Új Szó, 1988. november (41. évfolyam, 257-282. szám)

1988-11-11 / 266. szám, péntek

A holnapra gondol, aki építkezik A VÁLASZTÁSOK EREDMÉNYE GARANTÁLJA AZ ÁLLAMI GAZDASÁGOK FEJLŐDÉSÉT A mezőgazdasági-élelmiszer-ipa- ri komplexumban már az idén nyáron kezdetét vette a gazdasági mecha­nizmus átalakításának első szaka­sza. Szlovákiában július 1-jén összesen 87 mezőgazdasági és élelmiszer-ipari vállalat alakult át ál­lami vállalattá, közülük 60 volt az állami gazdaság. Körültekintő felkészülés után, azóta mindenütt megválasztották a dolgozókollektíva tanácsát, illetve a vállalat igazgatóját. így van ez például az Érsekújvári (Nové Zámky) járásban is, ahol a közel­múltban Imrich Alaxa mérnökkel, a járási mezőgazdasági igazgatóság igazgatóhelyettesével a választások eredményeiről és tapasztalatairól beszélgettünk. Természetesen arra is kíváncsiak voltunk, hogy a gazda­ságok miként használták ki a na­gyobb feladatok teljesítésére való felkészüléshez rendelkezésre álló időt, vagyis az ötéves tervidőszak első felében elért eredmények mi­lyen garanciát nyújtanak arra, hogy az állami vállalattá előlépett gazda­ságok képesek lesznek eleget tenni a megnövekedett társadalmi elvárá­soknak. Igazgatót és programot Vendéglátónk elmondta, hogy nem halogatták feleslegesen egyik napról a másikra a tennivalókat, ha­nem az állami vállalatok megalaku­lása után azonnal hozzáláttak a vá­lasztások előkészítéséhez. Igaz, hogy a felkészülés a nyári csúcs­munkák idejére esett, ennek ellené­re nem kapkodták el a jelöltek kivá­lasztását, felkészítését és bemuta­tását. Bizonyos tekintetben előnyös helyzetben voltak, hisz csupán két állami gazdaság működik a járás­ban. így a hivatalosan engedélye­zettnél rövidebb idő alatt is alaposan megvitathatták a dolgozókollektí­vákban az eddig elért eredményeket és a termelésben, a munkaszerve­zésben, valamint a szociális prog­ram teljesítésében tapasztalt fogya­tékosságokat. Arra is jutott idő, hogy a dolgozók mérlegeljék, az igazgatói tisztre pályázók közül melyik jelölt értékeli reálisabban a vállalat hely­zetét és lehetőségeit, melyikük szakmai és politikai felkészültségé­ben látnak több garanciát arra, hogy vállalatuk a megváltozott feltételek közepette is képes lesz lépést tarta­ni a fejlődéssel. Nagyon fontosnak tartották, hogy a dolgozók részletesen megismer­kedjenek a jelöltek jövővel kapcso­latos elképzeléseivel. Abból indultak ki, hogy a választógyűlésen a mun­kahelyi kollektívák küldöttei ne csu­pán személyt, tehát igazgatót, de vele együtt fejlesztési programot is válasszanak maguknak. Ez remél­hetőleg nem csak a megválasztott igazgatót, de a neki bizalmat szava­zó, az elképzeléseit helyeslő és sa­játjának elfogadó vállalati kollektívát is kötelezi. Erre feltétlenül szükség van, hisz a társadalmi elvárások nö­vekedése egyre komolyabb felada­tok elé állítja a mezőgazdaságot, s ezeknek a feladatoknak a tejesíté­séhez az állami gazdaságoknak is egyre hatékonyabban hozzá kell já­rulniuk. Két gazdaság, egy mérce Mint már említettük, két állami gazdaság tevékenykedik a járásban, nevezetesen a mikulási (Mikuláš) és štúrovói. összesen 8409 hektáron, vagyis a mezőgazdasági földterület 9 százalékán gazdálkodnak. A járás múlt évi 1,9 milliárd korona értékű mezőgazdasági bruttó termeléséből ugyanilyen arányban részesedtek. A bajok ott kezdődnek, hogy a ter­hek megoszlása, a feladatvállalás nem oszlik meg egyenlően a két gazdaság között. A nagyobb terhet az eredménye­sebben működő Mikulási Állami Gazdaság viseli. Növénytermesztési eredményei alapján a járás átlagos mezőgazdasági vállalatainak egyi­ke, de például az olajnövények, a hüvelyesek, a szőlő- és gyümölcs­félék, valamint a dohány termeszté­sében átlagon felüli, sőt a járási élvonalnak megfelelő eredményeket produkál. Tartalékai mindenekelőtt a gabona- és cukorrépa-termesz­tésben vannak. Erre utal egyebek között az a tény, hogy több év átla­gában kevesebb gabonát termel egy hektáron, mint a hasonló feltételek között gazdálkodó, szomszédos szövetkezetek. Különösen a cukor­répatermesztésben kellene előbbre lépniük, hisz a múlt évi 27,7 tonnás hektárhozammal jócskán elmarad­tak a járási átlagtól. Igaz, mindössze 110 hektárt, vagyis a szántónak alig 2,5 százalékát tudják öntözni, tehát a feltételeik sokkal rosszabbak, mint a náluknál is gyengébb štúrovói gaz­daságnak, viszont - és ezt program­beszédükben a jelöltek is kiemelték - a talaj humusztartalmának növelé­sénél és vízgazdálkodásának javítá­sánál, valamint az agrotechnikai fe­gyelemben akadnak még olyan vé­tett hibák, amelyek közvetlenül ki­hatnak a termelés eredményessé­gére. A gazdaság állattenyésztési ága­zata szarvasmarha-tenyésztésre és baromfihizlalásra szakosodott, s ami meglepő, a nagy állatsűrűség elle­nére általában nincsenek különö­sebb takarmánygondjai. Ami az eredményeket illeti, a gazdaság ta­valy egy tehénre számítva 3860 liter tejet termelt, száz hektár átlagában pedig 928 litert értékesített. Itt kell megemlíteni, hogy tavaly a járásban egyedül ez a mezőgazdasági válla­lat szállított 100 százalékban első minőségi osztályú tejet. Most a lé­nyegesen szigorúbb követelmé­nyeknek csak 50 százalékban tud eleget tenni, de továbbra is fölötte maradt a járási átlagnak. Ezzel szemben a Štúrovói Állami Gazdaság a járás „kapaszkodó“ mezőgazdasági vállalatainak egyi­ke, ahová - Alaxa mérnök szavaival élve - hosszú éveken át büntetésből küldözgették a kádereket. Annyi év után végre van remény, hogy a gaz­daság kilábal a hullámvölgyből. A rossz munkaszervezésen és irányításon, valamint a munkafegye­lem lazaságán kívül egyéb okai is voltak annak, hogy a gazdaság egy ponton megrekedt a fejlődésben. Például évtizedeken át elhanyagol­ták a talaj termőképességének foko­zását. Néhány évvel ezelőtt még bőven akadtak olyan dűlők, amelyek a kimutatások és a helybeliek egy­behangzó tanúsága szerint, jó két évtizede mutatóba sem „láttak“ is­tállótrágyát. A részben hanyagság­ból, részben időzavarok miatt seké­lyen szántott, kapkodva megművelt területeken törvényszerűen 4-5 má­zsával kevesebb kalászos gabona termett. Az öntözési lehetőségek ki­használásának elhanyagolása csak tetőzte a gondokat. Természetesen nem csupán a növénytermesztés­ben, hisz a rendre takarmányhiány- nyal küszködő állattenyésztési ága­zatban szintén nem volt mire ala­pozni a fejlesztési terveket. Az utóbbi években kedvező válto­zás volt tapasztalható a gazdaság­ban. És ebben nem kizárólag a terü­letrendezés játszott közre, melynek során az állami gazdaság „megsza­badult“ a jobbára csak terhet jelen­tő, a munkaszervezést és irányítást nehezítő, távoli majorjaitól. Az át­gondolt gazdálkodás, az agrotechni­kai fegyelem, és minden bizonnyal a bizonyítási szándék, a feladatok­hoz való hozzáállás is közrejátszott abban, hogy a gazdaság a kalászos gabonaféléknél tavaly megközelítet­te, az idén pedig túllépte a járási átlaghozamot. Kalászosokból az idén 16 százalékkal termeltek többet a tervezettnél, és az eddigi eredmé­nyek szerint kukoricából is 5 tonna körüli hektárhozamot várnak. Pedig nyáron nekik is kijutott a körzetben pusztító