s ma már több mint 2700 embernek ad otthont.- A múlt megbízatási időszak legjelentő­sebb eseménye az új tizenhat tantermes alapiskola és a szolgáltatóház átadása volt, az utóbbi Z akcióban épült - jegyzi meg Brezina Árpád, a hnb elnöke. - Jelentős eredménynek számít, hogy áthelyezték az ötvenes főutat, s így mentesül településünk az átmenő forgalomtól. Elkészült az új autóbuszállomás, bővítet­ték a nyugdíjasklubot, átépítették a könyv­tárat, korszerűsítették a bölcsödét és a régi iskolai konyhát. A járási ipari vállalat helyi üzemrészlegét is bővítették, folytatták a gáz- és vízvezeték építését, járdákat tettek rendbe, korszerűsítették a közvilágí­tási hálózatot, megteremtették a tévé máso­dik programja jobb vételének feltételeit.- Annak külön örülünk, hogy ma már minden gyermeket el tudunk helyezni gyer­mekintézményeinkben - folytatja. - Épül parancsnok távozása után az egység élére került. Igyekezett megfelelni beosztásának, nem ismert tréfát, ha kiképzésről volt szó... Továbbra is a laboratóriumban dolgozott, ké­sőbb a cellulóz gyártó részleg vezetője lett, majd tizennyolc évig a termelési részleg mű­vezetőiéként dolgozott. Szorgalmát üzemi, vállalati, szakágazati kitüntetéssel ismerték el. Évekig volt műhelybizalmi, tevékenykedett a kerületi és a szlovákiai ágazati szakszerve­zeti tanácsban.- A Népi Milícia egységétől a nyugdijazá- samkor váltam meg, de ma is gyakran vagyok közöttük. Annak külön örülök, hogy ott lehet­tem, amikor 1973-ban az egységet a Győzel­mes Február Érdemrenddel tüntették ki. Amíg a párt katonáinak egyenruháját visel­te. sokat volt távol családjától. Hetekig szol­gálatot teljesítettek az 1956-os magyarorszá­gi események idejében. Hatvannyolcban két­szer is járt egyenruhában Prágában. Az első alkalommal arra akarták rávenni őket, adják le a fegyvert, a második alkalommal, hogy azt keményebben szorítsák... Nemcsak ő, a gö­mörhorkai kommunisták, a Népi Milícia egy­ségének tagjai is tudták, mit kell tenniük.- Egy voltam a sokezer közül. Csak azt tettem, amit a munkásbecsületem diktált, amit tennem kellett... Fényképek, kitüntetések kerülnek elő. Fel­vételek, amelyek harcászati kiképzésen, pi­henő közben készültek. A dobozból az asztal­ra kerül A Népi Milícia Példás Tagja, a Példás Lövész jelvény, a Népi Milíciában Szerzett Érdemekért kitüntetés, valamint az Antonín Zápotocky emlékérem.- A három gyerek már kiröpült a családi fészekből. Ketten maradtunk a feleségem­mel, aki több mint húsz éve a helyi nemzeti bizottság képviselője. Amig egészségem en­gedi, dolgozom a gyárban, amely életem során mindig a második otthonom volt. Munkaszeretetével, helytállásával mások­nak is mindig példát mutatott, úgy mint akkor, társaival együtt, a negyven év előtti februári napokban. a művelődési otthon is, igaz, nem olyan ütemben, mint az kívánatos lenne. A lakás­építésben nem adhatunk számot olyan eredményekről, mint a korábbi tervidőszak­ban. Jelenleg nyolcvanan szeretnének csa­ládi házat építeni, de csak tizenöt telek áll rendelkezésükre. Az idén megkezdjük egy új utca építését, közművesítését és lega­lább kétszáz építési telket szeretnénk elké­szíteni. Épül már három tizenhét lakásos ház­tömb is. Több üzletet tataroznak, de újak építésével is számolnak, mégpedig közös beruházással. Hamarosan hozzáfognak az egészségügyi központ bővítéséhez, ami lehetővé teszi majd az állandó orvosi ügye­letet, s ennek nemcsak a pelsőciek, hanem a környékbeli települések lakosai szem­pontjából is nagy jelentősége lesz. Régi vágyuk teljesül, hogy a tervidőszakban megkezdik egy százágyas szálloda építé­sét is.- Végre elkészült a település rendezésé­nek terve, ez lesz az alapja községünk további fejlesztésének, amihez lakosaink társadalmi munkával járulnak majd hozzá - összegezi az elképzeléseket az elnök. Központi fekvése, jó megközelíthetősége miatt egykor talán Pelsőcből is város lesz, ötödik a járásban. A csaknem 21 ezer lakosú járási székhely jellegzetes régi épületei

Next

/
Oldalképek
Tartalom