Új Szó, 1988. december (41. évfolyam, 283-308. szám)

1988-12-08 / 289. szám, csütörtök

A demokrácia fejlesztésének távlatai A SZOCIALISTA TÁRSADALOM IRÁNYÍTÁSA AZ ÁTALAKÍTÁS IDŐSZAKÁBAN A CSKP XVII. kongresszusán a szocialista demokrácia elmélyíté­séről és a szocialista társadalom átalakításáról elhangzott gondolato­kat a CSKP KB 5., 7. és 10. ülései konkretizálták. Az ismeretek fontos forrását képezi azonban az SZKP 19. országos konferenciája is. A tu­dományos és szaksajtóban ezzel kapcsolatban, főleg a Szovjetunió­ban, terjedeimes, mélyreható és op­timista vita folyik. Az elfogulatlan véleménycsere előfeltétele a néze­tek demokratikus kristályosodásá­nak. A politikusok, történészek és tudósok elmélyülten, sokoldalúan elemzik és átértékelik a szocialista társadalom eddigi fejlődéséről alko­tott történelmi szemléleteket. Érté­kelik a szocialista társadalmi és álla­mi irányítás eddigi fejlődésének po­zitívumait és negatív vonásait, mivel ez az irányítás nem mindig működött úgy, ahogy azt a szocializmus építé­sének üteme megkövetelte. Az irányítás fogalma alatt általá­nosságban az irányító és az irányí­tott kölcsönös viszonyait értjük. A társadalom állami irányításának fogalma alatt a szocialista államnak (annak szerveinek) irányító-hatalmi viszonyát értjük a szocialista társa­dalomhoz, mint irányított szubjek­tumhoz. Az állam irányító-hatalmi viszonyai ugyanakkor átfoghatják a társadalom életének valamennyi területét vagy csak egyes területeit. A gazdasági viszonyok és az átalakítás A társadalom életének szempont­jából döntő fontosságúak a szocia­lista állam irányító-hatalmi beavat­kozásai a társadalom gazdasági életébe. Itt szükséges hangsúlyozni, hogy a szocialista népgazdaság az utóbbi időben a hatékonyság krité­riumait nem teljesítette kifogástala­nul. Nem kielégítő működéséért számos szubjektív és objektív té­nyezőt terhel felelősség. Elsősorban a szövetkezeti és ter­melő szervezeteknek a központi szervek általi szigorúan tervezett és centralizált utasításos államhatalmi irányítását kell megemlíteni. Az ilyen típusú irányítás korlátozta a termelő kollektívák operatív döntési jogkörét, s a piac igényei szerint önálló dön­téshozatalukat. így került sor egy­részt a központi állami terv szerepé­nek túlbecsülésére, a gazdasági szerződések megkötéséről való di­rektív, utasításos döntéshozatalra, másrészt pedig a piac szerepének lebecsülésére. Ezért a demokratizá­lás és átalakítás folyamatában - mint ahogy azt tavaly Mihail Gor­bacsov hangsúlyozta - a centraliz­mus új koncepcióját kell kidolgozni, amely a dolgozók kezdeményezé­sére és a vállalatok önállóságára támaszkodna, azaz valóban a lenini felfogásnak megfelelő demokratikus centralizmust kell kialakítani, amely összehasonlíthatatlanul erősebb, mint az a centralizmus, amely elme­rül abbeli kísérletében, hogy vég­képp mindent irányítása alatt tart­son. A népgazdaság államhatalmi irányítása problémájának lényege ezért a terv és a piac ésszerű és célszerű összekapcsolása. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta Fojtík elvtárs, hogy az átalakítás nem je­lenti a központ szerepének meg­szüntetését vagy csökkentését, in­kább csak az irányítás meghaladott formáinak és módszereinek módosí­tását. Az állampolgárok részvételével Demokrácia - ez a mágikus erejű fogalom, melyet számos abszolút hatalomra törekvő politikus átkoz, de amelyet éltetnek a tömegek, a társa­dalom elrendezésének azt az irányí­tó, hatalmi, politikai de ugyanakkor humánus és etikus formáját fejezi ki, mellyel az európai civilizációt a gö­rög kultúra ajándékozta meg, mint­egy 2500 évvel ezelőtt, s amely a nép uralmát jelenti (demos - nép; krácia - uralom). Amint azt a szó etimológiája jelzi, a demokratikus hatalom fogalmának bevezetéséért, ugyanúgy, mint az emberi kultúra más vívmányaiért is az európai civilizáció az antik görö­göknek tartozik hálával. A görögök a tanítóink maradnak, hangsúlyozta Marx. Ám az európai fejlődés reali­tása hosszú évezredekeig nem vette figyelembe ezt a Marx által magya­rázott igazságot. A népuralom gon­dolatának életszerűségét elméleti­leg csak a XVII-XIX. század felvilá­gosult gondolkodói, gyakorlatilag pedig a szocializmus építésének reális gyakorlata igazolta. El kell azonban mondani azt is, hogy a szocialista társadalom eddigi fejlődésében a politikai felépítmény és a társadalom, az állampolgárok közötti viszonyainak működését, fő­ként a sztálini kultusz idején helyte­lenül, leegyszerűsítve értelmezték. Olyan igyekezet jelentkezett, hogy a demokrácia fogalmát, vagyis a po­litikai rendszer és állampolgárok vi­szonyait is, a politikai-hatalmi terü­letre korlátozzák, azaz a választá­sok területére, s hogy ezt csupán hatalmi-politikai vonatkozásokkal ruházzák fel. Ezért kell hangsúlyoz­ni, hogy a szocialista állam és társa­dalom demokratizálása és átalakítá­sa nem korlátozza a demokráciát csupán a politikára, de magába fog­lalja a népgazdaság irányítását is, s így kapcsolja össze a demokráciát az ember természetes tevékenysé­gével, a munkával, valamint az em­ber szociális biztonságai és alanyi jogai biztosításának módjaival és jo­gi garanciáival. Az elmondottakból következik, hogy az előttünk álló időszakban a demokrácia három formájának fejlesztését kell szem előtt tartani: a választási, képviseleti demokráciát, a közvetlen demokrá­ciát és a termelési csoport demokrá­ciáját. Államjogi szinten ez a vállalati törvény elfogadását jelenti, amely rögzítette a termelési demokráciát, valamint egy új választási törvény, illetve más jogszabályok elfogadá­sát is. A szocialista állam irányító szerepe A szocialista társadalom fejlődé­sének forradalom utáni időszakában a proletárdiktatúra állama mozgósít­ja a társadalom valamennyi anyagi és emberi forrását, hogy megvaló­sítsa a kapitalizmustól a szocializ­mushoz való átmenet bonyolult mi­nőségi folyamatát. Éppen ebben az időszakban, mint minden előzetesen felderítetlen és ismeretlen úton, adódhatott és gyakorlatilag adódott is, számos tisztázatlan kérdés, hiba és eltévelyedés. A szocialista állam részben objektív, de részben szub­jektív indokokból is a szocialista tár­sadalom életének valamennyi terü­letét a saját kezeiben összpontosít­ja. A társadalom irányításának de­mokratikus centralizálása ebben az időszakban objektíve elkerülhetet­len, mivel meg kell birkóznia az iparosítás, a mezőgazdaság kollek­tivizálása, a szociális és osztály­szerkezet átalakítása, az ideológia megváltoztatása számos feladatá­val. Sajnos, a demokratikus centra­lizmus mellett gyakran szóhoz jutott a bürokratikus centralizmus is. A demokratizálás és átalakítás jelenlegi időszakában a legnagyobb hangsúlyt a népgazdaság irányítá­sának demokratizálására helyezik. A korábbi időszakokban ugyanis a bürokratikus centralizmus elfoj­totta a dolgozók legszélesebb töme­geinek társadalmi, politikai és mun­kakezdeményezését, alkotókészsé­gét. Ez a jelenség különösen kedve­zőtlen következményekkel járt a népgazdaságban; lassította a gaz­dasági növekedést és gyakran tech­nológiai lemaradáshoz vezetett. Az elkövetkező időszakban ezért főleg az állam gazdasági-szervező funk­ciójának, a tudományos-műszaki fejlődés ösztönzése és irányítása funkciójának valamint az említettek­kel kapcsolatos környezetvédelmi funkció fejlesztésére kell helyezni a hangsúlyt. Különleges figyelmet érdemel a munka és a fogyasztás mértékét ellenőrző funkció, főként a népgazdaság intenzifikálásával kapcsolatban. Jogos az az elvárás, hogy a vállalati termelési demokrá­cia a dolgozó kollektívák tagjai kez­deményezésének és alkotókészsé­gének