Új Szó, 1988. december (41. évfolyam, 283-308. szám)
1988-12-23 / 302. szám, péntek
A CSKP Központi Bizottsága 12. ülésének vitája (Folytatás a 4. oldalról) gyakran ködösek, pontatlanok, s nem személyre szólóak. Nem ritkán előfordul, hogy a negatív jelenségek megoldását célzó intézkedéseket a vállalatok többnyire csak a vállalatokon kívüli állami ellenőrző szervek szorgalmazására fogadják el. Ez nem jó helyzet, főleg a megelőzés szempontjából. El kell gondolkodnunk az ellenőrzés eddigi módozatai, eszközei, gyakorisága fölött, s javaslatot kell tennünk arra, hogy az új feltételek között hogyan teremtsük meg az eddiginél hatékonyabb és tárgyszerűbb rendszerét. Velősen kifejezve, vissza kell térnünk a központi bizottság titkárságának 1987. február 28-i határozatához, s a kongresszusi előkészületekkel összefüggésben javaslatot kell tennünk minden területen a párt-, az állami és a társadalmi ellenőrzés hatékonyságának növelésére. A pártellenőrzésre is a pártépítés egész struktúrájában teljes mértékben vonatkozik, hogy aki irányít, az ellenőriz is. Vagyis egyetlen ellenőrzést sem tekinthetünk lezártnak, ha a helyzet javítását célzó intézkedések nem valósultak meg. S ez távolról sincs így mindenütt. Gondoljunk csak arra, hogy a párt szerveiben és az alapszervezetekben hányszor is foglalkozunk ismételten az egyes problémákkal, s a helyzet alig változik, vagy egyáltalában nem. Az ellenőrzés feladata hozzájárulni az elmélet és a gyakorlat közötti ellentmondás áthidalásához. Segítségével valósan kell felmérnünk a helyzetet, nehogy esetenként jámbor óhajunkat valóságnak minősítsük és el kell sajátítanunk a józan szemléletet. Az ellenőrzésben hatékony fegyvert látunk a szubjektivizmussal szemben, s egyik alapvető zálogát a jó és a rossz munka igazságos megkülönböztetésének. Társadalmunk fejlődésének jelenlegi szakaszában jelentősége szinte felbecsülhetetlen. Olyan társadalmi légkört kell megteremtenünk és megőriznünk, amelyben kibontakozhat dolgozóink kezdeményezése és alkotó tevékenysége, valamint az őszinte véleménycsere. Ez megkívánja a társadalmi szabályok és a törvények szigorú megtartását is. A szocialista demokráciának nincs és nem is lehet semmi köze az állampolgári fegyelmezetlenséghez - a munka, a technika és a technológia viszonylatában egyaránt sem az anarchiához, az önkényeskedéshez, az egyén vagy egy-egy csoport önös érdekeihez. A CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottsága ezért teljes mértékben egyetért a CSKP Központi Bizottságával és a kormánnyal, s fenntartás nélkül támogatja intézkedéseiket a köztársaság törvényeinek megtartására, a rend megőrzésére, becsületes polgártársaink nyugalmának megőrzésére. A gyakorlat bizonyítja, hogy a gazdasági mechanizmus átalakításával párhuzamosan változni fog a párt által gyakorolt ellenőrzés élettere és orientációja is. A párt szervei és szervezetei mind többet fognak foglalkozni a politikai vezetés kérdéseivel, anélkül, hogy közvetlenül beavatkoznának a népgazdaság és az állami szervek irányításába. Ez azonban semmiképp sem jelenti azt, hogy csak az ún. tiszta pártmunkával foglalkozunk majd, vagyis a pártoktatással, a gyűlésekkel, a tagjelöltek megnyerésével stb. Ellenkezőleg. Hosszú távon figyelmünk homlokterében marad a kommunisták által a gazdasági és az állami szervekben, továbbá az ipar, a mezőgazdaság valamennyi munkahelyén, a tudomány és a technika területén gyakorolt ellenőrzés, amellyel biztosítjuk a párt gazdasági és szociális politikájának megvalósulását. A párt általi ellenőrzés az új körülmények között mindinkább arra fog orientálódni, hogy felmérje a kommunisták, a párt szervei és szervezetei munkáját, képességeiket, példaadásukat és tekintélyüket. VILIAM ŠALGOVIČ elvtárs, a CSKP KB tagja, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke A CSKP Központi Bizottságának mai