Új Szó, 1988. november (41. évfolyam, 257-282. szám)

1988-11-15 / 269. szám, kedd

Hová, merre - érettségi után?

A leendő érettségizőknek ezekben a napokban kell dönteniük arról, hogy az iskola befejezése után tovább tanulnak-e vagy sem, s ha igen, melyik egyetemen vagy főiskolán. A'kérdés leginkább a gimnáziumok növendékeit foglalkoztatja, hiszen annak idején - feltehetően- azért jelentkeztek ide, hogy érettségit szerezve tanulmányaikat majd felsőoktatási intézményben folytassák. Vajon milyenek a lehetőségeik, hová, merre mehetnek, ha a továbbtanulás mellett döntenek?

Szlovákia egyetemeinek és főiskoláinak nappali tagozatain a jövő iskolaévben - az ideihez hasonlóan- 12 500 elsőéves hallgatóra számítanak (közülük 200-an külföldön tanulhatnak). A legtöbb fiatalt, 5880-at, a műszaki, a legkevesebbet, 110-et, a művészeti főiskolák várják. De nézzük részletesebben is, hányán kezdhetik meg tanulmányaikat a felsőoktatási intézményekben az 1989-90-es tanévben. A Ko- menský Egyetemen összesen 1905 elsőéves számára van hely; az orvostudományi karra 260, a martini kihelyezett karra 120, a gyógyszerésztudományira 105, a matematikai-fizikai tudományok karára 330, a természettudományira 295, a sport- és testnevelésire 145, a bölcsészettudományira 325, a jogtudományira 115, a pedagógiai karra 210 érettségizett juthat be. Itt jegyezzük meg, hogy a bölcsészettudományi karon szlovák-magyar, magyar-történelem szakra 10-10, magyar-német, magyar-angol szakra 5-5 pályázót vesznek fel. A pedagógiai kar gyógypedagógiai iskolák szakán, akárcsak a nevelőin, 10 hallgató a magyar tanítási nyelvű kisegítő iskolák, illetve nevelői tanácsadók számára szerezhet képesítést. ‘ Az újságírói szakra felvett 25 diák közül öten magyar csoportban tanulhatnak. A kassai (Košice) Šafárik Egyetem első évfolyamaiba 870 jelentkezőt vesznek fel. A keretszámok az egyes karokon a következők: az orvostudományin 160, a jogtudományin 65, a természettudományin 160, a prešovi bölcsészettudományin 135, a prešovi pedagógiai karon 350.

A nyitrai (Nitra) Pedagógiai Főiskolára 340-en mehetnek, ebből a magyar nyelvű tanítóképző tagozatra 40-en. A tanárképző tagozaton

a szlovák nyelv-zenei nevelés, az orosz nyelv-képzőművészeti nevelés, a matematika-számítástechnika, a matematika-technika alapjai szakpárokon öt-öt, az utóbbin 7 fiatal a magyar tanítási nyelvű alapiskolák számára szerezhet képesítést. Ismét meghirdették a magyar nyelv -képzőművészeti nevelés szakpárosítást, erre 10 pályázót vesznek fel. A Banská Bystrica-i Pedagógiai Főiskolán 340-en, a kassai állatorvosin pedig 150-en tanulhatnak tovább.

Milyenek a kilátások a műszaki főiskolákon? A bratislavai Szlovák Műszaki Főiskolán 2925 jelentkező kezdheti meg tanulmányait; a gépészmérnökin 540, a trnavai kihelyezett karon 350, a villamosmérnökin 800, az építészmérnökin 680, a vegyészmérnökin 480, az építőművészetin 75. A kassai Műszaki Főiskolára 1720 fiatalt vesznek fel; a bányamérnöki karra 90, a kohómérnökire 95, a gépészmérnökire 680, a villamosmérnökire 540, az építészmérnökire 315 pályázót. A ži- linai Közlekedési és Távközlési Főiskola két karára 1235 diák kerülhet be

A bratislavai Közgazdasági Főiskola öt karán 1145 elsőévesnek tudnak helyet biztosítani; a népgazdasági karon 285-nek, a kereskedelmin 220-nak, a Banská Bystrica-i vendéglátóipari és idegenforgalmin 105-nek, az irányításin 235-nek, az ipar, mezőgazdaság és munka gazdaságtanának karán 300-nak. A nyitrai Mezőgazdasági Főiskola három karára 810 jelentkezőt (a megoszlás 430-190-190), a zvolení Erdészeti és Faipari Főiskola két karára 325 (az erdőmérnökire 110, a faiparira 215) tanulót vesznek fel. A bratislavai Színház- és Zeneművészeti Főiskolára 80 (a keretszám 40-40), a képzőművészetire pedig 30 fiatal juthat be.

