Új Szó, 1988. november (41. évfolyam, 257-282. szám)
1988-11-09 / 264. szám, szerda
A Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának programnyilatkozata ÚJ SZÚ 1988. XI. 9. (Folytatás az 1. oldalról) népünk a múltban, és a kor ma is ezt követeli meg tőlünk. Nem tüzzük ki célul az előző kormány programnyilatkozata teljesítésének értékelését. A jelenlegi helyzet megítélése során megmutatkozott, hogy a meglevő problémák okai mélyebbek, mint feltételeznénk. Három hét alatt az egész helyzet mérlegének sokoldalú megvonására és a társadalmi élet minden szféráját felölelő, alaposan konkretizált program kidolgozására sem volt módunk. A Szövetségi Gyűlésnek és a széles közvéleménynek joga van ahhoz, , hogy teljes mértékben tájékoztassák a dolgok valódi állásáról. Sokoldalú elemzés nélkül a kormány sem töltheti be felelősen szerepét és teljesítheti kötelességeit. Ezért az állam gazdasági helyzetének tüzetes elemzésével a kormány várhatóan a jövő év első hónapjaiban ismerteti meg önöket. Nem becsülöm le a jelenlegi helyzet bonyolultságát. Ismerjük a cseh és a szlovák nemzetnek, szocialista hazánk lakosainak reményeit, elvárásait és hagyományait. Tudjuk, hogy a széles közvélemény azon dolgok haladéktalan és határozott megoldását várja el tölünk, amelyek - gyakran teljesen fölöslegesen - megnehezítik a munkát, és megkeserítik az életet. Bírálóan szóltak ezekről az országos szakszervezeti értekezlet küldöttei a CSKP KB 10. ülésén, a Nemzeti Front szerveinek, politikai pártjainak s társadalmi és érdekképviseleti szerveinek tanácskozásain. Ugyancsak tartalmazzák azok a panaszok, amelyeket az emberek a párt- és állami szervekhez eljuttattak, valamint a tömegtájékoztató eszközökben közzétett bírálatok. Vonatkozik ez a munka- és a lakóhelyi visszásságokra, a vállalatok és az üzlethálózat ellátásának zavaraira, a lakásgazdálkodás, a szolgáltatóipar súlyos fogyatékosságaira, a jobb minőségű munkavédelmi eszközök hiányára, a hivatalos ügyek intézésére és számos további dologra is. A szövetségi kormány nevében szeretném biztosítani önöket arról, hogy mindezekkel a kérdésekkel teljes felelősséggel foglalkozni fogunk. Feladataink megoldhatók Nem szándékozunk teljesíthetetlen dolgokat ígérni. Számos objektív és szubjektív jellegű nehézséggel küszködünk. De megtaláljuk a megoldásukat. Nincs ok kételkedni a feladatok megoldhatóságában. Nem vagyunk képesek gyorsan lényeges haladást elérni az egész széles fronton. Lehetséges azonban - meggyőződésünk szerint hogy legalább bizonyos irányokban és a kijelölt területeken előbbre jussunk. Ezért fogunk akkora súlyt helyezni arra, hogy az irányítás minden láncszemében a gyengék puszta bírálatáról, a problémák regisztrálásáról és a panaszok megírásáról áttérjünk a konkrét megoldások keresésére és meglelésére, valamint az előbbre vivő gyakorlati lépésekre. E téren mindenütt nagy lehetőségek és jelentős tartalékok vannak. Épp mozgásba lendítésükre fogunk mielőbb törekedni. A megkezdett út helyességével kapcsolatos meggyőződésünket nem puszta óhajokra alapozzuk. Szilárdan a valóság talaján állunk. Ismerjük előrehaladásunk determi- náltságának jelentős mértékét. Hat a gazdasági és a szervezeti struktúrák visszahúzó ereje. A konzervativizmus ereje az irányító szférában, az elkényelmesedés és az önelégültség terjedése, amely az eszmei dogmákban és sztereotípiákban gyökerez, nem könnyen leküzdhető akadály. Optimista kilátásokat ad az emberek eltökéltsége, hogy változtatnak az eddigi helyzeten, hogy jobban akarnak élni és dolgozni, s ehhez társul még jelentős gazdasági és szellemi potenciálunk. Olyan programot terjesztünk elő, amely az átmeneti időszakban határozza meg eljárásunkat. Az emberek életével kapcsolatos konkrét szükségletek megoldásával együtt azonban hosz- szabb távra is előre tekint, szem előtt tartja a