ülése tartalmánál és jelentőségénél fogva messze túlmutat úgymond hagyományos decemberi üléseinken, amelyeken évről évre megmagyarázható, hogy olyan feladatokat mérlegelünk, melyeket 1989-ben és az egész 8. ötéves tervidőszakban kell teljesítenünk, de azzal is, hogy ezzel egyidejűleg megvitatjuk gazdaság- politikánk alapvető irányait a 9. ötéves tervidőszakban. A KB 12. ülésének jelentőségét főleg az a döntés adja meg, hogy egy évvel korábbi . időpontra egybehívtuk a CSKP XVIII. kongresz- szusát, kitűztük a kerületi és a járási pártkonferenciák megtartásának idejét, meghatároztuk az évzáró taggyűlések tartalmát és megtartásuk időpontját. Célunk a párt és az egész társadalom aktivitásának kibontakoztatása a szociális-gazdasági fejlődés meggyorsítása stratégiai irányvonalának teljesítése érdekében. Ami Szlovákia gazdaságát illeti, miután a tervidőszak első két évében az eredmények eltértek a terv előirányzatától, ez idén javulni fognak. Előzetes adatok szerint ebben az esztendőben a nemzeti jövedelem értéke 191-192 milliárd korona lesz, ami 3,5-4 százalékos növekedés, miközben 2-2,5 százalékkal fog gyarapodni a társadalmi termék Megvannak az előfeltételei annak, hogy az ipar, az építőipar, a mezőgazdasági-élelmezési komplexum és a szocialista export teljesíti tervfeladatait. Javult a minőségi mutatók teljesítése, ami kifejezésre jut abban, hogy az SZSZK nagyobb hányaddal járul hozzá az állami költségvetés bevételéhez. A globális gazdasági fejlődést értékelve, figyelmünk összpontosul a továbbra is tapasztalható kedvezőtlen jelenségekre, a lehetőségek és az erőforrások jobb kihasználására, hogy Szlovákia gazdasága, a nemzeti és a szövetségi szervek által irányított ágazatok nagyobb mértékben járuljanak hozzá a csehszlovák gazdaság eredményes fejlődéséhez. Tudatosítjuk a kötelességünket, mindent megtenni, hogy lehetőleg a legkisebb legyen az eltérés a 8. ötéves tervtől és ezáltal megteremtsük a 9. ötéves terv feladatai kidolgozásának és teljesítésének jobb kiindulási bázisát. A következő esztendőben 19 fontos törvényjavaslatot kell kidolgozni. Úgy vélem, hogy ez bizonyos veszélyt is jelent. Annak veszélyét, nehogy ez a gyors ütem kárára legyen a mélyreható megismerésbek, a kidolgozás, a megoldás minőségének. Felette érzékeny és kétségtelenül időszerű az a további kérdés, amelyről szólni szeretnék. Egyértelműen kimondható, hogy a CSSZSZK- ban a nemzetiségi kérdés megoldása alapjaiban marxista-leninista, nem habozok úgy fogalmazni, hogy példás. Ezt Mihail Gorbacsov is ■ megerősítette hazánkban tett legutóbbi látogatása során. Véleményem szerint ennek a kérdésnek megfelelő figyélmet kellene szentelnünk a CSKP XVIII. kongresszusán is, majd talán a központi bizottság ezt követő valamelyik ülésén. Miért mondom ezt? A CSSZSZK állampolgárai millióihoz hasonlóan nekem is meggyőződésem, hogy a csehszlovák föderáció teljes mértékben bevált, az elmúlt két évtizedben megszilárdult a föderatív elrendezésben VLADIMÍR KOČANDRLE elvtárs, a CSKP KB póttagja, a Klinikai és Kísérleti Orvostudomány Intézetének igazgatója, Prága A lakosság egészségi állapotának humánus vonatkozásai mellett fontos gazdasági szerepe is van a munkaerő hatékony kihasználását a csehek, a szlovákok és a nemzetiségek testvéri együttélése. Tágabb tere nyílt nemzeteink és nemzetiségeink alkotó energiája és képességei érvényesülésének, fejlődésüknek és közeledésüknek. Persze, a föderatív elrendezés eredményeinek pozitív értékelése nem szabad, hogy elkendőzze - vannak kiaknázatlan lehetőségek, teljesen még meg nem oldott, vagy nyitott kérdések, amelyeket rendezni kell. Az átalakítás jelen szakaszában különösképpen időszerű emlékeztetni a CSKP KB 10. ülésén elhangzott gondolatra: „Nincs olyan megoldásra váró komolyabb kérdés, amelynek ne lenne nemzetiségi vonatkozása.“ Tapasztalataink, valamint a testvéri szocialista országok tapasztalatai arra utalnak, hogy a reakciós, kalandori elemek visszaélnek a megoldatlan problémákkal, élesztgetik a nacionalizmust, a sovinizmust, élősködni próbálkoznak az átalakítás és a demokratizálás folyamatán. Habozás nélkül felkorbácsolják a szenvedélyeket olyan helyzetekben, amilyenek az utóbbi időben mondjuk Bratislavában és Prágában alakultak ki. Ez az egyik indíték, amely javaslatom mellett szól Úgy mondjuk, hogy tanulni kell a történelemből. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban egy példára hivatkozzam. Az 1965. évi dunai árvízre, amikor is az egész köztársaság lakói, cseh és szlovák munkások, szövetkezeti földművesek és értelmiségiek Dél-Szlovákia segítségére siettek, hogy hozzájáruljanak a sok magyar nemzetiségű polgártársunkat sújtó elemi csapás következményeinek felszámolásához. Ez a csehszlovák hazafiság és internacionalizmus ragyogó példája volt. Bátran mondhatjuk, hogy nálunk az emberek mindennapos életében, függetlenül a nemzetiségtől, dominál a köztársaság fejlődéséért a társfelelősség vállalása, szilárdul nemzeteink és nemzetiségeink együttműködése és testvéri együttélése. Mondottam már, ez nem jelenti azt, hogy megkerülhetjük, vagy meg kellene kerülnünk a megoldatlan problémákat, amelyek megzavarhatnák nemzeteink és nemzetiségeink kapcsolatát. Ezekkel a problémákkal magas fokú politikai felelősségérzettel, elvszerűen és tapintatosan kell foglalkozni. Aki szereti a köztársaságot, az ügyelni fog arra, hogy szilárduljon az együttműködés és a testvéri kapcsolat. Felelősséggel tartozunk azért, hogy megteremtsük az egyenjogú helyzetet az olyan fiataloknak, akik főiskolákra jelentkeznek, ahhoz, hogy tudjanak cseh, vagy szlovák nyelven. A szlovák kommunisták örömmel fogadják, hogy létrejött és megkezdte munkáját a Cseh Szocialista Köztársaságban a pártmunka irányításával foglalkozó bizottság, amely az SZLKP Központi Bizottságával együtt kétségtelenül hozzájárul ahhoz, hogy egységes pártunk, a nem föderalizált Csehszlovákia Kommunista Pártja élén álljon egyebek között a nemzetiségi kérdések helyes, elvszerű megoldásának is. A szlovákiai kommunisták, szerveik és szervezeteik, állami és társadalmi szervezeteink, munkásosztályunk és dolgozó népünk ebben teljes mértékben támogatja a CSKP Központi Bizottságát. szolgáló fejlesztési és újratermelési tényezőként. Az egészség a jelen és a jövő társadalma szempontjából a legnagyobb érték és jelentőségének lebecsülése törvényszerűen súlyos negatív következményekkel járna életünk minden területén. Már most alapvető változásokat kell eszközölnünk életmódunkban, ha javítani akarjuk népességünk jelenlegi kedvezőtlen egészségi állapotát, amely csak tíz, vagy még ennél is több év múltán kezd megnyilvánulni. A dohányzás elleni program, a magas vérnyomást ellenőrző program, mindannyiunk számára a fizikai aktivitást és a felüdülési célokat szolgáló testnevelés elterjesztésének programja mellett gyorsan ki kell dolgoznunk az egészséges táplálkozás programját is. Intézetünkben ebben az esztendőben kutatómunkát folytattunk a 11-12 éves gyerekek rizikótényezőivel kapcsolatban. Tudjuk, hogy a vérben a magas koleszterolszint az érelmeszesedés és a szívinfarktus kialakulásának jelentős rizikótényezője. Megállapítottuk, hogy a gyerekek egyharmadá- nál betegesen magas volt a koleszterolszint, sőt, egynyolcaduknál ezek az értékek igen kritikusak voltak. Ugyanakkor azt is kimutattuk, hogy ez a magas szint megfelelő diétával ellensúlyozható. Ilyen gyerekeknek egy csoportja diétás gyógyfürdői kezelésen ment át, s a koleszterolszint náluk már 14 nap után jelentősen csökkent. Amennyiben nem fogunk hozzá az egészséges táplálkozás programjának megvalósításához, akkor a gyerekek esetében a rizikótényezők különösképpen a ko- leszterol jelenlegi magas szintje következtében a fiatalabb korosztályokban tovább fog növekedni a szívinfarktusok száma. Mit kellene tennünk és mit tehetünk gyorsan az egészséges táplálkozás érdekében? Az energiafogyasztást 10-15 százalékkal kell csökkentenünk. Általában is csökkentenünk kell a zsiradékfogyasztást, az állati eredetű zsiradékok jelentős hányadát helyettesítve növényi étolajokkal. A húsfogyasztást 15-20 százalékkal kell csökkentenünk, elérhetőbbé kell tenni a fehérhúsokat és a halhúst, kevesebb cukrot, szeszes italt és sót kell fogyasztani, több C-vitaminra és rostos élelmiszerre van szükség. E célok elérése azonban megkívánja étkezési szokásainknak és ételeink összetételének alapvető megváltoztatását. Ez nyilván hosszú távú folyamat lesz, s eleinte sok ember számára népszerűtlen, de azért e program elindításához és a szükséges szokások beidegződéséhez viszonylag kedvező lehetőségeink vannak. Népességünk jelentős hányada étkezik a bölcsődékben, az óvodákban, az iskolákban és az üzemi éttermekben, s így megfelelő intézkedésekkel cselekvóen befolyást gyakorolhatunk rá. Lakosságunk egészségi állapota szempontjából alapvető fontosságúak a környezeti viszonyok. Ezen a területen elsőrendű feladat csökkenteni a levegő szennyezettségét főleg kéndioxiddal, amely a levegő mellett kedvezőtlenül hat a víz és a föld minőségére is. Az adott helyzet javítására javasolt intézkedéseket teljes következetességgel meg kell valósítani. Minden bizonnyal kedvező hatása lenne Adamec elvtárs azon javaslata megvalósításának, hogy Prágában találkozzanak a szomszédos államok kormányfői és foglalkozzanak ezekkel a kérdésekkel. Az egészségi állapot javulására döntő módon hat a környezeti viszonyok javítása és az életmód megváltoztatása, de ennek kedvező hatása csak a jövőben mutatkozik meg. S így nemcsak most, hanem az ezredforduló után is gondoskodnunk kell betegeink ellátásáról. Egészségügyünknek vannak pozitívumai s néhány megoldást követelő súlyos fogyatékossága is. Viszonylag jónak tartom például orvosaink és egészségügyi középkádereink egész életen át tartó szakmai, főleg posztgraduális oktatásának rendszerét. Ezzel szemben huzamos ideje problémák tapasztalhatóak az egészségügy megfelelő számú dolgozóval való ellátottságában, s néhány új probléma merült fel az utóbbi időben. Hosszú évek óta kevés az egészségügyi nővér, és kedvezőtlenül alakult az orvosok számához képest az egészségügyi középkáderek aránya. Bizonyos részmegoldás lenne az egészségügyi iskolát végzett tanulók számának növelése. Ez azonban nem elegendő, mivel sok egészségügyi nővér fluktuál, kevésbé igényes más foglalkozást vállal. Véleményem szerint ennek a jelenségnek kettős oka van. Először is nem megfelelő az egészségügyi dolgozók javadalmazása. Átlagbérük a népgazdaságban dolgozók átlagbéréhez képest 200 koronával alacsonyabb, noha körükben nagyobb a fő- és középiskolai képesítésű dolgozók aránya. A másik ok az egészségügyi nővérek munkájának nem megfelelő társadalmi értékelése. Anélkül, hogy bármiképp is kétségbe vonnám a mezőgazdaságban végzett munka jelentőségét és igényességét, tudatosítanunk kell, hogy hány különféle állami kitüntetésben részesültek a haszonállatokat gondozó nők és hányban az embereket ellátó egészségügyi nővérek. Az egészségügyi nővérek nagyfokú elvándorlását bizonyára csökkentenék kifejezetten adminisztratív intézkedések is. Az egészség- ügyi középiskolákon szerzett teljes középiskolai képesítést csak az egészségügyi tárcában kellene elismerni. A jövő orvosnemzedékének színvonala viszonylatában óva intő körülmény, hogy az utóbbi években csökken az érdeklődés az orvosi karok iránt. Ennek is egyik alapvető oka a munkába lépő fiatal orvosok aránytalanul alacsony szintű javadalmazása és rossz szociális ellátottságuk, elsősorban az a körülmény, hogy az egészségügy számára kevés lakást utalnak ki. A tudományos-műszaki forradalom nem kerülte el