Ilyenek a szükségletek, ilyenek a lehetőségek. Nem érdektelen viszont, ha a keretszámokat összevetjük a tavalyiakkal, az összehasonlításból megtudhatjuk ugyanis, hogy a következő tanévben a tudományegyetemeken 370-nel többen kezdhetik meg tanulmányaikat, mint az idén; az orvosin 30-cal, a természettudományin 50-nel, a bölcsészettudományin 125-tel, a pedagógiain 65-tel, a jogin 30-cal, a matematikai-fizikai karon 50-nel. Emelték a keretszámot a művészeti főiskolákon is, ezzel szemben csökkentették a műszaki, a közgazdasági, a mezőgazdasági főiskolák néhány karán; kevesebb hallgatót vesznek fel például a gépészmérnökire (130- cal), az építészmérnökire (85-tel) a kohómérnökire (40-nel), a közlekedésire (20-szal), nem változik viszont a felvehetők száma a villamosmérnöki és vegyészmérnöki karon.

A pályaválasztás ebben az esztendőben tehát egy kicsit változó képet mutat. S ez nem véletlen. A műveltségnek, a szaktudásnak ugyanis egyre nagyobb szerepe van gazdaságunk működésében és társadalmunkban mind nagyobb teret követel magának a számítástechnika, az elektronika, a robottechnika. Nem mellékes hát, milyen értelmiségiek végeznek egyetemeinken, főiskoláinkon, s ha megfelelő utánpótlásról akarunk gondoskodni, meg kell változtatni a foglalkoztatottság struktúráját is, azaz növelnünk kell a matematikusok, számítástechnikusok, fizikusok számát. S nem feledkezhetünk meg a humán értelmiségről sem. S ez most minden korábbinál nagyobb felelősséget ró a tanácsadókra, köztük a pedagógusokra, de elsősorban a szülőkre, akik befolyásolják gyermekeik döntését. Fontos ezért, hogy tanuló, szülő és pedagógus együttesen vitassa meg a továbbtanulási elképzeléseket. Hiszen a pályaválasztás meghatározó, életre szóló döntés lehet. S tegyük hozzá: akkor jó a döntés, ha valóban életre szóló, ha nem okoz később csalódást, ha nem utóbb derül ki, rosszul ítélték meg a gyerek képességeit, hajlamait, tehetségét.

A többség persze valószínűleg már döntött (a továbbtanulni szándékozók november 30-ig adhatják át a jelentkezési lapot iskolájuk igazgatójának) és igen sokan a most divatos szakok, karok mellett. Tolmácsnak, pszichológusnak, jogásznak, külkereskedőnek vagy orvosnak szeretnének menni. Az okok nyilvánvalóak, de nem juthat mindenki a keresett pályákra, mert sokszoros a túljelentkezés. Ám nemcsak ilyen diplomával lehet boldogulni.

TÖLGYESSY MÁRIA

A humor életszemlélet

Miroslav Horníček érdemes művész hetvenéves

Szívesen cseveg a nézővel mindenről, ami éppen az eszébe jut, amit véletlenül megpillant - az építészeti műremeknek éppenséggel nem nevezhető „modern lakótelepnek“ csúfolt, kiábrándítóan sivár dobozházakról éppúgy, mint a nő-férfi kapcsolat kimeríthetetlen, örökzöld problémájáról. Ez utóbbi téma szinte valamennyi könyvében és színpadi művében felbukkan. A Jól elrejtett hegedű frappáns karcolataiban csakúgy, mint Az alma a bűnösben, meiy voltaképpen egy házaspár, a képzőművész František és felesége, Marta párbeszéde-vitája mindarról, ami az embert érinti-érdekli. A szerző ezt írja előszavában: „Valakinek hiányzik majd a humor, másnak a bonyodalom. Tulajdonképpen semmi sem történik. František és Marta házassága rendben van, és a többi dolgok is rendben folynak. Úgy vélem, elég könyvet írtak rendben nem lévő dolgokról, és akinek ahhoz van kedve, elolvashatja. Itt nem megy végbe semmiféle krízis, s én csendesen örülök ennek. Azt hiszem, az embereknek ezt kellene figyelemmel követniük. “

Miroslav Horníček, a színész, író, konferanszié hetvenéves. Plzeňben született, érettségi után egy évig a Škoda gyárban dolgozott, majd a plzeňi kórházban hivatal nokosko- dott három és fél évig, amikor is a tehetséges amatőr színjátszóra fe'figyelt a Városi Színház és szerződtette. Ezzel kezdődött hivatásos színészi pályája. A felszabadulás után a nagy plzeňi színházból egy kicsi prágaiba, a Szélkakasba (Vétr- ník) került, ott játszott 1945-46-ban. Kevéssé ismert, hogy Miroslav Horníček volt az első, aki itt színre vitte

Fučík Riport az akasztófa tövéből című könyvét. A következő állomás egy még kisebb színház volt, a Szatíra Színház, itt 1949-ig játszott. Ekkor a Nemzetibe került. Néhány évvel később, 1955-ben Jan Werich felajánlotta Horníčeknek: legyen

a partnere az ABC Színházban. Senki sem távozik szívesen a Nemzetiből, de ha ilyen ajánlatot kap, elfogadja. Miroslav Horníček Jan Werichtől tanulta meg a rögtönzést, tanulta meg figyelni a nézőteret. A hatévi közös munka jelentette számára a legtöbbet. Játszott még a Semaforban, a Karlíni és a Nuslei Zenés Színházban, klasszikus szerepeket formált meg kószínházban, remek figurákat örökített meg filmekben.

Életét a közönséggel való kapcsolat tölti be. ,,Elsősorban a nézővel beszélgetek, néha személyesen, a színpadon, máskor írásban. Őszinte közlésre törekszem, s az őszinte fogadtatást keresem. “

Miroslav Horníček párbeszédet folytat a nézővel, van közlendője, s tehetségének köszönhetően ezt lebilincselőbben és érdekesebben tudja elmondani, mint mások. De nem oktatja a nézőt (az olvasót), ellenkezőleg, szövetségest keres benne.

Hogy nem mindig értik meg, amit mond, vagy esetleg félreértik? S hogy nem mindenki kedveli? Lehetséges. Egy interjúban mondta: „Nemcsak a csalódás, a tévedés is ellenséget szerez. Valaki meghall valamit, a hír valódiságáról azonban nem győződik meg, s már ellenséggé válik. A félreértéstől ennélfogva jobban rettegek, mint a sikertelenségtől. “

(ČSTK - Zuzana Humpalová felvétele)

A rögtönzés, a nevettetés művészének tartják, de humora nem mindig könnyen és nem mindenki számára érthető. Nem igyekszik mindenképpen előcsalni nevetést, mondván: az a nevetés, amit az ember erőnek erejével próbál kicsikarni, rendszerint nem következik be „ Nem ismerek szebb emberi megnyilatkozást, mint a nevetés- írja -, ugyanakkor nem ismerek ennél ostobább megnyilvánulást. A humor és a nevetés két különböző dolog. A humor kiválthat nevetést- de ez nem okvetlenül szükséges

mégis humor. Az ember elég korán tud nevetni. Nevetnek a gyerekek, a kamaszok. A humorhoz azonban érettség kell, mert a humor életszemlélet. “

Miroslav Horníčeknek életszemlélete a humor. Mindenütt mosoly fogadja, ahol csak feltűnik.

KOPASZ CSILLA

It

UJ FILMEK

Érzékeny pontok

(cseh)

Egy újsághír - a nyolcvanas évek elején - lakonikus tömörséggel arról tájékoztatta a közvéleményt, hogy egy fiatal ápolónő eltitkolta környezete előtt terhességét, azzal a kétségtelen szándékkal, hogy az újszülöttet világra jövetele után nyomtalanul eltünteti. Ez a már-már valószínűtlen hír annyira felkeltette Katarina Stobodová írónő figyelmét, hogy elhatározta: forgatókönyvvé „gyúrja" a döbbenetes esetet. Nem az ügy pikantériája izgatta írói fantáziáját, inkább az, hogy elemezze- felvázolja, vajon miért vetemedett egy fiatal lány ilyesmire. S a forgató- könyvben a szülő-gyerek, pontosabban az anya-leány kapcsolat válságának irányában indult el, vagyis az ápolónő döntését az emrázolására. De felületesen figyel. Jana - aki könyvesboltban dolgozik és közös háztartásban él lányával, míg az egy hétvégi házban drámai körülmények között világra hozva gyermekét, albérletbe nem költözik - sok emberrel találkozik, különösen, amikor elhatározza: felkutatja a csecsemő apját, akiről Simona makacsul hallgat, s nem hajlandó felfedni kilétét. S noha az asszony mindent elkövet, hogy megfejtse, vajon a lánya miért nem tudatta vele terhességét és kiderítse megromlott kapcsolatuk okát, vagyis a cselekmény Simona körül bonyolódik, mégis - a dramaturgiai szerkezet felbille- nése, hangsúlyeltolódás következtében - egyre inkább az anya kusza életét, fejvesztett kapkodását, egy

Jana Brejchová (anya) és Ivan Urbánek (a kedvese) a cseh film egyik jelenetében

béri kapcsolatok zárlatosságával magyarázta.

Az Érzékeny pontok nem az első és bizonyára nem is az utolsó film, mely a családi disszonanciáknak, az anya és felnőtt gyermeke viszonyának ábrázolását állítja középpontjába. Vladimír Drha rendező azonban eltekintett a mélyebb megfigyelésektől, a felszínen maradt, holott mélyebb rétegekbe is alászállhatott volna. Megelégedett a cselekmény felmondásával, bemutatásával, a legfontosabbat, a „miértet“ kihagyta a történetből. A néző csak sejtheti, hogy a szeretet nélküli mindennapok következtében, az egymásra figyelés, a törődés, a tényleges szülői lét hiánya miatt idegene- dett el Simona az anyjától. De hogy ez a húszéves lány vajon miért gyűlöli annyira az anyját, miért oly konok, miért hallgatta el terhességét, s miért kockáztatta életét és a megszületendő gyermekéét is - lélekta- nilag-emberileg egyáltalán nem meggyőző. Egyébként is, Simonáról vajmi keveset tudunk meg, s az a kevéske is logika nélküli. Hogyan érthetnénk aztán meg anyjához fűződő viszonyát, amikor az alkotó csak kapcsolatuk válságát láttatja, ennek okait felderítetlenül hagyja.

Vladimír Drha filmjét úgy építi fel, hogy a történetben nagyobb teret hagy az önmaga kényszerpályáján kínlódó, veszteglő anya lélektani ábMagic - Varázslat

fiatal, családos férfibe való görcsös kapaszkodását kísérhetjük figyelemmel; tehát egy magányos, szeretettől megfosztott asszony vergődését szemlélhetjük, akit csak önmaga boldogsága érdekel, s aki hervadófélben sem hajlandó lemondani a szerelemről-szeretetről. (A Jana Brejchová főszereplésével készült alkotás érdekessége, hogy a lányt Tereza Brodská, Brejchová lánya alakítja, tehát anya és lánya együtt játszanak a filmben).

Kérdések sokasága marad megválaszolatlanul ebben az alkotásban, ráadásul a néző kétkedve fogadja az alaphelyzet valószerü- ségét: vajon hogyan nem vehette észre az anya vagy szeretője a leány állapotát, lehetséges-e, hogy Simona kolléganői sem figyeltek fel erre? S folytathatnánk a példák sorolását, melyek a film hitelességét kérdőjelezik meg. Csoda-e aztán, ha a befejező érzelmes-ér- zelgős családi összebekülés nem illeszkedik a film egészének hangulatába. Vladimír Drha és alkotótársai csak a tartalom, az újsághírnyi esemény rögzítésére szorítkoztak, optikájuk szűk, a családon belüli kapcsolatok ábrázolása vázlatos, s a film csaknem kilencven perce alatt a néző hiányérzete egyre sokasodik. Kár, hogy ez a témájában, mondanivalójában mai történet nem lépett át a felrázóan mai filmek kategóriájába.

A Queen Budapesten

(magyar)

A Queen együttes budapesti vendégszereplését, emlékezetes, 1986 augusztusi koncertjét örökíti meg filmszalagon Zsombolyai János. Magic - Varázslat, ígéri a film angol és magyar címe, s a rendező kísérletet tesz a Népstadionban megrendezett hangverseny rögzítésére, a varázslat konzervbe zárására. Munkája tisztességes és korrekt. Erényei a közreműködők tehetségét dicsérik, hibái elsősorban a vállalkozás reménytelenségéből fakadnak. A Queen-nagyságrendű világhírű zenekarok turnéin természetesen minden részlet, minden hatás pontosan kiszámított, technikailag sokszorosan biztosított. (Üzletről van szó!) A jelenlét varázsa élménnyé varázsolja a közönség számára a hangversenyen való részvételt. Az egyszeri varázslat megismétlődését, az élő koncert sajátos légkörének megidézését a filmes rögzítés azonban nem tette lehetővé. Hiába a technikailag rangos munka, a látványos fényképezés (Ragályi Elemér vezetésével tizenöt operatőr dolgozott), a káprázatos, szemet gyönyörködtető felvételek sora: a technika jó színvonala ugyanis nem garantálja a kivételes élményt. A sok-sok kamera sem volt képes visszaadni a koncertből éppen azt, ami a közönség számára a lényeget jelentette. Ennek részben az az oka, hogy nehéz élő koncertről maradandó filmalkotást készíteni. Főleg, ha mellőzik a különleges hatásokat, ha a film híján van minden eredetiségnek, ha hiányzik belőle egy kis fantázia, ami megemelné az egészet. S ha az alkotók megelégszenek annyival, hogy rögzítsék, leképezzék - igaz, ragyogó professzionalista színvonalon - a látványt. így, nemzetközi mércével mérve, átlagos koncertfilm készült a Queen együttes emlékezetes budapesti fellépéséről; arról a nagy attrakcióról, melyen hetvenezren lehettek részesei John Deacon, Brian May, Freddie Mercury és Roger Taylor produkciójának. -ym-