Új Szó, 1988. december (41. évfolyam, 283-308. szám)

1988-12-23 / 302. szám, péntek

A CSKP Központi Bizottsága 12. ülésének vitája

(Folytatás a 5. oldalról) ami abból is adódik, hogy sok éven keresztül e területen nem volt jelentősebb beruházás Kiutat csak az jelenthet, ha csökkentjük a szállítással szemben támasztott követelményeket, beleértve a szállítások volumenét, s ez csak a gazdasági szerkezetváltásnak köszönhetően valósítható meg. A jelenlegi időszakban azonban a népgazdaság-fejlesztés terén jobban szem előtt kellene tartani az egész közlekedés, tehát egyúttal a vasúti közlekedés helyzetét is.

A gazdasági mechanizmus átalakítása elvetnek a vasúti közlekedésben történő érvényesítése azonban megköveteli, hogy jelentős mértékben ésszerűsítsük a közlekedésírányító munkát.

Az utóbbi években az irányításra úgy tekintünk, mint a további hatékony fejlődést előmozdító fő erőforrásra, és alapvetőnek tartjuk az irányító munka átalakítását. A vasútra nézve jelenleg meghatározó a Közlekedés és Távközlési Minisztérium reszortja gazdasági mechanizmusa átalakításának időszaka. A vasúti közlekedés saját szervezési módszereit számos kérdés alakítja, de ez így van az egész ágazatban is. Az idei év közepéig a volt Közlekedési Minisztérium az államigazgatási szerv tisztségén kívül, a vasút vállalati irányítójának funkcióját is ellátta. Ez a vasúti közlekedést akadályozta abban, hogy érvényesítse az állami vállalatokról szóló törvény elveit. A Közlekedési és Távközlési Minisztérium reszortjában negyven vállalat es szervezet nyújtotta be az arra vonatkozó kérelmét, hogy állami vállalatta szeretne átalakulni. Július elsején jött létre a Csehszlovák Államvasutak Központi Igazgatósága, amely a volt Közlekedési Minisztérium dolgozóiból alakult és most - az átmeneti időszakban - termelési-gazdasági egységként

működik. Ezzel megtettük az első lépést a csehszlovák vasúti közlekedés rendszerének átalakításához vezető úton.

A szerkezetváltás előkészítése lassú, s e téren csoport- és egyéni érdekek érvényesítésére irányuló törekvések is megnyilvánulnak. A vállalaton belüli szervezeti felépítés ésszerűsítésére irányuló munkát lassította a hajdani közlekedési miniszter arra vonatkozó döntése, hogy a létrehozandó központi igazgatóság bár az irányítás új láncszemeként tevékenykedne, de közben - legalább a 8.ötéves tervidőszak végéig, vagy ha lehet tovább is - meg kell őrizni a vasút régi szerkezeti felépítését. Több szak- és albizottság már egy évvel ezefőtt megkezdte a munkát a változtatások végrehajtására, azonban gyakorlati eredmények még nem születtek. Ez az állapot bizonytalanságot keltett és kelt, amely tovább nő a különböző információk hatására. A mostani időszakban bizonyos területen előrehaladás is tapasztalható. A közlekedési és távközlési tárca, valamint a vasút központi igazgatósága a dolgozókat bevonva gyorsabb ütemben végzi az átalakítást célzó munkákat, s javult a helyzet a párt központi bizottsága közlekedési osztálya, valamint a minisztérium és a vasútigazgatóságok pártszervei dolgozóinak és tisztségviselőinek részvételével tartott koordinációs tanácskozásoknak köszönhetően. A minisztériumi szintű megbeszélések révén is előmozdulhat a szerkezetváltás. A változások azonban aggodalmakat is kiváltottak. Néhányan felnek változtatni megszokott munkastílusukon, s bizonyos aggodalommal néznek szembe azzal, hogy az irányítás ésszerűsítése s az irányítómunka minőségének javítása folytán a dolgozók számának csökkenésére kerül sor a vasúti közlekedés irányító szerveiben.

ZUZANA KOŔÍNKOVÁ elvtársira, a CSKP KB póttagja, a Jabloneci Üveggyár desnái üzemének murtkásnője

A Jabloneci Divatékszergyártó Vállalat állami vállalattá való nyilvánításával megkezdődött a gazdasági mechanizmus átalakításának új gazdasági feltételek közti megvalósítása. Az átállást bizonyos mértékig megkönnyítette a komplex kísérlet, amelyben 1987. január elseje óta veszünk részt. A váltás nem ment könnyen, de az új szabályozókat alkalmazva már jól halad a munka, sőt elmondható, hogy az emberek fokozott érdeklődéssel kísérik ezt a folyamatot, mivel gyakorlati eredményeit saját fizetéseiken mérhetik le.

