Új Szó, 1988. november (41. évfolyam, 257-282. szám)

1988-11-09 / 264. szám, szerda

/ Az üzem minősítése: „Kiváló“ Az oktatási rendszer Szovjetunióban megvalósuló reformját az egész társadalom élénk érdeklődéssel kíséri. Azt, hogy erre feltétlenül szük­ség van, már régóta hangoztatják a pedagógusok és a szülők. A refor­mot apránként, fokozatosan dolgozták ki az újító tanárok, Amonasvili, Satalov, Volkov és mások. Az alábbiakban egy érdekes kísérletről számolunk be, amely még a reform előtt kezdődött. DESZANT TULÁBÓL Nem volt szükségük sem repülő­gépre, sem ejtőernyőre, sem más szállítóeszközre. A deszantegység tíz egyetemistából állt, valamennyi­en a tulai műszaki egyetem robot- technika és robottechnikai rendsze­rek tanszékének hallgatói. Nem messze „landoltak“ - a helyi gép­gyár területén. Egyetemi tanulmá­nyaikat 1982-ben kezdték meg, és már három év múlva állandó munkát kaptak a gyárban, konkrét feladato­kat oldottak meg, amelyek egyben diplomamunkájuk témájával is kap­csolatosak voltak. Diplomájukat az idén védték meg. Ezután mind a ti­zen elfoglalták helyüket ott, ahol idá­ig oktatták őket, most viszont már a vállalat önálló dolgozói. A szemtanúk állítása szerint a de- szant ötlete a moszkvai szerszám­gépipari főiskolán született meg és Tulában is átvették. Az ötletet más szerszámgépipari főiskolák és tan­székek is támogatták. Nincs ebben semmi különös: az ipar e húzóága­zatának gyors fejlődése újító, néha látszólag ellentmondó megoldáso­kat követel. RENDSZER Az, hogy a deszant ötletét Tulá­ban elfogadták és megvalósították, sokban Vagyim Uszovnak, a gép­gyár igazgatójának köszönhető. O volt az, aki vállalta a tudományt, a technikát és a termelést integráló rendszer kipróbálását. Ez az elképzelés azonban nem ígért nyugodt életet. Uszov szemé­lyében a gyár kötelezettséget vállalt, hogy munkát biztosít tíz ismeretlen, teljesen tapasztalatlan embernek. Mi több, az egyetemi tanszékkel kar­öltve lehetőséget biztosít e tíz em­bernek a tapasztalat megszerzésé­re, s ezzel mintegy annak feltételeit is megteremtette, hogy a fiatal szak­embereknek jó ötleteik támadjanak. Ily módon a gyárban megalakult a tanszék modern berendezéssel ellátott leányvállalata, s a tíz egyete­mista konkrét feladatokat kapott. Mit jelent mindez a gyárnak, a sok vesződségen kívül? A szakemberek véleménye szerint a friss diplomás fiatalok esetében átlagosan két évre van szükség a munkahelyhez való alkalmazkodáshoz. A tulai gyárban erre nem került sor. A fiatalok már harmadéves koruktól rendszeresen bejártak a gyárba, s a szakmunkától kezdve a munkafolyamatok minden lépcsőfokát végigpróbálták. Nem véletlen, hogy még diákként készí­tett első, az ipari robotokkal kapcsola­tos terveikben a konkrét termelés döntő fontosságú problémáira he­lyezik a hangsúlyt. MILYENEK LEGYENEK A ROBOTOK? A robot egy üzem számára nem lehet öncél Ma, amikor az „elektro­nikus emberek“ tömegőrületének kora lejárt, többet kezdtünk gondol­kodni azon, hogyan lehetne őket gazdaságosabban és célszerűbben használni. A robotokra ott van szük­ség, ahol elvégzik az emberek he­lyett a monoton és nehéz munkát, megvédik, illetve megszabadítják őket az ártalmas és veszélyes anya­goktól, munkafolyamatoktól, s ahol gazdasági szempontból kifizetődő­ek. Éppen ezért az első, amivel a tulai egyetemisták a gyakorlatban a munkát elkezdték, a termelés technológiai csomópontjainak, gaz- emblémáinak, az elektroni­zálás célszerűségének tanulmányo­zása volt. Mindezek eredményeként szabványmegoldások és alapmo­dellek születtek. Az adatok és