gazdasági növekedés új stratégiáját, a társadalom minőségi fejlesztését. E döntések fontosságuknál fogva messze túlnőnek a legközelebbi két esztendő keretein. Ezekkel kezdjük országunk szocialista történelmének új szakaszát, új arculatot adunk a szocializmusnak és a további nemzedékek számára is lerakjuk a távlatokat. Nem vonjuk kétségbe minden becsületes állampolgárunk jóakaratát és azon hazafias eltökéltségét, hogy szembe akarnak nézni minden problémával. A kormány tudatosítja kötelességét, hogy felelős terveiért, tetteiért és lépéseiért. Tudjuk, hogy munkánkat igényesen és kritikusan ítélik meg. Semmit sem akarunk véka alá rejteni és leegyszerűsíteni. Az igazságérzet nemzeteink tartós, történelem által hitelesített értékei közé tartozik. E haladó hagyományok szellemében készek vagyunk tényekkel, tettekkel és eredményekkel meggyőzni mindenkit az általunk választott eljárás jogosságáról, hasznosságáról és igazsagos voltáról. Fö célunk a munka- és életfeltételek javítása Képviselő elvtársak! Programnyilatkozatunkat az emberek munka- és életfeltételeinek javítására orientáljuk, ez adja meg erőfeszítéseink fő értelmét és célját. Ennek érdekében erőinket a legfontosabb irányokba és a kulcsproblémákra összpontosítjuk. E dokumentum akciójellegét elsősorban néhány kiemelt prioritásra való következetes orientációnkban látjuk. Nem tartjuk szükségesnek, hogy kitérjünk tevékenységünk minden szempontjára s területére, részletes képet adjunk az egyes reszortok munkájáról. Számítunk arra, hogy a miniszterek a tömegtájékoztató eszközök útján röyid időn belül tájékoztatják a közvéleményt programunknak a rájuk bízott területekre való konkretizálásáról és megvalósításának menetéről. Szilárdan támogatjuk a forradalmi, társadalmi átalakítás programját, amelyet legutóbbi ülésein a CSKP Központi Bizottsága konkretizált, és amelyet az egész Nemzeti Front támogatásáról biztosított. Nyíltan és teljes nyomatékkai - mégpedig a hazai és a külföldi kételkedők címére is - kimondjuk: programunk a reformok gyorsítása, nem pedig lelassítása, esetleg megállítása. Eltökélt szándékunk, hogy a lehető legnagyobb mértékben meggyorsítjuk az áttérést a túlhaladott koncepciókról és mechanizmusokról, az elavult irányítási módszerekről és gondolkodásmódokról az újakra, hatékonyabbakra. Erre ösztönöz bennünket az országunk jelenéről és jövőjéről, a nép gazdag és boldog életéről, valamint az arról való gondoskodás, hogy nemzeteinknek méltó helyük legyen a közös európai házban. E téren a legfontosabb lépésnek azt tekintjük, hogy az egész népgazdaság gyors ütemben áttérjen az új mechanizmus feltételeire. Mindent megteszünk azért, hogy ez már 1990. január 1-jével, az eredetileg tervezettnél egy évvel korábban lehetővé váljon. Ez különösen bonyolult dolog. Persze, közben nem kerülhetünk el egyes ideiglenes megoldásokat. Erre a fontos döntésre az a törekvés indít bennünket, hogy minél jobban lerövidítsük azt az időszakot, amikor a régi irányítási mód már megszűnik, de az új még nem kezd el hatni. Főleg azért van szükségünk időelőnyre, hogy a gazdasági szervek és a kollektívák minél jobban felkészülhessenek az új gazdálkodási feltételek alkalmazására, amely a 9. ötéves tervidőszakban esedékes. Ebben is annak a módját látjuk, hogy hatékonyan mozgósítsuk jelentős tartalékainkat, s további erőforrásokat szerezzünk a termelő és nem termelő szféra szükségleteire. A szocialista meggyőződés ereje és tömegjellege országunkban hagyományosan a szociálpolitikai vívmányokra támaszkodott. A javadalmazás, a szociális biztosítás, a közoktatás és az egészségügyi ellátás rendszere hosszú éveken át joggal tartozott államunk büszkeségei közé, és a gyakorlatban bizonyította a szocialista társadalmi rendszer előnyeit. Persze, ezeken a területeken néhány irreális elképzelést is érvényesítettek, amelyek a