növeléséhez vezet és tükrö­ződik majd a munkához való új hoz­záállásban is. Látni kell azt a tényt, természetes és vitathatatlan értéknek tekintették, hogy a szocialista társadalom min­den tagját foglalkoztatja, ami gyak­ran vezetett oda, hogy az emberek nem becsülték meg a munkát. A vál­lalatok gazdasági önállóságának és az önelszámolás bevezetésének el­sősorban azt kell eredményeznie, hogy mindenkit megtanítson a mun­ka tiszteletére, mivel csak ezzel biz­tosíthatja saját maga és az állam számára az alapvető szociális biz­tonságokat. A demokrácia többi formája Említést szeretnék tenni még egy kérdésről: miért tartjuk oly fontosnak a közvetlen demokrácia fejleszté­sét? Talán túlélte magát a szocialis­ta képviseleti demokrácia? Egyértel­műen meg kell mondani, hogy- nem. Megvoltak azonban és meg­vannak ma is a negatívumai. Lehe­tővé tette és lehetővé teszi a mér­téktelen bürokratizálást és a túlzott centralizálást. Fékezhette és a jövő­ben is fékezhetné a dolgozók leg­szélesebb tömegeinek kezdemé­nyezését és alkotókészségét. A konzervativizmusra, a beidegző- dött sztereotípusokra tanított és ta­níthat. Kevésbé dinamikus volt és lehet a jövőben is. A továbbiakban ezért a mozgósító elemeinek fej­lesztésére van szükség, főként a vá­lasztási demokrácia fejlesztésére, s ennek keretében a jelöltek kivá­lasztásának továbbfejlesztésére, a képviseleti szervek ellenőrző jog­köreinek szilárdítására az admi­nisztratív szervekkel szemben, a képviselők felelősségének fokozá­sára választóikkal szemben stb. Meg kell azonban szilárdítani a dol­gozók képviseletét a képviselő tes­tületek különféle bizottságaiban is, ami megszilárdítja dolgozóink köz­vetlen részvételét a társadalmi és egyéni ügyekben való döntéshoza­talban. Fontolóra kell venni a közvetlen demokrácia további formájának- a népszavazásnak - a bevezeté­sét is, amely módot adna az állam­polgároknak arra, hogy közvetlenül fejezzék ki nézeteiket a leglényege­sebb társadalmi ügyekkel kapcsolat­ban. A legtöbbet azonban a termelé­si demokrácia fejlesztésétől várjuk el. A demokrácia további fejlesztése a szocialista állam további funkciói­nak kibontakoztatásával is kapcso­latban áll, főként az állampolgári jogok és szabadságjogok védelmé­nek továbbfejlesztésével és objektív megvalósításával úgy az állampol­gárok, mint a szocialista állam szer­vei által is. ,,A szocialista társadalom átalakí­tása - mint ahogy azt Mihail Gorba­csov hangsúlyozta - egyedül a de­mokrácia révén és a demokráciának köszönhetően válik lehetségessé. Csak így lehet teret nyitni a szocia­lizmus leghatalmasabb alkotóereje előtt - a szabad országban végzett szabad munka és szabad gondolko­dás előtt." Ez egyben a szocialista jogállam építésének kicsúcsosodá- sát jelentené, melynek keretében a politikai rendszer minden egyes alkotóeleme, azaz az államhatalom és -igazgatás szervei, a politikai pár­tok és társadalmi szervezetek tevé­kenységüket következetesen csak a jogrend keretein belül fejlesztenék, a dolgozók legszélesebb tömegei­nek hatékony részvétele és ellenőr­zése mellett. Dr. JÁN CUPER, a tudományok kandidátusa KOMMENTÁLJUK } Nemcsak az ellátás a gond Ha közvéleménykutatást végeznének a szakemberek, hogy napjainkban népgazdaságunk melyik ágazatát emlegetik a leg­gyakrabban, bizonyos, hogy a kereskedelem kerülne az első helyre. Az ok érthető: az ellátásban, az árukínálat szerkezetében előforduló hiányosságok méltán bosszantják a vásárlókat. A rózsásnak éppen nem nevezhető kedélyek általában a helyszí­nen, a boltokban csapódnak le, azoknak az eladóknak kell eltürniük a zsörtölődéseket, akik legkevésbé tehetnek arról, hogy ilyen vagy olyan (hadd ne kezdjük el a konkrét felsorolást) árucikk nem kapható. Tény: az ellátás fogyatékosságai okozzák mostanság az első számú problémát