az egészségügyet sem. Óriási méretekben gyarapodik az új ismeretek száma, mind több a hatásosabb gyógyszer, s a diagnosztizáló, valamint a gyógyászati műszerek új, korszerűbb generációit fejlesztik ki. Ez az előrelépés lehetővé teszi a pontosabb és gyorsabb diagnosztizálást, az eredményesebb gyógyítást, de ezzel egyidejűleg jóval nagyobb anyagi igényeket is támaszt. Ezek a beruházások azonban felette hasznosan megtérülnek a megbetegedések ós az elhalálozások számának csökkenésében. Egészségügyünk azonban nagymértékben függ az egészségügyi technika nem szocialista behozatalától, s ennek nemcsak a műszaki színvonala magas, hanem folyamatosan növekszik az ára is. Mi, egészségügyi dolgozók nagyon pozitívan értékeljük azt a körülményt, hogy a párt központi bizottságának elnöksége tüzetesen foglalkozott a lakosság egészségi állapotával és egészségügyünk problémáival, s a helyzet javítására fontos lépéseket hagyott jóvá. A problémák egynémelyikét maga az egészségügy is megoldhatja és meg is kell oldania kétségtelenül létező belső erőforrásaink jobb kiaknázásával Hatékony azonban csak a komplex megoldás lehet, vagyis lakosságunk és társadalmunk felelősségvállalása egyészségünkért. JOSEF GAJDICA elvtárs, a CSKP KB póttagja, a Csehszlovák Államvasutak Ústí nad Labem-i üzemrészlegének főnöke A CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottsága, valamint a Csehszlovák Népi Ellenőrzési Bizottság az idei év elején felmérte azt, hogy a vasúti közlekedésben miképp teljesítik a XVII. pártkongresszuson kitűzött feladatokat. Az ellenőrzés rámutatott arra, hogy a kongresz- szusi határozatokat némely területeken sikerül végrehajtani, míg másutt népgazdaságunk érdekében jobban is dolgozhatnának. A felmérés a vagonok közlekedtetésének meghosszabbítása folytán felmerült hibákra, valamint a mellékvágányra állított és megrongálódott vasúti kocsik, és kihasználatlan mozdonyok nagy számára, továbbá a szállítások kiegyensúlyozatlanságára is rámutatott. Ugyancsak figyelmeztetett arra, hogy elavult a műszaki bázis, a személykocsi- és a mozdonypark, s nem kielégítő a vasútvonalak műszaki állapota Az ellenőrzés során a két szerv felmérte a személyszállítás színvonalát is. E téren merültek fel talán a legnagyobb fogyatékosságok. A személyszállítás a széles közvélemény állandó ellenőrzése alatt áll, s általában színvonala alapján értékelik, bírálják a vasúti dolgozók munkáját. A személyszállítás mostani gyorsasága, folyamatossága, megbízhatósága és tisztasága nem felel meg a jelenlegi követelményeknek, ami egyrészt abból adódik, hogy elavult a vasút műszaki alapja, másrészt pedig abból, hogy szubjektív hibák és hiányosságok merültek fel, s alacsony az irányító munka színvonala. Meg kell szüntetnünk a műszaki alap hiányosságait, s rendkívüli erőfeszítéseket kell tennünk arra, hogy továbbra is üzemképesek maradjanak a vagonok és mozdonyok, amelyek már régen elavultak. A kedvezőtlen állapot tovább fokozódik a 8. ötéves tervidőszakban, amikor is 1500 személykocsit kell üzemen kívül helyeznünk, s közben a szállítási tervekben csak e mennyiség fele szerepel. Az állomásépületek egész sora több mint száz évvel ezelőtt épült, s a Dráhstavnak nemhogy ezen épületek korszerűsítésére, de még- csak karbantartásukra sincsenek meg a kapacitásaik. Ezért különféle utakat keresünk, beleértve a saját erőnkből való korszerűsítést, és helyi szervekkel kifejtett együttműködés bővítését. A jelenlegi időszakban a Közlekedési és Távközlési Minisztérium munkatársai annak a komplex - az utazás kulturáltságának fokozását célzó - programnak a kidolgozásával foglalkoznak, amelynek végrehajtása révén már a jövő év első felében eredményeket kell elérnünk. Népgazdaságunk helyzetének 2010-ig terjedő előrejelzésében olvasható, hogy a vasúti közlekedés az utóbbi években bonyolulttá vált, (Folytatás a 6. oldalon)
