Új Szó, 1988. november (41. évfolyam, 257-282. szám)
1988-11-10 / 265. szám, csütörtök
Kerekasztal-beszélgetés a Gabčíkovo-Nagymaros Vízlépcsőrendszerről - II. (Lapunk tegnapi számában közölt anyag befejező része) Juraj Hraško: - Csatlakoznék ahhoz, amit Weismann akadémikus mondott. Dialektikusán kell tekintenünk arra a kérdésre, hogy mi a negatívum és mi a pozitívum. Hozzávetőleg 150 évvel ezelőtt kezdődött a vita a Csallóköz vízviszonyainak környezeti következményeiről. Bizonyos jelenségeket nem szabad kiszakítani az összefüggésekből, mivel ebben az esetben elítélnénk azokat, akik a Csallóközben hozzáfogtak a vízlecsapoló csatornák építéséhez. A Csallóköz ugyanis mai formájában 300-350 évvel ezelőtt nem létezett. Mocsaras terület volt. A mai láposok ezeknek maradványai. Volt itt tőzeg, de a legmagasabban fekvő központi területektől eltekintve ez a vidék lakhatatlan volt. Ezek történelmi tények. Jól leolvasható ez egy 1878. évi térképről, amelyet az egyik budapesti múzeumban láttunk. E térkép szerint ott, ahol ma Dunaszerdahely (Dunajská Streda) van, annak idején vizenyős, mocsaras, tőzeges terület volt. Mi tehát a negatív és mi a pozitív? Talán általában kell tekintetbe venni az ember beavatkozását az adott struktúrába,, s nem a legmegfelelőbbnek, a iegpozitívabbnak minősíteni az előttünk kitárulkozó jelenlegi helyzetet. Ez ugyanis nincs mindig így. Az igazság az, hogy a Csalóköz olyan lesz, ahogyan alakítjuk. Számos tapasztalatunk szavatolja, hogy a dunai vízlépcsőrendszer építésével nem követünk el ökológiai hibát. Nincs igaza annak, aki azt állítja, hogy ez a mű környezeti katasztrófát idézne elő. Ez demagógia és ezt nyíltan meg kell mondani. De az is demagóg, aki azt állítja, hogy itt semmi sem történik majd. Mi például egyelőre nem tudjuk nagyon pontosan meghatározni, hogy a talajvíz milyen szinten állandósul. Javasolunk azonban bizonyos rugalmas monitoringom megfigyelőhálózatot, hogy igen gyorsan megtudjuk, mi történik majd a vízzel. S ha ezt megtudjuk, akkor azzal is tisztában leszünk, hogy mi történik a földdel, a tájjal, az ártéri erdőkkel. Az utóbbival kapcsolatban még néhány szót. Lehetséges az is, hogy a Csallóköz belterületén alakulnak ki kedvező feltételek ártéri jellegű erdők számára. S szerintem ezekkel a feltételekkel élni kell. S ha másutt kiszárad az ártéri erdő, akkor termeljünk ott répát, illetve kukoricát, s ne telepítsünk tölgyfát, ahogy azt az erdészeti intézet javasolja. Már látom, hogy egyes álökolgusok kiszámítják a fák által kitermelt oxigén mennyiségét. Ezeknek azt mondhatom, hogy egy hektárnyi kukorica ugyanannyi oxigént produkál, mint egy hektárnyi erdő. A búza és a kukorica is oxigént termel. Ezzel kapcsolatban miért hivatkozunk egyoldalúan csak az erdőre. Ma még nem tudjuk nagyon pontosan megmondani, hogy a talajvíz milyen szinten állandósul. A matematikai modellek készek és 90 százalékos biztonsággal feltételezhetjük - a számítások beválnak. Amennyiben valamit ki kell igazítani, ez nem lesz katasztrófa. E tekintetben egyezik a véleményünk. Ha valakinek a pincéjét elönti a víz, ez számára katasztrófa, de mások számára nem. A megfigyelőszolgálatra azonban igen gyorsan szükségünk van, tekintet nélkül arra, hogy mibe kerül. Ez csekélység, főleg a politikai és az erkölcsi következményekhez képest, ha a helyzetet nem fogjuk uralni. Weismann akadémikus sopánkodik, hogy nincsen pénze, Be- netin akadémikus azt állítja, hogy nincs pénze, és nekünk sincs pénzünk. De erre elő kell teremtenünk a pénzt. Ha lesz monitoring, akkor meggyőződésem, hogy megbirkózunk az ökológiai következményekkel is, s akik spórolgatják a pénzt, azoknak azt szeretném mondani, ha ezt a pénzt most kapjuk kézhez, akkor ez sokkal olcsóbb lesz, mint azt követően, hogy az ügy kicsúszik kezünkből. Emil Fulajtár: - Néhány megjegyzést a felszín alatti vizek ásvá- nyosodásáról. Az állami talajjavító igazgatósággal együtt megállapítottuk, hogy a vízlépcsőrendszer térségében a felszín alatti vizek nagyobb területeken ásványosodtak el, mint ahogy azt eddig feltételeztük és a sótartalom is nagyobb a régi adatoknál. Ez elsősorban a Csallóköz Szükséges és előnyös, ma és holnap is alsó részére, a Vág bal partjára vonatkozik, ahol a talajvíz legalább 50-100 cm-mel fog feltételezhetően növekedni. Ennek következtében gyakorlatilag fenyeget ezen a területen a föld elszikesedésének veszélye. Még a tervekben, s főleg a szivattyúállomások vonatkozásában minden lehetőt meg kell tenni, hogy a talajvizet szinten tartsuk, s később ne legyenek szükségesek nagy beruházások. Jozef Öanády: - Tárcánk a Duna és a Vág folyamigazgatóságával együtt kidolgozta a csatornahálózat bővítésének javaslatát, hogy a tervezetbe foglalt prognózisoknak megfelelően növeljük a szivattyúállomások kapacitását. Ezzel biztosítanánk a csatornahálózat transzportképességének növelését. Az SZSZK Erdőgazdasági, Vízgazdálkodási és Faipari Minisztériuma az ártéri erdők megőrzésére már döntést hozott azzal, hogy hozzájárult a Duna-ágak rendszerét vízzel feltöltő átemelő létesítmény és csatorna építéséhez. A másik lépést az elmúlt héten tettük meg, amikor elhatároztuk, hogy a Duna folyamigazgatósága építőipari kapacitásával vállalja az elre- kesztő gátak építését. Ez annyit jelent, hogy ügyelünk az ártéri erdők megőrzésére és az adott területen az ezzel kapcsolatos beruházásokat döntő fontosságúaknak tekintjük az ökológiai egyensúly megtartása szempontjából. A terület megfigyelését illetően éppen a múlt héten került az asztalomra a bratislavai Hydroconsult által, a Szlovák Tudományos Akadémia, a Föld Termőképessége Kutatóközpontja, a Vízgazdálkodási Kutatóintézet valamint a zvolení Erdő- gazdasági Kutatóintézet hatékony együttműködésével kidolgozott tanulmány, Ezeknek a problémáknak a megoldása halaszthatatlan, bele kell vonni a Szlovák Tervezési és Tudományos-Műszaki Fejlesztési Bizottságot is, mivel ez utóbbi nem minden esetben tudatosítja, hogy a hosszú távú célok elérése megkívánja az eszközök azonnali ráfordítását. Pavol Frolkovič: - E beszélgetés több résztvevőjével, például Weismann akadémikussal vagy Binder igazgatóhelyettessel nem kell kölcsönösen meggyőznünk egymást a Gabčíkovo-Nagymaros Vízlépcsőrendszer előnyeiről és problémái megoldásának lehetőségeiről. Úgy hiszem, hogy ez számunkra világos ügy. Viszont tudok számos különféle ötletről és ellenjavaslatról. Nemrég- kérem ne titkoljuk ezt el - megjelent az ún. Dunai felhívás, amelyet- sajnos - nem küldtek el a szlovákiai központi szerveknek, hanem csak a szövetségi és a nemzetközi szerveknek. Ezt a felhívást állítólag 600 olyan ember írta alá, akik ellenzik a Gabčíkovo-Nagymaros Vízlépcsőrendszer építésének befejezését, illetve javasolják leszűkítését. Javasolják továbbá azt, hogy ne legyen csúcsramüködő, hanem csak normális vízi erőmű. Azt is javasolják, hogy Nagymarosban álljanak le az építkezéssel, mivel egyelőre ez még lehetséges stb. Ismereteim szerint ennek a felhívásnak és több hasonló anyagnak szerzői között akad jónéhány szakember, mégpedig a Szlovák Tudományos Akadémia berkeiből is. Hogyan tájékoztassuk és győzzük meg tehát a nyilvánosságot e problémák megoldásának helyes voltáról, ha az önök intézeteinek munkatársai nincsenek erről meggyőződve. Egyebek között az ökológusok egyikének cikkére célzok, aki tudomásom szerint az akadémia munkatársa. Személy szerint azt a nézetet képviselem, amelyet Weismann akadémikus fejtett ki. A problémák megoldhatóak, tisztában vagyunk megoldásuk módjával és meg is kell őket oldanunk. Természetes, hogy a vízlépcsőrendszer területén a természetet nem őrizhetjük meg korábbi formájában. Végső soron a környezetvédelem nem jelenti az adott status quo megőrzését, hanem az ember és a természet együttélésének bizonyos szabályozását, az egymáshoz való kölcsönös alkalmazkodást. Csak ezen az alapon beszélhetünk úgy, hogy az adott kérdések megoldása terén biztosíthassuk az előrelépést. A vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos valamennyi tanácskozásból és információból az következik, tudjuk a megoldás módját, de az kérdéses, hogy vajon van-e rá fedezetünk, mikor és ki fogja ezt biztosítani? Ezekre a kérdésekre meggyőzőbb választ kell adnunk. így például azzal számoltak, hogy a Erdőgazdasági, Vízgazdálkodási és Faipari Minisztérium biztosítja az . ártéri erdők szerkezetének megváltozását, az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma pedig megoldja a föld megművelésével összefüggő problémákat. Bizonyos idő elteltével azonban ezeket a feladatokat másokra hárították, végső esetben a Szlovák Tervezési és Tu- dományos-Műszaki Fejlesztési Bizottságra, amely erre a célra nem rendelkezik eszközökkel. Nyilvánvaló, hogy ezt az utat'már nem követhetjük. Egyértelműen előtérbe kerül e mű kivitelezőjének konkrét felelőssége azért, amit okozott és okozni fog, amit helyre kell hoznia, vagy az eredeti állapotba visszaállítania. S ami e dunai mű ökológiai problémáit illeti, a kormány nemrég tájékoztató jelentést tárgyalt meg e problémák megoldásáról, összhangban a Szlovák Tudományos Akadémia által kidolgozott biotervvel, amelyet az 1974. évi 56. számú kormányhatározat hagyott jóvá. Ezért számomra meglepetés a Dunai felhívás aláíróinak állítása, miszerint az akadémia már akkoriban ellenezte a vízlépcsőrendszer építését. Ez egyet jelent a nyilvánosság félrevezetésével, mivel az SZTA valamint egyéb tudományos és kutatási munkahelyek teljes részvételével kezdettől fogva felelősségteljesen megoldják az építkezés ökológiai problémáit. Hiba az, hogy erről keveset tájékoztattuk a nyilvánosságot. Ezáltal teret adtunk az ausztriai, a magyarországi „zöldek“ és különféle hazai partnereik akcióinak és befolyásgyakorlásának. Ezért helyes, hogy beszélni kezdünk ezekről a problémákról, s így nyilvánosságunk, úgy mondván, az első kézből több információt kap. Persze, ezeknek az információknak hiteleseknek kell lenniük, nem szabad eltérniük a valóságtól. S még egy dolgot kell hangsúlyozni: hibát követnénk el akkor, ha idejében és jó minőségben nem kiviteleznénk azt, amit a tudományos front és a tervezők javasolnak. Ľudovít Weismann: - Néhány szót a szennyvíztisztítókról. Nyíltan meg kell mondani, hogy a vízlépcső- rendszer építése előtt is szennyeztük a Dunát és a rendszer építése nélkül tovább szennyeznénk. Éppen ezért ennek megakadályozására törekedve, programot fogadtunk el. a szennyezéssel szembeni védelemre. Egyebek között megoldjuk a Slovnaft és a Georgi Dimitrov Művek szennyvíztisztításának kérdését. A vízlépcsőrendszer építése tehát meggyorsította a víz védelmét és nem rosszabbította azt. Ehhez hasonlóan az sem felel meg az igazságnak, hogy e mű építése következtében a Duna bal partján a mezőgazdaság éves vesztesége 4 milliárd korona lesz, ahogy ezt természetvédelmi köntösben az erőműrendszer építésének egyes ellenzői állítják. Honnan is veszik az ilyen adatokat? Hiszen feltéve azt, hogy hektáronként évente a termelési érték 30 ezer korona, akkor a veszteség 900 millió korona lenne. Az ilyen állítás tehát demagógia. Olyan kérdések ezek, amelyeknek megoldása vagy megvitatása bizonyos ismeretszintet követel. S aki ennek híján van, az könnyen manipulálható. Ezért a vízlépcsőrendszerrel kapcsolatban a sajtóban, a rádióban és a televízióban közölt adatoknál mindig hivatkozni kellene arra az intézményre, amely ezeket az adatokat kiszámította és rendelkezésre bocsátotta. Kovács Zoltán: - A járási nemzeti bizottság, valamint a járási pártszervek nagy segítséget nyújtanak a Kis-Csallóköz problémáinak megoldásában. Megoldottuk a szolgáltatásoknak, konkrétan az egészség- ügyi ellátásnak, a távközlésnek, a kereskedelemnek stb. néhány kérdését. Viszont a Doborgaz (Dobro- hošť) és a Bacsfa (Báč) községek közötti korridor megszüntetése után problémák adódnak pl. a közlekedéssel. Jelentős problémák. Konkrétan a Doborgazból munka után Bratislavába ingázó ember eddig másfél órát utazott, most egy órával többet. Naponta két órával többet. Attól tartok, hogy a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat nem lesz olyan mértékben a segítségünkre, amint azt megígérték nekünk az állami szervek Az emberek viszont nem félnek és az erőmű építésével szemben nincsenek ellenvetéseik. Nagy László: - Október 3-án Doborgaz és Bacsfa között az építkezés miatt leállították a közúti közlekedést. A korábbi problémákat az utazással járó gondok tetézték. Azt igényeljük, hogy minden munkásjárat közvetlenül eljusson Bratislává- ba, vagyis a munkásoknak reggel, majd a munka végeztével ne kelljen Somorján (Šamorín) átszállniuk. Nemcsak engem, hanem kollégáimat és nyilván majd a lakosokat is megörvendezteti az, amit Rosina elvtárs mondott, miszerint a szükséges munkálatok elvégzése után a tározón át is engedélyezni fogják a közlekedést. Jozef Čanády: - Az Erdőgazdasági, Vízgazdálkodási és Faipari Minisztérium a szennyvíztisztítók építésével kapcsolatban a múltban gyakran vetette fel a Morva folyó tisztaságának kérdését is. Leszögezhetjük, hogy sohasem sikerült megegyeznünk a CSSZK képviselőivel a Morva szennyvíztisztító művei építésének programjában. Nézetem szerint a magyar parlament tanácskozásának zárórészében kialakult légkör bizonyos nyomást gyakorol majd a CSSZK-ra is úgy, hogy a Morva folyó vízgyűjtőjében megegyezünk a szennyvíztisztító művek építésével kapcsolatos egyeztetett közös eljárásban, ami azután megmutatkozna abban is, hogy általában lényegesen tisztább lenne a Duna vize. Ľubor Čunderlík: - A vízlépcső- rendszerrel kapcsolatos kérdések főleg az utóbbi időben nagy izgalmat váltottak ki. Véleményem szerint ez azzal magyarázható, hogy a széles nyilvánosságot eddig eléggé nem tájékoztattuk. A széles körű tájékoztatás azonban szükséges lesz abban az időszakban is, amikor befejezzük és üzembe helyezzük ezt a müvet. Szerintem ez elhanyagolhatatlan tényező a mai körülmények között a természetvédelmi szövetség tevékenységében is. Ezért napirendre kerül az a kérdés, hogy járási viszonylatban mennyire felkészültek az adott feladatok teljesítésére. Nézetem szerint e tekintetben vannak bizonyos hiányosságok. Az Ismerd meg és védd jelszó jegyében kifejtett tevékenységünkben nagy mértékben függünk az akadémia olyan tagjaitól, akik egyben szövetségünk tagjai is. Amint arra azonban Frolkovič mérnök rámutatott, egyesek közülük aláírták, sőt kezdeményezték az ún. Dunai felhívást. Weismann akadémikus és Benetin elvtárs is rámutatott arra, hogy nem megfelelő a kötődés a fő tervezővel. Ebből problémák adódnak, amikor is a tudományosan megalapozott kutatások eredményeinek értelmezése és ezen a területen a környezeti viszonyok és a természeti értékek védelmében való elkötelezettség nem egy esetben élével szembefordul a társadalmi érdekkel. Tudom, hogy az Akadémia nem ad teret az ilyen helytelen aktivitásnak, de a különféle szenzációhajhászó aktivisták erre a célra visszaélnek a Szlovákiai Természet és Tájvédelmi Szövetséggel. Ennek keretében keresik olyan nézeteik terjesztésének lehetőségét, amelyek célzatosan megtévesztően informálnak, s ezáltal helytelenül befolyásolják nemcsak a Duna menti térségben, hanem a természetvédelem egyéb területein is polgártársaink ökológiai tudatát. Vágó Ferenc: - A járási nemzeti bizottság tanácsában e mű építése átfogó problémakörének és a vele összefüggő követelményeknek megtárgyalásával kapcsolatban többször foglalkoztunk a természetvédők problémáival is. Magától értetődően örömmel fogadunk minden olyan segítséget, amely hozzájárul az adott kérdések megoldásához. Ezért döntést hoztunk, hogy elősegítjük a közvélemény aktivizálását, mivel minden jó ötlet az előrelépést szolgálja Ľudovít Weismann: - Az akadémia valamennyi környezetvédelmi szakembere, csaknem hatvan ilyen munkatársa részt vállalhat a biológiai és az ökológiai problémák megoldásából, kifejtheti ezzel kapcsolatos véleményét. Hogy ez milyen hatással van a természet védelmére, azt nem tudom. Egyet azonban felelősségteljesen kijelenthetek, hogy a természetvédelem biológiai kérdésekkel foglalkozik, ezért ez biológiai közösség. Éppen ezért, főleg bratislavai vezetőségében elsősorban biológusoknak kellene lenniük és nem geográfusoknak... Nem szeretnék azonban ugyanolyan hibát elkövetni, amilyet ők követnek el különféle ,,kezdeményezéseikben“, ezért nem áll szándékomban lekicsinyelni munkásságukat. Július Binder: - Engedjék meg, hogy rámutassak egy alapvető fontosságú adatra. Mindannyian ismerjük itt a közelben a vágkirályfai (Krá- l’ová nad Váhom) víztározót. E víztározó alatt a legtisztább a Vág vize. Menjenek el oda és meglátják! Ott vannak a legszebb halak, ott van a vízben a legtöbb oxigén. Az ilyen és számos ehhez hasonló tapasztalat egyértelműen bizonyítja, hogy a körtvélyesi (Hrušov) víztározónál sem kell attól tartanunk, hogy vizét elszennyezik a korhadó szerves anyagok. Hiszen a tározó alját megtisztítjuk a termőföldtől, minden szerves maradéktól, úgy hogy nem lesz ott minek felbomlania. Oto Mišút: - Amikor a nyolcvanas évek elején az a feladat hárult ránk, hogy dolgozzuk ki a felszín alatti ivóvízkészletek felhasználásának koncepcióját, leginkább a víz kő- olaj-szennyezettségétől tartottunk. A Slovnaft szennyvíztisztító állomásának felépítését követően a helyzet annyira megváltozott, hogy a Duna vize a már megtisztított szennyvizet az üzemből elvezető csatorna betor- kolásánál a kőolajszármazékokat illetően minőségileg megfelel a vízművi követelményeknek. A felszín alatti vízkészletből egyébként a mezőgazdasági igények miatt csak annyi vizet meríthetünk, hogy ne csökkenjen a felszín algtti viz szintje. Az ilyen vizet többnyire a Duna szolgáltatja, s ebből az következik, hogy a dunai víz minősége mindig elsőrendű fontosságú volt. Amilyen víz szűrődik át a Dunából, olyan lesz az, amelyet hasznosítani fogunk. Vagyis meghatározó érdekünk, hogy a Duna vize tiszta legyen. A beruházás következményei által érintett felszín alatti víz szintje nagyrészt egy méterrel fog csökkenni. Tekintetbe véve azt, hogy a prognózis nem lehet teljesen pontos és azt is, hogy a csatornahálózat segítségével szabályozhatjuk a felszín alatti vizek szintjét, vagyis csökkenthetjük, illetve emelhetjük, az érintett területnek csupán kisebbik részén, hozzávetőleg az egyötödén leszünk kénytelenek korrigálni a felszín alatti vizek szintjét. Dudás Kálmán zárszavában hangsúlyozta, hogy a kerekasztal- beszélgetésen számos jó, hasznos gondolat hangzott el, amelyek nyilván gyarapítani fogják köztársaság- szerte a lakosság információit a Gabčíkovo-Nagymaros Vízlépcsőrendszerről. Természetesen továbbra is figyelemmel fogjuk kísérni építését és erőnk teljéből elősegítjük sikeres befejezését, hogy ez a vízlépcsőrendszer népgazdaságunknak hasznára váljon. DJ SZÍ A kerekasztal-beszélgetés anyagát feldolgozta: ^ ARNOŠT BAK, EDUARD FAŠUNG és JOZEF SEDLÁK 1988 Xl