kereskedelmünkben, de ennek ellenére is érdemes szót ejteni egy olyan részterületről, mely a vásárlókat ugyan közvetlenül nem érinti, de annál inkább negatív hatással van a „közös kasszánkra“. Nem jelentéktelen ugyanis az az összeg, mely a különböző károk - az áru használhatatlanná válása, bűncselekmények következtében - keletkezik az SZSZK Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztériumához tartozó szer­vezetekben. Csupán az idén az első félévben 19,2 millió koronát tett ki a károk összege. Bár az okok nagy részénél nem állapítható meg a kár okozója és az említett összegből csupán 1,2 millió korona megtérítésére kötelezték a felelős dolgozókat, a tárca illetékeseinek az a véleménye, hogy fokozott figyelmet kell szentelni az előírások megtartásának, a szocialista vagyon védelmének és nem utolsósorban szigorúbban kell felülbírálni a károk okait, illetve okozóit. Már rendszeressé, szinte megszokottá vált, hogy a legna­gyobb károk a Zdroj élelmiszerkereskedelmi vállalatoknál kelet­keznek. A szóban forgó időszakban 9 millió koronát mutattak ki nyilvántartásaikban. S hogy miért éppen az éleim iszerkereske- delmi vállalatok vezetnek ezen a listán? Ennek objektív és szubjektív okai is vannak. A mélyhűtők és a hűtőpultok meghibá­sodása miatt gyakran romlik meg, megy tönkre az áru. Nincs is elegendő ilyen berendezés és a karbantartásuk, javításuk körül is bőven akadnak gondok. A következő ok a nem megfelelő csomagolóanyag. Bizonyára érdemes volna egy kimutatást készíteni arról, hogy Szlovákia boltjaiban naponta hány liter tej válik használhatatlanná a szétszakadt, lyukas zacskók miatt. Igaz, 2-3 koronás tételek ezek, de sok kicsi sokra megy! Az egyéb csomagolóanyagok sem tökéletesek és a szállítás, az árumozgatás során is értéktelenné válik az áru egy része. Az viszont már a kereskedelmi dolgozók hibája, ha nem ügyelnek eléggé az áru átvételekor, nem élnek kellőképpen a reklamáció jogával (azt mondják ugyan a vezetők, hogy inkább nem rekla­málnak a szállítóknál, mert félő, legközelebb nem kapnak sem­mit) és sokszor a szavatossági idő lejárta az oka, hogy az áru nem adható el, nem használható fel, meg kell semmisíteni. Furcsa mód, még a betöréses lopások nagy része is épp az élelmiszerboltokban fordul elő. Az első félévben ezen a címen az állami kereskedelmi szervezetekben 1,4 millió korona kár kelet­kezett, s ez az összeg megegyezik az 1985-ös egész évi „teljesít­ménnyel“. A legnagyobb tételt a Zelenina žilinai vállalatánál írták a kimutatásba, ott egy betörés 687 000 korona kárral járt. Sajnos, a betörések annak ellenére is előfordulnak, hogy a kereskedelmi szervezetek illetékesei rendszeresen ellenőrzik az épületek biztonságát és riasztóberendezéseket is felszereltet­nek. A bratislavai Zdroj vállalatnak már 152 boltjában van riasztóberendezés, de hasonlóképp ellátottak az áruházak, a luxusboltok, a Klenoty vállalat üzletei és nagyraktárai. # Van tehát gond az ellátáson kívül is. Igaz, az ágazatban keletkező károk nincsenek ügy szem előtt, mint az áru a kiraka­tokban, de az illetékeseknek ezzel a problémával - a károk megelőzésével - is foglalkozniuk kell, ugyanúgy mint azzal, hogy a kívánt árut utánajárás nélkül, az első meglátogatott boltban megvehessük. DEÁK TERÉZ A podébradyi gyógyfürdőbe szívinfarktusos betegek is érkeznek, hogy alávessék magukat azoknak a korszerű gyógymódoknak, amelyeket az intézetben már tíz éve sikeresen alkalmaznak. A páciensek először tüzetes kivizsgáláson esnek át. A jó eredmények eléréséhez egyebek között az itt alkalmazott gyógytorna, a gyaloglás, valamint a kemoterápia is hozzájárul. A képen dr. Jaroslav Pivoňka és Marcela Hermanová ápolónő diagnosztizá­lás közben. (Zuzana Humpálová felvétele - ČTK) I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom