Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-07 / 1. szám
Vasárnap 1988. január 10. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 07.25, nyugszik 16.04 Kö- zép-Szlovákia: 07.32. nyugszik 16.11 Nyugat- Szlovákia: 07.38. nyugszik 16.17 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 22.43, nyugszik 10.17 Közép-Szlovákia: 22.50, nyugszik 10.24 Nyugat- Szlovákia: 22.56, nyugszik 10.30 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük Melánia - DAéA nevű kedves olvasóinkat • 1883-ban született Alekszej Nyikoiajevics TOLSZTOJ szovjet-orosz író, a szovjet irodalom kiemelkedő egyénisége (t 1945). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Ml TEREM A HEGYOLDALON? Fecsó Pál frása ÜNNEPELT AZ EURÓPA SZÁLLÓ Mészáros János riportja JÓ .ÚTON A GAZDASÁG SZEKERE Hacsi Attila írása VÉDEKEZÉS A VÁRATLAN VÍZSZENNYEZÉSEK ELLEN Gály Iván cikke KŐNÉL KEMÉNYEBB Taltósi Béla Írása OTTHONOSABB ÉS MÉG VONZÓBB LESZ Németh János riportja MINT A VÍZ VAGY A LEVEGŐ Szilvássy József írása A TOLVAJ Lázár Ervin novellája Gustáv Husák elvtárs 75 éves Január 10-én tölti be életének 75. évét Gustáv Husák, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke. Husák elvtárs élete és munkássága elválaszthatatlanul összeforrott a cseh és a szlovák nemzet történelmének legutóbbi fél évszázadával, a nemzeti felszabadításért, a társadalmi igazságosságért folytatott küzdelemmel. Mindenkor önfeláldozó harcosa volt a szocialista társadalomért. Csehszlovákia nemzeteinek és nemzetiségeinek boldog jövőjéért folytatott küzdelemnek. A marxizmus-leninizmus eszméihez híven internacionalista meggyőződéssel munkálkodott népünk és a Szovjetunió, valamint a többi szocialista ország népei barátságának megszilárdításán. Köztársasági elnökként lankadatlan erőfeszítéseket tett, hogy a Csehszlovák Szocialistai Köztársaság és a világ valamennyi népe békében és biztonságban élhessen. További áldásos tevékenységéhez szeretett köztársasági elnökünknek, Gustáv Husák elvtársnak 75. születésnapja alkalmából kívánunk jó erőt és egészséget. Husák elvtárs munkások és fiatalok körében (A ŐSTK felvételei) IDŐSZERŰ GONDOLATOK Figyelmünk előterében ezidén is elsősorban a gazdasági reform előkészítése és fokozatos megvalósítása áll. Arra a nagy munkára építünk, amelyet tavaly végeztünk. Társadalmunk széles nyilvánossága megvitatta és támogatta azoknak a kulcsfontosságú törvényeknek tervezeteit, amelyek az átalakításnak fontos részét, jogi bázisát képezik. A gazdasági mechanizmus komplex átalakításáról szóló határozat, amelyet legutóbbi ülésén a CSKP Központi Bizottsága fogadott el, meghatározza ennek az átalakításnak konkrét szervezési, tárgyi és időbeli rendjét. Nagyságukat, mélységüket és igényességüket tekintve rendkívüli feladatokról van szó. Teljesítésükhöz azonban rendelkezünk a nélkülözhetetlen előfeltételekkel. De szükséges a szívósság, a következetesség, a merészség, a megfontoltság; és mindannyiunk jobb munkája. A gazdasági és a szociális fejlesztés meggyorsításának előfeltétele szocialista társadalmunk alkotó erőinek aktivizálása, a dolgozók széles rétegei energiájának, bölcsességének és tapasztalatainak minél nagyobb mérvű érvényesítése. Ezért súlyt helyezünk a szocialista demokrácia további elmélyítésére és az önigazgatás fejlesztésére. Ebben a szellemben folytatjuk a munkát minden területen. Széles körben alkalmazzuk a demokratikus munkamódszereket, a nyíltság politikáját, a nyilvános tájékoztatást, tökéletesítjük az ellenőrzést. Növelni fogjuk minden állampolgárunknak: a kommunistáknak, a más politikai pártok tagjainak és a pártonkivülieknek részvételét politikánk kialakításában és megvalósításában. Elvi fontosságú lépésnek tekintjük főleg azt, hogy új helyzetbe kerülnek a dolgozókollektívák, amint azt rögzíti az állami vállalatról szóló törvénytervezet. A társadalom gazdag és sokrétű életének fejlesztése megkívánja a Nemzeti Front szerepének növelését, a társadalmi és az érdekképviseleti szervezetek, valamint a Nemzeti Frontba tömörült politikai pártok tevékenységének tökéletesítését. Gyakorlatilag egész felnőtt lakosságunk szervezett a Nemzeti Front szervezeteiben. Az előttünk álló nagy feladatok teljesítését jelentős mértékben segíti támaszkodásunk erre az erőre. Az átalakítás mélyrehatóan érinti az erkölcsi, politikai területet is. Kötődik hozzá a becsületes, a jó minőségű munka iránti - úgy is mondhatnám - eléggé megcsappant tisztelet helyreállítása, a szocialista alapelvek megtartása, az emberek iránti bizalom légkörének javítása, s az emberek közötti elvtársi jó kapcsolatok szilárdítása. (Gustáv Husák elvtárs újévi beszédéből) H arminchárom évből tizenöt egy csallóközi tanyán, négy a Komáromi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban, öt a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem -néprajz szakán, aztán 1978-tól ismét Komárom. Előbb „szakmán kívül", a járási levéltárban, 1983 decemberétől pedig néprajzosként a Duna Menti Múzeumban. - így vezet Fehérváryné dr. Nagy Magda útja a paraszti gazdálkodás múltjába, a csallóközi mondák, hiedelmek és népszokások világába. Adatgyűjtö- és kutatómunkája mellett kollégáival együtt a járás tizenöt alapiskolájában adja tovább néprajzi ismereteit; naptárában minden héten más és más községnév szerepel. Lelkesültsége láttán, szavai hatására nagyszüleik palatábláját, tintatartóját és bizonyítványát keresik most kicsik és nagyok, kamaszok szednek elő családi ereklyéket, felnőttek gyűjtenek réges-régi ételrecepteket. Ismerni kell a múltat, becsülni a régi értékeket, szeretni az embereket, vallja, aztán megint a régi úton járunk... nem messze a Kis-Dunától, Nagyszigeten (Vel'ky Ostrov), a szülői ház közelében. „Hazafelé megyünk nyakig sárosán... hidegben, fagyban gyalog, tavasszal, nyáron biciklin... jeget törünk a cipőnk sarkával ... libákat örzünk a zöldben ... este ott tanyázunk a szalmakazal tövében... cigányzenére ugrálunk a szüreti bálban. . nekem ilyen volt a gyerekkorom. Behunyom a szemem és érzem a föld szagát, az eső utáni föld szagát. Meg a frissen kaszált széna illatát. Szabadok voltunk és megállíthatatlanok. Kiléptünk a kapun, és miénk volt az egész határ. A se vége, se hossza kukoricatábla. Arra mentünk, amerre akartunk, senki sem mondta, hogy jaj, csak oda ne! Mindig tudtuk, hol érik a gyümölcs, hol a leghamvasabb a földi szeder. Úgy éltünk, ahogy Móricz Zsigmond regényeiben élnek a tanyasi gyerekek. Én még bakfis koromban is izgága voltam ... Az asztal mellett is csak akkor maradtam meg, ha háborús élményeiről mesélt az apám. Egyébként nem nagyon. A gimnázium lefékezett. Tanulni kellett. Behozni a lemaradást, utolérni a legjobbakat. Az első két évben az egyetemen is úgy éreztem: lemaradtam a többiektől. Pedig tudtam én a magyar és az egyetennes történelmet is, jó tanáraink voltak a gimnáziumban, de történelemszemléletet és forrásismeretet nem tanítottak velünk, az nem szerepelt a tantervben. Ezt kellett bepótolnom. A tárgyi néprajzzal nem volt semmi gondom. A település- rendszer, a hagyományos földművelés, a paraszti gazdálkodás kezdettől fogva közel állt hozzám, a folklórból pedig a mondák. a hiedelmek és a népszokások. Bölcsészdoktori értekezésemet, Parasztgazdaság a XX. században. Gutái példa címmel is arról írtam, ami ismerős számomra. A falusi, a tanyasi és a megosztott gazdaságokról. Az egyetem elvégzése után honismereti szakelőadó lehettem volna. Ehelyett választottam a levéltári munkát. A járás 1945 utáni iratait kellett rendszereznem; ment, amíg ment, de ahogy múltak az évek, úgy vágytam egyre inkább valami másra. Közben férjhez mentem, két gyereket szültem, hébe-hóba könyv- recenziót Írtam, a néprajzra sajnos elég kevés időm maradt. Legfeljebb vasárnap... Megfőztem az ebédet, fogtam a magnót és szaladtam a buszra, mentem Csicsóra (Öicov). Mondákat és hiedelmeket gyűjtöttem. Ma már tudom: a levéltárban töltött évektől is kaptam valamit. Megtanultam forrásanyagokkal bánni, s ez nagyon fontos számomra. Főleg most, amikor a környező múzeumok néprajzo- , saival a Csallóköz egy részének hagyományos gazdálkodását térképezzük fel. Gyűjtögetés, halászat, vadászat, földművelés, állattartás, táplálkozás, cserekereskedelem - ezek a témakörök érdekelnek bennünket. És nemcsak használati tárgyakat szeretnénk kiállítani - egyfajta életstílust, életszemléletet akarunk dokumentálni. Megmenteni mindazt, ami még megmenthető. A szövetkezeti tagok, az egykori gazdák tudnak miről mesélni. De amúgy is van létalapja a kutatásnak. A példákat sok esetben maga a gyermekkor szolgáltatja. Ha csak a táplálkozást vesszük: az árterületen, az erdő szélén vagy a határban felénk is termett egy- egy vadalmafa. Aztán ott volt a töltésoidal, tele vadsóskával. Hogy micsoda főzeléket csinált belőle az anyám. Hogy mire van még időm? Hozom a jegyzetfüzetemet, azonnal megmutatom, mit gyűjtök még. Vízzel kapcsolatos helységneveket. Baromfiakkal kapcsolatos népszokásokat. De van itt más is: erkölcs- és magatartásváltozás a XX. században, legényélet a Komárom környéki parasztcsaládokban... néha nem is hetekig - hónapokig járnám a környező falvakat. Ortu- tay Gyula engem sajnos nem tanított az egyetemen, de Barabás Jenő és a nemrég elhunyt Dömötör Tekla igen. Mind a ketten jól megrakták a tüzet a lelkemben Nem is akartam én Budapesten maradni, pedig maradhattam volna. Csakhogy a szívem hazahúzott. Éreztem, hogy szükség van rám." SZABÓ G. LÁSZLÓ „Visszavárt a Csallóköz“