szakaszok átugrásával, a társadalmi fejlődés idealizálásával álltak kapcsolatban. Annál komolyabb az e téren tapasztalható rosszabbodó helyzet bírálata. A direktív és adminisztratív irányítással összefüggő extenzív fejlesztési mód, a kevéssé hatékony struktúra és a termelő ágazatok elégtelen teljesítőképessége komoly kerékkötőjévé vált az e téren való gyorsabb előrehaladásnak. A szociálpolitika fokozatosan elveszítette az emberek érdekeltté tétele és motiválása erős és hatékony eszközének szerepét. A kormány síkraszáll a szociálpolitika minden gazdasági és humanitárius szerepének teljes helyreállításáért, demokratikus és igazságos voltának megszilárdításáért. Ezzel egyúttal törekszünk az érdemek elvének érvényesítésére és a hatékony differenciálásra, az egyenlősdi felszámolására és a szűk fogyasztói irányzatok korlátozására. Ellene vagyunk a társadalmi fogyasztás aránytalan növelésének. Főleg ott, ahol gyengíti a munkával szerzett bevételek növelése iránti érdeket, és az élősködésnek ad táptalajt. Tanácskoznunk kell a szakemberekkel és a közvéleménnyel arról, miért élnek vissza egyes szociális intézkedésekkel és szocialista vívmányokkal. Ennek oka nem az emberről való társadalmi gondoskodás elveinek tökéletlensége, vagy éppen hibás volta, hanem következetlen, sablonszerű érvényesítésük. Másrészt nem feledkezünk meg a lakosság egyes csoportjainak, főleg a nyugdíjasoknak, a kis bevételű és kisgyermekes családoknak a szociális problémáiról, s igyekszünk megteremteni a feltételeket fokozatos megoldásukhoz. A szorgalom, a tudás, az ötletesség, a szakmai rátermettség, a szervezőkészség, az igazságérzet és az ésszerűség iránti érzék lakosságunk többségének elismert értékei közé tartozik. A direktív és adminisztratív irányítás eddigi rendszere, a második, ún. árnyékgazdaság létrejötte, meg nem szolgált pénz szerzése, a termelőknek monopolhelyzetükkel való visszaélése és rossz minőségű termelésre kihasznált diktátuma gyengítette ezeket a mélyen berögződött hagyományokat. Meggyőződésünk, hogy az önfinanszírozás és az önelszámolás érvényesítése, az egyenlősdi leküzdéséhez szükséges feltételek megteremtése és a kezdeményezés széles körű kibontakoztatása lehetővé teszi az egyenlősdi leküzdését a nem túl távoli jövőben. Az energiahordozók és nyersanyagok jobb hasznosításával A szociális-gazdasági fejlesztés nagyobb dinamikáját célzó programot terjesztünk elő. A népgazdaságnak bizonyos eszközökre van szüksége a gyorsításhoz, az új feltételek alkalmazásának megkezdéséhez. A járható út azonban nem az utólagos erőforrásráfordítás, hanem az erőforrások újraelosztása nem a beruházások kiterjesztése, hanem éppen ellenkezőleg, korlátozásuk és a kiemelt területeken való összpontosításuk. Nem számíthatunk energia- hordozók és nyersanyagok további vásárlására, hanem a meglevő mennyiséget kell lényegesen jobban hasznosítani. Az első út természetesen egyszerű és konfliktusmente- sebb lenne. De erre nem futja és nem is hozna semmi jót. Az anyagi és a pénzügyi erőforrások nagyfokú kimerítése következtében nem marad más megoldás hátra, mint gyors fordulat elérése a nagyobb teljesítőképesség és egyúttal a takarékosabb gazdaság irányába. Ennek megvalósítására nagyon rövid időnk van. Minél jobban használjuk ki ezt, annál inkább lerövidítjük az új gazdasági mechanizmus egyes elemei gyakorlati alkalmazásának határidejét, annál előbb hozza meg gyümölcsét ez az orientáció. Ezért kulcsfontosságú ügynek tekintjük, hogy minden szinten - vállalati szinten és a központban egyaránt - létrehozzuk a szükséges erőforrásokat a szerkezeti változtatások gyors végrehajtásához. Fokozatosan meg kell változtatni az alapvető népgazdasági komplexumok közötti arányokat, újonnan kell kijelölni az exportágazatokat, s lényegesen ki kell terjeszteni egyes gyártmányok előállítását, míg másokét korlátozni kell. Természetes, hogy ennek megfelelően felül kell vizsgálni a tudományos kutatás helyét és irányvételét. Nemcsak az ágazati szerkezetet kell megváltoztatni a szolgáltatások javára, és biztosítani kell az átmenetet a standard gyártmányokról a technológiailag igényesebbekre, amelyek nagymértékben hasznosítják a szakképzettségen alapuló munkát. Egyúttal létre kell hozni az erőforrásokkal takarékoskodó gazdaságot. Az ilyen nép- gazdasági típus az egyedüli távlati megoldás. Csak ilyen feltételek között gondolhatunk komolyan a legfejlettebb európai államokéval össze- hasonl ítható életszí nvonal elérésére. A múltban csak beszéltek ilyen mélyreható és költséges, a gazdaságot és a nép életszínvonalát hosz- szú távon befolyásoló lépések szükségességéről. Drágán megfizettünk és még ma is fizetünk ezért. Erről tanúskodnak a dolgozóknak a rosz- szabbodó anyagi-műszaki ellátással, valamint a szállítói-megrendelői kapcsolatok számos zavarával összefüggő tapasztalatai. Ez negatívan tükröződik vissza a termelés folyamatosságában és minőségében, a munkaszervezésben és a keresetekben. Súlyos következményei vannak a politikai légkörben és az embereknek a munkafeltételekkel való megelégedettségében is. A kormány nagyra értékeli a munkás- osztálynak, a prágai és más üzemek kollektíváinak arra irányuló áldozatkész erőfeszítéseit, hogy becsülettel teljesítsék a tervfeladatokat ilyen nehéz feltételek között is. A dolgozóknak a nehézségek leküzdésére irányuló eltökéltségében pótolhatatlan hozzájárulást látunk az erőforrások képzésének növeléséhez, és az egész gazdaság egészségesebbé tételéhez. Intézkedések az áruellátás javítására Foglalkoztunk az egyes árucikkekkel való ellátás zavarainak jogos bírálatával. Az elmúlt napokban számos döntést hoztunk egyes árucikkek hiányának megszüntetésére. Ezeket az intézkedéseket rendkívülieknek és ideigleneseknek tekintjük. A jövőben a központ nem fogja megoldani a problémákat a termelő és kereskedelmi szervek helyett, hanem szigorúan felelősségre vonja az illetékeseket. A tartós javuláshoz vezető alapvető útnak a kiesések megelőzését tekintjük. Az egyik ilyen intézkedés a megjelölt hiánycikkek kivitelének korlátozása az idegen- forgalom keretében az idén december'1-i hatállyal. Ezzel a döntéssel igyekszünk enyhíteni a lakosság gyakran 'ismétlődő panaszain, és meggyőződésünk, hogy ezt megértéssel fogadják. A jövő évi tervben úgy tűztük ki a kiviteli feladatokat, hogy ne terheljék meg a hazai piac szükséges termékekkel való ellátását. A fogyasztási cikkeket gyártó vállalatok számára ez legyen a prioritás, a mennyiséget és az áruválasztékot tekintve egyaránt. A nemzeti bizottságoknak hatékony intézkedéseket kell tenniük arra is, hogy lényegesen jobb legyen a lakosság építőanyagszükségletének kielégítése. A belpiaci választékot bővítő új gépek és technológiák beszerzése érdekében gyakrabban veszünk fel kölcsönösen előnyös, célszerű hiteleket. Ezzel kapcsolatban nagyra érté^ keljük azokat az érdemeket, amelyeket mezőgazdasági és élelmiszer-ipari dolgozóink a lakosság stabil élelmiszer-ellátásában szereztek; így az idei gabonabetakarítás során elért eredményeket. Nem feledkezhetünk meg azonban a gyengékről, főleg a nagy költségekről. A földhöz sem viszonyulunk egyelőre gondos, bölcs gazdákként. Az ésszerű táplálkozás érdekében törekedni fogunk az élelmiszerek egészségi szempontból előnyösebb összetételére, az alapanyagok jobb feldolgozására és a termékek választékának bővítésére. A kormány tudatában van az általa vállalt kötelezettség komolyságának. Tudjuk, hogy ettől függ az emberek elégedettsége és sok tekintetben az egész gazdaság működése. A belpiaci helyzet javítása nem érhető el egy hónap vagy egy év alatt. De két-három év alatt változást tudunk és kell is elérni. Ezzel összefüggésben hangsúlyozzuk: nem engedhető meg a fogyasztói árak indokolatlan emelése és az olyan olcsó áru termelésének korlátozása, amely iránt lakossági kereslet mutatkozik. Ezért megerősítjük az árképzés és -ellenőrzés irányítását, s a megszabott elvek megsértése esetén szigorúan levonjuk a következtetéseket. Abból indulunk ki, hogy a fogyasztóiár-politiká- nak meg kell felelnie a nép életszínvonalának emelése terén kitűzött feladatoknak, a szociális igazságosság elvei tökéletesebb érvényesítésének és a nagymértékben termelékeny munka ösztönzésének. A fő kritérium a szükségletek kielégítése A gazdaság- és a szociálpolitika egységét, az erőforrások képzése és értékesítése egész mechanizmusának aktív felhasználását tartósan érvényes elvnek tekintjük, amelyet nem adunk fel. Ezért sem vagyunk elégedettek azzal, hogy az elmúlt hónapokban csökkent a nemzeti jövedelem növekedésének üteme. Nem fogunk törekedni gazdasági növekedésre azon az áron, hogy fokozódjon az egyensúly hiánya népgazdaságunkban. A tervfeladatok teljesítése terén azonban senkinek sem lehet semmit sem elnézni. Jogunk van megkövetelni, hogy a vállalati szféra is új módon kezdjen el dolgozni. Milyen eszközök állnak a kormány rendelkezésére a régóta tapasztalható negatív irányzatok megállítására, a stagnálási jelenségek leküzdésére? Elsősorban az, hogy a vállalati szférát hatékonyabban ösztönözzük a minőségi tervmutatók teljesítésére. A mennyiségi mutatóknak a termelési költségek és a készletek növekedése rovására történő túlszárnyalását a társadalmi eszközök fecsérlésének, a terv- és az állami fegyelem súlyos megsértésének tekintjük. Határozottan fel fogunk lépni a terv ilyen áron történő teljesítésére irányuló megszokott praktikákkal szemben. Minden ágazat és állami vállalat munkája alapvető kritériumának kell lennie: a társadalmi szükségletek kielégítésének a kijelölt területen, a használati értékek kívánt szintjén, a megszabott nyereség elérésének és a konkrét hozzájárulásnak az emberek elégedettségéhez. Az idei terv teljesítésének nehézségeivel és a jövő évi terv kidolgozásának súlyos problémáival kapcsolatban kapott egyre több jelzés alapján a helyzet haladéktalan javítására kell törekedni. Nem várhatjuk meg, amíg az új mechanizmusok hatni kezdenek. A további kiesésekbe nem törődhetünk bele, mert ez súlyosan veszélyeztetné az új gazdasági mechanizmus bevezetését. Ezért egyértelműen vissza kell utasítanunk a vállalatoknak a tervhez való régi viszonyát, amelyre a követelések voltak jellemzőek, a társadalmi érdekek megkerülését és a megrendelők szükségleteinek semmibevételét. Tudjuk, hogy a jelenlegi feltételek még lehetővé teszik az ilyen magatartást. De ez nem indokolhatja a kimagyarázkodást, s a helyzetet sem igazolhatja. Eltökélt szándékunk, hogy határozottan fellépünk az ilyen eljárással szemben, amely súlyosan károsítja az egész népgazdaságot, s gyengíti a CSKP és a szocialista állam gazdaságpolitikájába vetett bizalmat. Az állam rovására történő spekuláció, a tartalékok tudatos rejtegetése, a félrevezetés, sőt a kimutatások meghamisítása összeegyeztethetetlen a vezető gazdasági tisztség betöltésével. Ezt nyíltan megmondjuk, és ennek alapján fogunk eljárni. Ragaszkodunk ahhoz, hogy mindenkire személyes felelősség hárul a tisztségéből eredő kötelességek teljesítéséért és az általa irányított kollektívák munkaeredményeiért. E téren senkinek semmit sem nézhetünk el, az alibizmust a továbbiakban már nem tűrhetjük meg. Joggal bírálják azt a szokást, hogy egyesek több időt és energiát fordítanak a feladatok teljesíthetetlenségének meg- indokiására mint a problémák megoldására. Megtaláljuk a közös nevezőt mindazokkal, akik az ilyen káros manővereket elítélik, és teljes támogatásban részesítjük őket. (Alcímek: Új Szó) (A kormány programnyilatkozatának befejező részét holnapi számunkban közöljük.)