Egyértelműen bebizonyosodott, hogy az állami vállalatok keretein belül a gazdasági mechanizmus átalakításának sikerét és életképességét az határozza meg, hogy ha dolgozók anyagi érdekeltségét szigorúan szem eiőtt tartva milyen mértékben sikerül lebontani a vállalat gazdasági és társadalmi feladatait a legalsó önelszámolásos egységek szintjéig. A kísérlet nem kevésbé fontos feladata az új gazdasági ösztönzők, főleg a normatívák és elvonások rendszere hosszú távú érvényességének biztosítása. Az elvek és szabályok stabilitásának megtartása az átalakítás egyik döntő fontosságú tényezője, főleg a dolgozókollektívák kezdeményezésének állandó fejlesztése szempontjából. Ez a körülmény semmiképpen sem lebecsülendő. Ellenkezőleg, feltétlenül szükséges, hogy meghallgassuk a dolgozók észrevételeit, és velük közösen oldjuk meg a munkahelyek időszerű problémáit. Nem kevésbé fontos, hogy minden szinten tájékoztassuk a dolgozókollektívákat a kitűzött célokról, az elfogadott intézkeZDENÉK HLOŽEK elvtárs, a CSKP KB tagja, a brnói Alakítástechnikai Kutatási-termelési szeryezet igazgatója

Egyértelműen kijelenthetem: a dolgozók tudatosítják, hogy az átalakítás nem egyszeri akció, hanem rendszeres harc a politikai és gazdasági rendszerben bekövetkező alapvető változásokért. Ezért ma világos számunkra, hogy néhány -- még ha alapvető is - törvény nem jelenti az átalakítást. Miné! tovább tart, annál inkább tudatosítjuk, hogy gyakorlatilag szinte egyetlen elavult rendeletet és intézkedést sem számoltak fel, ellenkezőleg: még az elavultak teljesítését is ellenőrzik, és végrehajtásuk elmulasztásáért szankciókat foganatosítanak mind az egyénekkel, mind a kollektívákkal szemben. Általában ez úgy fogható föl, hogy az elavult vagy felduzzasztott szervek ezzel akarják megmutatni szükségességüket, másfelől viszont egy sor dolgozó ebben látja a szavak és tettek közötti összhang hiányát.

A helyzet értékelésekor továbbra is számolnunk kell a vállalati munka romló gazdasági feltételeivel, a felettes szervek helyzetével, főként a minisztériumokéval, ahol a jogkörök, a termelési elvek és így valódi szerepük megoldatlanságának következtében legalább egy, ám lehetséges, hogy két évig tart majd a konszolidáció. Annak ellenére is, hogy a Szövetségi Gyűlés már elfogadta az ide vonatkozó alapvető dokumentumokat. Számottevően romlanak a szállítói-megrendelői kapcsolatok, növekszik az adminisztráció, ami a felfelé irányuló jelentések mellett a vállalatokon belül is elburjánzott, ezzel is takarni kívánják magukat az emberek a jelenlegi helyzetben. A politikai légkört nem javítja a hiányos belpiaci ellátás. Nagyon rossz politikai légkört teremt az, hogy

az újonnan alapított állami vállalatokban számos esetben megoldatlanul hagyjuk az 1988- as esztendő és a 8. ötéves terv hátralévő részének irreális, lebontott terveit - az ún. célterveket. Senki sem akarja megoldani a deli- mitációs dokumentumokban fellelhető ellentmondásokat, emiatt a vállalatok képtelenek alapjaik képzésére, és ez az új állami vállalatok létezésének kiindulópontja.

Ezeket a tapasztalataimat igazolta az átalakítás lefolyásáról szóló beszámoló elolvasása is. A jelentés inkább a gondokat veszi számba, a központ improvizációit és nehézségeit, de nem számol azzal, hogy több esetben tövid távú intézkedések alapján kell lent rendszeresen dolgozni. A beszámoló rámutat az irányítás területén foganatosított szinte valamennyi intézkedésben fellelhető hiányosságra. A megoldást az 1990. évi terv elkészítésében látja, mégpedig azon új elvek szerint, amelyeket még csak most dolgoznak ki. A szerzők nem tudatosítják, hogy például a gépiparban az 1990. évi tételes termelési terv már elkészült, és a dolgozók gyakorlatilag arra vannak utalva, hogy az új gazdasági elvek szerint ez miként alakul, hogy jut-e belőle a béralapra.

Vannak jó tapasztalataink is az átalakításról. Aktivizálódott a pártmunka, a szakszervezet, az emberek kezdenek másképpen gondolkodni, egyesek maguk számlájára, a többség a társadalom javára. Megállapítható: az átalakítás beindult. .

Szocialista társadalmunk nevelt engem is. A művelődés valamennyi fokozatán arra tanított, hogy minden sikeres változtatás azonos

menetrendet követel meg, mégpedig az átfogó elemzés elkészítését, a cél kitűzését, valamint annak az eléréséhez szükséges eszközök és módszerek meghatározását. Ha ebből a szempontból vesszük szemre a folyamatban lévő átalakítást, nyilvánvalóvá válik, rendelkezésünkre áll az eiőző időszak részleges elemzése. Az átfogóhoz ugyanis hiányzik annak analízise, miért nem fejeztük be a korábbi gazdasági reformokat és mi okozta, hogy népgazdaságunk nem merrt át az intenzív fejlődésre. Ezt már megállapítottuk két üléssel korábban a népgazdasági bizottság tanácskozásán is.

Célunk népgazdaságunk intenzív fejlesztése. Gondjaink vannak azonban e cél elérésének eszközeivel és módszereivel. Az elfogadott intézkedések helyesek, de logikai sorrendbe állításuk nélkül előfordulhat, hogy ellenkező hatást váltanak ki. Úgy gondolom, ez jelenlegi nehézségeink egyike. Hiányzik számomra az előző, legalább húsz év kiegészített elemzése, akárcsak az átalakítás kezdetéé, főként azonban a népgazdaság átalakításának megvalósítására szükséges intézkedések politikai-szervezési része. Nem tartom ennek a kormány 316/88-as határozatát, mert csak részben oldja meg a jelenlegi nehézségeket, s ugyancsak nem pótolja ezt a Svoboda Könyvkiadó által megjelentetett átalakításról szóló publikáció, amelyet egyébként nagyon jónak tartok Ilyen dokumentum legalább öt évre szóló kidolgozása, elfogadása és következetes ellenőrzése garanciát nyújthatna az átalakítás sikerességéhez, de főként növelné a dolgozók átalakításba vetett bizalmát.

Kidolgozására azonban nemcsak a teoretikusok és politikai dolgozók irodáiban kerülhet sor, hanem részt kell vállalnia belőle a termelési szférának is. Úgy képzelem el, hogy az előírások megváltoztatásának egységes menetrendjét tartalmazná, beleértve határidőkhöz kötve az újakat, de a megszüntetettek időrendi áttekintését is. S mindez az átalakítás egyes szakaszaihoz kötődően történne * A dokumentumba belekerülnének még a vállalatok számára érvényes változó szabályok is.

Befejezésül még néhány gondolat azon emberekről, akik az átalakítás mellett állnak ki és akik várakozó álláspontra helyezkednek Saját tapasztalatból mondom. A CSKP KB 7. ülésén elhangzott felszólalásom után néhány funkcionárius azt kérdezte tőlem, hogy híve vagyok-e az átalakításnak, mások a 10. ülés előtt tették fel ugyanezt a kérdést. Talán rosszul fejeztem ki magam, mert nem 'értettek meg. Minden olyan változásnak híve vagyok, amely a mar- xizmus-leninizmus alapjain a népgazdaság ex- tenzív fejlődéséből az intenzívbe jelent átmenetet, vagyis biztosítja politikai-gazdasági fejlődésünket. Ezért szólaltam fel ma, rámutatva a gondokra, és elmondtam elképzeléseimet is a lehetséges megoldásról. Úgy vélem, jelenleg olyan párttagokra és párton kívüliekre van szükségünk, akik nemcsak bírálnak, rámutatnak a nehézségekre, hanem javaslatot tesznek megoldásukra, és készségesek részt vállani megvalósításukból. Nem segítenek rajtunk viszont azok, akik formálisad támogatják az átalakítást, de semmit sem tesznek érdekében, s ugyancsak azok, akik viselkedésükért bírálják a vállalatokat anélkül, hogy konkrét ismereteik lennének a termelési folyamatban felmerülő jelenlegi gondokról. Ilyen felszólalásokat itt is hallottam. Ezért választottam mondandómban a vállalatok jelenlegi problémáinak szemszögét. Befejezésül javasolom a népgazdaság átalakításának megvalósítására szükséges intézkedések politikai szervezési menetrendjének kidolgozására tett ajánlásom mérlegelését és a párt központi bizottsága elé terjesztését.

désekról stb. Ezeket a követelményeket szem előtt tartva tevékenykedik az újonnan létesült pártbizottság és a dolgozókollektíva tanácsa. Az állami vállalat valamennyi szerve és szervezete jelenleg az 1988. évi tervfeladatok teljesítésére összpontosítja figyelmét. Adottak a feltételek ahhoz, hogy az alapfeladatokat teljesítsük, jó kiindulási alapot teremtve az 1989. évhez.

Széles körű, mondhatnánk viharos vitát váltott ki a dolgozók anyagi érdekeltségéről szóló 202/88 számú kormányhatározat. Az emberek értik ezen intézkedések gazdasági indokait, de határozottabban foglalnak állást az önelszámolás elveinek az irányítás legalacsonyabb szintjén történő bevezetése mellett Másképpen szólva,' differenciálni kell a jól gazdálkodó és a rosszul működő részlegek között, hogy ne kelljen ráfizetni mások helytelen gazdálkodására. Ezért az önelszámolás elveinek az irányítás legalacsonyabb szintjén való érvényesítése kulcsfontosságú gazdasági feladat, amelyet stabil szabályozóknak kell támogatniuk. Ebben a folyamatban olyan szervezeti változtatásokra van szükség, amelyek megszilárdítanák üzemeink önrendelkezési jogát és felelősségét Néhány napja állami vállalatunk dolgozókollektívájának tanácsa ezzel kapcsolatosan jóváhagyta a szerkezetváltás első szakaszát, melyben az új irányítási módszerek érvényesülnek. A kiemelt üzemek önállósulása az eddigi irányítási rendszer fokozott rugalmasságát és hatékonyságát, a hazai piac jobb ellátását és a rugalmasabb exportot szolgálja.

ŠTEFAN KÚTIK elvtárs, a CSKP KB póttagja, a Žiar nad Hronom-i SZMF üzem munkása

A Žiar nad Hronom-i Szlovák Nemzeti Felkelés üzeme kombinát típusú termelési gazdasági komplexum. A termelés magvát olyan anyag- és energiaigényes termelési folyamatok jelentik, mint az alumíniumoxid- és alumíniumgyártás, valamint az ezekből készülő termékek.

A termelési gyakorlatból következik, hogy az anyag- és energiaigény lényeges csökkentése a technológiai innováció révén lehetséges. Példaként említhetném, hogy vállalatunknál egyedülálló technológiai eljárást vezettünk be a bauxit felbontására, amelyet a Panenské Bŕežany-i Fémkutató Intézetben dolgoztak ki. Azonban, tekintettel a jelenlegi építőipari helyzetre, a beruházás átadási határideje eltolódott és éppen ezért e korszerű technológia felfuttatása során különböző építőipari, sőt technológiai hiányosságok derültek ki. A tervezett gazdasági haszon elmaradt, és így a tervteljesítés érdekében azt másutt kellett pótolni. A dolgozók munkakezdeményezése, amelyet társadalmunk szociális és gazdasági szférájában végbemenő változások ösztönöznek, volt az alapja, hogy az idei tervet végül számukra kedvezően teljesítettük az említett gondok ellenére. Feltételezzük, hogy árutermelésünk értékét több mint 5 millió koronával lépjük túl, teljesítjük a saját termelési érték tervét, akárcsak a nyereségét és készleteink mennyiségét sem lépjük túl.

Az idei évben számottevő gondot okozott a fizetésképtelenség, amit elsősorban bizonyos nyersanyagkészletek hiánya okozott. A szövetségi kormáy 288/78-as rendeletében - tíz évvel ezelőtt - feladatul adta, hogy vállalatunkban építsünk fel a tetraedrit tartalmú nyersanyagok feldolgozására alkalmas üzemet 1980-1983 között, elsősorban üzleti úton értékesítendő fémek kinyerésére. Ezt követően 1979 májusában üzemünk előterjesztette a tervdokumentációkat. Az építkezés több mint százhúsz millió korona beruházással jött volna létre. Azonban hosszadalmas viták után csak az elmúlt év szeptemberében kaptuk meg a beleegyezést, valamint az állami minőségellenőrzési szervek hozzájárulását, s csak ez idén májusban írta alá a kohó-, gépipari és elektrotechnikai miniszterhelyettes a jóváhagyási jegyzőkönyvet, amely szerint a beruházás több mint 125 millió koronába kerülne, és 1990 áprilisában kellene az építkezési munkálatokat elkezdeni. A beruházási eszközök hiánya miatt azonban a beruházást az ötéves tervidőszak feladatai közül törölték. A korábbi szövetségi kohó- és nehézgépipari minisztérium azonban már 1980-tól előírta a vállalatnak, hogy évi 55 millió értékben vásároljon a vasércbányáktól tetraedritet. (gy a tetraedrit-készletek több mint 500 millió koronára rúgnak, azaz a teijes készletmennyiség csaknem 40 százalékát teszik ki, ami túlságosan nagy terhet jelent a vállalati gazdálkodásban. így aztán teljesen hiábavalóknak bizonyulnak törekvéseink, amelyek a készletforgás fel- gyorsítására irányultak, bár 1980-tól napjainkig a tetraedridtartalmú nyersanyagokat leszámítva 13 nappal javult a készletforgás gyorsasága. Viszont, ha az említett nyersanyagokat is figyelembe vesszük, a készletforgás gyorsasága az elmúlt nyolc év során húsz nappal rosszabbodott.