jégesőből. Napraforgó- és borsótermesztésben jeleskednek, s újabban a szójával és a korai burgonyával kísérleteznek. Sőt, jö­vőre - több évi szünet után - ismét vállaltak 100 hektár cukorrépát. Az állattenyésztési ágazat ered­ményein még sokat kell javítani. El­sősorban a tejtermelésben, hisz ta­valy már csak itt fejtek 3 ezer liternél kevesebb tejet egy tehén átlagában. Persze mérsékelni kell a borjúelhul­lást, javítani a malacelválasztási eredményeket, a súlygyarapodást, no és a tej minőségét. Annál inkább, mert az ágazat az idén valószínűleg megint nem fogja teljesíteni termelé­si és értékesítési feladatait, s mint ismeretes, ez a jövő évi bevételek szempontjából eleve megnehezíti a gazdaság helyzetét. Lehetőség a bizonyításra Amikor megtudtam, hogy a két- két jelölt közül mind a két gazdaság­ban az eddigi igazgatónak szavaz­tak bizalmat a választásokon, az első pillanatban megdöbbentem. A mikulásiakat még csak megértem, hogy Benjámin Ikrényi mérnökre voksoltak, de a štúrovóiak... Hm. Alapjában véve lehet, hogy helye­sen mérték fel a helyzetüket, és jól döntöttek. Mert nézzük csak: a tulaj­donképpen még új vezetés néhány éves erőfeszítése az idén hozta meg az első, figyelmet érdemlő eredmé­nyeket. Főleg, ámde nem kizárólag a növénytermesztésben. Az idén új istállókat, egész tehéntelepet he­lyeztek üzembe a gazdaságban, nyárra elkészült az üzemi konyha és az étterem, a gépjavítók birtokba vehették a korszerűen felszerelt, fű­tött javítóközpontot. Kezdetét vette a gazdasági épületek felújítása, a teleprendezés, és nagyobb lendü­letet vett a lakásépítés. Aki épít, nem a kalapjára, hanem a holnapra gon­dol. Úgy tűnik, ezt a gazdaság dol­gozói is megértették, akik Alaxa mérnökkel és a járási mezőgazda- sági igazgatóság más vezető tiszt­ségviselőivel együtt azt vallják, az adott feltételek között keresve sem találhattak volna maguknak Ján Stá- rek mérnöknél jobb igazgatót. Miért kételkednénk a szavukban? KÁDEK GÁBOR A csehszlovák - szovjet barátság kezdetéről A polgári köztársaság idején a hivatalok szemében vörös posz­tó volt a szovjetbarátok szövetsé­ge, mely 1930. áprilisában előké- szitő-szervező bizottságot alakí­tott, majd augusztus 25-én, Prágá­ban, országos konferenciát tartott. A szövetség működését már no­vember 23-án betiltották. A követ­kező évben volt az újrakezdés és az azt követő betiltás, majd Prágá­ban 1934. október 13-án ismét nagygyűlést tartott a szövetség és hivatalosan is megkezdte műkö­dését. Ugyanezt a bratislavai Vi­gadóban a november 23-án tartott nagygyűlésen jelentették be. A következő, hivatalos betiltás már a fasiszták műve volt. Igyeke­zetét bizonyítva az úgynevezett szlovák állam kormánya már 1938. november 15-én kihirdette a szö­vetség betiltását. A csehországiét pedig 1939 márciusában rendelték el a megszállók. Jól szervezett, jól működő, köz­kedveltségnek és népszerűségnek örvendő szövetséget próbáltak így tönkretenni. Olyat, amelyiknek 389 alapszervezete, közel negyven­ezer tagja volt azonkívül, hogy 162 különféle intézmény, vállalat és üzem dolgozói kollektíván vettek részt a szövetség tevékenységé­ben. A nagyszerű politikai akció­kon, főleg az 1938-ban rendezett prágai könyv-, plakát- és fotókiállí­táson kívül, a szovjet írók 20 tagú küldöttségének bratislavai látoga­tását tartják jelentősnek a vissza- emlékezők. A felszabadulás után újrakezdte működését a szövetség. Azóta több mint négy évtized telt el és gazdag tapasztalatokra tett szert a CSSZBSZ, a szovjetbarátok szövetsége, mely egyike a jól mű­ködő tömegszervezeteknek, hirde­tője és népszerűsítője a csehszlo­vák-szovjet barátságnak. Ez a barátság egyébként jóval előbb kezdődött a szövetség hiva­talos működésénél. Az első világ­háború utolsó éveiben, amikor mind az orosz cár, mind az osztrák császár katonái belefáradtak az egymást pusztító, kilátástalan csa­tározásba, a lövészárkok drótsö­vényeire rátaposva, kezet fogtak egymással. Ez a kép - a drótsövény letapo- sása és a kézfogás az akkor tör­tént események valóságrésze, ahogy azt< az ukrán fotós, Grigorij Vlagyimirovics Gibera megörökí­tette. Ezt a felvételt, valamint a csehszlovák vöröskatonákról ké­szített filmjeit, féltő gonddal őrzik a kijevi történelmi múzeumban. Annak ellenére, hogy a burzsoá köztársaság idején elsősorban a csehszlovák légiók katonai tevé­kenységét propagálták, hitelesek az adatok: 1918 és 1920 között a szovjet Vörös Hadseregnek 15 önálló csehszlovák alakulata volt, és 11 olyan nemzetközi dandárja, melynek soraiban csehek és szlo­vákok is harcoltak, nem szólva a különleges bizottság, a Cseka két csehszlovák rajáról, valamint Lenin testőrségéről, amelynek há­rom csehszlovákiai magyar is a tagja volt. Tény az is, hogy a számuk összesen 20 ezer körüli volt és a harcokban mintegy ötez­ren estek el. Parancsnokaik közül az akkori legmagasabb szovjet ki­tüntetést tizenketten kapták meg. Köztük hárman, Szabó László, Szarvasi József és Szántó László, magyarok. Később, 152 szlovákiai volt vöröskatona kapott szovjet ki­tüntetést. A barátság kezdetének írásos emlékei a korabeli újságok. Az első, a cseh nyelvű Prukopník svo- body című lap tízezer példányban, 1918. június 7-én, Kijevben jelent meg. Ezen kívül még Moszkvá­ban, Penzában is kiadtak három cseh, illetve szlovák nyelven írott újságot. Kijevben, a történelmi múzeum­ban őrzik ezeknek a lapoknak egy- egy példányát. A korabeli nyomda­gépről nagyon érdekes, térhatású holográf felvételt is készítettek. Ez megtekinthető a múzeumban, az épületet pedig, ahol a csehszlovák szerkesztőség működött, emlék­táblával jelölték meg. Itthon, a hetven évvel ezelőtt megalakult Csehszlovák Köztársa­ság területén az tekinthető a barát­ság kezdetének, hogy 1919. június 16-án Prešovban kikiáltották a Szlovák Tanácsköztársaságot, Prágában pedig Bohumír šmeral, miután a Szovjetunióban járt és Leninnel is találkozott, kijelentette, majd könyvében le is írta: „Egé­szen más világból érkezem, egé­szen más emberként. Ami most Oroszországban történik, óriási, szédületes, de értelmes, becsüle­tes, és elkerülhetetlen...!“ Egyébként a szovjetbarátok szövetségének előkészítő és szer­vező bizottsága Prágában már 1924-ben megalakult, s 1925. feb­ruár 1-jén megjelentette a Nové Rusko című folyóiratot. Bratíslavá- ban az élső szovjetbarát szervezet 1928-ban, éppen hatvan évvel ezelőtt, a Duna utcai egykori Mun­kásházban alakult meg. HAJDÚ ANDRÁS Az igényekkel lépést kell tartani Az elmúlt pártoktatási évben a Ri­maszombati (Rimavská Sobota) já­rás kommunistáinak hetvennégy százaléka vett részt a pártoktatás különböző formáiban, a dolgozók nagy része pedig a Szocialista Ifjú­sági Szövetség, a Forradalmi Szak- szervezeti Mozgalom és a Szövet­kezeti Dolgozók Szövetsége által szervezett oktatást látogatta. Pál Pál elvtárssal, a Járási Politi­kai Nevelés Házának igazgatójával röviddel az új oktatási év megnyitá­sát követően beszélgettünk. El­mondta, hogy a járásban hagyomá­nyosan ideológiai konferenciával, a propagandista napjával kezdődik az oktatási év. Tavaly a központi rendezvény mellett a városi nemzeti bizottságok és az összüzemi párt- szervezetek