Új Szó, 1988. december (41. évfolyam, 283-308. szám)
1988-12-23 / 302. szám, péntek
A CSKP Központi Bizottsága 12. ülésének vitája (Folytatás a 3. oldalról) hozzáértő módon, önállóan és felelősen tudják teljesíteni az igényesebb feladatokat. A jövő évben is kiemelt módon fogunk gondoskodni a növénytermesztés alapvető területeinek fejlesztéséről, főleg azokon a szakaszokon, ahol lemaradás tapasztalható. Fontos feladat lesz az állattenyésztés minőségi mutatóinak a javítása is, főleg a szarvasmarha-tenyésztésben. A gazdasági szerződések kötésével kapcsolatban intézkedéseket teszünk abban az irányban, hogy a termelés szerkezete megfeleljen a társadalmi szükségleteknek, (gy akarunk gondoskodni a belső piac kiegyensúlyozott és széles választékú ellátásáról jó minőségű élelmiszer- ipari termékekből, hogy tovább javuljon a lakosság élelmiszer-ellátásának és táplálkozásának a színvonala. RUDOLF HRONEC elvtárs, a CSKP KB póttagja, a Žilinai Számítástechnikai Kutatóintézet igazgatója A népgazdaság fejlődése a 8. ötéves tervidőszak elsó három évében azt bizonyítja, hogy helyes a CSKP XVII. kongresszusán, a társadalom gazdasági és szociális fejlődésének meggyorsítására kitűzött irányvonal. A fejlődés azonban felfedte a tartósnak mutatkozó hiányosságokat is. A termelővállalatok majdnem egyharmada képtelen volt teljesíteni a terv minőségi mutatóit, főleg a termelékenység és a módosított saját termelési érték mutatóját. Ezek tehát teljesítették ugyan a nyerstermelés mutatóját, de csak az extenzív fejlődés árán. Ez azt eredményezi, hogy növekszik a kifizetett bérek összege, de emögött nincs termelékenységnövelés. Az ok világos. Az elöregedett technológiai berendezéseken egyszerűen lehetetlen növelni a termelékenységet, s ha igen, akkor csak a munka intenzitásának növelése árán. Ez azonban társadalmi szempontból csak addig helyes, amíg ki nem küszöbölik a termelés irányításában és szervezésében jelentkező hiányosságokat. A munka intenzitásának további növelése e határ fölé, a szocialista társadalomban már egyáltalán nem kívánatos, s egyedül a tudományos-műszaki fejlesztés eredményeinek alkalmazása a járható út. Azokról a tényezőkről, amelyek népgazdaságunkban negatívan hatnak a tudományosműszaki fejlődésre, már beszéltem, a CSKP KB 5. ülésén. Sajnos le kell szögeznem, hogy a problémák nagy része, amelyekre akkor rámutattam, még ma is észlelhető, s ezeken kívül új nehézségek egész sora is felbukkant a KGST-országok 2000-ig szóló komplex tudományos-műszaki fejlesztési programjával, és a népgazdaság átalakításának megkezdésével kapcsolatban. Mi az ami a jelenlegi helyzetben egyértelműen pozitívan értékelhető? A komplex KGST programmal kapcsolatban például a közvetlen kapcsolatok létesítésének jóváhagyott mechanizmusa, amelyet alátámaszt a pénzügyminisztériumunknak, a hasonló szovjet és bolgár minisztériumokkal megkötött valutaátválthatóságra vonatkozó szerződése is. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a közvetlen kapcsolatokat a külkereskedelmi tevékenység engedélyezésével is támogatni kell, legalábbis olyan mértékben, hogy lehetővé tegye a prototípusok, vagy mintadarabok építéséhez szükséges alkatrészek, illetve a kutatás és fejlesztés eredményeinek cseréjét. További pozitív elem, amely a kutatás és fejlesztés önelszámoláson alapuló szervezésére irányul, a Szövetségi Árhivatalnak az a határozata, amely a kutatási és fejlesztési munkák megegyezés szerinti árait és a tudományos-műszaki fejlesztés állami feladatainak koordinátora és központi koordinációs szerve - tehát az illetékes ágazati minisztérium - közötti szerződések alapelveit deklarálja. Sajnos e pozitív elemek egyike sem működik még problémamentesen. A fejlesztés és a kutatás területén kialakított közvetlen kapcsolatok gyakran maradnak a realizálásra, a gyártásra való rákapcsolódás nélkül. A jövőben ezen a helyzeten javítani kell. A termelési koncepciókról és a közös vállalatokról jóváhagyott dokumentumok ehhez kellő teret biztosítanak. A tudomány és a technika állami fejlesztési feladatainak megoldására köthető szerződések a koordinátor és a központi koordinációs szerv között még nem érvényesülnek jelentős mértékben. Az ilyen szerződésnek nemcsak a feladatmegoldó, hanem a megrendelő, tehát az Állami Tudományos-Műszaki Fejlesztési és Beruházási Bizottság, a központi koordinációs szerv és a megvalósító kötelezettségeit is tartalmaznia kell, hiszen ezek is részt vesznek a feladatmegoldás finanszírozásában, feltételeinek biztosításában, beleértve a devizaeszközök és a nem beruházási jellegű költségeket is. Ezeknek az eszközöknek nemcsak a jóváhagyott mennyiségben, de a tervezett időben is a megoldó rendelkezésére kell állnia, mivel egyébként nem garantálható az eredményes megoldás. Ezen kívül az állami célprogramoknak, amelyeknek a prioritást élvező irányzatok fejlődését kell biztosítaniuk, jelentős támogatásokat is kapniuk kellene a sikeres teljesítés érdekében. Az állami célprogramokat elsősorban állami tudományos-műszaki fejlesztési feladatokként kellene kezelni és a központi erőforrásokból finanszírozni. A tudományos-műszaki fejlődést az állami vállalatok fejlesztési alapjának kialakításával is támogatni kellene, fejlesztési hitelekkel, adókedvezményekkel, a költségvetésbe fizetendő elvonások csökkentésével. A Szovjetunióbeli partnerintézeteinknek például sokkal alacsonyabbak az elvonásaik mint nekünk. Ezeknek az eszközöknek a szerepét minél előbb át kell értékelni az Állami Tudományos- Műszaki Fejlesztési és Beruházási Bizottságban, illetve az Állami Tervbizottságban, hogy kialakuljon az innovációt óhajtó és támogató klíma, hogy ezen a területen egészséges konkurencia jelentkezzen, amely lehetővé teszi a pályázat alapján történő kiválasztást is. Mindeddig azonban fékezően hat egy bizonyos védekező, védelmező forma. Ez a népgazdaságban olyan termékek túlságosan széles skáláját konzerválja, amelyek minőségüket tekintve még a KGST-országok gyártmányaival való összehasonlításban sem állják meg a helyüket. Ilyen védekező formula például az árucsere szigorú limitálása az egyes árucsoportokban, amelyeket mindig az ötéves tervek elején határoz meg az Állami Terbizottság a KGST- országok népgazdasági terveinek koordinálása után. Ez ugyan biztosítja a mérleg egyensúlyát a külkereskedelemben, de annak árán, hogy esetleg a kívánt árufajtákból nem kapnak eleget sem a gyártók, sem a felhasználók. Ez azután a termelés hatékonyságát csökkenti és esetleg kikényszeríti az adott árufajta nem szocialista országból való importálását is. A biztonság, hogy a termelő a rosszabb minőségű árut is eladhatja, csökkenti aktivitását a műszaki és tudományos fejlesztés terén. A közös KGST- piacról szóló döntést olyan lépésként üdvözölhetjük, amely felfrissíti majd az országok közötti gazdasági kapcsolatokat, és igényesebb gazdasági környezetet alakít ki népgazdaságunkban. Ezért már a 9. ötéves tervben jó lenne a gyakorlatban is megvizsgálni a piaci mechanizmusok hatását, egy vagy két KGST-ország- gal, korlátozó limitek nélkül. MÁRIA GARAJČEKOVÁ elvtársnö, a CSKP KB tagja, a sviti Tatrasvit munkásnője A hiánycikkekként számon tartott árufajtákon kívül a Poprádi járásban problémák vannak az alapvető élelmiszerekkel való elláfásban is, amely negatívan hat a politikai helyzetre, az emberek nézeteire. A gondot az elöregedett berendezésekkel dolgozó húsipari üzemek és pékségek okozzák, amelyek már nem képesek lépést tartani a járás lakosainak és az ide érkező látogatóknak az igényeivel, sem meny- nyiségi, sem minőségi vonatkozásban. Bonyolult a helyzet a komplex lakásépítés területén is, éppen a lakótelepek komplexen való felépítése körül, mivel hiányoznak a járulékos épületek. Ennek fő oka a Poprádi Magasépítő Vállalat kapacitáshiánya, de szerepe van ebben a tervezés eddigi rendszerének és a komplex lakásépítés beruházási feltételeiben jelentkező hiányosságoknak is. Az építőkapacitások elégtelensége egyébként más építkezéseken is megmutatkozik. Az SZSZK Építőipari Minisztériumának át kellene értékelnie azokat a döntéseit, amelyek alapján a magasépítő vállalat erőit a járás területén kívülre irányítják és meg kellene erősíteni a járásban tevékenykedő egyéb építőipari vállalatokat. Arról van szó, hogy problémamentesebbé váljon a Magas- Tátra körzetének kiépítése, mivel eddig ezt a járás építkezési vállalatai végzik a lakások és más objektumok felújításának és karbantartásának rovására. Az állami és kerületi szintű politikai szervek közvetítésével továbbra is érvényt kell szerezni az SZSZK kormányánál annak az igénynek, hogy a Magas-Tátrát központosított beruházási területté nyilvánítsa, s az itt építőmunkát végző vállalatok ennek minden előnyét élvezhessék. A beruházások eddigi tapasztalatai a Ma- gas-Tátrában azt mutatják, hogy fel kell újítani annak a kormánybizottságnak a tevékenységét, amely ez év májusában már befejezte munkáját, s amelynek az egyes ágazatok képviselőin keresztül eszközei voltak arra, hogy hasson a tervek kialakítására, a beruházásos építkezések finanszírozására és a szükséges kapacitások biztosítására. A 9. ötéves terv előkészítését úgy kell orientálni, hogy a Magas- Tátrában koncentráljanak eszközöket és kapacitásokat a műszaki infrastruktúra építésének befejezésére, főleg az ivóvízforrások, a csatornázás, a vízvezetékek, a tisztítóállomások építésére, az itt dolgozók lakásproblémáinak megoldására, a közlekedés kiépítésére és az idegenforgalmi központok felszerelésének kiegészítésére. A környezetvédelem szempontjából a Poprádi járásnak - tekintettel természeti szépségeire, egészségügyi és üdülési funkcióira és a másik oldalon, viszonylag fejlett iparára - speciális helyzete és problémái vannak. A járás fejlesztési terveiben figyelembe kell venni a környezetvédelmi programot is. Jelentősen javíthatja a környezetvédelem helyzetét például Poprád és Svit körzetében a szennyvíztisztító állomás megépítése. A víztisztítás jelenlegi szintje ugyanis a Magas-Tátra körzetében nem megfelelő. A tisztítóállomások 50 százaléka a túlterhelés miatt nem dolgozik a kellő hatásfokon. Nagyon alacsony a Magas-Tátrában a megkezdett ökológiai építkezések száma, s a továbbiak előkészítése is elenyésző. Az egyes községek szennyvizének tisztítása érdekében olyan új víztisztítási technológiák kifejlesztését kell meggyorsítani, amelyek nem igényelnek különleges építési módokat, tehát létesítésüket önsegélyes alapon Z akcióban is biztosítani lehet. Komoly probléma a szilárd háztartási és ipari hulladék likvidálása is. Az osztályzók és égetők felépítése nehézségekbe ütközik a Magas-Tátrában, főleg Poprád és Svit körzetében. Ennek ellenére a 8. ötéves terv elejétől kezdve a környezetvédelemi beruházások tervét 105 százalékra teljesítjük. A káros anyagoknak a levegőbe való jutása eredményezi a Magas-Tátra erdeinek jelenlegi állapotát. Ezért az erdők védelmében nagyobb aktivitást várunk a nemzetközi szintű kutatástól és együttműködéstől. A hiányosságok okait abban is látjuk, hogy a környezet és a természet védelme és alakítása jogi szempontból különböző szervek hatáskörébe tartozik. Ezért azt javaslom, hogy a környezet és tájvédelem problémáját egyetlen szakágazat hatáskörébe utalják, a jogi kapcsolatokat pedig egyetlen törvényben kell lefektetni. Főleg a nyári turistaidény és a személyautók használatának korlátozási ideje alatt nagy gondot jelent a tömegközlekedés is a Magas- Tátrában. Tartós megoldást’ csak a Poprád- -Tátra-Smokovec, tátrai villamos vasútvonal ofnrv^rjának megkettőzése jelenthet és távlatilag a trolibuszközlekedés bevezetése is. A jelenlegi helyzetben azonban csak az autóbuszjáratok sűrítése segít, a Poprádi Autóközlekedési Vállalat részéről. Járásunk jelentős gazdasági fejlődésének következtében, főleg a termelési szféra és az idegenforgalom területén, az egész járásban, de főleg Poprádon és a Magas-Tátrában jelentős diszproporciók mutatkoznak a kereskedelmi hálózat anyagi-műszaki ellátásában, a szálláshelyek és idegenforgalmi objektumok felszereltségében. Ezeket a problémákat most mindenféle kiegészítésekkel oldjuk meg, az SZSZK kormányhatározata értelmében. A hiányosságok teljes kiküszöbölésére azonban az ötéves tervre megszabott kapacitások nem elegendőek. Főleg az üzlethálózat bővítésére nem. A hiányzó árusítóterületet csak a távlati tervekben igyekezhetünk pótolni új üzletekkel. A tervezett feladatok sikeres teljesítése az előző két év folyamán megteremtette az irányítási struktúra átalakításának kedvező feltételeit a járásban. A dolgozókollektívák első tanácskozásainak, a szocialista önigazgatás szerveinek és az állami vállalatok igazgatóválasztásainak tapasztalatai azt mutatják, hogy megalapozott az a rendkívüli figyelem, amelyet a választásokat előkészítő bizottságok összeállításának szenteltünk. Ez leginkább a választások lefolyásán és atmoszféráján látszott meg. A pártszervek új struktúráinak formálása közben szerzett ismereteink azt mutatják, hogy az elkövetkező időkben a reális lehetőségek kialakítására kell törekednünk, annak érdekében, hogy a pártbizottságok tevékenységében az állami vállalatok minden szervezeti egységének kommunistái részt vehessenek, hogy biztosítva legyen ezeknek a pártszerveknek a kívánt szociális és osztályösszetétele és ugyanígy biztosítva legyen az információ kétirányú áramlása is. JAROSLAV HAJN elvtárs, a CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának elnöke Gyakran vagyunk a tanúi annak, hogy az átalakítás formális vetületei jóval nagyobb figyelmet keltenek lényegénél. Számos példával bizonyítható, gyakran nem értik meg azt, hogy a szervezetek, de a gazdasági mutatók és szabályozók is csak eszközei gazdaságpolitikai céljaink elérésének. Gazdaságfejlesztésünk alapvető mércéje nem a raktárra termelés, az öncélú termelés és tervezés, hanem a hasznosítható, a piacra kerülő, az emberek szükségleteit kielégítő, magas fokon hatékony termelés. Számos kommunista, köztük vezető tisztségeket is betöltő, még nem értette meg az összefüggést a gazdasági mechanizmus átalakításának szervezési vonatkozásai és tényleges szerepe, célja között. Különben nem tévesztenék szem elől a társadalmi érdekeket, nem tanúsítanának önző magatartást és nem folytatnák a régi gyakorlatot az új fogalmak és jelszavak cégére alatt. Ezzel az emberek szemében lejáratják a párt politikáját, s arra irányuló becsületes törekvését, hogy a gazdaságban alapvető fordulatot érjünk el. Senki sem törődhet bele abba, különösképpen a kommunisták nem, hogy gazdaságunk fejlődése oly jelentősen eltér a XVII. kongresszus irányelvétől és a 8. ötéves terv előirányzatától. Igaz, az idei módosított terveket teljesítik, noha nem mindenütt. Csakhogy az ötéves terv eredeti feladataival ezek globálisan ellentmondásban állnak. Ez kedvezőtlenül tükröződik nemcsak a nemzeti jövedelem reális gyarapodásában, hanem a politikai és az erkölcsi légkörön is. Ugyanakkor a helyszíni ellenőrzés nem egy esetben kimutatta, hogy a terv reális, a gyártmányok minőségének problémája megoldható, s vannak még kiaknázatlan tartalékaink. Egyes gazdálkodó szervezetek vezető dolgozói s maguk az alapítók is az állami vállalat létrehozását követően, ahogy azt mondani szokás, felégetik maguk mögött a hidakat. Mire célzok? Arra, hogy az új vállalati vezetőség a gazdasági szerződések teljesítésében az aránytalanságokért a volt vezérigazgatóságot marasztalja el. A legfelsőbb gazdasági szerv pedig a vállalatok önállóságára hivatkozik. S így a kész gyártmányokat előállító üzem nemegyszer magára marad. Köztársasági viszonylatban egyetlen alszállítója elutasítja vele a gazdasági szerződés megkötését, illetve nem szállítja le az alkatrészek megegyezett mennyiségét. Ezen túlmenően jelentéktelen innoválás- sal nagymértékben megemeli árukat, úgyhogy koronaértékben a tervet teljesítik. Csakhogy ezzel még nem kerül megfelelő mennyiségű végtermék a hazai piacra és exportra. A kormányok nem tűrhetik el a monopóliumot élvező termelők ilyen ügyeskedését. Ezzel szemben a vállalatoknak tudatosítaniuk kell, hogy az új feltételek között már senki sem fog gyámkodni fölöttük. Az ellenőrzések során megállapított számos további egészségtelen jelenség is utal a társadalom érdekeivel szembeni önző és felelőtlen magatartásra. Sok ilyen jelenség következményei kifejezetten gátolják a XVII. kongresszus szociális programjának megvalósítását. Ide soroljuk a különféle álinnovációkat. Ezek nem ritkán előfordulnak, s közvetítésükkel a termelő csak a spekulatív célt követi, hogy növelje nyereségét és így megteremtse önmaga számára az önfinanszírozás előnyös feltételeit. Ide sorolhatók továbbá a kiskereskedelmi árak emelésének leplezett formái, az olcsóbb áru előállításának teljesen tudatos csökkentése, sőt önkényes megszüntetése, mivel az ilyen áru a termelő nyeresége szempontjából nem eléggé kifizetődő. Nyilván hasonló tapasztalataik vannak a szovjet elvtársaknak is, és ezért például a kötelező állami megrendelések közvetítésével fogtak hozzá az olcsóbb fogyasztási cikkek termelésének biztosításához. A párt szociális programja következetes megvalósításának legnagyobb akadálya azonban az, hogy lemaradás mutatkozik az erőforrások gyarapításában. A szociális kérdések csak akkor oldhatóak meg, ha a termelés ehhez megteremti a mind kedvezőbb anyagi előfeltételeket. A tények arról tanúskodnak, hogy a XVII. kongresszuson jóváhagyott szociális programot sok vonatkozásban teljesítettük. Viszont merítenünk kellett a tartalékokból, mivel nem sikerült a tervezett mértékben gyarapítani a nemzeti jövedelmet, s így megteremteni a szükséges anyagi erőforrásokat sem. Talán csak egyik pillanatról a másikra nem feledkeztünk meg mindannyian arról, hogy az éves tervek csökkentésére milyen nyomást gyakorolnak a vállalatok a tárcákra, azok pedig a kormányokra? Gyakran kevesebbet akarnak gyártani, mint az előző évben, de ehhez jóval többet követelnek. Esetenként ez jogos is lehet. Tömeges méretekben azonban ez a tendencia teljesen helytelen és megengedhetetlen. Csak azt adhatom, amivel rendelkezem. Különben a kölcsönzéshez kell folyamodnom. A kölcsönzés pedig egyet jelent az eladósodással. S minden megfontolatlan eladósodottság kimeríti a népgazdaságot. A párt nem támogathatja az olyan tetszetős politikát, amely attól függetlenül ad, hogy mit, mennyit és mennyiért termelnek. A határozatok következetes, teljes és idejében történő megvalósítása a szervezési intézkedések mellett rendszeres és következetes ellenőrzést is igényel. Sajnos, az ellenőrzés fentről lefelé és megfordítva még mindig gyenge pontja az irányításnak. Számos példával bizonyítható, nem ment még át a vérünkbe az az alapelv, hogy minden irányító dolgozónak, minden irányító szervnek egyben ellenőriznie is kell. Az ellenőrzés még nem vált az irányítás eszközévé. A társadalomnak túl sokba kerül - minden szinten - az ellenőrzés elhanyagolása. Nem tanultuk meg még eléggé azt sem, hogy nyilvánosságra hozzuk az ellenőrzés eredményeit. A nyíltság hiánya azután az ellenőrzést megfosztja politikumától és nevelő szerepétől. Sok problémától mentesülnénk, ha az irányítás szintjén jól működne a tárcabeli, a vállalati, az állami és a társadalmi ellenőrzés, s konkrét megállapításait ismertetnék a dolgozókkal. Bárhová is eljutnak ellenőrző és revíziós bizottságaink, megállapítják azt, hogy az ellenőrzés rendszerének továbbra is legkevésbé hatékony rendszere a vállalaton belüli ellenőrzés. Ennél nyilvánul meg a leginkább a formális megközelítés, a formális következtetések levonása. Az ilyen ellenőrzések megállapításai (Folytatás a 5. oldalon) ÚJ SZÚ 4 1988. XII. 23.