nek nyilváníthatók. Mivel ez a nyersanyag fölösleges, az állami bank 1987-től nem nyújt számunkra tovább hiteleket, és az a 85 millió korona, amit kamatként kifizettünk az 1986-os esztendőig nyújtott hitelekért, inproduktív teherként nehezedik a vállalatra, és ez valamennyi dolgozónkat sújtja. A helyzet gyakorlatilag nem változott még az 1989-es év terveiben sem.

A Szlovák Nemzeti Felkelés üzeme most széles körű korszerűsítésbe fogott az alumíniumfeldolgozás területén. Mindez sokéves igyekezetünk eredménye, és arra törekszünk, hogy általa megszüntessük Žiar nad Hronom és környéke légköri ártalmait, amelyek éppen az alumíniumgyártás eddigi technológiájából származnak. Ez a korszerű technológia növeli az alumíniumgyártás volumenét és egyúttal lehetővé teszi a fajlagos energiafelhasználás csökkentését, a nyersanyagszükséglet és a dolgozók létszámának csökkentését is. Az előkészítés stádiumában lévő technológia a világszínvonalat jelenti. Az építkezés időtartama a tervek szerint 11 évet vesz igénybe és a termelő- egységek építési ideje 9 évet. A teljes kapacitással nyolc év után termelne az üzem, ami rendkívül hosszú idő a Kanadában, Franciaországban vagy akár másutt megvalósuló hasonló beruházásokkal összevetve.

Ha Žiar nad Hronomban az építés időtartamát lerövidíthetnénk, ez elsősorban a fluór- szennyeződés, valamint a korom és a por olyan mértékű csökkenését eredményezné, hogy az nagyon gyorsan "megszüntetné a jelenlegi kedvezőtlen környezeti ártalmakat. Az építkezésnek egy évvel történő lerövidítése a népgazdaságnak az említett kedvező hatásokon túl 68 ezer tonna alumíniumot jelentene, ezenkívül viszonylagos - de számottevő - tüzelőanyag- és energiamegtakarítást, valamint az önköltség több mint száz millió koronás csökkentését is. E gondokat azonban mind ez idáig nem sikerült megoldani. Az építkezésre szánt beruházási eszközöket a 8 és a 9. ötéves tervidőszak között úgy osztották meg, hogy a nyolcadik ötéves tervidőszak során a teljes összeg 43 százalékát használhatjuk fel, míg a 9. ötéves tervidőszakra esik az építőipari munkák 57 százaléka. Ebből következik, hogy a technológiai berendezések szerelését a 9. ötéves tervi-' dőszak felén túl, de inkább a végén valósíthatjuk meg. Az építőipari munkák kivitelezője, a Banská Bystrica-i Stavoindustria épphogy csak a jelenlegi feladatok biztosítására képes, nagyobb feladatok vállalására nem Az építőipar jelenlegi munkaerő-, anyagi-műszaki gondjait a mostani helyzetben nem lehet megoldani az anyagi érdekeltségük javításával, - hogy az építkezést hamarabb befejezzék - mert az épületkoplexum nem élvez olyan prioritást, mint azt megérdemelné. Eközben azt is tudjuk, hogy a környezetvédelmi beruházások területén országos viszonylatban sem teljesítjük az előirányzott feladatokat, és az erre előirányzott anyagi eszközöket sem merítjük ki. Az alumíniumgyártás korszerűsítése népgazdasági hasznán túl biztosítja az alumíniumgyártás eddigi kedvezőtlen mellékhatásainak kiküszöbölését

és a beruházás megvalósításával jelentősen - javulnának a környezeti viszonyok. Éppen ezért A vállalat termelési programja szemszögéből a környezetvédelmi beruházások közé kellene vizsgálva a kérdést a tetraedrid-nyersanyagok az építkezést besorolni, hogy így felhasznál- már vásárlásuk pillanatában fölösleges készlet- hassuk az erre a célra szánt eszközöket.