összesen húsz helyi jel­legű ideológiai tanácskozást tartot­tak, amelyeken egyebek között a pártoktatás új tervezetét vitatták meg. A többlépcsős pártoktatási rendszerben az eszmei-politikai képzés fő irányvonalait természete­sen a CSKP XVII. kongresszusának határozatai szabták meg, megköve­telve minden kommunistától és az oktatásban részt vevő pártonkívülitöl ezek ismeretét. A népgazdaság fej­lesztésének irányelvei is szerves ré­szét képezték az oktatási program­nak. Az oktatásban most végbeme­nő változások lényegét az elmélet és a gyakorlat kapcsolatának szoro­sabbra fűzése határozza meg. Az előadásokat tárgyszerűség, nyíltság jellemezte. A hallgatók több konkrét munkahely termelési gya­korlatával ismerkedhettek meg a gazdasági vezetők és pártfunkcio­náriusok jóvoltából. Mindamellett ja­vult az oktatók informáltsága is. A lektorok részt vettek a továbbkép­zéseken és gyakrabban találkoztak a kerület és a járás közéletének képviselőivel, a pártszervek és a gazdasági egységek vezető dol­gozóival. Most, amikor társadalmunk rend­kívül jelentős változásokat valósít meg és fokozatosan lépnek életbe az állami vállalatról, a mezőgazda- sági, lakásgazdálkodási és a fo­gyasztási szövetkezetekről alkotott törvények, nagy szükség van az el­méleti-politikai tájékoztatásra, felké­szítésre. Ehhez keresik a Rima- szombati járásban a legcélraveze­tőbb, leghatékonyabb oktatási esz­közöket. Az előadók és propagandisták politikailag tapasztalt, elméletileg felkészült kommunisták, akik figye­lemmel kísérik a világ eseményeit, nyitottak az új módszerek, munka­formák iránt. Képzésükből a Marxiz- mus-Leninizmus Esti Egyeteme gondoskodik. Az esti egyetem szín­vonala mind a szlovák, mind a ma­gyar tanítási nyelvű osztályokban jó, azonban az igényekkel - eszmei­politikai téren is - a 10. plénum szellemében lépést kell tartani. Pozitívan értékelhető a fiatal párt­tagok és tagjelöltek képzése is az elmúlt oktatási évben. Ezeken a bentlakásos tanfolyamokon a leg­képzettebb oktatók adnak elő, s nem ritka vendégek a hallgatók körében a járás gazdasági- és pártéletének vezetői sem. A Teplý Vrch-i iskola­központ egyetlen fogyátékossága a hiányos felszereltség. Több korsze­rű oktatási segédeszközzel kell el­látni, hogy az előadott tananyag job­ban áttekinthető legyen. Az idei oktatási év igényességét mindenekelőtt a változó körülmé­nyek, a szocialista világrendszeren belül megkezdődött átalakulás ala­posabb megértésében és megisme­résében látják. Szinte alig lehet kö­vetni az eseményeket, még nehe­zebb eligazodni bennük. Minden nap hoz valami újat a politikában, a gaz­daságban, s nem ritkán vagyunk tanúi a történelem egyes szakaszai, személyiségei szerepének átértéke­lésének. Tankönyveink ezeket a vál­tozásokat még nem tartalmazzák, éppen ezért, minden korábbinál na­gyobb szerep hárul a pártsajtóra Elvárják, hogy mind a Pravda, mind pedig az Uj Szó gyors, pontos információkkal, Időszerű helyzet- elemzésekkel segítse az eligazodást és a fontos dokumentumok közzété­telével közvetlenül a pártoktatást. Tudatosítják - s ezt csak meg­erősítették a CSKP KB és az SZLKP KB közelmúltban véget ért ideológiai kérdésekkel foglalkozó ülései hogy az elkövetkező időszakban a pártoktatásnak is hatékonyabbá kell válnia. A kommunisták és a pár- tonkívüliek eszmei felkészítését a gazdasági mechanizmus átalakí­tására és a szocialista demokrácia fejlesztésére kell irányítani. A célok ismerete ugyanis alapfeltétele a ki­tűzött nagyszabású program meg­valósulásának. HACSI ATTILA

Next

/
Oldalképek
Tartalom