gyárt­mányok egész nómenklatúráját fi­gyelembe vevő robottechnikai rendszereket hoztak létre az össze­szerelés, a sajtolás, a szállítás mun­kájának megkönnyítésére. És nem­csak kigondolták, hanem meg is va­lósították, üzemképes állapotba hozták őket, és elvégezték rajtuk az első munkaműveleteket. VÉDÉS A diplomamunkák megvédésére a gyárban került sor, az államvizs­ga-bizottság elnöke a vállalat főmér­nöke volt, az opponensek és a szur­kolók is az üzemi kollektívából kerül­tek ki. Az üzemmel való szoros kap­csolat eredményeként a diploma- munkákban 11 újítási javaslat szere­pelt, valamennyit- el is fogadták. A volt egyetemisták maguk vezethe­tik be a gyakorlatba ötleteiket. Nem mindenkinek sikerült ötösre vizsgáznia, ám összességében a kí­sérlet kiváló minősítést kapott a gyárban. Nem véletlen, hogy a gyár és az egyetem között létrejött hasonló együttműködésről szóló egyezmény 1995-ig szól. Az sem véletlen, hogy az első tíz végzősből szeretnék létrehozni a gyáron belül a fiatal mérnökök oktató-tervező részlegét, hogy továbbra is együtt dolgozhassanak. (Szovjetunió) Az új Krasznodar idén felújított legnagyobb áruháza, amelyben a rekonstrukciónak köszönhetően jóval nagyobb, összesen 3500 négy­zetméter lett az eladótér (ČSTK-felvétel) DIAPLUS Megszületett az első szovjet - nyugati cég az egészségügy szükségleteinek kielégítésére A Szovjetunióban egyre gyorsul a külgazdasági tevékenység átalakí­tása, amely gyökeresen megváltoz­tatja a múltban előfordult túlzott köz- pontosítottságot és az általa előidé­zett, túlságosan óvatos bürokratikus eljárásokat. Mind több szovjet válla­lat létesít közvetlen kapcsolatot kül­földi partnerekkel, gyorsan nő a Szovjetunió területén, valamint a külföldön szervezett közös cégek száma. A Szovjetunió pénzügymi­nisztériumának adatai szerint ez év májusában 41 ilyen vegyes vállala­tot jegyeztek be, jelenleg ez a szám meghaladja a 60-at, mintegy 100 pedig az alakulás stádiumában van. Ezek a vállalatok a gazdaság, a tu­dományos-műszaki haladás legkü­lönbözőbb területein és szociális té­ren kezdik meg aktív tevékenysé­güket. A Biotyechnologija szovjet tudo­mányos-termelési egyesülés és a világpiacon ismert svájci Hoff- mann-La Roche társaság már aláír­ta az alapító okmányokat arról, hogy Moszkvában Diaplus néven közös vállalatot létesítenek. A megegye­zés ünnepélyes aláírása alkalmával G. Zanetti, a La Roche cég végre­hajtó bizottságának tagja, diagnosz­tikai osztályának elnöke köszönetét fejezte ki V. Bikovnak, a Szovjetunió egészségügyi és mikrobiológiai ipari miniszterének, s ennek során külö­nösen kiemelte a szovjet-fél az irá­nyú törekvését, hogy meggyorsítsa a tárgyalások menetét és a kölcsö­nösen előnyös szerződés megkö­tését.- Mi úgy értékeljük ezt a tényt ' - mondta Zanetti mint az önök országában végbemenő átalakítási folyamatok reális eredményét, és az első olyan lépésnek tartjuk, amely kedvező távlatokat nyit a további együttműködés fejlesztése számára az egyik leghaladóbb és az emberek egészsége szempontjából rendkívül fontos irányban. Cégünk garantálja azt, hogy a szovjet-svájci vállalat által gyártott valamennyi készítmény megfelel majd a nemzetközi minő­ségi szabványnak.- A Diaplus: a Szovjetunió terüle­tén nyugati cég közreműködésével létesült első közös vállalat az egész­ségügy szükségleteinek kielégítésé­re - mondta V. Bikov. - 1989 január­jában már megkezdi a termékek gyártását - legújabb orvosi immun­diagnosztikai felszerelést készít a rákos és a fertőző betegségek hatékony, korai feltárására, az anya- és gyermekvédelem céljára. A Szovjetunió klinikái és a Diaplus jövőbeli külföldi partnerei egyaránt azonnal megérzik, milyen nagyok ezeknek a rendkívül érzékeny diag­nosztikai eszközöknek a lehetősé­gei, használatuk mennyire emelni tudja a gyakorlati orvostudomány színvonalát. A különböző megbetegedések la­boratóriumi diagnosztikájára és gyógykezelésének ellenőrzésére szolgáló, e legmodernebb eszközök skálája - mint J. Vajszberg, a Dia­plus vezérigazgatója elmondta - a továbbiakban bővülni fog az alapító cégeknél folyó kutatások, va­lamint más, újonnan kidolgozott eljá­rások, elsősorban a szovjet tudomá­nyos-kutatóintézeteknek a kiemelt irányokban kidolgozott újdonságai révén. Ilyenek pedig vannak, erről tanúskodik az, hogy tavaly R. Petrov akadémikusnak, a Szovjetunió egeszségügyi minisztériuma immu­nológiai intézete igazgatójának nemzetközi díjat ítéltek oda az AIDS hatékony diagnosztizálásának kidol­gozásáért. A Biotyechnologija Tudo- mányos-Termelési Egyesülésnél je­lenleg tíznél több új biotechnológiai immundiagnosztikum kidolgozása folyik. Ezek közül hármat több szov­jet klinikán már kipróbáltak. Hasonló aktív keresés folyik a La Roche társaság tulajdonában levő tudomá­nyos központokban is, többek között a svájci Baselben működő immuno­lógiai intézetben és az Egyesült Ál­lamok New Jersey állambeli Natly- ben levő molekuláris biológiai inté­zetben A Diaplus ily módon nem­csak a két fél ipari lehetőségeit, hanem tudományos potenciáljait is egyesíti. Az új vállalatnak azonfelül van még egy, a jövő ügyfelek szá­mára vonzó sajátossága: nemcsak kereskedni fog felszereléseivel, ha­nem a szervizellátást is biztosítja és különféle szolgáltatásokat is nyújt majd a legújabb technológia hasz­nálóinak. A közös cégnek az alapszabály­zatban rögzített alaptőkéje mintegy 10 millió svájci frank, és ennek 60 százaléka a szovjet fél, 40 százalé­ka pedig a svájci fél részesedése. Az általa gyártott felszerelések ele­inte a szovjet klinikákra és az egész­ségügy átalakítására vonatkozó ál­lami programnak megfelelően a Szovjetunióban szervezendő diag­nosztikai központokba kerülnek. A Diaplus legközelebbi távlati terve az, hogy a legmagasabb minőségi színvonalnak megfelelő termékeivel kijut a világpiacra. JURU KANYIN (APN) Gondolkodásunk és cselekvésünk változásai Az átalakítás „benne van a levegőben“, foglalkoztat bennün­ket és beszélünk róla munkahelyünkön, odahaza és úton-útfé- len. Egy ilyen útközbeni beszélgetésbe merült emberek vitatko­zását hallgatva ütötte meg a fülemet ez a kijelentés: „azt el tudom képzelni, hogy a gazdasági mechanizmust átalakítják, hogy megváltoztatják az irányítást, hogy lehet másképpen dol­gozni, a jó munkáért többet, a hanyagért kevesebbet fizetni. De hogy az emberek gondolkodását is át lehet alakítani, meg lehet változtatni? Azt nehezen tudom elképzelni.“ Márpedig mi ez utóbbit szorgalmazzuk. Tudjuk, ez a legnehe­zebb, egyben a legfontosabb az átalakításban, még ha nehéz is elképzelni. Ahogyan Miloš Jakeš elvtárs a Közép-szlovákiai kerületben tett látogatásakor mondott beszédében kijelentette: „A gazdasági és a társadalmi átalakítás megvalósítása gondol­kodásunk és cselekvésünk változásaitól függ. Ezért olyan fon­tos, hogy ismerjük az átalakítás célját és útjait, mélyen megért­sük szükségességét és visszafordíthatatlanságát.“ Alapos ismeretekkel felvértezett felvilágosító, meggyőző és népszerűsítő munkáját végző emberekre van most szükség minden üzemben, minden pártszervezetben, a Nemzeti Front társadalmi szervezeteiben egyaránt, hiszen arról van szó, hogy egész dolgozó népünk, minden becsületes ember megértse az átalakítás lényegét, megvalósításának módját, a változtatások elkerülhetetlenségét, szükségességét. De azt is, hogy ha sikert, előrehaladást várunk az átalakítástól, akkor az új módszerek keresésében, az átalakításban nincs helye az ösztönösségnek, a felületességnek, az öncélú, az üres formalizmusnak. Pártunk főtitkára erről a következőket mondotta: „Az előttünk álló felada­tokat csak az emberek aktív közreműködésével lehet teljesíteni. Ezért helyezünk akkora súlyt a nyílt politikára és a széles körű tájékoztatásra, a szocialista demokrácia elmélyítésére... Politi­kánkkal mindenkihez fordulunk, aki aktívan és konstruktívan hozzá akar járulni társadalmunk fejlesztéséhez. Arra irányul, hogy dolgozóink és állampolgáraink széleskörűen részt vehes­senek községeink, vállalataink, az egész állam irányításában és igazgatásában.“ A kívánt eredményeket csak becsületes munkával érhetjük el, s ez egybekapcsoiódik a közömbösség, a felületesség, az anonimitás és az alibizmus elleni határozott harccal. Azzal, hogy ki kell küszöbölnünk a szocializmuson élősködő, az emberek kezdeményezését és aktivitását megbénító, őket az államhata­lomtól, a társadalom irányításától elidegenítő bürokratizmus minden okát és megnyilvánulását. És ez nyíltságot, nyilvánosságot kíván. Olyan tájékoztatást, amely cselekvő hozzáállásra, társadalomközpontú gondolko­dásra, közéleti felelősségre ösztönöz. Olyan emberek konkrét példáját kívánja, akik vállalják saját véleményüket, akik üzemük­ben, lakóhelyükön, egy-egy társadalmi szervezetben, egyszerű dolgozóként, tekintélyt élvező vezetőként vagy tisztségviselő­ként már a változtatás, az átalakítás cselekvő útjára léptek. Ez a legkézenfekvőbb módja és lehetősége gondolkodásunk átalakításának. Ha nyitottak vagyunk az újra, ha nem zárkózunk el ismereteink gyarapítása elől, ha úgy vesszük kézbe az elméleti tudást nyújtó sajtót, a politikai és a szakirodalmat, hogy azt keressük, hogyan, mit hasznosíthatunk belőle a gyakorlatban, akkor már „sínen vagyunk“, akkor már van véleményünk saját, legszűkebb, legközvetlenebb környezetünket illetően is. És ha van, már csak egy lépés, hogy meg is fogalmazzuk, ki is mondjuk. Hiszen mindenütt van mit javítani. A rendet, a fegyelmet, a takarékosságot. És ha a közömbösség, a hanyagság, a pazar­lás, a nemtörődömség ellen szót emelünk, akkor az átalakításért emeltünk szót. Elsősorban a kommunistákon múlik, társadalmi szervezeteinkben, üzemeinkben egyaránt, milyen légkör alakul ki a dolgozók véleménynyilvánítása számára, hogy mikor és hogyan értik meg az átalakítás lényegét, hogy gondolkodásukkal és magatartásukkal miként zárkóznak fel a határozott cselekvést vállalók mellé. Mert gondolkodásunk megújulását egyedül az átalakításért végzett munkánkban, tetteinkben mérhetjük le. H. MÉSZÁROS ERZSÉBET A csehszlovák zsírfeldolgozó ipar legnagyobb beruházása való­sul meg az olo- mouci Milo üzem­ben. A magdebur- gi SKET cégtől vásárolt technoló­giai berendezés 24 óra alatt 60 tonna olajos mag- vat dolgoz fel, amelyből a nyers­olajon kívül takar­mányanyagot, va­lamint élelmiszer- ipari és ipari lecitint nyernek. Az egyéves pró­baüzemelés so­rán nyert olaj mi­nősége megfelel a külföldi megren­delők igényeinek is. A termelés egy részét Ausztriá­ban és Svájcban értékesítették. Az üzem laboratóriu­mában készült felvételen Monika Pospíšilová, az olajminták zsira­dékmennyiségét ellenőrzi. (Vladislav Gal- gonek felvétele - ČTK) 1988. XI. 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom