Új Szó, 1988. november (41. évfolyam, 257-282. szám)

1988-11-11 / 266. szám, péntek

Rajt előtt a Szávitri Az ELŐZMÉNYEK - DIÓHÉJ­BAN. Egy esztendeje, hogy Tóth László építészmérnökkel, a Bratisla­vai I. Városkerületi Nemzeti Bizott­ság technikusával régen dédelgetett álma megvalósulásáról beszélget­tünk Arról, hogy a Boldogfán (Bol­dog) segítőkész társaival együtt nagyjából hat év alatt felépített kétárbócos vitorláshajón, amelyet tavaly november 7-én kereszteltek el a szenei (Senec) tavon a Szávitri névre, megkerülik Afrika partjait. En­nek előzményeiről olvasóinknak szilveszteri számunkban riportban számoltunk be. Akkoriban az indu­lást jobb esetben ez év tavaszának végére, a rosszabbikban pedig késő 10,88, maximális hossza 14,60 mé­ter, legnagyobb szélessége pedig 3,60 méter. Vízkiszorítása 8,5 ton­na, vitorláinak felülete 75 négyzet- méter. A nagyjából tizenegy hóna­pos útra csak három hónapra ele­gendő élelmiszert visznek maguk­kal. Ezt majd menet közben feltöltik a néhány fő bázisként kijelölt kikötő­be előzőleg eljuttatott utánpótlással. Édesvízkészletük 60-70 napra ele­gendő.) A mozambiki Maputo és az Atlanti-óceánban fekvő Szent-llona sziget között kell megtenniük a leg­hosszabb távot, amely körülbelül öt­ven napot vesz igénybe.) A hajónak különben 17 kilowattos segédmotor­ja is van, de ezt előírásszerüen csak í S2CT3L. Az expedíció útiterve őszre tervezték. Nos, a felkészülés utolsó szakaszának bokros teendői - a szükséges útiokmányok, oltási bizonylatok, a még hiányzó felszere­lés beszerzése stb. - magyarázzák, hogy reálissá az indulás második időpontja vált. Október utolsó pénte­kén az Inter stadion parkolóján a szlovák főváros több száz kíváncsi érdeklődője is megtekinthette a kiál­lított hajót, majd a rákövetkező hét­főn az útrakész legénység az új bratislavai Sajtóházban tájékoztatta a hírközlő eszközök képviselőit. Egyebek között arról, hogy az utol­só, szárazföldi átutazási engedély napokon belül várható megadása után vitorlásukat gépkocsin szállítják Szplitbe, ahol feltehetően a hónap derekán tengerre szállnak. NÉHÁNY SZÓ A VITORLÁSRÓL ÉS LEGÉNYSÉGÉRŐL. A lengyel tervek alapján készült FUTIJRO tí­pusú hajó fedélzetének hossza a Szuezi csatornában és az egyes kikötőkben - esetleg vészhelyzet­ben - indítják be. A legénység az eredetileg feltéte­lezett hét helyett nyolc fő. Tapasztalt észak-morvaországi jachtosok és bratislavai sportbúvárok. Hárman- hárman cseh, illetve szlovák nemze­tiségűek, továbbá Tóth László sze­mélyében egy magyar és a lengyel kapitány, Alois Brzezny kerekíti ki az internacionalista osszeteteit. haaa álljon itt a neve a merész vállalkozás további öt férfi tagjának is: Jan Prouz prágai mérnök, Ľudovít Baláž. a Pravda Vállalat, Ladislav Onger. a bratislavai Georgi Dimitrov Művek, František Potáček, az Ostrava Bá­nya és Štefan Rybár, a bratislavai Slovnaft dolgozója. S rajtuk kívül egy bátor nő is - Vera Libosková ostravai tudományos-kutatási dol­gozó. AZ ÚTVONAL ÉS A CÉLOK. A kis expedíció útvonala a korábbi elgondoláshoz képest módosult. Noha elnevezése megmaradt - „Af­rika körül" ha minden sikerül, főleg ha jó szelet kapnak a vitorlák­ba és a nagyobb viszontagságokat elkerülik, akkor visszatérőben át akarják szelni az Atlanti-óceánt, s ki­kötnek Brazília partjainál is. De ezt megelőzően végighajózzák a Föld- közi-tengert, majd a Szuezi-csator- nán át a Vörös-tengert és egyebek között Ádent, Dar es Salaamot, a Komora szigeteket, Madagaszkárt és Maputót érintve megkerülik Afrika déli csücskét, a Horn-fokot, s innét átlóban, közbeeső állomásként ma­guk mögött hagyva Szent-llona szi­getét, áthajóznak Recifébe. S immár visszafelé irány a Gibraltári szoros, majd Málta szigete és érkezés ismét a jugoszláviai Szplitbe. Céljuk: elsősorban egy nálunk maga nemében egyedülálló sport­teljesítménnyel bizonyítani jachtin­gunk fejlettségét. A sportbúvárok fi­gyelmének homlokterében a tenger élővilágának tüzetesebb megisme­rése lesz. De gondolnak arra is, hogy vízmintákat vesznek és ellenő­rizni fogják a tengervíz nehézfém­szennyezettségének mértékét. S magától értetődő kötelességüknek tekintik, hogy szárazföldhöz érve, népszerűsítsék hazánkat, hozzájá­ruljanak a népek barátságának megszilárdításához. Persze, ennek lehetőségeit körülhatárolja, hogy egy-egy kikötőben átlag csak négy napig tartózkodnak majd. Kivéve Dar es Salaamot, ahol mintegy két hétre kikötnek, hogy hajójukat kija­vítsák, rendbe hozzák, a további útra alkalmassá tegyék. S titkon re­mélik, ha kedvező lesz a széljárás, akkor több időt is eltölthetnek majd a szárazföldön. JÓ EGÉSZSÉGBEN, SZEREN­CSÉS VISSZATÉRÉST! E szavak­kal vettünk búcsút a Szávitri legény­ségétől. Útjukról egyébként rend­szeresen hírt adnak, főleg az Orbis vállalat egyik folyóiratában, de Tóth Lászlótól talán az Új Szó címére is időközönként befut egy-egy színes beszámoló. A legfontosabb azonban az, hogy szerencsés visszaérkezé­sük után, az előkészületek hosszú évei alatt oly sok áldozatkészséget tanúsító szeretteiket visszaváró csa­ládtagjaikkal együtt köszöntésükkel felidézhessük a költő, Berzsenyi Da­niel szavát: „Partra szállottam. Le­vonom vitorlám, / a szelek mérgét nemesen kiálltam... “ GÁLY IVÁN Számadás Alkotmányos kötelességének tett eleget az elmúlt héten az SZSZK kormánya, amikor a Szlovák Nemzeti Tanács 11. ülésén a képviselők és az ország előtt beszámolt az 1986 óta végzett munkájáról. Elemezte mai helyzetünket, vissza- és előrepillan­tott, számbavéve az eredményeket, feltárva a gondjainkat, s egyúttal meghatározva a legfontosabb teendőket is. Nem volt könnyű munkája a kormánynak, amikor szembesí­tette a két és fél éve kitűzött feladatokat azzal, amit társadalmi életünk egyes területeinek fejlesztésében elértünk. Jelentős személyi változások mentek végbe még magában a kormányban is, új munkamódszerek honosodnak meg. megkezdődött a köz­ponti szervek apparátusának csökkentése. A gazdasági mecha­nizmus átalakítása, az adminisztratív utasításos rendszertől az önigazgatásra való áttérés, a szocialista demokrácia fejlődése és tartalmi gazdagodása mélyen befolyásolja életünket, új légkört, új feltételeket teremt a kormányzati munkához is. Lássuk, milyen is volt az az értékelt időszak? Annak ellenére, hogy a társadalmi-gazdasági fejlődés meggyorsult és számos sikert értünk el, a feladatokat nem tudtuk hiánytalanul teljesíteni, és amint azt Ivan Knotek, a kormány elnöke is megállapította, nem lehetünk elégedettek a mai helyzettel. Főleg azért nem, mert nem tudtunk megoldani számos, már évek óta gondot okozó problémát. így nem értük el az intenzifikálás előirányzott ütemét, a hatékonyság a tervezettnél lassabban növekedett, amiben szerepet játszik a tudományos-műszaki fejlesztés eredményei gyakorlati alkalmazásának rugalmatlansága és az, hogy jelentős tartalékaink vannak a nemzetközi munkamegosztásban való részvételünkben. De megemlíthetnénk a lakásépítés, az ökoló­giai építkezések kivitelezésének késését, az ipar szerkezeti átalakításának nem kielégítő ütemét, vagy akár a közlekedés gondjait is. Még mindig drágán, nem a legjobb minőségben termelünk és sokszor nem is azt, amire a hazai és a külföldi piacon szükség van. Ez utóbbival függ össze a tanácskozáson gyakran emlegetett, a lakosságot különösen érzékenyen érintő kérdés - a piaci helyzet. Mi tagadás, mindenki tapasztalhatja: a kínálat és a kereslet nincs összhangban. Nem elegendő azonban megálla­pítani a hiányosságokat, keresni kell a megoldásokat, a helyzet javításának konkrét, előremutató módjait. Ezt teszi a kormány is, amikor a termelők és a kereskedelem jobb együttmúködését, a szállítói-megrendelői kapcsolatok javítását, a termelőknek a piaci ellátásért vállalt felelőssége fokozását, a piackutatás tökéletesítését, a kereskedelem átgondoltabb irányítását sürgeti. Az igények kielégítése érdekében terven felül nagyobb összeget irányoztak elő a költségvetésből az árubehozatalra, de egyúttal olyan gépek, berendezések megvásárlására is, amelyek az áru­termelés korszerűsítését és végeredményben a hiánycikkek megszüntetését segítik elő. Erősödő szocialista demokráciánknak meg kell nyilvánulnia az állampolgárok növekvő tettrekészségében, abban, hogy a kormány, a minisztériumok és a helyi közigazgatási szervek mind nagyobb mértékben támaszkodhassanak a lakosság kez­deményezésére, mind többet meríthessenek észrevételeikből, javaslataikból. Ezen a téren pótolhatatlan szerepük van a nem­zeti bizottságoknak. Az elmúlt időszakban megnőtt a hatáskörük és következésképpen a felelősségük is. Fokozatosan élnek is az új lehetőségekkel, javul a munkájuk színvonala, a lakosságnak egyre nagyobb részét vonják be a közügyek intézésébe. A Szlovák Nemzeti Tanács tanácskozása bírálóan vette számba gondjainkat, fogyatékosságainkat, s meghatározta, mit és hogyan kell tennünk a jövőben. Az elhangzott beszédeken, a képviselők hozzászólásain vezérfonalként húzódott végig annak szorgalmazása, hogy minden területen és minden szinten, a minisztériumoktól egészen a legkisebb műhelyekig mindenki­nek jobban kell dolgoznia, jobban kell gazdálkodnia, jobban teljesítenie a határozatokat és kötelezettségeinket, mert csak így érhetjük el közös célunkat, azt hogy jobban is éljünk. CSIZMÁR ESZTER ORVOSI TANÁCSADÓ Rehabilitáció az infarktus után A Zvoleni Vasúti Gépgyár dolgozói a dízelmotorok forgattyúszekrényeinek, hengertömbjeinek felújításával kilenc hónap alatt 53 tonna vasat takarítottak meg. A bütyköstengelyek csapágyainak megmunkálásával 11 darab K 12 V 23 ODR motor forgattyúszekrényét újították fel. A felvételen Pavel Matejo- vič munka közben. (Peter Lenhart felvétele - ČSTK) A szívinfarktus korunk nagyon gyakori, súlyos betegsége, amely legtöbbször a szívkoszorúér-elme- szesedés szövődményeként alakul ki. A betegség lényege, hogy a jobb vagy bal koszorúeret vérrög zárja el, s következésképpen az elzáródás mögötti szívizom az oxigén hiányá­ban bizonyos idő után elhal. Tekintsünk most el a szívinfarktus előzményeinek, klinikai tüneteinek és gyógyításának tárgyalásától, s in­kább azt nézzük meg, hogy az in­farktus után milyen testmozgási megszorításokat kell betartani a be­tegnek, és milyen módon kell fokoz­nia teljesítőképességét, hogy meg­közelítse a betegség előtti állapotot. Ahhoz, hogy az elhalt szívizom helyett erős kötőszövet fejlődjön ki, mintegy hat hét szükséges. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy az infarktusos beteg ilyen hosszú ideig ágyhoz kötött. Az elzárult koszorúér mögötti rész ugyanis már két-három hét után hozzájut bizonyos mennyi­ségű vérhez, az aránylag gyorsan kifejlődő mellék vérereken keresztül. Manapság tehát a cél a beteg mi­előbbi mozgósítása, ami a normális napi tevékenység lehetőségének fo­kozatos visszanyerése érdekében történik. Bebizonyosodott ugyanis, hogy ennél a módszernél sem gya­koribbak a szívtáji fájdalmak kiújulá- sai és a szívizom elhalása sem terjed ki nagyobb részre. Nem for­dult elő nagyobb számban a szív­kamra elhalt részének kiboltosodása (aneurysma), de a szívizominfarktus halálozási száma sem növekedett meg. Ellenkezőleg, a beteg korai mozgósítása javítja a lelki állapotot s nagymértékben csökkenti a tüdő­embólia előfordulását. A testi moz­gás meggátolja az izomsorvadást, a csontok teherbírásának gyengülé­sét, az izületi merevséget, a bélmű­ködés lelassulását (székrekedést), tüdő- és húgyúti gyulladás kialaku­lását. A szívizominfarktus utáni rehabili­táció manapság az Egészségügyi Világszervezet által elfogadott mo­dell alapján történik. A tornáztatás, amennyiben ezt a beteg állapota megengedi, már a betegség 1.-2. napján kezdődik. Az alsó és a felső végtagok óvatos mozgatása mellett (fekvő helyzetben az ágyban) a be­teg maga végezheti az arc- és fog­mosást. A 3.-4. napon már rövid időre, támaszték nélkül ülhet az ágy­ban és a végtagok tornáztatása már igényesebb elemekkel bővül. Az in­farktus utáni 5.-7. napon kiülhet az ágy szélére, később fotelba is. A 8. naptól megengedett az ágy körüli és a szobában való járkálás, sőt a kö­zös WC használata is. Az állapottól függően a második hét után a beteg szabadon mozoghat a folyosón, ebédlőben és kb. a 18. naptól kez­dődhet a lépcsőjárás tréningezése is. A harmadik hét végén a beteg már elhagyhatja az épületet, sétál­hat a kórház kertjében, amennyiben ezt az időjárási viszonyok megenge­dik. A sétát'esős, szeles időben és -5 C fok alatt el kell hagyni. Amennyiben a szívinfarktus gyó­gyulása komplikációmentes, úgy a harmadik hét után a beteget haza­engedik. Az otthoni rehabilitációnak ott kell folytatódnia, ahol a kórházi kezelés végén abbamaradt. Kezdet­ben a szívet csak annyira szabad terhelni, hogy a pulzusszám ne emelkedjen 110-120 fölé percen­ként. Az otthoniét 4. hete után tovább fokozható a testi terhelés - a maximum pulzusszám 130 per­cenként. A legfontosabb a fokoza­tosság betartása. A kezdeti 10 per­ces séták idővel fél órára nyújthatók. Kezdetben a séta napi adagja ne legyen több 500 méternél 2-szer, 3-szor naponta, lassú, nyugodt tem­póban kell megtenni. Később az iram növelhető (5-10 percre, ami után újra lassú járás következzen). Amennyiben a lábadozó beteg pa­naszmentes, úgy a dombnak felfelé és a lépcsőn járás is megpróbálható, nem szabad azonban megfeledkez­ni a pulzusszám állandó ellenőrzé­séről. A sétákon kívül az infarktus utáni betegnek kb. háromszor he­tente fél órát kell tornáznia, a kórházi rehabilitációs osztály tanácsai sze­rint. Ha a testmozgás közben szívtáji fájdalom, ritmuszavar, nehéz léleg­zés, fulladás, túlzott fáradtság lépne fel, okvetenül keressük fel kezelőor­vosunkat. A lábadozás ideje kb. három hó­napig tart. Ezután a beteg részletes kivizsgáláson esik át, amely alapján eldől a további munkavégzési lehe­tősége. Dr. RÁCZ GÁBOR 1988. XI.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom